A tetoválás nagykönyve kétségtelenül a legizgalmasabb és legkülönlegesebb kiadvány a tetoválásról, amely valaha is megjelent. Ez a könyv fényképes kalandozás a tetoválás művészetének történetében és a tetoválás világszerte elterjedt kultúrájában; meglepő és gondolkodásra késztető módon magasztal egy olyan ősi művészeti ágat, amely kulturális jelenségként a mai napig nem elfogadott.
A tetoválás nagykönyve átfogó képi dokumentum, bemutatja a tetoválás világát annak XIX. századi európai újjászületésétől a korabeli stúdiók és felszerelések csodálatos képein át egészen az 1970-es évek Amerikájáig, az ikonjellegű tetoválásokig és a tetoválás reneszánszáig, amely a mai napig világszerte érezteti hatását. A könyv azonban mindenekelőtt emberekről és különleges egyéniségekről szól: fejvadászok, skinheadek, cirkuszi csodabogarak, buddhista szerzetesek és tetoválás-fetisiszták vallanak megszállottságukról, valamint hűségükről a festék és fájdalom rituáléjához.
Chris Wroblewskit a… (tovább)
A tetoválás nagykönyve 17 csillagozás
Eredeti cím: Skin Shows – The Tattoo Bible
Enciklopédia 10
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 26
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nagyon érdekes olvasmány volt, még érdekesebb és meghökkentő fényképekkel! Nagyon szeretem a tetoválásokat és jó volt elmerülni egy kicsit különböző kultúrák tetoválási szokásaiban!
Az előszó fantasztikus volt! Nagyon megnevettetett, remek bevezető volt ez az utána következő véres történelembe.
Nagyon tetszett, h megismerhettük különböző országok tetoválós történelmét és szokásait, és megismerhettünk 1-2 híres tetoválót.
Sok-sok gyönyörű tetoválásról láthattunk képeket, viszont sok olyat is láttam amilyet nem szerettem volna! :D
Tetszett a könyv, de azért örülök, hogy rátaláltam digitális formában és nem kellett sok ezret fizetnem érte:)
392 oldal terjedelmű (avagy 58 MB:) és a kép-szöveg arány szerintem olyan 90-10% körül lehet – először fura volt a sok teljes oldalas fotó semmi magyarázattal, de utólag már jobbnak tartom, hogy így szerkesztették meg a könyvet és csak a végére került egy kétoldalas képismertető, így csak akkor kell „hátralapozni” ha tényleg érdekel az adott tetoválás készítője/viselője stb. Ez az első könyvélményem ebben a témában, de szeretnék még többet is olvasni (egy orosz börtöntetoválásokról szóló könyvet már be is szereztem), így lehet visszatérek még ide és szerkesztem az értékelést, ha már jobban elmélyültem a témában.. :)
Néhol csoda szép, néhol meghökkentő képek. És sosem gondoltam volna, hogy mindenüvé lehet tetoválni (igen, még oda is basszus). A teljes testet borító művek, pedig egy jelmezzé állnak össze, annyira szép, kidolgozott és valóságos, hogy nem gondolnánk, hogy egy meztelen embert látunk. (A kontárokat persze hagyjuk.) A szimbolika meg néhol teljesen elvarázsol. Lenyűgöző képi világ. Nagyon rendben van.
Nagyon szép átfogó könyv a történetétől a különböző égtájak jellegzetes tetoválásaiig, talán csak az orosz börtöntetoválásokat hiányoltam egy kicsit. Némelyik egész testes tetoválás nagyon brutál. Sajnálom, hogy ma már ennyire nagy divat lett és minden liba megbélyegezteti magát, közben pedig semmit nem tud erről a kultúráról.
Népszerű idézetek
Bár a tetoválást hosszú évszázadokon át a bűnözők megkülönböztetésére és megbüntetésére használták (ire zumí: megjelölni), a japánok kifejlesztettek egy maradandó testdíszítési módot, amivel csak a polinéz tetoválás ért fel. A száz év alatt kifejlesztett stílus „horimono” néven vált ismertté – ami ezentúl díszítésként, és nem büntetésként szolgált.
18. oldal
A gyűjtők, még mielőtt egész törzsi társadalmakat irtottak volna ki véglegesen, szorgalmasan szállították az emberi maradványokat és a törzsi népművészeti gyűjteményeket és műtárgyakat az európai múzeumokba. A tetovált maori fejek forgalma olyan méreteket kezdett ölteni, hogy végül jogi közbelépésre lett szükség az ilyen kereskedelem megállítására, és ezzel a teljes körű mészárlás megakadályozására.
14. oldal
Az 1930-as évektől egyre nőtt az emberek ellenérzése a tetoválással szemben. A nemzetiszocialista rezsim a tetoválást degenerációnak tartotta és hamisan „bolsevik”-nek titulálta. Egyre kevesebb ember merte magát tetováltatni. A meglévő tetoválószalonokat bezárásra ítélték.
1933-ban a berlini Albert Heinze, a kieli Willie Blumberg és az emdeni Hans Kuchenbäcker tetoválóművészeket koncentrációs táborba küldték.
114. oldal
Indiában elterjedt az a hiedelem, hogy bár a nő ruháit nem viszi magával a túlvilágra, tetoválásait igen. Az alacsony kasztból származó nők úgy tartják, hogy ha tetoválások nélkül halnak meg, szüleik nem fogják felismerni őket a mennyben. Mások úgy mondják, hogy Paramésvara, a nagy istenség megkéri majd őket, mutassák meg ezeket a jeleket annak bizonyítékaként, hogy a földön éltek. Ha a jelek hiányoznak, az istenség gonosz szellem képében teremti őket újra, vagy tüskéken vonszolja keresztül, hogy hozzájussanak azokhoz a jelekhez, melyeket életükben elmulasztottak megszerezni.
214. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- David McComb: A tetoválás 100 éve 91% ·
Összehasonlítás - Bihari Ádám: Ha stílus van: minden van 93% ·
Összehasonlítás - Orosz Anna (szerk.): A divat 96% ·
Összehasonlítás - Egy pesti arszlán: A pesti művelt társalgó ·
Összehasonlítás - Paola Saltari: A stílus királynői ·
Összehasonlítás - Faragó Ilona: A főzőkanáltól az estélyi ruháig ·
Összehasonlítás - Megan Hess: Párizs egy divatőrült szemével 90% ·
Összehasonlítás - Molnár Tímea: Színtípusok ·
Összehasonlítás - Émile Zola: Hölgyek öröme 89% ·
Összehasonlítás - Mengyán Eszter: Helló, slow fashion! 89% ·
Összehasonlítás