A ​tél jegyesei (A tükörjáró 1.) 178 csillagozás

Christelle Dabos: A tél jegyesei

Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban,… (tovább)

Eredeti mű: Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Kolibri, Budapest, 2017
580 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155450365 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Kolibri, Budapest, 2017
580 oldal · ISBN: 9789634372707 · Fordította: Molnár Zsófia

Kapcsolódó zóna

!

A tükörjáró

16 tag · 1 karc · Utolsó karc: 2018. november 27., 10:30


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Ophélie · Thorn · Archibald · Berenilde · Róka · Roseline


Kedvencelte 45

Most olvassa 40

Várólistára tette 353

Kívánságlistára tette 420

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

>!
Hintafa P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

A tél jegyesei a legutolsó könyvélményem tavalyról, egy igazi jutalomolvasmány. Vigyázat, a visszafogott borító alatt egy ellenállhatatlanul érdekes világ lapul!

Először is Dabos egy ellenállhatatlanul érdekes, aprólékosan kidolgozott jövőbeli világot álmodott meg, amelyben a varázslatnak, a rejtélyeknek és az ármánykodásnak a mágikus hármasát elegyíti. Láttunk már hasonló elemekkel dolgozó történeteket és imádtuk őket. De miért is?

Dabos a Tükörjáró könyvében összeszedte azokat az elemeket, amiért úgy általában szeretünk olvasni és egy olyan történetbe ágyazta bele, ami tele van ‘aha-élményekkel’.

Viszonyulni lehet a Tükörjáróhoz. Elmesél valamit neked: magadról. Arról aki leszel, vagy netán arról, aki valaha voltál. Vagyis imádjuk, mert rólunk (is) szól. Arról az esetlen kislányról, a magát egy rakás szerencsétlenségnek tartó kamaszról, aki felnőve maga mögött hagyta mindezt. Dabos az olvasó számára apránként bontakoztatja ki a történetet, tárja fel a szereplők jellemét és az őket mozgató szándékokat. Nem egy gyorsan pörgő eseményfolyamra kell felkészülni, hanem egy élhető ritmusban feltáruló világra. Ebben a tekintetben bennünket Ophélie partnerének, kísérőjének tekint, nem is engedi, hogy a tágabb képet a hősnőnél hamarabb pillantsuk meg.

Érzékeny pontokra tapint, állásfoglalásra késztet. Ophélie az elmúlt évek ifjúsági regényeiben feltűnő erős női karakterek sorát folytatja. Bár külső adottságait és divatjamúlt ruháit tekintve erősen eltér akár az átlag hősnőktől (nincs amazontestalkata, nem bánik jól a fegyverekkel, nem vágták fel a nyelvét), az elvárásoktól. Éppen ezért eleinte nem is nagyon találja a helyét. Az ő fejlődéstörténete, melynek során el kell döntenie, hogy mennyire tud, vagy hajlandó eszköz lenni egy játszmában, aminek még a résztvevőit sem ismeri. Kénytelen rátalálni belső erejére, hogy ne játékszer legyen, hanem játékos. Ilyen és hasonló kérdések piszkálják az olvasót, beveszik magukat a pórusaiba és tűkön ülve drukkolva várjuk a végkifejletet.

Okos, a fantázia birodalmán túlmutató kérdéseket vet fel. Miközben a történet motorjául szolgáló rejtély apránként bontakozik ki, szinte észrevétlenül leszünk részesei a Sark és a hősnő világának. Imádtam az elejétől a végéig a történet és a szereplők személyiségének megfontolt kibontakozását, ezt a rejtélyes és érdekességekkel teli világot. Olyannyira, hogy szinte már fájt az utolsó oldalon becsukni a könyvet. A fordításért köszönet Molnár Zsófiának. (Ugye nem kell egy évet várni a folytatásra?) spoiler

Introvertáltaknak, elvágyódóknak, izgalmakra vágyóknak, keresőknek, olvasóknak, lányoknak.
Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/01/10/christelle_dabos_a_te…

