A ​halál szobrásza (Robert Hunter 4.) 92% 404 csillagozás

Hosszú ideje nem volt rá példa, de úgy érzem újabb kedvenc írót avattam.
Még véresebb, még kegyetlenebb, még izgalmasabb, mint az eddigi kötetek. Ez volt az a rész, amibe szó szerint beleborzongtam. A benne megelevenedő brutalitás szinte épp ésszel felfoghatatlan. Mennyire kell egy emberi léleknek sérülnie ahhoz, hogy képes legyen ilyen szörnyűségekre? Vagy igaz, hogy az a bizonyos gyilkos ösztön eleve ott lapul mindenkiben?
Az első rész óta motoszkál a fejemben Hunter és Garcia párbeszéde arról, hogy általában minden gyilkost ugyan az az egy cél vezérel, a bosszú. Carter zseniálisan szövi bele ezt a vonalat a történeteibe, logikusan magyarázza el mit miért tesznek gyilkosaink. Egyszerűen emelem kalapom előtte, ehhez a színvonalhoz hatalmas tehetség, képzelőerő és megfontoltság szükséges. … és a sorozat még messze nem ért véget. Imádom! ♥

Imádom egyszerűen nem bírtam le tenni, na de nem ez fog lejönni ha azt nézed meg hogy mikor olvastam, de ennek az volt az oka hogy annyi munkám volt hogy életkedvem sem volt nem hogy olvasni :-( De aztán vége lett annak hogy halál munka és tudtam olvasni, figyelj kettő perc alatt beszippant a könyv nem fogod tudni le tenni. Imádtam azt ahogy Hunter és Garcia nyomoz, vannak benne vicces beszólások és sokszor hangosan nevettem egy egy ilyen poénnál- pl Unikornis kakiba lépünk" és hasonlók.
Volt egy olyan rész benne amivel nem tudok mit kezdeni ez pedig az a rész amikor a szerelő gyilkos ugye ez nem spoiler ne ijedj meg na és annak ott a „kiléte” zavar meg és a könyv végén is zavart mert nem értettem hogy a végén hogy lett az a gyilkos aki hiszen a leírása a szerelőnek totálisan más volt. De ezen felül szuper könyv feszültséget okoz és a végén már mindenkire gondolsz hogy ki a fene gyilkol és akkor bumm a végén ott van és ott volt végig előtted a személy. Imádom, szükségem volt erre a pörgős kötetre.

Még mindig bámulatos az író fantáziája. Ismét annyi borzalmat, kegyetlenséget sorakoztat fel ebben a regényben is, ami bőven elférne 2 krimiben is.
Ismét sikerült Carternek átvernie. Meg voltam róla győződve, hogy spoiler a Szobrász. Valahogy olyan tökéletesre íródott a karaktere, hogy az már gyanút ébresztett bennem. Ráadásul spoiler De az is szerepet játszhatott a tévedésemben, hogy valószínűleg tudat alatt visszakanyarodtam spoiler. De ismételten tévedtem. Ezért is szeretem Carter könyveit, mert még mindig tud meglepetést okozni, miközben hozza a szokásos színvonalat.

Sutba dobom a mostanában kialakult „szigorúbb” pontozási „rendszeremet”, és erre megadom a max. csillagot (4,75). A negyedik vérgőzös sztori érkezett el, és örömmel láttam apró változásokat, fejlődést, ha úgy nézem. 25%-kal nőtt az áldozatok, és 50%-kal a gyilkosok, és a megoldandó ügyek száma, ami jó, és 99,99%-kal csökkent a „basszusnanemárúristen”-féle mantrák mennyisége is, ami fogalmazásbeli fejlődés az én szememben. A függővéges fejezetvégek azért bosszantóak még mindig, de rá se rántsunk ezekre ebben az esetben. Többet tudtam meg Garcia és Hunter nyomozókról is, üde szín volt Alice becsatlakozása a nyomozásba, előhozott valami más színt Hunter-ből, aki mindenkinek Robert. A nyomozás dinamikája nem nagyon változott, a közepén volt egy kis lapulás is, amit most csak kicsit vettem észre, és ignorálni tudtam. Szóval látom a hiányokat, mint eddig is, de látom a váltást is. De most egy kis szünet, hiába kecsegtet a tény, hogy most már mindegyik eddig megjelent kötet megvan, és a „legbetegebb”-et is lehet fokozni, ahogy hallom.

