58. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Egy ​gonosz elme (Robert Hunter 6.) 148 csillagozás

Chris Carter: Egy gonosz elme

Ha ​eszébe jutsz… meghalsz.

Egy bizarr baleset folytán egy még bizarrabb gyilkosságra derül fény egy amerikai kisvárosban. A férfira azonban, akit a kettős gyilkosság vádjával letartóztatnak, hamarosan egy még sokkolóbb gyanú árnyéka vetül: legalább huszonöt éve folyamatosan rabolja el, kínozza és csonkítja meg az áldozatait. A gyanúsított azt állítja, ártatlanul keveredett bele az egészbe, és egy titokzatos idegen követte el a bűntényeket. De vajon lehet-e hinni neki?

Az FBI azonnal nyomozni kezd az ügyben, nemsokára azonban külső segítséget kell kérniük. A sorozatgyilkosokra specializálódott, elismert kriminálpszichológust, Robert Huntert bízzák meg azzal, hogy hallgassa ki a gyanúsítottat. Ez a nyomozó számára az eddigi pályafutása során kapott legnehezebb feladatnak bizonyul. A kihallgatás alatt ugyanis borzasztó titkok kerülnek napvilágra, amilyenekre senki sem számított. A legnagyobb titok mégis a gyilkos kilétét fedi, akinek az elkapásához Hunternek a saját… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
General Press, Budapest, 2020
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634523758 · Fordította: Szabó István
>!
General Press, Budapest, 2020
368 oldal · ISBN: 9789634523765 · Fordította: Szabó István

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Robert Hunter · Lucien Folter


Kedvencelte 20

Most olvassa 6

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 91


Kiemelt értékelések

Euthümia_K P>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

Ez a könyv brutalitásban lehet, hogy megközelíti a Hunter-sorozat többi részét, de színvonalban közel sem. Olyan érzésem van, mint ha nem is Chris Carter tollából született volna ez a történet. Eleve kilóg a Hunter-sorozatból, ugyanis a többi résszel ellentétben itt már a cselekmény elején tudjuk, hogy kit gyanúsítanak gyilkossággal, most azon van a hangsúly, hogy megtalálják az áldozatokat. Voltak ugyan gusztustalanságok a történet során, de nagyon sok volt a felesleges rész is. Engem sokszor kifejezetten untatott egy-egy fejezet. Csak azért adtam 3,5 csillagot, mert figyelemmel voltam a sorozat többi részére, melyeket csak úgy faltam, annyira lekötötték a figyelmem. spoiler

10 hozzászólás
Riszperidon P>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

