Az exobolygókat eleinte génmódosított emberek segítségével földiesítették, akik bírták a lassú utazást és a mérgező körülményeket. Aztán felfedezték a kvantumteleportálást, és a „génesek” fölöslegessé váltak. Egy részük fellázadt, ők létrehozták a szindikátusokat: egy olyan civilizációt, ahol a klónozás és az emberek programozása mindennapos. A földi gyarmatokon maradtakat eközben visszaminősítették másodrendű állampolgárokká.
Catherine Li őrnagy is egy géntelepen született, és csak úgy sikerült kijutnia a nyomorból, hogy egy zugorvossal átíratta a DNS-ét. Azóta az ENSZ-hadsereg kötelékében több tucat kvantumugráson vett részt, és alig emlékszik arra a bolygóra, amit maga mögött hagyott. Ezt szó szerint kell érteni, ugyanis minden teleportálás adatveszteséggel jár, és az agyat sosem lehet tökéletes pontossággal helyreállítani. Igaz, hogy a seregben mindenkinek van egy biztonsági másolata, de az elsősorban nem a katonák kényelmére szolgál: a parancsnokság bármikor belenézhet, akár bele is javíthat. Ezért Li tett róla, hogy titkai már eleve kimaradjanak ebből a másolatból. Ha ő maga sem emlékszik rájuk, hát annál jobb. Most azonban – egy harctéri fiaskót követően – visszavezénylik abba a csillagrendszerbe, ahol felnőtt, és biztonsági főnökként egy klóntestvére meggyilkolásában kell nyomoznia.
A sötét hangvételű kiberpunk/hard SF/űropera nem könnyű olvasmány, de meghálálja a ráfordított figyelmet. A kvantumkötés-technológia alapjaiban határozza meg ezt az univerzumot: amíg a Föld irányítja a rendszert, addig mindenhez hozzáfér, szabadon irányítja az információ és az anyag mozgását. Ráadásul az önállóságra törekvő MI-k is ezen a platformon futnak, vagyis nem szabadulhatnak az ENSZ kontrollja alól. (Ők egyébként is nagyon eredetiek, főleg, amikor emberi komponenseket is tartalmaznak: ilyen a sztori másik főszereplője, az eredetileg sakkprogramnak született, de mára több csillagrendszerre kiterjedő szakértői rendszer, Cohen.) Azonban a technika alapjául szolgáló kondenzátum csak egy bolygón lelhető fel, és az nem a naprendszerben van. Ráadásul ezek a készletek is végesek, és az anyagot jelenleg senki nem tudja mesterségesen előállítani. Az őrnagy gyilkossági nyomozása ezzel is összefügg, így valójában civilizációk sorsát meghatározó politikai ügy.
A történet (akárcsak a klasszikus kiberpunk) sokat merít a noir-irodalomból: főhőse fokozatosan egyre sötétebb titkokra derít fényt, önmagánál sokkal nagyobb léptékű játszmákba keveredik, mindkét (vagy három, vagy négy?) oldalról kihasználják, közben sorra veszíti el szövetségeseit, és maradék illúzióit. Bár visszaszerez néhány emléket a múltjából, ez legalább annyira átok számára, mint amennyire áldás. Meg kell kérdőjeleznie számos régi döntését is. A nyomozás eközben nem csak összeesküvések egész sorát tárja fel, de a kvantum-technológia működésének egész alapját vonja kétségbe, a morális megfontolásokról nem is beszélve. Mindez egy igen bonyolult, de alaposan kidolgozott regénnyé áll össze, elgondolkoztató témákkal, izgalmas történettel.