Szokatlan ​vendégség 6 csillagozás

Cholnoky László: Szokatlan vendégség

Az egyik legtragikusabb sorsú magyar író. Élete nagy részében alkoholista és hajléktalan. Jogi tanulmányait nem fejezte be. Hiába kísérli meg számtalanszor, a semmilét perifériáján sem sikerül hosszabb időre megkapaszkodnia. Pedig haladó gondolkodású polgári család ivadéka. Testvéreinek, az író Viktornak és a tudós Jenőnek a sikerből még életében lényegesen több jutott. Ő, László alig ötvenévesen a halálba menekült.
Könyvei évtizedeken keresztül nem jelentek meg. Mostanság mintha újra és végérvényesen felfedeznénk.

Eredeti megjelenés éve: 1998

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ködlovagok Noran

>!
Noran, Budapest, 1998
306 oldal · ISBN: 9639048267

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Kantele>!
Cholnoky László: Szokatlan vendégség

Még úgy egy éve olvastam a Prikk mennyei útját, amit akkor szinte pillanatok alatt pörgettem végig. Nos, Cholnoky novelláival nagyon nem ez a helyzet.
A témájuk sokszor letargikus, alkoholba fojtva, na meg persze halálba. A stílusa a megszokott módon gyönyörű (nekem legalábbis nagyon tetszik), amolyan tipikus, annyi a különbség, hogy rövidebbek mint egy kisregény.
A hangulata szintén szomorú, számomra néha már-már fullasztóvá vált, ha egyszerre 2-3 darabot olvastam, úgyhogy inkább maradtam a reggeli kávé-napközben ha van idő-lefekvéskor egyet felosztásnál, bár pont ezért sok novella idegen maradt tőlem.
Persze kedvenceket is sikerült avatnom, a Pinker olyan volt mint egy rövidített Prikk, a Füstcsóva, az Éjféli randevú egyszerre humoros és szürreális világa, amit valakinek egyszer muszáj lesz megfilmesítenie (olyan korai, ’20-as évek stílusban, ahogy a németek csinálták) és persze a Ritter von Toggenburg utolsó csalódása, amit már előre ismertem, de így is nagyon megszerettem, ráadásul tökéletes lezárásává vált a kötetnek.

Kakasésgólya>!
Cholnoky László: Szokatlan vendégség

Hátborzongató gondolatok sora ez a könyv, ahol a fikció a fikció. Húsbavágó realizmus süt át a sorokon, ahogy egy-egy novellarészletet újra beleollóz egy következő novellájába, hogy az aznapi italravalót összeszedje Cholnoky. Azthiszem ez egy igen beszédes gesztus. Egy zseni haldoklásának fejezetei.

Ugyan pár novella kicsit vontatott, de azon érdemes túljutni, kárpótol a többi.


Népszerű idézetek

Kantele>!

Akkoriban nagyon féltem a tulajdon gondolataimtól, egyiknek sem jártam a végére.

Kantele>!

Kedves, szép, üde leányfejecskék bókoltak körülötte,de még ennél is különösebb volt, hogy a templompad kemény deszkájából, éppen Pinker előtt csodaillatú virágok nőttek és beárnyékolták Pinker arcát, a távolból, valami csodálatos,mérhetetlen messzeségből pedig a régen meghalt édesanyja integetett felé.

Kantele>!

Mert Versinszky csavarulatos, bonyolult mondatokban beszélt és valóságos szenvedélye volt, hogy kocsmatársainak előadásokat tarthasson. De mindig titok maradt az is, hogy honnan szedte össze azt a zavaros, zagyva tudást, amelyet szertehintett a hallgatói között. Volt, hogy a Kordillerák hegyláncolatáról beszélt és egészen okos dolgokat mondott, de másnap már olyan puskáról fantáziált, amelyik az elsütőjét, ha az el nem mozdul a helyéről, másnap hátba lövi, mert a golyó megkerüli a Földet; azután ismét az erjesztőgombákról beszélt és nem hibázott sehol, de a következőnapon mindent tönkretett az agyvelőgyulladást illető elméletével…


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Fekete István: Karácsonyi látogatók
Fekete István: Sárgaréz patkók
Kosztolányi Dezső: A rossz orvos
Móricz Zsigmond: Tyúkleves
Hegedüs Géza: Európa közepén I.
Heltai Jenő: Ismeretlen ismerősök
Moldova György: A beszélő disznó
Kosztolányi Dezső (szerk.): Vérző Magyarország
Szabó Pál: Tiszta búza