Ó, drága Chris, hogy nyalom a hangod, hiányoztál, mint újszülöttnek az édes szülőanyja csecse!
Kb. másfél hónapos önkéntes Carter mentességem után belevetettem magam az utolsó magyarul megjelent könyvbe. Mindeközben nem csak sajátom, hanem más molyok agyára is mentem, páran áldásosnak tarthatták a tiltás gombot de szívük joga. :D Eléggé szenvedélyes és vehemens ember vagyok. Voltak időszakaim, amikor különböző „mániáim” voltak, és olyankor az adott dologra nagyon rá tudok kattanni. Nem gondoltam, hogy ezt ennyi idős koromban off bárki vagy bármi el tudja érni nálam. Erre ennek a brazil csókának összejött. Úgy vagyok oda meg vissza a könyveiért, hogy teljesen tisztában vagyok a hibáival. Így írok pár sorban egy mániamentes és pár sorban egy mániákus értékelést.
Mániamentes: A könyvek függetlensége olyan szinten független egymástól, hogy sokszor azon kívül, hogy emberünk egy rettenet beteg elme, és olyan dolgokat művel az áldozataival, hogy még engem is elborzaszt, na azon kívül a főszereplőkkel sok minden nem történik. Bár, most olyan dolgot tudtunk meg Hunter múltjából, amit már régóta húz a kedves. De már álmomból felébresztve is tudom, hogy Hunter szeret olvasni, egy krva okos pasi, akinek az egyik disszertációját a leendő kriminálpszichológusoknak oktatják, inszomniában szenved, sokat olvas, és imádja a házasítatlan (jelentsen ez bármit) skót whiskey-t, szigorúan jég nélkül, egy kis vízzel. Némely szereplő indokolatlanul elereszti a kisrókát egy-egy tetthelyen, és ami most nagyon fájt pici szívemnek, hogy van egy momentum, ami elég erős nyúlás a Hetedikből. Sokszor túldramatizálja a dolgot, és gyakran végződik úgy egy fejezet, hogy „Úristen, ezt nem hiszem el!” "Nem fogod elhinni mit találtam!" „Hunter döbbenten bámult, még sosem látott ilyet.” Aztán persze a következő fejezetet nem azzal kezdi, hogy mi volt a döbbenet tárgya.
De akkor pont ezzel folynék át a mániákus értékelésbe, mert ebben a darabban határozottan kevesebb volt az ilyen rész, és, ahogy az író is írta a könyv elején, ez a rész kicsit más lesz, mint a többi. És kicsit tényleg más lett. A helyzet az, hogy Christopher úr nagyon belemászott az agyamba, és egy olyan pontot talált el, hogy a hibáktól függetlenül ki vagyok éhezve minden könyvére, mint vesznáj démon a szűzlány vérre. Nem tudom, hogy ez abból fakad, hogy kriminálpszichológus lévén, tudja, hogy hova kell nyúlni hogy rossz legyen vagy épp egy olyan időszakomban talált meg, ahol fogékonyabb vagyok, de hogy valami van, az biztos. Úgy gondolom, hogy arra játszik, hogy azzal tisztában van, hogy bár az emberek jó része (szerencsére) elborzad az igazán szörnyű dolgoktól, de mélyen legbelül meg szeret elborzadni, és csak azért elolvassa, megnézi az ilyen híreket. Olyan dolgokat ért el nálam, hogy szinte absztinens létemre egyszer meg akarok kóstolni egy jó minőségű skót whiskey-t, és utána magamat ismerve, keményen küzdenem kell, hogy ne köpjem ki, és visszaköszönni se akarjon, meg azt, hogy elgondolkoztam azon, hogy csak úgy megcsinálom a kriminálpszichológus szakot, ami persze agyatlanság, úgyhogy úgysem fogom.
Nem mániákusan három csillagot adnék, mániákusan természetesen ötöt, így kisebb fizikai fájdalom árán sikerült rá ténylegesen négy és felet adni.

26 hozzászólás
pribrgre P>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

Ez a rész teljesen más stílusú, mint az előzőek, nekem mégis legalább annyira tetszett.
Igen, nagyon beteg a történet, és igen, hihetetlenül gonosz. Lehet velem van a baj, de én ettől függetlenül imádtam. És igen, az én fejemben is megfordult már korábban, hogy Chris Cartert be kellene zárni, a kulcsot pedig jó messzire eldobni, csak könyörgöm egy laptopot hagyjanak nála, hadd írja továbbra is a könyveket.
Egyébként az előző könyvekben bírtam Garciát, de nekem ebből abszolút nem hiányzott, eszembe se jutott.
A végén kicsit csalódtam, jobban szerettem volna, ha spoiler , de persze úgy már nem lenne olyan tökéletes. :)
CC még mindig brutál jó, nálam abszolút telitalálat volt a könyve ismét. :)

5 hozzászólás
Márk_2011 P>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

Tehát Chris Carter!
Téged tuti a fűrészes csávó nevelt fel! Gyomorforgató az írásod, ezek a beteg ötletek, csak úgy születhettek, ha Te magad is beteg vagy! De én is az vagyok bakker, hogy téged olvaslak! Viszont az igazsághoz tartozik, hogy a lelkemnek néha kell ez a fajta „élmény” is! Csupán az adrenalin miatt, tudod ! Szóval… tetszett, és most jön a de! A csavarok, csavarjának a csavarja, már miért is kellett? Na mindegy! Ezt csak Te tudhatod!
Azokat kérdezem akik olvasták… Kattogot az agyatok néha a Hetediken? (a filmen) Nekem eszembe jutott !
Mindenkinek kellemes olvasást hozzá! Ez az ember beteg! Az tuti! ;-)

robinson P>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

Ez valóban őrülten beteg…erről én nem vagyok hajlandó ajánlót írni. Gyakorlatilag az összes előző történet brutalitását turbózza tovább, ha lehet azt még fokozni.. CC én elengedlek… a befejezés a na, még egy csavar, szerintem csak rontott az előzményen, ez már sokk.

