A ​tél jegyesei (A tükörjáró 1.) 632 csillagozás

Christelle Dabos: A tél jegyesei

Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Kolibri, Budapest, 2019
582 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155450365 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Kolibri, Budapest, 2017
580 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155450365 · Fordította: Molnár Zsófia
>!
Kolibri, Budapest, 2017
580 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634372707 · Fordította: Molnár Zsófia

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

A tükörjáró

163 tag · 27 karc · Utolsó karc: 2020. február 25., 10:03


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Ophélie · Thorn · Archibald · Róka · Roseline · Berenilde · Hildegarde anyó


Kedvencelte 153

Most olvassa 67

Várólistára tette 691

Kívánságlistára tette 664

Kölcsönkérné 18


Kiemelt értékelések

>!
Hintafa P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

A tél jegyesei a legutolsó könyvélményem tavalyról, egy igazi jutalomolvasmány. Vigyázat, a visszafogott borító alatt egy ellenállhatatlanul érdekes világ lapul!

Először is Dabos egy ellenállhatatlanul érdekes, aprólékosan kidolgozott jövőbeli világot álmodott meg, amelyben a varázslatnak, a rejtélyeknek és az ármánykodásnak a mágikus hármasát elegyíti. Láttunk már hasonló elemekkel dolgozó történeteket és imádtuk őket. De miért is?

Dabos a Tükörjáró könyvében összeszedte azokat az elemeket, amiért úgy általában szeretünk olvasni és egy olyan történetbe ágyazta bele, ami tele van ‘aha-élményekkel’.

Viszonyulni lehet a Tükörjáróhoz. Elmesél valamit neked: magadról. Arról aki leszel, vagy netán arról, aki valaha voltál. Vagyis imádjuk, mert rólunk (is) szól. Arról az esetlen kislányról, a magát egy rakás szerencsétlenségnek tartó kamaszról, aki felnőve maga mögött hagyta mindezt. Dabos az olvasó számára apránként bontakoztatja ki a történetet, tárja fel a szereplők jellemét és az őket mozgató szándékokat. Nem egy gyorsan pörgő eseményfolyamra kell felkészülni, hanem egy élhető ritmusban feltáruló világra. Ebben a tekintetben bennünket Ophélie partnerének, kísérőjének tekint, nem is engedi, hogy a tágabb képet a hősnőnél hamarabb pillantsuk meg.

Érzékeny pontokra tapint, állásfoglalásra késztet. Ophélie az elmúlt évek ifjúsági regényeiben feltűnő erős női karakterek sorát folytatja. Bár külső adottságait és divatjamúlt ruháit tekintve erősen eltér akár az átlag hősnőktől (nincs amazontestalkata, nem bánik jól a fegyverekkel, nem vágták fel a nyelvét), az elvárásoktól. Éppen ezért eleinte nem is nagyon találja a helyét. Az ő fejlődéstörténete, melynek során el kell döntenie, hogy mennyire tud, vagy hajlandó eszköz lenni egy játszmában, aminek még a résztvevőit sem ismeri. Kénytelen rátalálni belső erejére, hogy ne játékszer legyen, hanem játékos. Ilyen és hasonló kérdések piszkálják az olvasót, beveszik magukat a pórusaiba és tűkön ülve drukkolva várjuk a végkifejletet.

Okos, a fantázia birodalmán túlmutató kérdéseket vet fel. Miközben a történet motorjául szolgáló rejtély apránként bontakozik ki, szinte észrevétlenül leszünk részesei a Sark és a hősnő világának. Imádtam az elejétől a végéig a történet és a szereplők személyiségének megfontolt kibontakozását, ezt a rejtélyes és érdekességekkel teli világot. Olyannyira, hogy szinte már fájt az utolsó oldalon becsukni a könyvet. A fordításért köszönet Molnár Zsófiának. (Ugye nem kell egy évet várni a folytatásra?) spoiler

Introvertáltaknak, elvágyódóknak, izgalmakra vágyóknak, keresőknek, olvasóknak, lányoknak.
Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/01/10/christelle_dabos_a_te…

