Az ​álomirtó 12 csillagozás

Cholnoky Viktor: Az álomirtó

Prózáját ​belengi a századelő szecessziós érzésvilága, a nosztalgia, a hódító szépségek utáni vágy, elkívánkozik a szenzációtlan köznapokból, a nyárspolgár józan, fantáziátlan világából. Novelláiben a magas szintű és széles körű műveltsége, tudása a képzelet játékainak rendelődik alá. Időben és térben a legtávolabbi világokat kalandozza be; történetei az őskorban, a bibliai időkben, a különböző ókori és középkori kultúrákban és saját kora távoli, egzotikusnak számító vidékein játszódnak. Ámde a valós környezeteket valamiféle nem evilági mázzal festi be. az ókori mitológiák, a vallások s a világtörténelem bizarr történeteiből bontja ki a novellák cselekményét, melyekben a valószerű a valótlannal, a szépség a morbiditással keveredik. Hóbortos hősei közt, akik maguk is a fantázia és a valóság határán egyensúlyoznak, kísértet, boszorka, isten és ördög bukkan fel. A halott megelevenedik, az élő káprázattá foszlik szét. A történetek résein az irracionalitás, az abszurdum fenyegetése… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tartalomjegyzék

>!
Lazi, Szeged, 2001
210 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639227439

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Izolda P>!
Cholnoky Viktor: Az álomirtó

Ezt a könyvet ezer éve kaptam a bátyámtól, aki mintha azt is hozzátette volna, hogy Cholnoky jó. És tényleg jó!
A novellák rövidek, mert a legtöbbje újságban jelent meg először, terjedelmi megkötésekkel. Érdekes figurái vannak Cholnokynak, jó sztorijai. Kicsit krúdys, csak az ő történetei nem futnak-folynak szanaszét (amit utálok Krúdyban).
Kár, hogy munkássága nagy részét máig nem szedték össze az újságokból. :(

Mandragoria>!
Cholnoky Viktor: Az álomirtó

Nagyon vegyes stílusú novellákat tartalmaz ez a kötet. A címe keltette fel az érdeklődésemet, olyan sejtelmes és olyan megfoghatatlannak tűnt (pedig színtiszta tudományról szól), ráadásul a fülszöveg is utal fantasztikumra, álombeli állapotokra, ezért úgy gondoltam, hogy nekem való. Bár nem volt rossz, némi furcsaság (a szó szoros értelmében) megtalálható benne, azért közel sem maradtak bennem ilyen kedvező benyomások.
A furcsaságot a novellák (elbeszélések) háttértörténete adja. Nem képtelen és valótlan helyzetek, csak nem átlagosak, a megszokottól jócskán eltérnek.
Az első résznek Egyiptom a háttere – az első az ősemberrel az kezdődik –, a mitológiát veszi alapul és van, amikor azt a mai eseményekre, emberekre adja. Az európai ember számára (legalábbis számomra) Egyiptom ugyanolyan mesés és idegen még, mint a Távol-Kelet, ezért a gondolkodásmódja is távol áll a megszokottól.
A második, hosszú részben Trivulzio kalandjai a magját adják a novelláknak, a keret tulajdonképpen mindig csak egy kocsmai beszélgetés, mesélés, ami a forró grogból fakad. Ha grog nincs (vagy egy este alatt sok volt és Trivulzio nem bírja már), akkor a történetnek sincs befejezése, az ember meg gondolkodjon el rajta. Elég képtelen történetek ezek, mármint a szituációt tekintve. A mesélő számos idegen világot megjárt, mindenhol módosan felütötte a fejét, de valahogy sehol sem bírta sokáig. Van bennük linearitás, a végére kiderül, hogy már egy öreg ember mesél, amikor az is körvonalazódik, hogy bizony nem szabad mindent elhinni a mesének, ám nem is mindig a mese a lényeg, hanem a mögötte meghúzódó gondolatok, a hiszékenység és a babona és ami az embert és a gondolkodását jellemzik. Ezek elvesztek benne sokszor, csak a szöveg, a szöveg és a szöveg maradt meg, amik hamar unalomra váltottak.
Az utolsó rész a legemberibb, itt a halál, az élet, az alvás, az álmok, az egészség kerül középpontba, de szinte mind tudományos megközelítésben, így ez sem hozta a vártat.
Noha nem voltak hosszúak, kissé fárasztottak olykor, pedig nem olvastam sokat egyszerre. Úgy különösebben egyik sem ragadott magával, de nem is mondom, hogy bármelyik rossz lett volna.

theodora P>!
Cholnoky Viktor: Az álomirtó

Cholnoky egy különleges, méltatlanul elhanyagolt író. A novellái szórakoztatóak, feltűnik bennük a keleti mesemondás, és erőteljes a 19.századi betegségkultusz (aki beteg, vagy a normálistól eltérő állapotban él – az lehet különleges, művész, zseni).
Hasonlít Krúdy Szindbád novelláira néhány történet – csak könnyedebb annál.
Olvassátok! ;)

Lilyana>!
Cholnoky Viktor: Az álomirtó

Már napokkal ezelőtt elkezdtem, és leragadtam a Tammúznál, újra meg újra azt csapom fel, és nem bírok elszakadni tőle…

lesz még folyt. köv., csak ezt meg kellett osztanom már így jó előre


Népszerű idézetek

Izolda P>!

