A ​Csend Urai 15 csillagozás

Chris Wraight: A Csend Urai

A Cadiai Kapu elesett, az Impérium két részre szakadt. Az áruló légiók ereje, melyet vas- és varázslatok falai mögött tartottak bilincsben évezredek óta, most a galaxisra szabadul. Azok között, akik most bosszút akarnak venni a Tetemcsászár küszködő birodalmán, ott van a Halálgárda is; az Astartes Légiók egykor büszke harcosai mára nem többek mint a fertőzés és a rémület megrontott hírhozói. Harcra kész csapataik véres utat vágnak maguknak az ürességen át, hogy válaszoljanak uruk és primarchájuk fegyverbe hívására. Rettentő erejük ellenére, még mindig nem menekülhetnek végzetes örökségük elől, amely az Iszonyat Szemének lerontott démonvilágaiból az Imperium Nihilus parázsló romjai felé hajtja őket.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Tuan, Budapest, 2021
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156075949 · Fordította: Oszlánszky Zsolt

Kedvencelte 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

KerekesCs P>!
Chris Wraight: A Csend Urai

Ez egy nagyon jó könyv és remek Warhammer élmény a maga mocskos, undorító módján. Rajongóknak kötelező! Mondjuk minden alkalommal erős késztetést éreztem a kézmosásra, amikor letettem a könyvet. De legalább nem nassoltam közben.
(Most haragszom csak úgy isten igazán Guy Haleyre a Sötét Impérium miatt, mert ugye, hogy lehet a Nurgle hívekről úgy is írni, hogy nem hajlik paródiába.).
Ez a könyv egy csaknem eleven hajón utazó számfétises Halálgárdista csapat történetét meséli el, akik már nagyon megunták a Szemben való gubbasztást és gusztustalankodást. Nem a szokásos káoszgárdistás, agyatlan hódító és vérgőzös mészáros banda, hanem érdekes szereplőket kapunk különféle motivációkkal és célokkal. Akad olyan, akit a hite, mást a vágyai, vagy hűsége mozgat, akár már több ezer éve, de az biztos, hogy igen ráérősen.
Ez a történet a Birodalmitól valami teljesen más, merőben eltérő alternatívát mutat az életre, és racionalizálja azt. Néha szinte már meg is értem őket, de aztán kifakad egy kelés, vagy más szenny csorog, csöpög, szivárog, stb blöá.
Ami még nagyon érdekes, legalábbis számomra mindenképp, hogy a mindig dicső Impériumot más szemszögből mutatja meg, és egyfajta felüdülés a propaganda és a rózsaszín szemüveg nélkül látni ezt a világot. Néha én is megfelejtkezem róla, hogy az astartesek nem szentek és gáncs nélküli lovagok száguldó Mennykősólymaikon, és hogy a Nagy Hadjárat sem karitatív misszió volt, hanem igenis (vissza)hódítás. Elég jó párhuzamokat hoz ez a könyv a Birodalom és a Káosz világa között, pl. amikor bemutatja, hogyan hoznak létre egy mezőgazdasági világot Birodalmi szabványokkal, ill. hogyan teremtették meg a Járványok bolygóját. Ráadásul azt is tudjuk, mi történik az olyan világokkal, akik nem akarnak csatlakozni a Birodalomhoz, vagy nem felelnek meg a sztenderdeknek. Rossz és rosszabb között vajon mi a különbség?
A szerző stílusa nálam nagyon betalált, következetes és tetszik a karakteralkotása. Bár a történetvezetés nem lineáris, nagyon is érthető.
Plusz, nagyon megörültem, amikor kinyitottam a könyvet és megláttam a fordító nevét.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

KerekesCs P>!

Ahogy teltek az évek és Dragan is mind érettebbé vált, úgy értette meg, hogy az életben minden egyfajta üzlet. Az istenek, a démonok, a Birodalom urai, sőt, még a Trónon ülő roncs is mind kufárok voltak, akik ebből egy kicsit valamicske amolyanra cseréltek. Több hatalmat szeretnél? Cserébe add nekem az emlékeidet! Erőt akarsz? A könnyeidért cserébe megkapod.

202. oldal, 11. fejezet (Tuan, 2021)

KerekesCs P>!

Úgy képzeltem, hogy a kegyetlenségnek már minden létező formájával találkoztam.

Sokáig úgy véltem, a legfájdalmasabb az, ha megtagadják tőlünk azt, amire vágyunk. Múltak az évszázadok, minden újabb kor fagyosabb, mint az előző, s ez a tudás volt a legfájóbb tüske azok közül, melyeket atyánk hagyott bennünk.

De oly sokszor tévedtem már korábban is, s végül kiderült, hogy ez is a tévedéseim közé tartozik. S mikor a sors kereke nem a neki kijelölt irányba forgott tovább, s börtönünk falai leomlottak, akkor ébredtünk csak rá, milyen hosszú út áll még előttünk.

Mert a legnagyobb kegyetlenség nem az volt, hogy megtagadtatott tőlünk, amire vágytunk. Nem, a legnagyobb kegyetlenség épp az volt, hogy megkaptuk.

– Mortarion primarchának tulajdonított szövegrészlet

KerekesCs P>!

Aki meg akar változni, az azt gyűlöli a legjobban, aki-ami korábban volt.

124. oldal, 7. fejezet (Tuan, 2021)


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: 1984
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap
Guy Haley: Sötét Impérium
Guy Haley: Trónvilág
Guy Haley: Bosszúálló Sarj
Arthur C. Clarke – Gentry Lee: Ráma II.
Orson Scott Card: Végjáték
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Dan Abnett: Ravenor, a kívülálló