9 hozzászólás
>!
Finn_Hudson
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Annyira akartam szeretni, mégsem sikerült…
Az eleje nagyon jól indul, kapunk jó pár érdekes szereplőt különleges képességekkel, egy izgalmas világot és egy nem kívánatos érdekházasságot. A történetvezetés viszont egy ponton elakad spoiler és onnantól kezdve oldalakon, fejezeteken át semmi nem történik spoiler. Az írónő tényleg gyönyörűen ír, de ha már ilyen hosszú regényt alkotott, akkor azt meg is kéne tölteni tartalommal.
Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem tudtam megszeretni a regényt, pedig nagyon próbálkoztam. :/

5 hozzászólás
>!
Navi P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Úgy elrepült ez a majd 600 oldal, hogy szinte észre sem vettem. Pedig nem volt akció dús, nem kapkodtuk a fejünket. Mégis, maga a hangulatteremtés, a tájleírás. Fenomenális. Gyönyörűen ír ez a nő.
Egy eltervezett házasság, egy teljesen idegen világ, álca, hazugságok, udvari intrikák. Gyönyörű, ugyanakkor sok helyen brutálisnak mondható regény. A Klán, a Lovag, Faruk és néha még Thorn tettei is. Thorn nagyon érdekes karakter, kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle a szerzőnő. S ugyanez vonatkozik Ophélie-re is. Egyikük sem a megszokott hőstípus, szép, okos stb. Ugyanakkor hatalmas lelki erő, tartás van mindkettőjükben. Ezeket túlélni, a kedves nagymama tettei, meg úgy egyébként is, a gyerekek.
Ez a könyv nem kifejezetten a tizenéves korosztály elejének való.
Viszont új kedvencet avattam és nagyon várom, mikor akad a kezembe a folytatása.

>!
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

A tükörjáró 1

Hűha, ez aztán, az az aztán!!! Régen nem olvastam ilyen izgalmas és csavaros történetet a fantasy műfajban. Alig aludtam pár órát az éjjel, hogy mihamarabb folytathassam az olvasást. Nagyon tetszett.
Méltán van a felkapott és a népszerű könyvek között, rengeteg izgalom és komoly tartalom van benne.
Sokáig tologattam ezt könyvet a várólistámról gondolván, egy könnyed, 12 egy tucat történet lehet a szép, meseszerű borítója alapján, hát ez nem volt az.
Egy véresen komoly történetet kaptam.
Ophélie, a főszereplő egyedülálló különleges képességeivel csendesen éldegélt kissé zajos családjával, és szeretetre méltó nagybátyja óvó tanításával és egy kis saját múzeum irányításával. Kérőit sorra kikosarazta.
Aztán egy napon váratlanul kilökték a fészekből és diplomáciai okokból odalökték egy vonakodó, rideg, utálatos embernek menyasszonyként, a kellemes mérsékelt égövi hazájából a messzi északi sarkra. És ez még mind semmi, bele kellett törődnie, mert közölték vele, hogy nincs visszaút, ha kifarol az eljegyzésből, kiközösítés és száműzetés vár rá.
Azonnal menni kellett, még a családjától sem búcsúzhatott el rendesen, a türelmetlen, rideg vőlegény már vitte is új hazájába, ahol egy valóságos viperafészekbe került. Senkiben nem bízhatott, mindenki az ellensége volt mindenkinek és persze neki is. Iszonyatos dolgokon ment keresztül, csak magára számíthatott és mindezek ellenére remekül megállta a helyét, zokszó és panasz nélkül elviselt minden atrocitást. Itt-ott azért talált némi segítséget, többnyire nem ingyen, de ez a kevés segítség is leginkább a cselédszárnyon adódott.
Függő vége van a sorozatindító résznek, úgyhogy hamar sort kell keríteni a folytatásra, még egy rész van meg nekem, remélem kiadják a még hátralévőket is.