A belépő idegent bizonyára leütötte volna lábáról a konyhában sistergő olaj avas szaga, ha neki nem támaszkodhatott volna a halbűznek.

85. oldal

Izolda P>!

… a manót van ott szabad tenger! Úgy nyüzsög ott a sziget, mintha az óceán nagy rétestésztájába bőkezű szakácsné szórta volt a mazsolaszőlőt.

88. oldal

Izolda P>!

A vizek harsogva csapódtak össze, a tajték felhőkig vert, de az emberpusztulás hangja bírta erővel még a víz dübörgését is; a fuldoklók utolsó jajkiáltása feketére festette a tenger haragjának csattogó, sárga-vörös zenéjét. Fáraó népe pusztult ott, és a zsidók menekülő seregének leghátsóbb csoportját, a benjaminitákat majdnem visszanyelte a vad egyensúlykereséssel lehiggadó víz utolsó hullámóriása. A menekülők futva kapaszkodtak fel Arábia sárga homokbuckáira, az üldözőket még egyszer megringatta a halál sós bölcseje, a tengervíz, azután elhallgattatta őket. Egy, csak egyetlenegy tudott közülök kikaptatni az ázsiai partra: az Amenhotep törzséből való fiatal Néfer. Lova lihegett, prüszkölt, nehéz fegyverzete csörömpölt, de ő maga nem fordult le a nyeregből; rövid, egyenes kardját vadul csóválta a feje felett, úgy vágtatott utána a benjaminitáknak. S amikor odaért közéjük, a gyalog szaladók közé: véres, vad dühvel csapott rá egy sötét tekintetű, kétségbeesett arcú fiatal zsidónak a fekete fejére. Az összeomló test láttára visszatorpant a lova, és Néfer, erősen belekapva a kantárba, hátranézett. Akkorra már lehiggadt a víz, s az egyiptomi partról – kőhajtásnyira széles volt csak ott a tenger, mert az Úr is szereti a könnyű munkát – bárkák indultak el sietős lubickolással, összeszedni a fel-felvetődő hullákat. Az egyik bárka átment a túlsó partig, felvette Néfert, s visszavitte Micrájim földjére.

Egyetlen zsidó halt meg, a Benjámin törzséből való Akkadók, egyetlen egyiptomi menekült meg: Néfer, az Amenhotepeknek ama törzséből való, amelynek a farkasfogú Szebek az istensége…

44. oldal, Amenhotep

Nóra>!

Aki véletlenül, öntudatlanul kellemetlen, az szamár ember, kivető; az okos ember csak akkor kellemetlenkedik, amikor valami célja van vele.

77. oldal

szb>!

Aludt mélyen s boldogan, álmodva a tudomány csodálatos álmát, azt a tarka reménységgel átszőtt ábrándot, hogy az ember képes lesz valaha legyőzni két legnagyobb ellenségét, a két legjobbik barátját: az alvást és a halált.

171. oldal

szb>!

Boldogok, akik a velük született degeneráció ördöge folytán tudnak alkotni újat, boldogok, akik a fiatalkorukban beszerzett neuraszténia segítségével tudják meglátni a kísérteteket. Én nem tudom másképpen, csak úgy, ha a degeneráltság és neuraszténia ördöge helyett ezt a jó öreg sárga ördögöt szedem magamba. Hahaha! Az ördög elment Tartinihez, de nem jön el hozzám. Tehát én megyek el érte.
– Mit értettél azzal a szóval, hogy kísértetek? – kérdezte Laád Bulcsú doktor.
– Mit? Hát van igazi író, és van igazi művész, aki nem a saját lelke kísérteteit rögzíti meg? Írónak, művésznek gondolod azt, aki nem a saját lelke borongásából, sötét mélységeiből hoz fel új alakokat, hanem a világ sablonjait írja valamelyes stíluskészséggel? Ördög kell mibelénk!
– Igaz – felelte a professzor.
– És mivel ördög kell – folytatta Bálint, nagyot kortyintva poharából –, most menj el, és engedd, hogy tovább gondolkozzék bennem a rum.

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ördög
szb>!

PROFESSZOR: Szertelenségek. Lássa (a borosüvegre mutat), ez már az alkohol hatása. Ha nem inna alkoholt, meglátja, hogy mindjárt egészen más ember volna.
KÖRORVOS: Hm. Persze. Csakhogy én jobban szeretek éppen ilyen ember lenni, mint amilyen vagyok…

178. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ady Endre: Ady Endre összes novellái
Ady Endre: A hajnali táncosnő
Pelle János (szerk.): A múmia lába
Ady Endre: Sápadt emberek
Marilyn Miller: Túl a maffián
Tar Sándor: Mért jó a póknak?
Fekete István: Az erdő ébredése
Békés Pál: Csikágó
Fekete István: Régi karácsony
Schäffer Erzsébet: Pókfonálon