26 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

A Robert Hunter-sorozat hatodik része elég rendhagyó a sorozaton belül. Itt nem keressük a gyilkost, az már megvan, hanem az áldozatait, akikről nem tudhatjuk, mennyien vannak.
Lucient egy banális véletlen miatt kapták el, de az a könyv végéig sem derül ki, hogy ezt is így tervezte, vagy valóban véletlen volt. Nem hajlandó mással beszélni, csak Robert Hunterrel, akit ezért erre az időre elhoznak Los Angelesből, hogy az FBI kötelékébe lépjen erre a pár napra. Na de pont ezért Garcia fel sem bukkan egyáltalán, hát ki fog így megdöbbenni az izmos felsőtestű nyomozó frappáns meglátásain? Carter megoldotta, mindjárt két csodálkozó Bamba Pacákot is kapott, a viselkedéstudományi részleg vezetőjét és Taylor különleges ügynököt, akik egymással versenyezve nyomatják a Hű! meg Ha! felkiáltásokat. Ez mondjuk nem éppen életszerű, hogy egy los angelesi nyomozó lenyomja az FBI legokosabb emberét meg egy erre kiképzett ügynököt, de higgyük el.*
A könyv igaz történetek alapján készült, Carter előző életében törvényszéki pszichológus volt, és az által vizsgált gyilkosokból gyúrta össze Lucien karakterét.** Olyan is lett, brutális, öntelt, zseniálisan okos.
A könyv felépítése a szokásos: sok rövid fejezet, mindnek cliffhanger a vége, hogy nehogy abbahagyd az olvasást. A gore-faktor egy kicsit több és erősebb, mint az előző könyveiben, mondhatnánk, hogy túlzásokba esett, de elég elolvasni bármelyiik bulvárlap bűnügyi rovatást, rájöhetünk, nincs ez nagyon elszállva sajnos.
Azt szivesen venném, ha jobban felzárkóznánk a sorozat részeiből, még mindig négy kötettel vagyunk elmaradva, évente nem csak egyet kellene kiadni. :(
*A Gyilkos elmékben ilyen sohasem történhetett volna, mert Derek Morgan megveri az okoskodót.
**Feltélelezhetően Hannibal Lectert és a Hetedikből Kevin Spacey-t is kezelte.

2 hozzászólás
smetalin>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

A hosszú „böjt” után, ez egy öt fogásos vacsorával ért fel nálam!
Kicsit más volt a megszokottól,de erre figyelmeztet már az elején is. Sok mindent megtudhatunk a tökéletes felsőtestű nyomozónk magánéletéről, és persze a gonosz elme bugyrában is elmerülünk.
Mikor írtam itt hogy fincsi, akkor még a spoiler nem olvastam, csak gondoltam ezt tisztázom itt, annyira nem vagyok elborult:)
Nagyon bízok benne, hogy a kiadó villámsebesen adja ki a további részeket is, mert azért a hat év lemaradás! Évi kettő, oszt akkor jók vagyunk:)

1 hozzászólás
Réka0128 P>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

Abszolút kedvenc lett. ♥

Ez a kötet nem a megszokott sémát követi, amit az író könyveinél megszokhattunk, de ez egyáltalán nem zavart. Sőt szerintem kifejezetten jót tett ez a váltás, mert így még érdekesebb lett a sztori. Chris Carter eddig is elég brutális gyilkosokat vonultatott fel a könyveiben, na de a mostani tettes tényleg egy igazán gonosz elme. Nagyon izgalmas és fordulatos volt végig a történet, de egyáltalán nem volt olyan véresen durva, mint amire számítottam.
Tetszett, hogy végre mélyebben betekintést nyerünk Hunter magánéletébe és ez által sokkal közelebb is került hozzám a karaktere. Garcia ebben a részben egyáltalán nem szerepelt, de valahogy nem is hiányoltam.
Nagyon remélem, hogy a kiadó folytatja Chris Carter könyveinek kiadását, mert az egyik kedvenc szerzőm lett.