4 hozzászólás
>!
deen
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Most igazán sajnálom, hogy ezt a könyvet nem tudtam egyben kiolvasni, csak néhány tíz oldat naponta. Mert egy nagyon jól összerakott történet volt, még ha néhol egy kicsit be is lassult. Alapvetően az írónő egy nagyon részletes világleírást adott, főként a Sarkról és Holdvilágról, ami főszereplőnknek, a magába fordult múzeumvezető Ophélinek igen nagy kihívást ad. Ophélie-t tulajdonképpen belekényszerítik egy jegyességbe a távoli Sark hatalommal bíró, ám megvetett főkincstárnokával Thorn-nal. Így Ophélie kénytelen a vőlegényével léghajóra szállni és elutazni erre a távoli helyre, ami szöges ellentéte a lány ismert Animának. Ophélie olvasó, vagyis tárgyak múltját látja, sőt mi több, képes tükrökön át közlekedni. A Sark családjainak azonban a képességeivel nem veheti fel a versenyt. Miközben Ophélie egyre mélyebbre kerül új otthonában, úgy rakja össze szépen lassan, hogy miért is ő lett Thorn menyasszonya. Bár a történet lassan haladt, de csavaros volt, így végig izgultam Ophélivel, hogy derüljön végre fény az igazságra. Sokszor utáltam a fel-fel bukkanó szereplőket különösképpen magát Thorn-t és Berendile-t, aki egy utálatos némber, és az összes többi nagyképű Sarklakót. Ármánykodás, hataloméhség, gyilkosság, és közben csak negédesen mosolyognak egymásra a szereplők. Igazi pokol az olyan naiv lelkek számára mint Ophélie, aki bár kezdetben tényleg könnyen becsapható, de megmutatja, hogy őt is kemény fából faragták, még ha a külseje mást is mutat. Tetszett és remélem, hamar hozzájutok a folytatáshoz.

>!
wzsuzsanna P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Viszonylag hamar felfigyeltem ennek a könyvnek az adatlapjára, nagyon vonzott a cím és a borító, ugyanakkor nem tudtam, pontosan milyen műfajra számíthatok (az ifjúsági címke már akkor is adott volt, de a maga 584 oldalával gyanús volt, hogy itt valami nagyobb lélegzetvételű, komolyabb műről van szó). Kíváncsian vágtam hát bele a nálunk még kevéssé ismert francia írónő trilógiájának első kötetébe….
…Arra mindenképpen fel kell készülni szerintem, hogy ez egy lassabb folyású sztori, szép, elegáns és nagyívű történetmeséléssel, rengeteg benyomással, érzéssel és hangulattal, leheletnyi steampunk beütéssel. A karakterek nem jók vagy rosszak, hanem sok szempontból összetettek, ráadásul az írónő nem is engedi, hogy az első kötetben minden titkukat és jellemvonásukat felfedezzük. Ettől függetlenül nagyon olvasmányos és könnyű vele haladni, a cselekmény is elég mozgalmas, ráadásul a könyvet befejezve egyből verjük az asztalt a folytatás után.
Úgyhogy összességében úgy érzem, egy nagyon különleges történetet kaptam, ahol nem csak a szereplők térnek el a megszokott sablonoktól, hanem a felépített világ és a mágia természete is. Egyelőre még várakozó állásponton vagyok, mert az összhatás megítélése nagyban fog múlni a sorozat többi részétől, de már most úgy érzem, hogy ez a regény egy különleges ékszerdoboz az ifjúsági fantasy műfajában.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2017/12/a-tel-jegyesei.html

>!
stippistop MP
Christelle Dabos: A tél jegyesei

@Hintafa értékelése hozott lázba, korábban nem is hallottam a könyvről. Mostanában kevés időm van olvasni, pusztán emiatt tartott ennyi ideig, hogy befejezzem -egyébként ez (a kezdeti lassúsága ellenére) egy 'beszippantós' könyv. Érdekes a világ, amit bemutat. A Harry Potter sorozat óta nem hozott lázba fantasy, kezdtem is gyanakodni, hogy talán nem is nekem való ez a műfaj, de szerencsére ez a regény rácáfolt erre! Várom a folytatást!

