A ​keresztes gyilkos (Robert Hunter 1.) 92% 259 csillagozás

Chris Carter az egyik kedvenc krimi írom lett. Elkezdtem olvasni és egyszerűen a kezemhez ragadt a könyv. Jómagam egymás után daráltam le a sorozat már magyarul megjelent részeit, és tűkön űlve várom a következőt.
A főszereplőink név szerint, Robert Hunter és Carlos Garcia remekül kiegészítik egymást. Imádtam ahogy egymás között ötletelnek, hatalmas forma mindkettő. Nagyon tetszett, hogy két külön személyiséget hozott létre Carter, ezáltal teljesen megkülönböztethetőek. Végre nem az egy kaptafára készült nyomozót kapjuk. Nagyon intelligensek, gondolkoznak, összehasonlítanak és analizálnak.
Maga a nyomozás nekem tetszett, nem tudtam kitalálni ki az elkövező. A történeten belül van egy alsztori, csak hogy még jobban összezavarodjon az olvasó… zseniális.
A gyilkos elég brutálisan dolgozik, rengeteg vérrel és kínnal fűszerezve, az Ecc-pecc óta nem olvastam ilyen gyomorforgató könyvet.
Valószinűleg kiérződik a soraim közül a fangirl hangulat, de ez van. Remek könyv, baromi izgalmas, a körömrágás és borzongás garantált. Őszintén és tiszta szívemből ajánlom mindenkinek.
Alig-alig-alig várom a következő megjelenést.

Ez a könyv egy adrenalinbomba volt! A szerző már a tizenegyedik oldalon a frászt hozta rám.
Az események olyan gyorsan pörögtek, hogy alig bírtam tartani az iramot.
Beleszédültem a sok izgalomba.
Problémám csak a két nyomozóval akadt. Az én ízlésemnek túl szívdöglesztőek, túlságosan tökéletesek. Pedig mennyivel szimpatikusabbak lehetnének, ha a második részben végre találnék bennük valami jó kis jellemhibát!

Már egy ideje várólistás nálam ez a könyv, de egy olyan értékelésbe futottam bele a héten, hogy muszáj volt előre vennem a könyvet. Még semmit sem olvastam az írótól, de ezzel a történettel megfogott magának. Alapvetően nem a hentelős krimi/thriller a kedvencem, de a szadista sorozatgyilkos mellett annyi izgalmat, akciót és két olyan jófej nyomozót kaptunk, hogy kedvenc lett a könyv. Ráadásul nekem is Az utolsó zsarut játszó jóképű német fickó volt a szemem előtt, amikor Robert Hunter nyomozóról olvastam.
Az író nagyon gonoszul kezdte a történetet, mindjárt bele a közepébe, mint valami ókori görög eposznál, hogy az olvasás folyamán rágjam a körmöm, mikor jutunk el ahhoz a jelenethez. Ráadásul a gonoszan mellé rakott mellékszál is belezavart abba, hogy ne jöjjek rá a keresztes gyilkos kilétére. Egy szó, mint száz, Chris Carter megy a kedvenceim közé.

Most kapaszkodjunk meg: én, a nagy krimi fan, a gyilkosságok, és a véres ügyek nagy szerelmese (pusztán csak írott formában), nem olvastam még Chris Cartertől egyetlen egy könyvet sem idáig. … Most hagyok néhány percet a molyon követő barátoknak, hogy feldolgozzák ezt. De az író renoméja eljutott mostanra hozzám, és hát mi is a legjobb kezdés, amit el tud képzelni egy szűz olvasó? Hát az első könyvét az írónak, egy nyomozó első kalandját. Ami kimondhatjuk, nem éppen vér, és zsigermentes. Finoman szólva. Ismét (mint hányszor eddig) a családi bosszú vezérelt politika kivitelezését láthatjuk logikusan megkomponálva, kicsit a fizikát is megcáfolva ugyan. Ám még ez is belefér a hátteret nézve (aki olvasta, tudja). Igazi letehetetlen könyv ez is, mint az igazi nagyok. És még elbírt a könyv egy nem kevésbé undorító mellékszálat is, ami ha kicsit több hangsúlyt kap, akkor még tökéletesebb az egész kép. De mit tartogatnak a továbbiak? Kezdő kalandra egy biztos pontozás: 4,5/5, csak hogy viszonyítsak a későbbiekre, amiket biztos ki nem hagyok.