2 hozzászólás
PRicsmond>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

Felemás érzéseim vannak a könyv olvasása után. Az ötödik rész nekem abszolút kedvencem lett, ezért nagyon bizakodtam, hogy hasonló színvonalon folytatódik a sorozat. Nos Chris hozta a formáját, már ami a brutalitást illeti, de ezen nem is kell csodálkozni Carter regényei erről híresek, és alapelem is a történetben. Sokan leírták már előtt így én is más ez a rész, mint a többi, ezúttal nem kell üldözni a gyilkost, mert egy véletlen folytán az FBI kezébe kerül, aztán jön a nem várt meglepetés, csak Robert Hunterrel hajlandó beszélni, így főhősünket kikölcsönzi az FBI, az meg már csak a hab a tortán, hogy ez a veszedelmes sorozatgyilkos Hunter régi kollégiumi szobatársa. Nekem a könyv eleje olyan átlagosra sikeredett, addig a pontig míg be nem bizonyosodik, spoiler . Na az ezután jövő rész magával ragadott, nagyon jól lett felépítve, mindig hozott valami újat, folyamatosan nőtt a feszültség, Lucien mindig tudott valami újat húzni, a tetőpont pedig amikor felfedi a szörnyű igazságot Hunter múltjával kapcsolatban, szinte tövig rágtam a körmömet, hogy vajon mi fog történni ezután, eddig azt hittem ez lesz a sorozat legjobb darabja.
Aztán jött a vége ahol is igazából sejtettem, hogy Hunter mit is fog dönteni, de én bíztam benne titkon, hogy a másik lehetőséget választja, úgy érdekesebb lehetett volna még inkább a sorozat.
Összegezve, a sorozat tartja a színvonalat, ebben a részben is voltak nagyon jó jelenetek, sőt Hunter múltja nagyon érdekesre sikeredett, ahogy a főgonosz is, spoiler mindenképp megérdemelt egy egész könyvet, kíváncsian várom, milyen brutálisra sikeredik a következő rész, mivel Carter munkásságát figyelve azt nehezen lehetne elképzelni, hogy egy átlagos gyilkosság elkövetőjét üldözné Robert Hunter.

2 hozzászólás
buzavirág>!
Chris Carter: Egy gonosz elme

Ez most elég hátborzongató volt, eddig sem bánt kesztyűs kézzel az áldozatokkal Carter, de ez most nagyot ütött, talán mert van valóságalapja még brutálisabbnak hatott. Kíváncsi lennek mi benne a tényleges valóság. Fura, de végig úgy éreztem hogy Carter magáról ír, mintha ő lenne Hunter. Ez valószínűleg abból adódik hogy rendkívül tehetséges, iszonyat jól áttudja adni, jelen esetben egy pszichopata elme legmélyebb, legkönyörtelenebb rezdüléseit. A könyv közepe táján, amikor azt hisszük ennél nincs rosszabb, akkor jön csak az igazi rémálom nyomozónk számára, erre egyáltalán nem számítottam.
Egy biztos, leülők a gyerekeimmel és újból megbeszéljük, hogy mennyire fontos az óvatosság, hisz hihetetlen hogy mennyi beteg „ember” él közöttünk.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Lucien köztudottan nagy dumás volt, ahogy mondani szokták, a jeget is eladta volna egy eszkimónak.

robinson P>!

Az egész helyiséget betöltötte a frissen sült almás pite és a fahéj illata.

PRicsmond>!

A türelem nagy erény, de rohadt nehéz gyakorolni.

robinson P>!

A reakcióinkat alapvetően meghatározzák az esemény körülményei, illetve az, hogy az adott pillanatban milyen lelkiállapotban vagyunk.

robinson P>!

– Időnként mindenkinek szüksége van egy kis segítségre – felelte a férfi. – Semmi szégyellnivaló nincs ebben.

robinson P>!

– A John Williams meglehetősen gyakori név – találgatott Hunter.
– Túlságosan is – helyeselt Taylor

robinson P>!

– Az a helyzet, hogy bárki is ez a fickó, egy biztos: ez egy élő, lélegző, két lábon járó rejtély.

robinson P>!

Senki sem szólalt meg, mert senki sem tudta, mit is mondhatna.

PRicsmond>!

Mindegy, milyen okos az ember, az érzelmek könnyen felülírhatják, hogy helyes véleményt alkosson valakiről.

Niki_Salamon P>!

Tudja, nagyon könnyű azt mondani, hogy mi sosem fogunk átlépni egy bizonyos határt, ha még soha nem értünk el addig a határig.


Hasonló könyvek címkék alapján

Steve Cavanagh: Tizenhárom
Jo Nesbø: Hóember
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
Helena Silence: Ezüsthíd
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Réti László: Kaméleon
J.D. Barker: A hatodik éjszaka
Karen Rose: Halj meg értem
M. J. Arlidge: Üsd, vágd