A ​keresztes gyilkos (Robert Hunter 1.) 93% 601 csillagozás

Egy tökéletesen élvezhető, pörgős krimi A keresztes gyilkos, melynek ugyan megvannak a maga gyengeségei, de ugyanannyi nagyon jó eleme is van.
A felütés nagyon erős, ami előre vetít egy izgalmas végkifejletet, és ami arra sarkallja az olvasót, hogy a regényt mindenképpen befejezze.
A kiindulási alap az, hogy a keresztes gyilkos néven elhíresült sorozatgyilkos ismételten elkezdi szedni áldozatait Los Angelesben, melyben Robert Hunter nyomozó és új társa, Garcia próbálják megakadályozni. Hunter nyomozó a kriminálpszichológia nagymestere, ráadásul nagyon jóképű, aki minden emberről ránézésre profilt alkot, éles logikájú, azonban a keresztes gyilkossal szemben látszólag tehetetlen, sokszor zsákutcába fut. Egyszerű nyelvezete és az események gyors egymás utánisága okán a regényt könnyű olvasni. A cselekmény pedig egy mellékszállal van kiegészítve, mely szintén számos fordulatot tartogat. Sosem tudni, hogy ki lesz a következő áldozat, így az olvasó érdeklődését folyamatosan fenntartja. Amellett, hogy a bizonyítékok sokszor a nyomozók ölébe hullanak, egy valós nyomozás látszata mindig megmarad, hiszen többször az elkövetővel szembeni tehetetlenséggel kell szembesülniük. Így a bűnüldözők kifejezetten emberi karakterekké válnak. De van a történetben alvilági elem, drogok, versenyfutás az idővel és még egy agárverseny is, melyek fokozzák az izgalmakat.
Kiemelendő a brutális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok naturalisztikus ábrázolása, mely szerintem a regény egyik fő erőssége, és ahogy olvastam a sorozat többi részével kapcsolatos értékeléseket, kritikákat, ez a vonal egyre intenzívebbé válik majd. Egy pszichopata elme legsötétebb rétegeibe nyerhetünk bepillantást Chris Carter által.
A történet felépítése és az egyes bizonyítékok logikus összeillesztése miatt nem volt annyira zavaró, hogy kicsit erősebb koncentrálással a gyilkos személye elég hamar kikövetkeztethető, a történet legvégén szereplő csavar viszont engem kifejezetten meglepett.
Sokszor azonban azt éreztem, hogy valamelyik CSI helyszínelők egyik epizódját követem nyomtatott formában, mely részemről semmiképpen sem pozitív érzés. Ehhez hozzájárult az egyszerű nyelvi megfogalmazás, Hunter nyomozó kivételes képességeinek idealizálása (a bárban lezajlódó jelenetet már kifejezetten kellemetlennek éreztem, amikor egy-két gesztusból, ruházatból sztereotip képet festett egy kiszemelt lányról), továbbá az elkövető indítéka is sántított nekem kicsit.
Összességben egy fordulatos, logikusan felépített, izgalmas történet, és biztosan sort kerítek a folytatásaira, de nálam a klasszikus, illetve a skandináv krimik szintjét nem érte el, viszont ez már a szubjektív része a dolognak.

Ha őszinte akarok lenni nem is szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Megrögzött romantika és erotika rajongóként úgy gondoltam más műfaj nem hozhatja el nálam a várva várt katarzis, az olvasás igazi élményét számomra legalábbis. Szkeptikusként kezdtem neki a történetnek… majd fanatikusként fejeztem be. Jelen álláspontom szerint úgy gondolom ebből a világból sosem lesz elég.
Rettentőn átgondolt, aprólékosan kidolgozott, összetett történet. Bizonyára többen rájöttek olvasás közben a gyilkos kilétére, aztán voltak olyanok is, mint jómagam, akik a fejüket fogták, hogy francba, pont ő nem jutott az eszembe…. Az író védelmére szóljon azért elhint pár morzsát vele kapcsolatban.
Robert Hunter karaktere elég gyorsan leveszi az olvasót a lábáról. Komoly, racionális, hihetetlenül intelligens és nem csak a szája jár, hanem cselekszik is. Szándékosan e vagy sem, bár ha valaki ilyen történetet képes összehozni, akkor ez bizonyára nem lehet véletlen tetszik a vezetéknevének megválasztása spoiler
Majdnem hét év telt el a történet megjelenése óta, de még mindig ott van a 100 legjobb krimi listáján… és minden joggal.