10 hozzászólás
>!
Dawnofmyth P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Nem egy gyors folyású történet, de hangulata nagyon megfogott. Tetszik az irónő stílusa, érdekes világot mutat be, de szerettem volna jobban belemélyedni, jobban megismerni. Tetszett a könyv humora, és most a főszereplő is kimondottan aranyos volt, kis idétlen, de bátor, kitartó. Azért volt, hogy nem értettem egyet a viselkedésével. Thorn elég kemény karakter, de nem csodálom, jó lett volna olvasni róla egy kicsit többet. Függetlenül attól, hogy szerettem olvasni, valami hiányzott belőle, de nem tudnám definiálni, hogy mi volt az. Ám ez nem tántorít el a folytatástól, mert végül is végig fenntartotta az érdeklődésem, bár volt benne néhány unalmas oldal, elég jó lehetett haladni a történettel.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Az igazán jó könyv meg tudja lepni az olvasóját, és elsüllyed az idő, amíg véget nem ér a történet. Christelle Dabos kiváló alkotása mindkét kritériumnak megfelel. Egy kedves mesére számítottam, ehhez képest egy kőkemény fantasy-t kaptam, teljesen egyedi világgal és egyáltalán nem papírmasé karakterekkel. Már a bevezetés felér egy gyomrossal, mindjárt leszámolhatunk azzal az illúzióval, hogy egy habos-babos kis mesketét kapunk, naná, hogy izgatottan lapozunk tovább, hogy megtudjuk, mibe is csöppentünk. Egy mágiával átszőtt, teljesen széttört világot ismerhetünk meg, amelyben egy fiatal lánynak egy zord, hideg, számára teljesen idegen helyen kell megállnia a helyét. Semmi sem az, aminek látszik, amikor már azt hiszed, kezded érteni az összefüggéseket, kiderül, hogy az írónő a nózidnál fogva vezetett, az adrenalinszinted emelkedik, a főhős pedig egyre nagyobb slamasztikába kerül. Nincs üresjárat, gyorsan peregnek az események, és a végén kiderül, hogy a látszat mindvégig csalt, és szentségelsz, hogy mikor jön már a folytatás, most kaparhatod a falat még hónapokig biztosan, amíg megtudod, hogyan folytatódnak főhőseink kalandjai. Merthogy egy trilógia első részét tarthatjuk a kezünkben, amely megtette a kötelességét, felkeltette az érdeklődést, bepillantást nyerhettünk egy olyan univerzumba, amely még úgy is rendkívül izgalmas, hogy csak egy kis szeletét láthattuk, mi lesz itt, ha tényleg egymásnak esnek a világok, hogy végre újra egyesüljön az, ami egykor széttört? Nem véletlenül választották 2016-ban a legjobb fantasyregénynek Franciaországban Christelle Dabos könyvét, üdítően eredeti, izgalmas, szórakoztató és jól felépített alkotás.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/01/18/konyvkritika_c…

2 hozzászólás
>!
ViviPapp
Christelle Dabos: A tél jegyesei

Rég olvastam olyan regényt, ami sokáig fenntartott és lenyűgözött.
Az elején nem igazán számítottam arra, hogy mi is fog ebből kialakulni, hogyan fog a világ megnyílni nekem, aztán egy 80 oldal után rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen fantasztikus az az egész univerzum, amit megteremtett az írónő.
Annyira elképesztő, varázslatos és különleges dolgokkal találkoztam, amivel még talán sosem. Egyszerre éreztem azt, hogy minden a helyén van, de mégsem. Minden változott, oldalról-oldalra épült fel, ami elképesztett.
Egy olyan olvasmány volt számomra, amelyet egyáltalán nem gyerek-vagy tiniregényként specializálnék, sőt! Az én fiatal felnőtt énemnek pontosan egy ilyen történetre volt szüksége. Nem egyszerű, nem könnyű, nem csöpögős és nem megszokott, állandó és már jól bejáratott karakterekkel volt dolgom. Bár azt be kell vallanom, hogy a fordulatok számomra eléggé kiszámíthatóak voltak, mégis élveztem és nem vont le a regény értékéből számomra.

Azt éreztem, hogy ebben a regényben semmi nem az aminek látszik és mindent magamnak kellett a saját képzeletemben felépítenem, annyira eltért a megszokottól. És Jézus! Annyira vágytam már egy ilyen regényre. Éppen ezért, ezzel most úgy vagyok, hogy remélem soha nem veszik meg a megfilmesítési jogaikat, mert biztos vagyok benne, hogy eltörne, elszakadna bennem valami, ha nem úgy ábrázolnák ezt az egészet, ahogy bennem él. ( Másrészt győzne a kíváncsiságom, de na, értitek!)

A karakterek színesek voltak, bár van akivel még most sem tudtam zöldágra vergődni és annyira a titokzatosság álcája mögé bújt, hogy kíváncsi leszek, mit hoz még ki belőle az írónő. Annyit meg kell mondanom, hogy imádtam Ophélie karakterét. Amennyire gyengének festi fel nekünk fizikaileg az alkotó, annyira erős jellemmel rendelkezik, ami fantasztikus volt, nem mellesleg a találékonyságáért csillagos ötös jár!
Thornnal való kapcsolata egyszerűen még mindig a homályba vész, volt amikor kedveltem őket és szurkoltam, most pedig holtvágányra értem, nyilván az írónő erre az útra akart vezetni, amiről remélem majd levezet a következő részben.