Az biztos, ha az ember egyszer elkezdi olvasni, nem könnyű letenni! Kellőképpen pszichopata a sorozatgyilkos, kellőképpen véresek a gyilkosságok, és kellőképpen gyűrött de jóképű a zsaru!
(milyen szó már ez a kellőképpen!!!!brr)
Pont olyan ez a könyv, amilyennek lennie kell egy nyomozós-gyilkolós-thrilleres könyvnek!
Szerintem, ha az ember megfeszül, akkor sem tud rájönni az áldozatok kapcsolatára, miért éppen ők!!! Ehhez már minimum Harry Hole-nak kellene lenni.(bár lehet neki hamarabb sikerült volna)
spoiler
Ezt leszámítva, egy lendületes , érdekes történetet olvashatunk, amibe belecsempészett az író még egy mellékszálat is, csak kár, hogy arra nem tért ki jobban!!!

Nem csalódtam most sem az íróban. Brutálisan véres, annyira bele lehet merülni a nyomozásba, mintha mi magunk is részesei lennénk az esetnek. Tetszett, ahogy fel volt építve maga a történet, ahogy lépésről lépésre közelebb jutottak a megoldáshoz. Igaz, szinte végéig nem volt semmi nyom, és kíváncsi voltam, hogy is lesz lezárva az ügy.
Ledöbbentett a gyilkos személye,felépített indoklása, valamint a gyilkosságok kivitelezése.
Még szerencse, hogy megvettem a sorozat többi részét is :)

Nem utáltam annyira, mint Harry Hole – t!
Nem untam és ezt minden könyvnek a javára írom gyorsan, mielőtt a hibáit elemezném.
Szórakoztató volt, de…
Néhol a leírás – megírás egyszerű és több helyen csak annyi az értelme, mint egy krumplibogárnak.
A karakterek… hát… cöcö.
A sztori…innen – onnan megtalált, nem kellett sok krimit olvasni és nézni, hogy ezek jöjjenek… alap.
És hogy valami jót is mondjak már róla:
Egyébként cukik voltak.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni ez a kötet! Durva, néhol igazán brutális dolgok is történnek benne, de nagyon izgalmas a cselekmény, olvastatja magát. Alig vártam már, hogy a történet végére érjek és elkapják végre az elkövetőt. Robertet sikerült nagyon hamar megkedvelnem, nagyon szimpatikus számomra ez a nyomozó, s nagyon tehetséges a munkájában. A gyilkos kilétére ugyan nem sikerült 100%-ban rájönnöm, de megfordult a fejemben, hogy Ő lehet az elkövető, gyanakodtam rá, magam sem tudom, miért… Nagyon féltettem Robertet, de gondoltam, hogy nem eshet baja, hisz mégiscsak ő a sorozat főszereplője, durva lenne, ha már az első részben meghalna… Elég durván átejtette a gyilkost, hogy tőrbe csalja, erre viszont egyáltalán nem számítottam. Alig várom már, hogy újabb kalandokat olvashassak Robert szemszögéből.

Baromi erős kezdés első könyvesként meg egyébként is. Brutális, agyas, fantáziadús történet, merő adrenalin. Bírtam, hogy pörögnek az események, semmi sincs túlírva. Mégis azt hiszem, ötöst nálam is csak skandináv szerző kaphat. A napfényes Los Angelesben mindenki túl szép volt, még a nyomozók is. Semmi családi terheltség, semmi munkahelyi probléma a főnökkel, nyugodtan dolgozhattak egy ügyön, saját irodában. A tettes személye sem lepett meg igazán, bár ettől még nem vontam volna le pontot. Összességében nagyra értékelem a szerző fantáziáját, naná, hogy folytatom a sorozatot.
(Ja, és a malátawhisky helyett én single maltot írtam volna, de lehet, hogy nincs igazam.)

Hmm… csodálkoztam, miért nem került még ez a sorozat a radaromra, de aztán eszembe jutott, hogy azért halogattam, mert a cím alapján valamilyen valláshoz köthető sorozatgyilkolászásra gondoltam, és azokat nem igazán csípem. Szerencsére tévedtem, Robert Hunter nyomozó és Garcia, a társa elég meggyőzőek voltak ebben az első kötetben. Rögtön az elején erős felütés, aztán jöttek a gyilkosságok, amik gyomorforgatóan brutálisak voltak, ha filmen látom, talán még a szememet is becsukom, mindehhez társult egy nyomasztó hangulat, az érzés, hogy a gyilkos profi módon mindenkinél előrébb jár, és a gondolat, hogy tényleg szaladgálhatnak az utcákon ilyen emberek. A fél csillag levonás csak azért van, mert spoiler egyértelmű volt, hogy ő a szörnyetegünk, de így is igazán jó kis csemege volt.