9 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Viszonylag hamar felfigyeltem ennek a könyvnek az adatlapjára, nagyon vonzott a cím és a borító, ugyanakkor nem tudtam, pontosan milyen műfajra számíthatok (az ifjúsági címke már akkor is adott volt, de a maga 584 oldalával gyanús volt, hogy itt valami nagyobb lélegzetvételű, komolyabb műről van szó). Kíváncsian vágtam hát bele a nálunk még kevéssé ismert francia írónő trilógiájának első kötetébe….
…Arra mindenképpen fel kell készülni szerintem, hogy ez egy lassabb folyású sztori, szép, elegáns és nagyívű történetmeséléssel, rengeteg benyomással, érzéssel és hangulattal, leheletnyi steampunk beütéssel. A karakterek nem jók vagy rosszak, hanem sok szempontból összetettek, ráadásul az írónő nem is engedi, hogy az első kötetben minden titkukat és jellemvonásukat felfedezzük. Ettől függetlenül nagyon olvasmányos és könnyű vele haladni, a cselekmény is elég mozgalmas, ráadásul a könyvet befejezve egyből verjük az asztalt a folytatás után.
Úgyhogy összességében úgy érzem, egy nagyon különleges történetet kaptam, ahol nem csak a szereplők térnek el a megszokott sablonoktól, hanem a felépített világ és a mágia természete is. Egyelőre még várakozó állásponton vagyok, mert az összhatás megítélése nagyban fog múlni a sorozat többi részétől, de már most úgy érzem, hogy ez a regény egy különleges ékszerdoboz az ifjúsági fantasy műfajában.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2017/12/a-tel-jegyesei.html

>!
stippistop SMP
Christelle Dabos: A tél jegyesei

@Hintafa értékelése hozott lázba, korábban nem is hallottam a könyvről. Mostanában kevés időm van olvasni, pusztán emiatt tartott ennyi ideig, hogy befejezzem -egyébként ez (a kezdeti lassúsága ellenére) egy 'beszippantós' könyv. Érdekes a világ, amit bemutat. A Harry Potter sorozat óta nem hozott lázba fantasy, kezdtem is gyanakodni, hogy talán nem is nekem való ez a műfaj, de szerencsére ez a regény rácáfolt erre! Várom a folytatást!

10 hozzászólás
>!
Navi
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Úgy elrepült ez a majd 600 oldal, hogy szinte észre sem vettem. Pedig nem volt akció dús, nem kapkodtuk a fejünket. Mégis, maga a hangulatteremtés, a tájleírás. Fenomenális. Gyönyörűen ír ez a nő.
Egy eltervezett házasság, egy teljesen idegen világ, álca, hazugságok, udvari intrikák. Gyönyörű, ugyanakkor sok helyen brutálisnak mondható regény. A Klán, a Lovag, Faruk és néha még Thorn tettei is. Thorn nagyon érdekes karakter, kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle a szerzőnő. S ugyanez vonatkozik Ophélie-re is. Egyikük sem a megszokott hőstípus, szép, okos stb. Ugyanakkor hatalmas lelki erő, tartás van mindkettőjükben. Ezeket túlélni, a kedves nagymama tettei, meg úgy egyébként is, a gyerekek.
Ez a könyv nem kifejezetten a tizenéves korosztály elejének való.
Viszont új kedvencet avattam és nagyon várom, mikor akad a kezembe a folytatása.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Az igazán jó könyv meg tudja lepni az olvasóját, és elsüllyed az idő, amíg véget nem ér a történet. Christelle Dabos kiváló alkotása mindkét kritériumnak megfelel. Egy kedves mesére számítottam, ehhez képest egy kőkemény fantasy-t kaptam, teljesen egyedi világgal és egyáltalán nem papírmasé karakterekkel. Már a bevezetés felér egy gyomrossal, mindjárt leszámolhatunk azzal az illúzióval, hogy egy habos-babos kis mesketét kapunk, naná, hogy izgatottan lapozunk tovább, hogy megtudjuk, mibe is csöppentünk. Egy mágiával átszőtt, teljesen széttört világot ismerhetünk meg, amelyben egy fiatal lánynak egy zord, hideg, számára teljesen idegen helyen kell megállnia a helyét. Semmi sem az, aminek látszik, amikor már azt hiszed, kezded érteni az összefüggéseket, kiderül, hogy az írónő a nózidnál fogva vezetett, az adrenalinszinted emelkedik, a főhős pedig egyre nagyobb slamasztikába kerül. Nincs üresjárat, gyorsan peregnek az események, és a végén kiderül, hogy a látszat mindvégig csalt, és szentségelsz, hogy mikor jön már a folytatás, most kaparhatod a falat még hónapokig biztosan, amíg megtudod, hogyan folytatódnak főhőseink kalandjai. Merthogy egy trilógia első részét tarthatjuk a kezünkben, amely megtette a kötelességét, felkeltette az érdeklődést, bepillantást nyerhettünk egy olyan univerzumba, amely még úgy is rendkívül izgalmas, hogy csak egy kis szeletét láthattuk, mi lesz itt, ha tényleg egymásnak esnek a világok, hogy végre újra egyesüljön az, ami egykor széttört? Nem véletlenül választották 2016-ban a legjobb fantasyregénynek Franciaországban Christelle Dabos könyvét, üdítően eredeti, izgalmas, szórakoztató és jól felépített alkotás.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/01/18/konyvkritika_c…

