X-Men: ​God Loves, Man Kills 5 csillagozás

Úgy látszik, ha mainstream szuperhősképregények ún. komoly dolgokkal akarnak foglalkozni, akkor a sztori elején meg kell halnia pár gyereknek, hogy érezzük a fajsúlyt (ld. még a Civil War iskolarobbantását). Itt a két tíz év körüli kisgyerek szabályos kivégzése és felkötése az iskolai mászókára az egyik legkeményebb dolog, amit Claremonttól olvastam (pedig odavan a fickó a fajirtás motívumáért), de ezután az egész kötetet legyűri a pedagógiai funkció, pároldalanként elmondja valaki, náculni meg rasszistáskodni mennyire para dolog, és milyen rossz arc a mutánsgyűlölő főgonosz. Didaktikus, de olykor a felütés után is meglepően brutális keveréke a mentálhigiénés oktatófüzetnek és a nyolcvanas évek jellegzetesen bedarkult képregény-hullámának, megszórva másodlagos frissességű epizódokkal ("a hősnőre rugóskéses latino galeri támad egy sötét nagyvárosi sikátorban", jajmár 80's).