Ingrid ​Bergman megkísértése 31 csillagozás

Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

A ​Casablanca sztárjának igaz, szívbe markoló, titkos románca a híres, magyar származású fotográfussal az 1940-es évek Párizsának és Hollywoodjának romantikus csillogásában.

1945. június
A frissen felszabadított Párizsban az egyre ismertebbé váló haditudósító- fotós, Robert Capa alkoholba fojtja a bánatát. Miután tíz éven át örökítette meg a világban a borzalmat és az erőszakot, s közben elveszítette a szerelmét is, most kikapcsolódásra vágyik.
Az ünnepelt dívát, Ingrid Bergmant Hollywoodból Európába küldik, hogy szórakoztassa az amerikai katonákat, és amikor elegánsan besétál a párizsi Ritz hotelba, azonnal elbűvöli Capát. Attól a perctől kezdve, hogy becsúsztatja a színésznő ajtaja alatt mókás vacsorameghívóját, ők ketten menthetetlenül egymásba habarodnak.
Ingrid, aki belefáradt szenvedélyektől mentes házasságába és a filmstúdió hatalmaskodásába, kétségbeesetten vágyik szabadságra és izgalomra. És ezt Capa mellett átélheti. Vacsorák olyan éttermekben,… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Piros pipacs könyvek Pioneer Books

>!
284 oldal · ISBN: 9789638964809 · Fordította: Fehér Fatime

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Robert Capa · Ingrid Bergman


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Nikkincs>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

Azt hiszem, az ember életében vannak sorsszerű találkozások. Ingrid Bergman és Robert Capa megismerkedése Párizsban szerintem ilyen volt. Ennek a két embernek találkoznia kellett és egymásba kellett, hogy szeressenek. Hogy miért? Ezt az író Robert Capa szemszögéből íródott egyik fejezetben tökéletesen megfogalmazza: „mi többet várhatnánk az élettől, mint egy olyan szerelmet, amely hitet ad, meggyőz arról, hogy nagyobbak vagyunk saját magunknál, egy ideig boldoggá tesz, és érezzük tőle, hogy élünk?”. Pont ezt adták egymásnak! Én meg találtam magamnak egy olyan regényt, ami bekerül az újraolvasandók közé és egy olyan embert, mint Robert Capát, akibe most egy picit én is beleszerettem.

18 hozzászólás
encus625 P>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

Capáról már sokat olvastam, de ez tetszett a legkevésbé a róla szóló könyvek közül. Unalmas volt, pedig a témája jó. Két világhíres ember (az egyikük később lesz az igazából) szerelme van a középpontban. Sok fikciós elem van benne, a fő váza így zajlott, a többit kipótolta az író.

>!
284 oldal · ISBN: 9789638964809 · Fordította: Fehér Fatime
pieta4>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

Erős 4-es ez a könyv. Lehetett volna kicsit mozgalmasabb, a szereplők életéből kicsit többet adó. Bár itt a téma Ingrid Bergman és Capa sorsszerű találkozása volt, és az író nem életrajzi mélységekre vállalkozott. Mindenesetre felkeltette az érdeklődésemet e két ember iránt, és arra ösztönzött, hogy még többet olvassak róluk.

13 hozzászólás
maneki_neko>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

A téma jó, a szereplők érdekesek; engem az sem zavar, hogy a történetet az írói képzelet szülte. De folyton azt kéredzgettem: hogy lehet ilyen unalmasan megírni egy szenvedélyes szerelmet?
Ha ez az író a magánéletben is ilyen vértelen, mint ahogyan ír, nem szívesen lennék a felesége!

kriszmanesz P>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

nehezen lendültem bele az olvasásba, nem volt gördülékeny a szöveg, néha túl nyálas, néha túl száraz, és végig zavart, hogy csak Capa szemszőbégől íródott E/1, Bergman szemszögéből E/3. nem azzal volt gondom, hogy nézőpontot váltsak, hanem azzal, hogy úgy éreztem, rá vagyok kényszerítve arra, hogy Capát magamhoz közelebbinek érezzem, míg Bergmant megközelíthetetlennek, megkedvelhetetlennek. annyit mondjuk elért a könyv, hogy felvegyem a várólistámra Capa háborús emlékiratait.