Ez már zsinórban a negyedik rész, ahol Robert Hunter nyomozót követem végig a bűnesetek felderítésében. És azt veszem észre, hogy az olvasás során a szemem kiguvad, a szám kitátva és néha már levegőt is elfelejtek venni. Meddig lehet még fokozni a brutalitást?! A történetek mozgatórugója mindig a bosszú, de ennyire kegyetlen véget nem érdemel még az se, aki bűnös.

A halál szobrásza a negyedik része volt Chris Carter “Robert Hunter” sorozatának, és azt kell mondanom, ahogy haladok a könyvekkel, egyre brutálisabb és kegyetlenebb gyilkosokkal találom szemben magam. Már az előző köteteknél is volt rá példa, hogy egy-egy fejezetnél le kellett tennem, mert az idegrendszerem nem bírta, de ez a rész felülmúlta az eddigieket. Amikor azt hinném, hogy az ingerküszöböm már maxolva van, rá kell jönnöm, hogy mindig lesz valami új, valami kegyetlenebb. Persze ez abszolút pozitív értelembe, hisz a zsáner kedvelői megkapják azt az érzést, amit egy jó thriller könyv tud adni.
Viszont nem mehetek el pár számomra negatív tényező mellett sem. Voltak olyan karakterek és megnyilvánulások, melyek kihagyhatóak lettek volna a történetből. Alice aki most került képbe, igazából nem éreztem, hogy sokat hozott volna, bár ez még változhat, hisz a Robert Hunter sorozat ezzel még nem ért véget, és jó pár részt várhatunk Chris Cartertől. Ami kifejezetten zavaró volt, hogy itt mindenki tökéletes testtel van megáldva, amivel baj nem lenne, csak ezt az író valamiért szinte minden fejezetbe beleépítette. Oké megértettük, Hunter izmos és okos, de ezt 20. alkalommal olvasni már idegesítő. Ezeket leszámítva viszont egy zseniálisan felépített történetet követhettünk nyomon, meglepő fordulatokkal, amelyre senki nem számít, borzongató és idegtépő gyilkosságokat láthatunk, melyekkel én a legrosszabb álmaimban sem találkoztam még, és nem is szeretnék.
Folytatás:
https://prokontra.net/2020/08/10/chris-carter-a-halal-s…

Nehéz szavakat találni, mert ez a rész nem volt piskóta. Hunter és Garcia nyomozó megint jól belenyúl a lecsóba ezzel a Szobrásszal.
Azért megjegyezném, hogy Chris Carter fejéből, hogy tudnak ilyen gyilkosságok kipattanni hihetetlen :O Nagyon beteg volt ez az egész, és spoiler
A gyikos pedig profi módon öli az embereket, nem csak úgy véletlenszerűen hanem minden okkal történik, nyomot nem hagy, szóval az olvasónak esélye sincs kitalálni, hogy ki lehet az.
Zseniális ez a sorozat, alig várom a folytatásokat!

Megint csak 5 csillag. Mi más???
Annyira beteg, de simán megértem a tettest. Ezt feldolgozni, képtelenség. Scott a végén, egyet értek a kapitánnyal. Kincset ért volna az a néhány perc.
Az áldozatok között látszólag semmi, az égvilágon semmi kapcsolat, aztán a végén, az összefüggések.
Beteg, de logikus és számomra az elkövető az igazi áldozat.
Az elkövetési mód, az árnyjátékok … Mind-mind egy zseniális elme alkotásai, s nem sajnáltam az „áldozatokat”.
Carternél lassan meg lehet szokni, hogy soha nem az az igazi áldozat, aki elsőre annak tűnik.

Kötetről kötetre csodálkozom, hogy Chris Carter fokozni tudja a véres brutalitást és borzalmakat már olyan szintre, hogy olvasva beleborzong az ember. Ismét egy izgalmas krimi, a melynek végén sikerül oly meglepetést okozni, amely nem mindennapi. De le kellett vonnom fél pontot, mert ellentmond a sorozat-gyilkosokról ismert általános tapasztalatnak…Nemigen tudtam letenni, vonzott a könyv.

Borzongatóan jó krimi. Úgy gondolom, hogy Chris Carter most sem okozott rajongóinak csalódást, betonbiztosan hozza a megszokott szintet.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/02/a-halal-szobrasza.html