A ​keresztes gyilkos (Robert Hunter 1.) 92% 466 csillagozás

Hol is kezdjem? Talán az első fejezetnél, ami megalapozta az egész hangulatot. 300 oldalon keresztül feszültségben tartott az az előre utaló Fűrészes jelenet.
Aztán az a mellékszál… Több száz krimin vagyok túl de esküszöm nem találkoztam olyannal, ami ennyire trükkösen tudott volna átverni.
Harmadsorban, én azokat a krimiket preferálom, ahol az elkövetőt már ismerjük jól, csak nem tudjuk hogy ő az. Na itt első perctől fogva világos hogy ez nem olyan, mégse zavart egy cseppet sem. spoiler Talán ez volt az első olyan krimi, ahol ezt nem ismertem fel.
Utoljára pedig annyit mondanék, nem hittem volna hogy valaha a legszimpatikusabb karakter egy ilyen thrillerben egy mindenillegálissaldílerkedő strici lesz. D-King, lehet rá bármit mondani, de hatalmas forma. De úgy összességében a főbb szereplőket is sikerült megkedvelnem.

Chris Carter az egyik kedvenc krimi írom lett. Elkezdtem olvasni és egyszerűen a kezemhez ragadt a könyv. Jómagam egymás után daráltam le a sorozat már magyarul megjelent részeit, és tűkön űlve várom a következőt.
A főszereplőink név szerint, Robert Hunter és Carlos Garcia remekül kiegészítik egymást. Imádtam ahogy egymás között ötletelnek, hatalmas forma mindkettő. Nagyon tetszett, hogy két külön személyiséget hozott létre Carter, ezáltal teljesen megkülönböztethetőek. Végre nem az egy kaptafára készült nyomozót kapjuk. Nagyon intelligensek, gondolkoznak, összehasonlítanak és analizálnak.
Maga a nyomozás nekem tetszett, nem tudtam kitalálni ki az elkövező. A történeten belül van egy alsztori, csak hogy még jobban összezavarodjon az olvasó… zseniális.
A gyilkos elég brutálisan dolgozik, rengeteg vérrel és kínnal fűszerezve, az Ecc-pecc óta nem olvastam ilyen gyomorforgató könyvet.
Valószinűleg kiérződik a soraim közül a fangirl hangulat, de ez van. Remek könyv, baromi izgalmas, a körömrágás és borzongás garantált. Őszintén és tiszta szívemből ajánlom mindenkinek.
Alig-alig-alig várom a következő megjelenést.

Ez a könyv egy adrenalinbomba volt! A szerző már a tizenegyedik oldalon a frászt hozta rám.
Az események olyan gyorsan pörögtek, hogy alig bírtam tartani az iramot.
Beleszédültem a sok izgalomba.
Problémám csak a két nyomozóval akadt. Az én ízlésemnek túl szívdöglesztőek, túlságosan tökéletesek. Pedig mennyivel szimpatikusabbak lehetnének, ha a második részben végre találnék bennük valami jó kis jellemhibát!

Az író fantasztikus munkát végzett!
Robert Hunter egy nagyon jó karakter és nyomozó, aki új társával Carlos Garciával (aki szintén egy jó szereplője a könynek) próbálja elkapni a keresztes gyilkost, miután 2 évvel ezelőtt nem sikerült. Akkor azt hitték megvan a tettes. Ám 2 év elteltével a gyilkosságok újrakezdődnek.
Ez a szituáció egy izgalmas kezdést adott a könyvnek. Bár volt 1-2 rész amit kicsit laposabbnak éreztem, így is tetszett. Összességében izgi volt, véres és kegyetlen. Szeretem az ilyen krimiket.
Voltak utalások hogy ki lehet a gyilkos, én mégsem találtam ki :D
Nagyon jó krimi volt, alig várom hogy elkezdjem a kövi részt!

Már egy ideje várólistás nálam ez a könyv, de egy olyan értékelésbe futottam bele a héten, hogy muszáj volt előre vennem a könyvet. Még semmit sem olvastam az írótól, de ezzel a történettel megfogott magának. Alapvetően nem a hentelős krimi/thriller a kedvencem, de a szadista sorozatgyilkos mellett annyi izgalmat, akciót és két olyan jófej nyomozót kaptunk, hogy kedvenc lett a könyv. Ráadásul nekem is Az utolsó zsarut játszó jóképű német fickó volt a szemem előtt, amikor Robert Hunter nyomozóról olvastam.
Az író nagyon gonoszul kezdte a történetet, mindjárt bele a közepébe, mint valami ókori görög eposznál, hogy az olvasás folyamán rágjam a körmöm, mikor jutunk el ahhoz a jelenethez. Ráadásul a gonoszan mellé rakott mellékszál is belezavart abba, hogy ne jöjjek rá a keresztes gyilkos kilétére. Egy szó, mint száz, Chris Carter megy a kedvenceim közé.

Chris Carter félelmetes mértékű mániát váltott ki nálam a sorozat második kötetével, és azóta egyszerűen levakarhatatlan vagyok „róla”, amit soha nem gondoltam volna

2019: Amikor az A keresztes gyilkost először elolvastam, kicsit húztam a szám. Rengetegen dicsérték, és bőven belefért abba a profilba, amiket én szeretek. Deee, összességében nem tetszett. Végül akkor értékelést sem volt kedvem írni hozzá, és erőteljesen gondolkodtam, hogy a második részt, ami akkor már szintén a polcomon csücsült, elolvasás nélkül továbbadom. Végül úgy döntöttem, hogy csak pihentetem egy időre a sorozatot, és a brazil kap tőlem még egy esélyt.