A fordításért pedig hatalmas gratuláció jár, régen olvastam ennyire szépen, színesen, érthetően megalkotott és lefordított regényt, amelyben nem voltak érthetetlen, oda nem illő mondatok, szavak. Teljesen beletudtam fonódni, köszönhetően neki is. Szóval tényleg egy a tökéleteshez már nagyon közelítő könyvről olvashattam!


Népszerű idézetek

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Őrizz meg a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde
>!
szentesaniko

Mert az illúziók csak arra jók, hogy megszépítsék a valóságot; ha szertefoszlanak, nem marad más, egyedül az igazság.

>!
KönyvekkelSuttogó P

Amikor az ember tárgyakat olvas , háttérbe szorítja önmagát, hogy teret engedjen valaki más történetének. Ahhoz viszont, hogy belépj egy tükörbe, önmagaddal kell szembenézned. Az bizony csak az igazi legény a gáton, aki egyenesen bele mer nézni a saját szemébe, képes olyannak látni magát, amilyen, képes elmerülni a saját tükörképében!

93-94. oldal, 6. fejezet - A konyha

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyersességgel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…”

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Roseline · Thorn
2 hozzászólás
>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– A nagynénémnél jobb szövetségest nem talál – érkezett végül a felelet. – Soha ne bújjon ki a védelme alól, ne menjen sehova a beleegyezése nélkül, rajta kívül ne bízzon meg senkiben!
– Önt is beleértve?
Thorn fújt egyet, és Ophélie orrára csapta az ajtót. Nem volt semmi humorérzéke.

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
>!
P_Nika

– Bevallom, kicsit csalódott vagyok. Hogy ne mondjam, jóval izgalmasabb lett volna, ha valóban Thorn jövendőbelijét sikerül a kezem közé kaparintanom.
– Miért, mit csinált volna vele? – kérdezte szemöldök ráncolva Ophélie.
– Hogyhogy mit? Természetesen megfosztottam volna az ártatlanságától.
Ophélie csak pislogott, hirtelen szóhoz sem jutott. Ennél váratlanabb vallomást még életében nem hallott.
– Az volt a terve, hogy felhozza ide az unokahúgomat, és a fűben henteregve megerőszakolja?!
Archibald hevesen, egyben némiképp sértődötten tiltakozott.
– Hát minek néz engem? Ilyen féktelen dúvadnak látszanék? Egy férfinak bármikor nekiesem, meg is ölöm, ha kell,de egy nőre soha nem emelnék kezet. Elcsábítottam volna, annak rendje és módja szerint!

198. oldal, A kert

Kapcsolódó szócikkek: Archibald · Ophélie · Thorn
>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– (…) Nem megmondtam, hogy mindenkitől, aki csak egy ujjal is önhöz ér, személyesen veszek elégtételt?
Ophélie igyekezett elrejteni az arcát a kávéscsészéje mögé. A torka megint összeszorult. Hiába is tagadta volna tovább maga előtt: Thornnak valóban fontos volt. A vőlegénye nem alakoskodott, és nem csak a levegőbe beszélt. Az érzelmeinek, meglehet, talán kissé keresetlen formában adott hangot, de az őszinteségéhez nem fért kétség.

>!
_Ada_ P

A mondás szerint a környezet van hatással az emberre, nem pedig az ember a környezetére.

>!
csilla123 P

– Mit csinál ebben a testhelyzetben? – kérdezte Berenilde, amikor Archibald mellé értek.
A nagykövet finoman felé fordította a fotel párnájáról lelógó fejét, kivette a szájából a szipkát, és kifújta a füstöt. Kopott cilindere mellette hevert a földön, kese haja a szőnyeget seperte.
– Próbálom más szemszögből értékelni az életemet – közölte jelentőségteljesen.
– Nézzenek oda! És mire jutott?
– Hogy akárhonnan nézem, az egész tökéletesen értelmetlen. És hogy ha még sokáig így maradok, lassan az összes vérem a fejembe száll – tette hozzá kényszeredett mosollyal.

326. oldal, A lovag

Kapcsolódó szócikkek: Archibald · Berenilde

A sorozat következő kötete

A tükörjáró sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Summer
Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Ilona Andrews: Áradó hold
David Levithan: Nap nap után
J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Krencz Nóra: A követ
Rick Riordan: Neptunus fia
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára