Az ​eljövendő múlt napjai (X-Men 6.) 88% 18 csillagozás

Rengeteg, fantasztikusnál fantasztikusabb, hiánypótlóbbnál hiánypótlóbb, kultikusnál kultikusabb képregény jelent meg 2019-ben Magyarországon, magyarul. Lehet(ne) listákat készíteni ezekről, azonban ezek mindegyike akarva-akaratlanul vagy így, vagy úgy, de magán viselné a szubjektivitás nyomát, ezért én nem vetemedtem ilyen jellegű lista összeállítására. De ha mégis ilyesmire vetemednék, ennek a kötetnek minimum a pontszerző helyek egyikén kellene végeznie. Nem azért, mert a Rejtélyes X-Men legerősebb, vagy akár legfontosabb történeteit tartalmazza (mert nem) – bár tény, hogy a kötet első két füzetében olvasható „Days of the Future Past” popkulturális hatása is óriási, hisz ha erősen átdolgozva, de mégis egy komplett filmet ihletett az X-Men moziverzumban. Nem is azért, mert itt láthatnánk a legfantasztikusabb illusztrációkat – mondom ezt úgy, hogy mind John Byrne, mind Dave Cockrum munkássága előtt kalapot emelek. Sokkal inkább azért, mert a kötetben szereplő 10 füzetből 8 korábban nem jelent meg magyarul, emellett Chris Claremont több évtizedes eposzi történetmesélésének finomságai gyönyörűen megmutatkoznak ezekben a történetekben. A karakterek sokkal emberibbek, mint ahogy azt a 2000-es években megszokhattuk tőlük – itt még sehol sincs az összes X-et real time összekötő pszichikus kapocs, Vihar nem tudja minden létező testhelyzetben precízen és körültekintően irányítani az időjárást, az Árnyék teleportálása során keletkező kénes füst nem csak egy jól megszokott lilás füsteffekt és egy „Bamf” a képkockákon, és Kolosszus sem tudja tetszőlegesen és következmények nélkül váltogatni hús-vér és szerves fém formáját, sőt, X Professzor is komoly korlátokkal bír a telepátia és telekinézis területén. Ugyanakkor vannak itt a későbbi események ismeretében komoly következetlenségek spoiler, cserébe viszont látszólag a füzetek megjelenésével párhuzamosan, valós időben zajló cselekményt kapunk, az USA elnökét Ronald Reagennek hívják, és számtalan látszólag apró, ugyanakkor az X-Men történetének szempontjából jelentős hatású eseménynek is szemtanúi lehetünk spoiler. A jellemfejlődés nem csak az X-ek között, de Magneto esetén is fontos eleme a kötetnek, amely ezúttal komoly cliffhanger nélkül, mondhatni nyugvóponton zárul (amellett, hogy a szálak egyike sincs igazán elvarrva – pont úgy, ahogy azt Claremonttól megszokhattuk, és mondhatni el is várjuk) – amire szükség is van, hiszen a folytatásban nyakunkon a Csillagjárók újabb szereplése, illetve a Fészek első feltűnése, amik bizony újabb komoly következményekkel járnak majd. Csak győzzük kivárni a megjelenést! :) Összegezve: ez egy nagyon fontos kötete a Rejtélyes X-Men claremonti eposzának, viszont megkockáztatom, hogy az előzmények ismerete nélkül érthetetlen, ezért semmiképp sem belépő szintű kötet, de annál jelentősebb.

Örülök, hogy végre valahára kiadták magyarul is ezeket a remek alap X sztroikat könyv formájában. #6