Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy optimista Andalúziában 32 csillagozás

Egy kényelemhez és komforthoz szokott angol házaspár elhatározza, hogy hazáját odahagyva, új otthont teremt Dél-Spanyolországban, a vadregényes hegyek közti elhanyagolt tanyán, ahol még vezetékes víz sincs, sőt út sem vezet hozzá. A kezdeti nehézségeket – a víz „fakasztásától”, a folyón átívelő híd építésén át, a kutyák megszelídítéséig és a ravasz kupecekkel való boldogulásig – hősies erőfeszítéssel, merész kísérletezéssel, és újdonsült spanyol barátaik segítségével győzik le. Álmaik otthonát teremtik meg a Granadától délre fekvő mesebeli tájon, citromfák árnyékában, ahol szól a spanyol gitár.
Vajon hogyan boldogulnak a szárazsággal, majd a heves esőzésekkel és a gondjaikra bízott állatokkal? A szerző finom humorral, élvezetes stílusban számol be családja nagy kalandjáról, minden olyan olvasónak élvezetet nyújtva, aki el-elvágyik a nagyvárosok forgatagából és megszokott életéből.
Eredeti cím: Driving over Lemons.
Eredeti megjelenés éve: 1999
Enciklopédia 9
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 13

Kiemelt értékelések


Andalúziában voltam nyaralni, így nagy érdeklődéssel kezdtem bele a könyv olvasásába. eleinte kicsit furcsának találtam az író stílusát, de néhány fejezet múlva már magával tudott ragadni engem is és segítségével elutazhattam újra a Granada környéki hegyekbe. noha a túrista általában nem a növénytermesztésre és állattenyésztésre berendezkedett kis „birtokokat” járja végig, mégis izgalmasnak találtam ezek leírását. végül még a stílust is megkedveltem: Chris Stewart hol romantikus elragadtatottsággal, hol meg megmosolyogtató iróniával ír saját életéről.


Nekem nagyon tetszett, humoros, őszinte, a téma pedig kifejezetten érdekes, nagyon várom már, hogy a folytatását olvashassam .


Muszáj 5 csillagot adnom, mert szerintem méltatlan a 77%-os tetszési arány ennek a könyvnek az esetében. Szerintem ez egy igazán élvezetes anekdota gyűjtemény, aminél jobbat el sem tudok képzelni arra, hogy ráérősen olvasgassam egy forró nyári napon a falusi házunk teraszán üldögélve. :-) Szeretem az olyan könyveket, amik egyszerre szórakoztatnak és tágítják a világképemet. Mindenképpen el fogom olvasni a folytatást is!


A történet egyszerű de nagyon jól van összerakva.Egy városi élethez szokott férfi, családjával együtt, vidékre költözik, ráadásul külföldre.A helyszín egy eléggé izolált hegyi település.A kényelemhez szokott családnak elég nehéz alkalmazkodni és megszokni az új környezetet.A humorral gazdagított történet remek kikapcsolódást nyújt az olvasónak.Megismerjük a csendes,nyugodt vidéki élet szépségeit és az ott lakók jellemét, szokásait.
Remek olvasmány.


Tetszett, szeretem az életrajzi regényeket, amelyek az újrakezdésről, új élet kialakításáról szólnak egy másik országban. De… bevallom ez az elbeszélés nem mindig kötött le, időnként izgalmas volt, helyenként pedig lassú. Nekem ebben a műfajban sokkal jobban tetszett Peter Kerr mallorcai sorozata, illetve Phil Doran Csábító Toscana könyve. Ezért kapott csak 3,5 csillagot.


A maga műfajában, nálam a legjobb. A humora páratlan, könnyed de nem limonádé, kellemes humoros, olvasmány. Nem kozmetikázott, nem cizellált, éppen ezért minden szava hiteles!.-) Nincsenek elkészíthetetlen gasztronómiai csodák. Viszont megtudjuk, milyen szögben képes a birka leszökkenni a szikla tetejéről.. Őszinte, emberi.. ) Nagyon szerettem:-))


Ebben a műfajban ez a kötet nagyon a helyén van. Kicsit beleuntam már a főként amerikaik sorozatban gyártott kalandjaiba Európa mediterrán tájain. Ebben az esetben egy olyan angol ember kerül spanyol környezetbe, aki addig is megfordult a világ legkülönbözőbb országaiban, birkanyíró és juhász is volt, a felesége pedig kertész. Ők jobban és természetesebben megtalálják a helyüket egy ilyen környezetben. Nyári olvasmánynak különösen alkalmas.
Népszerű idézetek




Nem is tudom, hogy szerettem volna eltölteni a szabadság utolsó, múló pillanatait, mielőtt az emberből szülő lesz; talán a teraszon üldögélve Anával, teát kortyolgatva, belemerülve az álmodozásba, amelyet a táj szül. De azt nem képzeltem volna, hogy minden reggel kilöknek, hogy végigjárjam a tanyát egy vödör hígított kutyaszarral.