Hol is kezdjem? Talán az első fejezetnél, ami megalapozta az egész hangulatot. 300 oldalon keresztül feszültségben tartott az az előre utaló Fűrészes jelenet.
Aztán az a mellékszál… Több száz krimin vagyok túl de esküszöm nem találkoztam olyannal, ami ennyire trükkösen tudott volna átverni.
Harmadsorban, én azokat a krimiket preferálom, ahol az elkövetőt már ismerjük jól, csak nem tudjuk hogy ő az. Na itt első perctől fogva világos hogy ez nem olyan, mégse zavart egy cseppet sem. spoiler Talán ez volt az első olyan krimi, ahol ezt nem ismertem fel.
Utoljára pedig annyit mondanék, nem hittem volna hogy valaha a legszimpatikusabb karakter egy ilyen thrillerben egy mindenillegálissaldílerkedő strici lesz. D-King, lehet rá bármit mondani, de hatalmas forma. De úgy összességében a főbb szereplőket is sikerült megkedvelnem.

Chris Carter az egyik kedvenc krimi írom lett. Elkezdtem olvasni és egyszerűen a kezemhez ragadt a könyv. Jómagam egymás után daráltam le a sorozat már magyarul megjelent részeit, és tűkön űlve várom a következőt.
A főszereplőink név szerint, Robert Hunter és Carlos Garcia remekül kiegészítik egymást. Imádtam ahogy egymás között ötletelnek, hatalmas forma mindkettő. Nagyon tetszett, hogy két külön személyiséget hozott létre Carter, ezáltal teljesen megkülönböztethetőek. Végre nem az egy kaptafára készült nyomozót kapjuk. Nagyon intelligensek, gondolkoznak, összehasonlítanak és analizálnak.
Maga a nyomozás nekem tetszett, nem tudtam kitalálni ki az elkövező. A történeten belül van egy alsztori, csak hogy még jobban összezavarodjon az olvasó… zseniális.
A gyilkos elég brutálisan dolgozik, rengeteg vérrel és kínnal fűszerezve, az Ecc-pecc óta nem olvastam ilyen gyomorforgató könyvet.
Valószinűleg kiérződik a soraim közül a fangirl hangulat, de ez van. Remek könyv, baromi izgalmas, a körömrágás és borzongás garantált. Őszintén és tiszta szívemből ajánlom mindenkinek.
Alig-alig-alig várom a következő megjelenést.

„- A gyilkossági csoport különleges egysége vagyunk, Carlos. Csakis rohadtul ocsmány gyilkossági ügyeket kapunk ki.”

Méltán kijelenthetem, hogy új Robert Hunter fan jelent meg a színen, szerény személyem jóvoltából.
Letehetetlen, csavaros, megdöbbentő és piszkosul brutális ez a könyv. Eddig nem értettem, hogy mi ez a hihetetlen hype a könyv körül, de miután elkezdtem olvasni teljesen magával ragadt, és azt vettem észre, együtt gondolkodok Hunterrel és Garcia-val, próbáljuk kideríteni a gyilkos kilétét, miközben hátborzongató dolgok zajlanak a háttérben.
Azért bevallom néhány jelenet közben erősen kellett koncentrálnom, hogy ne forduljon fel a gyomrom, mégis az izgalmak és a sztori felülmúlta a gyenge tűréshatáromat, mert pokolian fondorlatos volt a kivitelezés és az élmény, mely olvasás közben ért.
A könyv minden egyes oldala rejtett tartalommal bír, így olvasás közben is eszméletlenül figyelni kell, hiszen ha egy percre is elkalandozik a figyelmünk, lemaradhatunk egy fontos momentumról.
Ahogy bonyolódott a cselekmény, úgy kerültem egyre jobban mélyre, és csak tapogatóztam a sötétben, ki lehet az az őrült, aki mindenért felelős.
Voltak tippeim, bár amikor fény derült az igazságra össze kellett kaparnom magam, annyira ledöbbentem.
Olvastam már jó krimiket, thrillereket, de Chris Carter olyan magasra tette ezzel a regényével a mércét, hogy nehéz lesz ledönteni a képzeletbeli dobogó első helyéről.
Remélem a többi rész is ehhez hasonlóan hátborzongató és katartikus élmény lesz. ♥

Ez a könyv egy adrenalinbomba volt! A szerző már a tizenegyedik oldalon a frászt hozta rám.
Az események olyan gyorsan pörögtek, hogy alig bírtam tartani az iramot.
Beleszédültem a sok izgalomba.
Problémám csak a két nyomozóval akadt. Az én ízlésemnek túl szívdöglesztőek, túlságosan tökéletesek. Pedig mennyivel szimpatikusabbak lehetnének, ha a második részben végre találnék bennük valami jó kis jellemhibát!