2 hozzászólás
>!
jehuka P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Talán az év pozitív meglepetése volt számomra ez a könyv. Ugyan „ifjúsági” címkét visel (és én is nyugodt szívvel ajánlom akár 13-14 éves kortól), de egyáltalán nem éreztem annak. Egy üde, egyedi, nem túl komor, ugyanakkor komolyabb, egyetemesebb kérdéseket is feszegető fantasy. Nyitókötetként kellőképpen megágyaz a folytatásoknak (úgy tudom 4 részesre tervezett a sorozat), abszolút magában hordozza a potenciált, hogy egy szuper sorozattá váljon. Viszonylag kerek egységet képez, de nyitott végű és rengeteg kérdést nyitva hagy, hogy az olvasó már tűkön ül, mikor vághat bele a folytatásba.
Az írónő lassan vezet be minket az általa teremtett világba, folyamatosan csepegteti számunkra az információkat a mágiáról, a világszilánkokról és a háttérben feszülő ellentétekről. A cselekmény tempója is kényelmes, de ettől még egy cseppet sem vált unalmassá vagy vontatottá. Remek érzékkel adagolta a rejtélyeket, így, folyamatosan fenn tudta tartani a figyelmemet és a kíváncsiságomat.
A szereplők az első pillanattól fogva belopták magukat a szívembe. Mindannyian karakteresen megformált személyiségek, akik képesek változni, fejlődni a történettel. Főhősünt Ophélie, egy fiatal lány, aki egy tökéletesnek tűnő, „utópisztikus” jellegű világszilánkról kényszerül bele a hatalmi harcok és ármánykodások közepébe. Nagyon érdekes volt számomra, miként birkózik meg az addigi otthonával szinte mindenben ellentétes új világgal, hogyan birkózik meg a hirtelen történő felnőtté válás nehézségeivel. Senkiben sem bízhat, senki sem az, akinek elsőre látszik. Kedvencem lett még a nőcsábász Archibald, és szerintem Thornban is sokkal több van még, mint amit az első részeben megmutat magából.
Az írónő stílusa könnyed, gördülékeny, nagyon olvasmányos. Különösen tetszett, hogy habár a történet szála egy percre sem szakad el Ophélie-től (kizárólag az ő szemszögéből van megírva a regény), mégsem E/1-ben lett megfogalmazva.

2 hozzászólás
>!
Kókuszka 
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Egy különleges egyedi, mágikus világ részesei lehetünk. Ophélie Anima szülöttje, ahol a tárgyak életre kelnek, elindul a tél birodalmába a kiszemelt férje ármánnyal és gonoszsággal teli világába. Van itt minden: szemmel verés, félrevezetések, káprázat, illúziók világa. Semmi sem az, aminek látszik. Ophélie különböző klánok hatalmi harcába keveredik, a sok csalás és ámítás világában úgy kell eligazodnia, hogy közben önmaga tükörképét se veszítse el. Mindezt egy jól megírt, találó nevekkel felruházott karakterekkel kapjuk. Remélhetőleg a többi részét is hamarosan lefordítják és kiadják.