vaslady>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

Olyan témáról ír a szerző, amiről előtte fogalmam sem volt, tehát ezért is kezdtem bele. Chris Greenhalgh angol irodalmár és kutató egy szerelemnek eredt a nyomába, és írta meg ezt a könyvet, ami valójában nem is annyira dokumentumkötet, sokkal inkább regény. Vannak ugyanis benne párbeszédek, illetve a szerző inkább a szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt, mintsem a tényközlésre és ismeretterjesztésre.
Nincs is ezzel baj, csak annyi a problémám ezzel a kötettel, hogy sokszor túlzottan érzelmesre sikeredett a hangvétel, amely azt jelenti, hogy ez regény köröket ver a Danielle Steel könyvekre is, ami azért nem semmi. Persze az is igaz, hogy egy szerelmi kapcsolatról van szó benne, amit nem lehetett felvállalni a külvilág előtt, mert az egyik fél házas, illetve közismert ember ráadásul, tehát ehhez mindenképpen igazodnia kellett az ezt közvetítő szerzőnek.
A regény amúgy kétféle szemszöget mutat be: egyrészt Ingrid Bergmanét, ami egyes szám harmadik személyben íródott, másrészt Robert Capáét, ami viszont egyes szám első személyben. Mindez nagyon szokatlan megoldás, amivel még sohasem találkoztam. Nem tudom, mi lehetett ezzel a szerző célja, de van egy olyan érzésem, hogy Capa figuráját közelebb érezhette magához, míg Bergmanétól távolságot tart.http://riaolvas.blogspot.hu/2014/06/chris-greenhalgh-in…

geszti>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

Csalódott vagyok. Annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet…
Nagyon érdekelt a téma. Megható szerelmi történetre számítottam, történelmi háttérrel, olyan emberekről, akiknek egyébként is érdekel az élete. Minden együtt volt ahhoz, hogy egy nagyszerű történet kerekedjék belőle, de sajnos nem így történt. Nem tudom mi volt a baj az író stílusával, annyira szeretett volna érzékletes lenni, de mégsem sikerült. Döcögött, botladozott az egész, nem volt benne semmi lágyság, melegség. Pedig ha én nem tudok sírni egy szomorú szerelmi történeten, akkor ott már nagy baj van.

8 hozzászólás
Mentavirág>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

Hűha. Hát ez nem semmi.
Már a megjelenése óta érdekel ez a könyv, azóta szerettem volna elolvasni. Nemrég pedig megkaptam ajándékba, így sort kerítettem rá. Vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban. Az elején kicsit lassan indult be, aztán végre érdekessé vált, majd a végére megint belassult. Ingridet nagyon megkedveltem, kedvem támadt megnézni az összes filmjét, úgyhogy bővült a filmes listám. Csodás személyiség, aki mindent megtett egy-egy szerep kedvéért és szerintem megérdemelte az Oscar-díjakat.
Sejthettem volna, hogy így ér majd véget a könyv, de mégis meglepett. Nagyon szomorúnak találom, hogy egy ember, aki annyi helyzetből kilábalt, olyan sok mindent túlélt, végül így halt meg. Ami még nagyon meglepett, az az, hogy ez az egész viszony kettejük közt végig titokban maradt, egészen Ingrid életrajzi könyvéig.
A könyv számomra egy erős négyes, mert voltak benne unalmas részek, valamint túl sok hasonlat volt benne. De tényleg. Volt olyan rész, ahol nekiálltam számolni, de feladtam, mert minden mondatban volt legalább egy.
Olvastam, hogy már megvették a filmes jogokat. Szívesen megnézném az adaptációt, legjobban Amy Adamset tudnám elképzelni Ingrid szerepére. Capán még nem gondolkodtam. :)

bodr>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

Jó kis történet, szerettem a szereplőket is, de hosszú távon nem hatott rám a könyv, annak ellenére, hogy az érzelmek leírásai kifejezetten szemléletesek voltak.

blankaveronika I>!
Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése

Ez az, amikor valami túl sok. A vége valami hihetetlenül el van húzva, és vagy ötször éreztem azt, hogy na itt van lezárva, aztán mégsem. Túl sok a szenvedés is, meg a szenvedély is. Igen, vannak az életben ilyen esetek, de egy könyvben egyszerűen meg kéne találni azt az egyensúlyt, amitől másoknak is érdekes lesz. Amúgy érdekes egy könyv, viszont semmi pluszt nem ad. Ha Ingrid Bergmanra vagy Rober Capára vagy kíváncsi, inkább nézz filmet vagy olvass életrajzi könyvet. Ha a valóságra, akkor is.
Ez egy totálisan jól kitalált történet, kicsit rosszul tálalva, híres emberek neveit kölcsönvéve. Ennyi és nem több.


