Balaton 95% 11 csillagozás

Cholnoky Balatonja a Magyar Földrajzi Társaság könyvei közt könyvtáram egy különleges darabja. https://moly.hu/polcok/magyar-foldrajzi-tarsasag-kotetei-birtokomban Az írás a tóval kapcsolatos irodalom egyik máig alapvető tudományos igényességű munkája, amely egyben igen olvasmányos, s a legbonyolultabb jelenségeket is egyszerűen mutatja be, kimondottan érdekessé téve azokat az olvasó számára. A szerző az érdeklődés ébrentartására és az olvasás megkönnyítésére, mintegy pihentetőül kis eseményeket, kalandokat is beleszőtt, ezek segítenek megérteni, hogyan születtek meg a tudományos eredmények, megelevenednek a Balaton-kutatás „hétköznapjai”.
A könyv Cholnoky nemcsak szakmai, de érzelmi kötődését is mutatja, a tó iránti szeretetről és elkötelezettségről tanúskodik.Érzelmi vonalon szívemből szólt, szakmailag pedig sokkal okosabb lettem, s tudom pl, hogy max 1 méteres hullámai lehetnek a tónak. S hogy életem alkonyát itt tölthetem a partján élve – király…

Mikor Krúdy olvasását befejeztem, elhatároztam, hogy régi – gyakran elfeledett – kortársai közül is olvasok néhányat. Többükről maga Krúdy is megemlékezett irodalmi portréiban. Először Ambrus Zoltánt vettem sorra, leküzdve tőle egy felejthető kis limonádét (Giroflé és Girofla). Most pedig a három Cholnoky-fivér következik: Jenő, a földrajztudós, Viktor, a fantasy hazai meghonosítója, meg szegény László, a tragikus sorsú, tehetséges alkoholista szépíró.

A Cholnokyak veszprémi család, s ezt Jenő – a geológus és földrajztudós – már lelkes lokálpatrióta megjegyzéseivel is tanúsítja, amiket 1936-ban írott Balaton című könyvében tesz. Ez a kötet szinte a lehetetlenre vállakozik: a nagyközönség számára érthető és érdekes módon bemutatni a tó földrajzát. Részletes geofizikai, földtörténeti ismereteket kapunk, számos talaj- és kőzetfajtával ismerkedünk meg, geológiai metszeteken nézegethetjük a Balaton-felvidék meg a tómeder szerkezetét. Megtudjuk, milyen a homokos, a löszös, a márga- és az agyagtalaj, mikor keletkeztek az üledékes mészkövek, a vulkáni tufa, a dolomit, a bazalt, meg a vörös homokkő. Megismerhetjük a szél építő és romboló munkáját, a hullámok járását, a téli Balaton világát, a jég mozgásait. Az utolsó fejezetekben a történelmi emlékek elhanyagolását panaszolja, és az idegenforgalom fellendítését szorgalmazza a szerző (kíváncsi vagyok, mit szólna a mai siófoki szállodasorhoz, az újgazdagok pöffeszkedő villáihoz, meg a nyaranta a partokra zúduló turistatömegekhez – hogy a forgalom és a diszkók zaját, a körben kikövezett vízpartot, meg a kipusztított nádasokat már ne is említsem).

Azt kell mondanom, hogy a szerzőnek az a szándéka, hogy érdekessé tegye a geológiát, majdnem sikerült! Lelkes lokálpatriotizmusa abban is megnyilvánul, hogy földtani példáinak zömét az északi, nem pedig a déli partról veszi (hja, egy veszprémi…). Meghatóan mulatságos, ahogyan az általa páratlannak tartott geológiai rekvizítumokat, mint világraszóló látványosságokat mutatja be (bár pl. a badacsonyi és a szentgyörgyhegyi bazaltoszlopok valóban ritka látnivalók). És közben érzékeljük a szerző K.u.K. stílusú konzervativizmusát is, az olyan illemtani megjegyzésekben, mint: 'Illik tudni olyant, hogy az igazi úri ember nyilvános helyen nem veti le a kabátját, ha még olyan melege is van. Illik tudni, hogy a hölgyek nem szépek, ha „short”-ban, vagy fürdőruhában mászkálnak a rendes utcai forgalomban, mert ez olyan, mintha kivágott báli ruhában mennének a vásárcsarnokba.'

Mivel nagyon szeretem a Balatont és félig-meddig odavalósinak érzem magam (apai rokonságom a Kis-Balaton vidékére való), így nagyobb érdeklődéssel olvastam, mint egy kívülálló. Ám, rokonszenvem ellenére úgy vélem, a sok geológia, hidrológia, meteorológia – még ha érthető is – megfekheti a jámbor olvasó agytekervényeit. Egyszerre érdemes kisebb adagokban (1-2 fejezet naponta) olvasni. Fent van a MEK-en, tehát on-line is elérhető.

A lapokról a közel száz évvel ezelőtti, a maihoz képest szinte háborítatlan, tó nyugalma köszön vissza, ahol a nyári esték csendjét legfeljebb a távoli szekérzörgés, vagy kutyaugatás zavarta meg…

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5

Nagyszerű élményt adott a könyv, alig bírtam letenni. Cholnoky Jenő remek író, nagyon kedvelem a stílusát. Eredeti ötletből születtek a kötet, ami a Balatont mutatja be, változatos szempontok szerint, tudományos, de egyben olvasmányos formában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. A könyv mindvégig izgalmas, érdekfeszítő, humorral is kellemesen átszőtt.

Cholnoky nagyapó azt mondja az olvasóinak: No, kedves kis olvasóim, gyűljetek ide körém, telepedjünk le itt a kemence partján, és hallgassátok, mit is érdemes tudni erről a csodaszép tavunkról, a Balatonról!
És leül ő is közénk, belekezd. Jó messze kezdi, a földtörténeti korok és kőzetek definiálásánál, de ezt is olyan öregapó meséi-formán adja, majd beszél a múlt tengereiről, vulkánjairól, szeleiről, hogy eljusson a tó létezéséig. Majd további érdekességek következnek a lejtőkről, bortermelésről, tanúhegyekről, végül a fürdőélet kialakulásáról, annak hatásairól. Mindezt annyira mesélve, hogy egyáltalán nem volt megerőltető a könyv olvasása, még ha néhol mosolyogtatóan naív volt is.

Zseniális! A diplomamunkámhoz kötődő irodalomként olvastam el (balatoni lányként), és teljesen a hatása alá kerültem. Cholnoky határtalan nagy szeretettel és humorral ír a Balatonról. A legszárazabb fizikai, geológiai tényeket, levezetéseket és fejtegetéseket is olyan átéléssel, humorral és egyszerűen meséli el, hogy nem is értem, mi volt ebben eddig a bonyolult. A fejezetekbe szőtt anekdoták és személyes vélemények Cholnoky lehengerlő stílusát tükrözik.

Elfogult vagyok, mert nekem a Balaton a Riviéra…
Nagyon tetszett, érdekes, olvasmányos, nem éreztem azt, hogy nekem most tanulnom kell belőle. Sok dolgot megtudtam belőle, ami eddig kimaradt; pl. az északi szélről. Nem csak a száraz tényeket kaptam, hanem történeteket is. Hiába, a régiek nagyon tudtak ismeretet terjeszteni.

Kiváló olvasmány akár laikusoknak is.