>!
tinuviel89
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Most kezdtem el olvasni, de már látom, hogy szeretni fogom. Tovább olvasva is nagyon jó volt.
Különleges, ínyenceknek való fantasy ez, és nem teljesen értem az ifjúsági regény besorolását sem. Szerintem elég kegyetlen dolgok is vannak benne. Miközben olvastam a Vándorló palota jutott eszembe többek között, de csak alig, mert a történet nem utánzat. Az alapötlet nagyon jó, a dolgokról csak szép lassan szerzünk tudomást. A világ, ami volt, valami módon darabjaira hullott, hogy mi módon, az nem derül ki. A szereplők nem papírmasé figurák, hanem „valódiak”, nem csodaszépek és nem tökéletesek. Emberiek és esendőek, mégis erősek. Senki sem fekete vagy fehér, fontos mondat : Itt senkiben sem bízhat senki igazán. Amint végigolvastam, nem siettem vele, ízlelgettem minden sorát, mintha egy finom csokoládét eszegettem volna. Persze függővéges, szerettem volna ott azonnal rögtön az összes kötetet. A női főhős Jane Eyre és Fanny Price köpenyegéből bújt elő, látszólag jelentéktelen, de mégis erős női karakter.
Thor pedig igazi túlélő, és úgy tűnt számomra, hogy vágyik valakire, akiben megbízhat és aki a társa lesz, mert nagyon magányos.
Remélem a könyv siker lesz, és nem kell várni sokáig. Minden fantasyrajongónak nagyon ajánlom! Talán ez a könyv volt eddig az év egyik nagy felfedezése számomra. Még vetélkedik Naomi Novik Rengeteg című könyvével és Gaura Ágnes új könyvével.
Na eddig bírtam, és újraolvastam. Ha lehet másodjára még jobban tetszett. Most figyeltem olyan finomságokra is, amikre korábban nem. Szeretnék már hírt kapni a folytatásról, ami elvileg idén ősszel lesz? Remélem.

5 hozzászólás
>!
felícia97
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Hú a mindenségit,még mindig keresem a szavaimat,hogyan is írhatnám le legtalálóbban ezt a történetet,de a szavak között egész biztos szerepelne a különleges és az egyedi.Olyan érzésem volt mintha egy elképesztő mesét olvastam volna ugyanakkor a könyv világa a benne felvonultatott varázslatos szál ellenére nem is állhatna távolabb az előbb emlegetett mesétől. Hideg számítás,alakoskodás,káprázat,titkok, önös érdekek és viszálykodás köszönt vissza a lapokról és ahogy haladunk előre,bizony egyre jobban elmerülünk ennek az alattomos életformának a rejtelmeiben ami a Légvárat jellemzi.Ez a kígyóverem lesz ugyanis új otthona hősnőnknek Ophélie-nek,az esetlen és hétköznapi lánynak,akit számára ismeretlen okok végett eljegyeznek egy ismeretlen férfival,aki a világuk másik részének szülötte.A halk szavú és visszahúzódó Ophélie,aki sajátságos adottságai révén képes a tárgyakban olvasni és tükrökön keresztül közlekedni,kénytelen beletörődni sorsába,és követni hazájába a hideg és érzéketlen vőlegényét Thorn-t,közben pedig nem is sejti miféle megpróbáltatások várnak még rá…A magam részéről én borzasztóan élveztem ezt a könyvet.Egyrészt izgalmas volt,érdekes volt végigkövetni mindazt ami Ophélie-vel történik ,hiszen a sok ármánykodó és álszent hamis embernek köszönhetően sosem lehetett előre pontosan tudni mi is lesz egy-egy esemény kimenetele, illetve mindig újabb és újabb morzsák kerültek napvilágra hősnőnk szövevényes helyzetéről,aki bizony még a leendő családjában sem bízhat meg.Teljesen elvarázsolt ez az egyáltalán nem hétköznapi világfelépítés amit kapunk és itt el is érkezünk a másik dologhoz ami tetszett.Ilyen egyedi ötlettel rég találkoztam,nem is nagyon tudnám mihez hasonlítani annyira különleges.Olvasás közben egyszerűen magába szippantott a történet,még ha kicsit lassan is indul be .Külön dicséretet igényel a stílus a mi kissé fellengzős és líra,amivel híven átadja sztori hangulatát,ugyanakkor teljes érthető;egy percig se éreztem amit néhány más könyvnél,hogy elvesznék a kusza,és néha értelmetlen leírások között.Szóval csak azt mondhatom engem abszolút megnyert ez a könyv magának,és fantasztikus érzés volt néhány órára erejéig elveszni egy ilyen nem mindennapi történet sorai között és magam mögött hagyni a valóságot.Megérte elolvasni mert újabb élménnyel gazdagodtam.Aki kimondott romantikus történetre vágyik akkor ez nem éppen az ő könyve,ellenben bátran ajánlom azoknak akik nem vetnek meg egy különleges fantasy-t.Remélem mielőbb a kezemben tarthatom a folytatást. :)
Ui:Imádom ezt a gyönyörű borítót! *-*