Népszerű idézetek

Nikkincs>!

A dolgok megtörténnek. Soha nem egyetlen pillanat műve, tudom jól, de mindig van egy pont, ahol átfordulnak. Nap mint nap megbántják az embert, a kis fájdalmak felhalmozódnak, összeadódnak, és ezt észre sem vesszük egészen addig, amíg egy napon aztán arra ébredünk, hogy a szívünk szétreped a nyomástól.

230. oldal

Cicu>!

Azért készítek fényképeket, hogy ne kelljen mondanom semmit, tudva, hogy ha az emberek megnézik őket, nincs is szükség szavakra.

224. oldal

Cicu>!

– Ittál? – suttogja.
Az igazság az, hogy reggel óta masszívan töltöm magamba az italokat. Amikor eszembe jut Ingrid, innom kell valamit, és amikor iszom, eszembe jut Ingrid – így hát mi mást tehetnék?

226-227. oldal

Cicu>!

Kislányként Ingrid felvette azt a szemérmes szokást, hogy lehajtott fejjel, hosszú és tökéletes elosztású pillái mögül nézzen felfelé, a frufruja alól. Most ugyanezt a pillantást kapja a közönség, miközben a fények a szemébe világítanak.

15. oldal

Nikkincs>!

[…] mi többet várhatnánk az élettől, mint egy olyan szerelmet, amely hitet ad, meggyőz arról, hogy nagyobbak vagyunk saját magunknál, egy ideig boldoggá tesz, és érezzük tőle, hogy élünk?

270. oldal

Nikkincs>!

Közelebb hajolok. Azon kivételes alkalmak egyike ez, amikor én próbálok komoly lenni.
– Mit szeretnél az életben?
– Ó, hát ugyanazt, mint minden nő.
– És mi lenne az?
Egy pillanatra eltöpreng.
– Egy pár tökéletes piros cipő.

100. oldal

2 hozzászólás
Blanka01>!

Aztán az arcok gyűrűjén át meglátom őt, pár méterre tőlem.
Karba tett kézzel áll, engem néz és mosolyog.
Ezután három mondatot mond.
– Szeretlek.
Aztán:
– Nem leszek veled örökké.
Majd:
– Erősnek kell lenned!

163. oldal

Cicu>!

Ismét szembesülök vele, hogy mennyire gyönyörű, milyen csodálatos a kisugárzása. A szépsége szinte önálló életet él. Amikor előhívásra kerülnek az állóképek, a forgatócsoport teljesen felvillanyozódik. Fantasztikusan fest, tökéletes, akár egy festmény, és szinte látom magam előtt, ahogy csodás arca felderíti a családokat Amerika-szerte a reggelizőasztalok mellett, ahogy a nyitott magazinokból kitekint rájuk.

211. oldal

kriszmanesz P>!

– Mit szeretnél az életben?
– Ó, hát ugyanazt, mint minden nő.
– És mi lenne az?
Egy pillanatra eltöpreng.
– Egy pár tökéletes piros cipőt.

100. oldal (Pioneer Books, 2012)

Cicu>!

Forróság van a szobában, és ő meztelenül alszik. Krémszínű bőre úgy világít a sötétben, mintha egy lámpa működne benne. Langyos illatot érzek, olyan titokzatos édes-savanyút, amit csak egy alvó nő áraszthat magából.

149. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucinda Riley: Éjféli rózsa
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Beatriz Williams – Lauren Willig – Karen White: Annyiféleképp búcsúztunk
Fiona Valpy: Emlékek tengere
Danielle Steel: Keresztutak
Lucinda Riley – Harry Whittaker: Atlas
Kristin Hannah: Fülemüle
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
S. A. Locryn: Gyufaláng