Bolondos ​családom nyaral (Bolondos családom 2.) 95% 22 csillagozás

Ha mellőzzük a logikát, ami azt mondja, hogy nem tud egy művész ennyi gyermeket és egy kutyát eltartani, vagy hogy butaság 7 fővel – amiből 5 gyerek – egy hosszú, sok órás vonatútnak nekiindulni nyaralás címszó alatt, akkor és csak akkor elkezdhetjük élvezni a sztorit. Szóval ezeket mellőzve IMÁDTAM a könyvet!

Tetszett ez az utazás, ez a családi vakáció Cornwallba, mert nagyon jófej ez a család és nincsenek ellene semmi jónak vagy kalandosnak. A kissé aggodalmas főszereplőnk ellenére is kiélvezik az egész nyaralást és igyekeznek minél többet kihozni a dolgokból. Különösen szerettem a könyvet olvasós vagy éppen a könyvek felett vitatkozó részeket, illetve azokat, ahol a szulákat és a fókákat emlegették. Megható, kicsit megrázó befejezésű, de abszolút értékes olvasmány, ráadásul csodásak az illusztrációk benne.

Ajánló:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/08/bolondos-c…

Más volt, mint az első rész, volt olyan szál, ami nagyon meglepett, de nem volt zavaró, még mindig nagyon kellemes olvasni. Cornwall és a Sunset Farm pedig nagyon szimpatikus, és bár én magam nem mennék sátorozni, mindig szívesen olvasok ilyen kalandokról.

Az előző rész sikere után természetesen a második sem maradhatott ki a nyári olvasmányok közül.
A folytatásban kitör a nyár és a család természetesen nyaralni indul. Illetve nekik természetesen, én intenzíven drukkoltam, hogy a két szülő a hosszú vonatúton ne hagyja el a legfontosabbakat (és végül ez nagyjából sikerül is). Viszont amint elképzeltem a gyönyörűséges Cornwall-i tájat, kezdtem megérteni őket. Nyilván itt is kaland követ kalandot. Elhagynak csomagot, nehézségek támadnak a sátrak összeszerelésénél, sőt eleinte egyenesen rémesnek találják a helyet. Ahogy azt egy családi nyaralástól várjuk. Aztán hirtelen, mintegy varázsütésre minden megoldódik. A kis csapat egymás mellett, bekuckózva fekszik a sátorban, mint egy rakás békés zöldborsó a héjában.

Több szempontból is igazi meglepetés volt ez a sorozat. Az írónő családábrázolása végtelenül szimpatikus (úgy sejtem, hogy a saját családja is megihlette Butterfieldék életre hívásakor). Úgy a főszereplők, mint a mellékszereplők tekintetében. Anyu és apu távolról sem tökéletesek, sőt az anyagi körülményeik sem idilliek, de a törődésük és összetartásuk, irigylésreméltó. Az is igazi öröm volt, ahogy Higgins a leíró részekkel bánik. Nem ereszti bő lére, de mégis világosan látjuk magunk előtt a konyhában uralkodó feszült hangulatot, vagy a Cornwall-i sziklákat.

Egyetlen észrevételem van csak a második részhez. Mattie találkozik egy nagyon furcsa kisfiúval a tengerparton. A srác mindig egyedül van, úgy tűnik, hogy egy barlangban lakik és Mattie-n kívül senki sem látja. Gondolom sejtitek, miről van szó. Ez a fordulat kicsit túlzásnak tűnt. Persze minden gyereknek máshol van az ingerküszöbe, de P-ről például tudom, hogy az ilyen valószerűnek ható történetekben kevésbé értékeli az ilyesmit (hamarosan mutatok majd egy másik könyvet, ahol viszont rettentően izgalmasnak találta a kísérteteket). Ámbár ő úgy magyarázta, hogy a kisfiú egy hajléktalan gyerek és ezzel el is volt minden intézve. Mindenesetre az írónő nagyon szépen lezárja a kissrác történetét, amiről rögtön eszembe jutott a pár évvel ezelőtt Oscar-díjat nyert rajzfilm, a Tenger Dala. Úgyhogy a Butterfield család történetének összképén végül nem esik csorba.