Reggeli után elmosogattam a tányérokat, a poharakat és az eszcájgot egy tuskón, az olajoshordó mellett, a gránátalmafa alatt. Pedro megmutatta, hogyan kell csinálni, és nem kukacoskodtunk a munka minőségét illetően, azt az egyet kivéve, hogy a száradó edényre mindig ráterítettünk egy rongyot, hogy távol tartsa a legyeket.
51. oldal (Ulpius-ház, 2007)




– Bármivel végezzük is, gumikerekű gépet nem akarunk. Nem jók. Estébannak van egy gumikerekűje, és ügyesen kezeli, de gazfickó, tehát hozzá nem megyünk.
– Nem azt mondtad, hogy Estéban a barátod?
– Igen, az.
– De az imént mondtad, hogy gazfickó.
– A gazfickóknak is szükségük van barátokra, különben is, kedvelem, bármekkora gazfickó.
71. oldal (Ulpius-ház, 2007)




– Ilyen ember a bácsikám. Mindenre képes, csak hogy átverjen valakit; nem számít, hogy kit. Ezért mondtam, hogy hagyd a pompont a birkák farka végén. Attól megvadult. Juhász nem utál semmit sem jobban, mint ha gyapjú marad a birkán. Ráadásul ő meg Pepe erre különösen érzékenyek.
141. oldal (Ulpius-ház, 2007)




A fürjek, a menazséria legapróbb tagjai féltek a csirkéktől; a csirkék nem szerették a gyöngytyúkokat, sem a galambokat, bár a fürjekkel megfértek; a gyöngytyúk közömbösen viseltetett a galambokkal szemben, de rettegett a fürjektől, és gyűlölte a csirkéket; a galambokra hatással volt a gyöngytyúk rettegése a fürjektől, idegesítette őket egy lehetséges csirke-fürj szövetség gondolata, bosszantotta a gyöngytyúkok közönye, és osztoztak a csirkék iránti általános utálatban.
164. oldal (Ulpius-ház, 2007)




– Ó, Anglia, igen … Engem jól ismernek abban az országban… talán ismered Fernando Jiménezt? – Érdeklődő pillantást vetett rám.
– Nem… nem hinném. Persze nem tudhatom. Angliában hol él most ez a Fernando Jiménez?
– Barcelonában.
– Hát ebben tévedsz, barátom, mert Barcelona nem Angliában van, hanem Spanyolország északi részén…
– Nem, Fernando Angliában él – Barcelona, Anglia.
188. oldal (Ulpius-ház, 2007)




Hát én elég gyorsan számolok fejben, amikor birkák áráról van szó, de nyilvánvaló volt, hogy El Morenóval nem voltunk egy kategóriában. Gyorsasága és pontossága döbbenetes volt. Tudta, hogy ebben jobb nálam, de szándékosan továbbfokozta a zavarodottságomat azzal, hogy részben pesetában, részben spanyol ezüstdollárban számolt.
207. oldal (Ulpius-ház, 2007)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Victoria Twead: Két vén bolond otthonra talál 85% ·
Összehasonlítás - James Herriot: Minden élő az ég alatt 97% ·
Összehasonlítás - Terry Pratchett: Éjjeli őrjárat 96% ·
Összehasonlítás - James Herriot: A repülő állatorvos 95% ·
Összehasonlítás - Keith Stuart: Kockafiú 94% ·
Összehasonlítás - David Walliams: Az éjféli banda 96% ·
Összehasonlítás - Cressida Cowell: A Nukkalave pikkelye 94% ·
Összehasonlítás - Roald Dahl: Matilda 93% ·
Összehasonlítás - Gerald Durrell: Állatkert a kastély körül 93% ·
Összehasonlítás - Laura Ellen Anderson: Vámpyr Vilma és az Úrikornisok 93% ·
Összehasonlítás