Az író fantasztikus munkát végzett!
Robert Hunter egy nagyon jó karakter és nyomozó, aki új társával Carlos Garciával (aki szintén egy jó szereplője a könynek) próbálja elkapni a keresztes gyilkost, miután 2 évvel ezelőtt nem sikerült. Akkor azt hitték megvan a tettes. Ám 2 év elteltével a gyilkosságok újrakezdődnek.
Ez a szituáció egy izgalmas kezdést adott a könyvnek. Bár volt 1-2 rész amit kicsit laposabbnak éreztem, így is tetszett. Összességében izgi volt, véres és kegyetlen. Szeretem az ilyen krimiket.
Voltak utalások hogy ki lehet a gyilkos, én mégsem találtam ki :D
Nagyon jó krimi volt, alig várom hogy elkezdjem a kövi részt!

A gyűlölet nem évül el.

A nyomozás egy holtnak vélt, különböző módon, nem egy sémára épülő, rövid időközönként bekövetkező, áldozatok meggyalázására késztető sorozatgyilkossal áll szemben. Egy fantom, aki az általános definícióba be nem sorolható, az áldozatai között nem lelhető fel közös vonás, aki Robert Hunter számára sem beazonosítható. A megvetés, a bosszú vagy pusztán önmaga szórakozatása céljából követi el a bűncselekményeket, tetszőlegesen választja ki az áldozatait vagy konkrét célpontja vannak?

Az események egy sorozatgyilkos visszataszító elkövetési módjainak visszatérésével kezdődik. Betekintés kapunk a kriminálpszichológiába, és a sorozatgyilkosok jellemzésébe, olvashatunk az emberi kegyetlenségről és az elvetemült fanatizmusokról.

Ahol a döntés életeken múlik, a könyörület nem létezik és az életed más kezében van.

https://anigersbooks.blogspot.com/2021/07/chris-carter-…

„A gyilkos elfogása tompítja a fájdalmat, de nem törli ki belőle, amit addig láttál.”
Robert Hunter a Los Angeles-i különleges egység gyilkossági nyomozója újra a két évvel ezelőtti rémálom közepében találja magát. A hátborzongató, szadista gyilkosságok, melyeket egyszer már lezártak, minden védjegyével együtt újraindulnak. Hunter és fiatal társa, Garcia versenyt fut az idővel, hogy a pszichopata gyilkost megállítsák. Carter csepegteti az információkat, a kegyetlenségek részletezésével igyekszik elborzasztani az olvasót, aprólékosan bemutatja a szereplőket, lebegteti a lehetséges megoldást. A nyomozópáros jól kiegészíti egymást, a nyomasztó részeket ellensúlyozza.

Már egy ideje várólistás nálam ez a könyv, de egy olyan értékelésbe futottam bele a héten, hogy muszáj volt előre vennem a könyvet. Még semmit sem olvastam az írótól, de ezzel a történettel megfogott magának. Alapvetően nem a hentelős krimi/thriller a kedvencem, de a szadista sorozatgyilkos mellett annyi izgalmat, akciót és két olyan jófej nyomozót kaptunk, hogy kedvenc lett a könyv. Ráadásul nekem is Az utolsó zsarut játszó jóképű német fickó volt a szemem előtt, amikor Robert Hunter nyomozóról olvastam.
Az író nagyon gonoszul kezdte a történetet, mindjárt bele a közepébe, mint valami ókori görög eposznál, hogy az olvasás folyamán rágjam a körmöm, mikor jutunk el ahhoz a jelenethez. Ráadásul a gonoszan mellé rakott mellékszál is belezavart abba, hogy ne jöjjek rá a keresztes gyilkos kilétére. Egy szó, mint száz, Chris Carter megy a kedvenceim közé.