Hegek (The Horus Heresy 28.) 90% 14 csillagozás

Az Eretnekség 28. története Jaghatai kán légiójának, a Fehér Hegeknek a történetét dolgozza fel. (Megsüvegelendő ötlet volt végre velük is foglalkozni, hisz a kezdetek óta alig 1-2 könyv volt amikben eme légió sarjai is szerepeltek.) Az alcím nem sok jót ígért, hisz számomra eddig azok a történetek voltak a legszomorúbbak, ahol egy légión belül szolgáló testvérek estek egymásnak.
A cselekmény magva nagyjából emlékeztetett az első könyvek menetére, ( suttogások, páholyosodás, árulás, hentelés) azonban az ok-okozati viszony merőben más volt, s az oldalak végessége miatt itt sokkal gyorsabban zajlott le minden.
A regény első felében megismerhetjük Shiban és Torghun kán előtörténetét, (egyikük a Chogorisról, a légió szülőbolygójáról származik, másikuk pedig a Terráról) akik a későbbiekben a konfliktus középpontjába kerülnek. Továbbá Jeszügei Viharlátó is bemutatkozik, kinek visszaemlékezéseiből újabb foszlányokat kapunk a nikaeai zsinat történéseiből.
Dióhéjban a történésekről: A légió egy frissen behódoltatott bolygó körül várja a további parancsokat amik a bődületes hipertérviharok miatt nem érkeznek meg. Az Űrfarkasok, a Prosperó elpusztítása után sebeiket nyalogatva szintén új parancsra várnak a Hegektől pár szektornyira. A viszonylagos nyugalom szertefoszlik, mikor a hipertér kitisztul, és a Hegeknek ellentétes információk halmával kell megbirkózzanak. Ki lett áruló? Ki árult el kit? Ki hazudik? Kinek van igaza? Ki él még, s ki holt? Nehéz ügy…
Ugyanekkor megjelenik az Alfa Légió barátságtalan űrflottája is, akik egyszerre kezdik el zaklatni a Hegeket és az Űrfarkasokat is.
Jaghatai úgy dönt, hogyha bizonyosságot akarnak szerezni a dolgok állásáról el kell látogassanak a Prosperóra. (Magnus, régi cimbora majd biztosan valamivel többet tud!)
Eközben Jeszügei rosszat álmodik a Chorgorison ezért úgy dönt, bármilyen viharos is a hipertér, neki kell vágjon az utazásnak, hogy megtalálja társait és Jaghatait.
Izgalomban s talányban tehát ezúttal sincs hány, ám a végső tragédiafaktor valahogy jóval alacsonyabb volt annál mint amire számítottam.
Ajánlom azoknak akiket érdekel a Prosperón zajló végjáték ahol egy rég nem látott primarcha is színre lép.
Összességében jó történet volt ez is, de nem lett a kedvencem. (Ahogy Jaghatai se, aki belső nyafogásainak köszönhetően nagyban emlékeztetett Perturabo testvérre.)

Utolsó fejezet következik… libabőrrel, és – bármennyire is gáz – könnyekkel a szememben olvastam az előző részt…
Eddig is nagyon tetszettek a Warhammer könyvek, de most megfogalmazódott bennem, hogy: Megtaláltam az utam a könyvek világában!
Ezt a könyvet is teljes beleéléssel olvastam… Nagyon jó írás!!!