Kivégzés (Robert Hunter 2.) 93% 282 csillagozás

Hűha, megint egy jó kis egynapos krimivel volt dolgom! :) Félreértés ne essék, az egynapos egyáltalán nem egy negatív jelző, hanem egy nagyon is jó minősítés, ugyanis a könyv olyan letehetetlen volt, hogy egy napra ki is vontam magam itthon a forgalomból, kivonultam a könyvvel a kertbe, és egy az egyben végigolvastam.
A kegyetlen gyilkos utáni hajsza az oldalakon keresztül egyre izgalmasabbá és feszültebbé válik, mindig egy új, apró részletet fed fel számunkra az író, ezért is volt a könyv letehetetlen.
Amikor pedig Robert és Carlos összerakta a nyomokat, és megismertem a gyilkos lehetséges indítékait, nálam fordult a kocka, és elkezdtem egy kicsit a gyilkosnak is szurkolni, mindezt persze úgy, hogy azért a Hunter-Garcia páros sikerében is reménykedtem, érdekes egy kettőségben szenvedtem… :)
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/07/chris-carter-kiveg…

– Sokat olvasok, gyorsan olvasok, és nem alszom sokat.
Imádom, gyerekek, imádom.
Chris Carter egy zseni. Nem gondoltam volna, hogy a Keresztes gyilkost túl lehet szárnyalni, de ezek szerint igen, hisz ennek a könyvnek sikerült. Már az első rész is gyomorfogató volt, ez már egyenesen visszataszító. Többször félbehagytam az olvasást és inkább letettem a könyvet, mert túl sok volt a trancsír. De az utóbbi két mondatomat értsétek jó értelelmbe. Olyan undorító, hogy már zseniális. Mekkora paradoxon már ez? :D
A két nyomozó továbbra is felülmúlhatatlan. Ha létezne éves nyomozók gálája, tuti nekik ítélném a díjat.
Az egész ügy nagyon izgalmas, a nyomozás elképesztő, a gyilkos pedig WTF. Egy pillanatig nem tudtam megállapítani ki lesz a rosszfiú.
Olvassátok-olvassátok-olvassátok!

Hát az iszonyúan beteg és brutális volt, mégis hogy lehet ilyen ölési módokat kitalálni? De hát, pont ezért szerettem olyan nagyon.
Méltó folytatása az első résznek <3

Újból egy fantasztikus és hátborzongatóan morbid regényét olvashattam az írónak. Erre szerintem születni kell, hogy valaki ennyire beteg gyilkossági módszereket találjon ki, de nekem nagyon bejön. Mesterien tudja fokozni a hangulatot, és az ember alig várja, hogy lapozhasson már, hogy derüljön már ki végre, hogy mi lesz a következő lépés, ki a tettes. Maga a történet, a nyomozás csillagos 5-ös. Végig izgultam, hogy ki az elkövető és mikor már lenyugodtam, hogy minden a helyére került lett eg ycsavarintás a végére.
Még jó, hogy meg van a következő rész is :D

Kedves Mr. Carter, lehet, hogy ön egy beteg elme, de ez a könyve krva jó volt!
Egyrészt kevés könyv éri el nálam, hogy elgondolkozzam azon, hogy hogy vagyok képes ennyire beteg könyveket végigolvasni, miközben volt gyerekszobám, de magának sikerült. Másrészt, miután ezen túltettem magam, nagyon elkapott a lendület, és le sem akartam tenni a könyvét!

Számomra eddig a kedvenc sorozatgyilkosról szóló könyv lett! Nagyon elborult és ledöbbentő. Az a helyzet, akármilyen csúnyán hangzik is, miután megismertem az áldozatok múltját, már nem tudtam úgy sajnálni őket. De ahogy kiiktatták őket, na az azért kemény volt, velem ellentétben abban nem vagyok biztos, hogy az írónak is volt gyerekszobája! :D
Idén eddig ez a könyv nálam a top háromban van! Az első résznél számomra mérföldekkel jobb volt, pedig azért összességében szerettem azt is. Alig várom, hogy újabb beteg és gyomorforgató kalandra induljak Hunterrel és Garciával!

Abszolút kedvenc :)
Mérföldekkel jobbnak éreztem az első résznél, pedig az is nagyszerű volt.
Pörgős, izgalmas, csak úgy hullottak az emberek. Fura volt ez az „érzéses” vonal, jó. Mollie szimpatikus karakter volt, kíváncsi vagyok, fel fog-e még bukkanni.
A Késelő kilétét hamar összekapcsoltam a megfelelő szereplővel.
Na de a Hóhér. Csak az utolsó előtti pillanatban esett le, de akkor hatalmasat koppant.
S, tegye mindenki a szívére a kezét, nem ugyanezt csináltuk volna mi is?
Most éreztem azt, hogy megértem a gyilkost és együtt érzek vele.
Már meg is vettem a sorozat köteteit :)

Őszintén, sokan beharangozták, hogy ez a kötet az előzőnél is jobb lett, hát szerintem nem,de nem is rosszabb. Ismételten egy nagyon pörgős, nagyon izgalmas történetet kaptam,melyet a rövid fejezetek gyorsítanak fel igazán. Úgy veszem észre két kötet után, hogy a brutalitás az alapja ennek a sorozatnak. Ez elég kétélű fegyver, még nekem nem túlzás, de sok embernek kiverheti a biztosítékot. Mellé jött az okkult vonal, ami nekem annyira nem ideillő, és ront az összképen. Én vagyok szőrös szívű, de nekem a tökéleteshez hiányzik még valami, ezért a fél csillag mínusz. Nemsokára jön a kövi rész!

Mindig előre elolvasom, ki a gyilkos, számomra így sokkal érdekesebb a könyv, mert csak arra figyelhetek, hogyan építi fel a szerző a regényt, hát Chris Carter, már az első könyvével is beszopatott, hogy tudjam, ne nézzem meg, ki a gyilkos, mert úgy is nevet váltott, és úgy sem fogom tudni, ki az, hát most nem is vettem a fáradtságot, hogy előrelapozzak, és milyen igazam volt….
A Hunter – Garcia páros most sem okozott csalódást, és én örülök az új kapitánynak is, mert jó arcnak tűnik.
A gyilkos kilétét félig sikerült kitalálnom, gyakorlatilag egyértelműen felé irányultak a nyilak.
Érdemes elolvasni, mert érdekes, olvasmányos, és izgalmas

Hatalmas fantáziával van megáldva az író. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, ami tele van ilyen sok kegyetlen brutalitással. Ahányszor lecsapott a gyilkos, olyan trancsírozást végzett, hogy még az én thrillerhez, krimihez szokott gyomromnak is sok volt. A történet nagyon jól eltalált, egyáltalán nen éreztem azt, hogy tucat krimivel van dolgom. Bár sejtettem, hogy ki a spoiler, ez semmit sem vont le a történet élvezhetőségéből.

Nem volt rossz, de a brutalitásával operált, ért el erős hatást. Kissé nyakatekert és ettől nem mindig hiteles, sok sablonnal, ami kétségtelenül hatásosan működteti. Ettől függetlenül erős, sötét és gonosz. Bővebben:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/08/kivegzes.html