2020: Megkapta, és krvára visszaélt vele a kis rohadék! :D Miután a maradék eddig megjelent részeket durva gyorsan ledaráltam, mindenképp újra kellett olvasnom az első részt. Mivel annak idején nem dobtam el az agyam tőle, csak nagyon-nagyon nagyvonalakban emlékeztem rá. Újraolvasva azt kell mondjam, újfent nem dobtam el olyan rettenetmód az agyam, és most már tudom, hogy mi hibádzott, és megijedtem! :D
Lehetett haladni vele, olvasmányos volt, volt benne pár fincsi hullakészítési mód, de nem sokkolt. És ezt adta meg nekem a többi könyve. Nagyon megfogta bennem azt, ami szerintem jó párunkban megvan, hogy elrettenünk, de valami furcsa perverz módon mégis sikerül ledöbbennünk a kegyetlenség bizonyos formáin, és olvasni akarunk róla. Ha ez mégsem olyan gyakori, akkor lehet félnetek kéne tőlem? De Carter a lelkemnek valami olyan sötét zugát nyitotta ki a folytatással, hogy minden hibájával együtt imádom.
Ebben a részben nagyon tetszett az, ahogy megismerkedünk a két főszereplővel, és nagyon jókat kellet mosolyognom rajta. Még jobban megszerettem őket! Az érdekes az, hogy ez a rész még jobban rávilágított azokra a hibákra, amik miatt sokan nem szeretik a sorozatot, úgyhogy egyedi a viszonyunk. Újraolvasni nagyon jó érzés volt, és jó egy laza felvezetőnek a többi részhez, mert számomra ez azokhoz képest egy könnyed lányregény. Meu amigo, 4 csillag

Első, de nem utolsó találkozásom Chris Carterrel. Mit is mondjak: imádtam. Eddig inkább csak néztem a hasonló jellegű sorozatokat, olvasni még nem olvastam a műfajban. De ez a könyv úgy érzem nagyszerű választás volt így elsőre. Már a kezdő jelenet nagyon ütős volt. Nagyon jól megírt, nagyon izgalmas és fordulatos krimi volt. Nagyon brutális és letehetetlen az egyszer biztos. Igazi Gyilkos elmék egy kis Dexterrel.
A két nyomozót nagyon megkedveltem. Nagyon jól kiegészítették egymást. Huntet intelligenciája pedig lenyűgöző. A nyomozás nagyon izgalmas volt. Főleg amikor össze találkoztak a két szálon futó nyomok. Nem jöttem rá, hogy ki lehet ez a brutális ész szadista gyilkos. Szóval meglepődtem. Nagyon tetszett Carter stílusa, szóval nem kérdés a folytatás. :)

Ritka, amikor ennyire összepasszol könyv és olvasója, de ez most sikerült.
Pont egy ilyen történetre vágytam. Nem mondom, hogy nem voltak benne a zsánerre jellemző klisék, de nem annyira hangsúlyosan, hogy az bármiféle módon zavaró lehetett volna.
Kellően pörgő cselekmény üresjáratok nélkül, sok meglepetéssel, kedvelhető karakterekkel.
Nagyon olvastatja magát. Tényleg jól esett. :)

Most kapaszkodjunk meg: én, a nagy krimi fan, a gyilkosságok, és a véres ügyek nagy szerelmese (pusztán csak írott formában), nem olvastam még Chris Cartertől egyetlen egy könyvet sem idáig. … Most hagyok néhány percet a molyon követő barátoknak, hogy feldolgozzák ezt. De az író renoméja eljutott mostanra hozzám, és hát mi is a legjobb kezdés, amit el tud képzelni egy szűz olvasó? Hát az első könyvét az írónak, egy nyomozó első kalandját. Ami kimondhatjuk, nem éppen vér, és zsigermentes. Finoman szólva. Ismét (mint hányszor eddig) a családi bosszú vezérelt politika kivitelezését láthatjuk logikusan megkomponálva, kicsit a fizikát is megcáfolva ugyan. Ám még ez is belefér a hátteret nézve (aki olvasta, tudja). Igazi letehetetlen könyv ez is, mint az igazi nagyok. És még elbírt a könyv egy nem kevésbé undorító mellékszálat is, ami ha kicsit több hangsúlyt kap, akkor még tökéletesebb az egész kép. De mit tartogatnak a továbbiak? Kezdő kalandra egy biztos pontozás: 4,5/5, csak hogy viszonyítsak a későbbiekre, amiket biztos ki nem hagyok.

Hihetetlen, de még csak most botlottam bele Chris Carterbe. Nem is értem, hogy eddig hogy kerülte így el a figyelmem, mert nagy krimi és thriller rajongó vagyok. Eszméletlenül jól eltalált és jól megírt történet. Carter mesterien ért a feszültségkeltéshez. Közhely – tudom –, de tényleg letehetetlen kategória. Nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol a spoiler. Az meg csak hab a tortán, hogy spoiler. Imádtam az első sorától az utolsóig.