7 hozzászólás
>!
Wee IP
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Sajnos nekem nem…
Pedig szerettem volna szeretni, de akármennyire is tetszett maga a világ és a leírások, egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni attól, mennyire mulya és életképtelen Ophélie. Nagyon sokszor idegesített. Csak sodródott az eseményekkel ide-oda, hagyta, hogy bárki átgázoljon rajta, és még csak a hangját sem emelte fel.
Az egész történetre egyébként jellemző, hogy a szereplők csak tapicskolnak az állóvízben, és igazából nem jutnak egyről a kettőre.
Hangulatosnak valóban hangulatos olvasmány, de ez nekem most kevésnek bizonyult.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Őrizz meg a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyersességgel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…”

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Roseline · Thorn
1 hozzászólás
>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– (…) Nem megmondtam, hogy mindenkitől, aki csak egy ujjal is önhöz ér, személyesen veszek elégtételt?
Ophélie igyekezett elrejteni az arcát a kávéscsészéje mögé. A torka megint összeszorult. Hiába is tagadta volna tovább maga előtt: Thornnak valóban fontos volt. A vőlegénye nem alakoskodott, és nem csak a levegőbe beszélt. Az érzelmeinek, meglehet, talán kissé keresetlen formában adott hangot, de az őszinteségéhez nem fért kétség.

>!
szentesaniko

Mert az illúziók csak arra jók, hogy megszépítsék a valóságot; ha szertefoszlanak, nem marad más, egyedül az igazság.

>!
Kókuszka 

Magához intett egy széket, amely engedelmesen odatipegett, hogy az öregúr leereszkedhessen az ülőkéjére.

92. oldal

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– A nagynénémnél jobb szövetségest nem talál – érkezett végül a felelet. – Soha ne bújjon ki a védelme alól, ne menjen sehova a beleegyezése nélkül, rajta kívül ne bízzon meg senkiben!
– Önt is beleértve?
Thorn fújt egyet, és Ophélie orrára csapta az ajtót. Nem volt semmi humorérzéke.

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
>!
KönyvekkelSuttogó P

Amikor az ember tárgyakat olvas , háttérbe szorítja önmagát, hogy teret engedjen valaki más történetének. Ahhoz viszont, hogy belépj egy tükörbe, önmagaddal kell szembenézned. Az bizony csak az igazi legény a gáton, aki egyenesen bele mer nézni a saját szemébe, képes olyannak látni magát, amilyen, képes elmerülni a saját tükörképében!

93-94. oldal, 6. fejezet - A konyha

>!
_Ada_ P

A mondás szerint a környezet van hatással az emberre, nem pedig az ember a környezetére.

>!
szentesaniko

Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…


A sorozat következő kötete

A tükörjáró sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Philip Pullman: Északi fény
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Scott Westerfeld: Behemót
Mark Twain: Tamás úrfi léghajón
Mark Twain: Tom Sawyer, a mesterdetektív
Ian McDonald: Síkvándor
Fekete István: Hajnal Badányban
Henning Mankell: A fiú, aki hóban aludt
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Rauha S. Virtanen: A karácsonyfalopás