Nagyon helyes, lendületes, életszagú történetekkel szórakoztatott minket ez a Bolondos család. Az események sodróak, fiúk és lányok számára is érdekesek. A megnövelt betűméret és a szellősen szedett sorok miatt is kiválóan alkalmas mindkét kötet az önálló olvasásra. (Az ebbe a kategóriába tartozó könyvek között igen előkelő helyen áll nálunk.) Lee Wildish illusztrációi kedvesek, de vagányak és beszédesek.
Bővebben itt: http://hintafa.blog.hu/2017/09/19/chris_higgins_bolondo…

Tündéri kis mese, aranyos szereplők, tetszett :)

Sokkal jobban tetszett az első résznél, ennek fő oka, hogy Mattie kevesebbet aggódik – Ted bácsi igazán szuperül leszereli.
A kisregény egy igazi családi nyaralást ír le, kedvem támadt volna a saját családomat is odahurcolni a „világ végére”, és eltölteni egy hasonló két hetet. (Na jó, sátor helyett lehet, hogy inkább házikóban, de még meg lehet győzni…) Mattie családja valóban bolondos, de ettől lesz ilyen kedves az egész történet. Nem csinálnal semmi extrát a nyaralás alatt, mégis olyan könnyeden, megnyugtatóan és barátságosan teszik ezt, hogy minden kis olvasó izgatottan követi kalandjaikat. Will személye pedig egy külön színfoltot ad a cselekményhez.

Nyár alkalmából olvastam el. Izgi volt a vége. Alig bírtam letenni. Tetszett a hangulata.A végét értettem is, meg nem is. Egy aranyos, még is megható könyv. Istenem, gyorsan zakatol a szívem, szinte sírni van kedvem, annyira gyönyörű volt. ❤

Bár a harmadik rész visszavan, azért kijelentem, hogy beleszerettem ebbe a sorozatba, Mattie-be, a Butterfield családba. Ha az előző kötetre öt csillagot adtam, akkor erre adnék hatot. A hétköznapi történéseken túl – amik szintén nem mindennapiak – megjenik egy kis legenda, és varázslatos, vagy ha úgy tetszik misztikus elem is. Ez nekem nagyon tetszett. Természetesen ebből a történetből is lehet tanulni, ezúttal egy kis tengerközeli természetismeretet, vagy éppen a kissé nomád életet. Bevallom, Mattie új ismeretségéből kezdetben egy családbővítést vártam, aztán a gyermeki fantáziát, vágyakozást láttam bele. Végül meglepett amit kaptam. Ez a szál a történetet számomra nagyon izgalmassá tette. A folyton aggódó Mattie pedig nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot.
Egy dolgot azért leszögeznék: nem vállalkoznék ennyi gyerekkel egy ilyen hosszú, és viszontagságos útra pár nap nyaralásért.
Az illusztrációkról előzőleg nem tettem említést. Azok is szerethetőek!

Ez is jó volt, de én is zavarónak találtam a Willel beszivárgó misztikumot. Nagyon elüt ennek a könyvnek a világától. És többet is el tudtam volna viselni a nyaralás leírásából, ezt igazán jobban is ki lehetett volna bontani a sehová sem tartó Will-szál befűzése helyett, mert egy vidéken, a tengernél eltöltött hét nagy kaland lehet annak a városi korosztálynak, akinek a kötet szól.

Egy kedves kis történet rövid fejezetekre lebontva bájos fekete-fehér képekkel megspékelve. Jobban tetszett, mint az első rész, de egy kicsivel több „bolondozást” elolvasgattam volna.

A hebehurgya családi élet története folytatódik…
Ezúttal a család nyaralásának „ problémáival „ ismerkedhetünk meg.
A szórakozás garantált! :-)
Az apró „ csodák ” pedig színre lépnek. ;-)