A ​lányok olykor harapnak (Chicagoland Vámpírjai 1.) 89% 285 csillagozás

Nem az első olvasás, csak hát az még molytagságom előtt történt. Hiába árasztották el akkoriban a vámpíros románcok a könyvpiacot, Chloe Neill nem írótársai ötleteit vette kölcsön, hanem egy másfajta vámpírt alkotott. C.N. vámpírjainak dobog a szívük, a véren kívül rendes dolgokat is megehetnek, nem árt nekik a fokhagyma és a kereszt, nem tudnak repülni és nincsenek hívóállataik. Viszont úgynevezett házakba tömörülnek, aminek az élén a Lord vagy mester áll. (Bocsi, bocsi, de nekem ettől a nagyúrozástól mindig Darth Vader jut eszembe) főhősnőnk, aki egy nagyszájú, öntudatos, csinos némber, teljesen véletlenül lesz tagja a Cadogan-háznak és nagyon sokat kell még tanulnia a természetfeletti világról. A könyvben perpillanat több a politika és az akció, mint a romantika, úgyhogy a rózsaszín vámpírsztoriktól iszonyodók is nyugodtan olvashatják.
Nagyon sajnálom, hogy az Alexandra a második rész után leállt a kiadással, mert ebben a sorozatban is van annyi potenciál mint J. Frost vagy Kresley Cole történeteiben. Akiknek azok a sztorik bejöttek bátran ismerkedjenek meg közelebbről Merittel és Ethan Sullivan nagyúrral, meg a chicagói vérszívókkal!

Egy ígéretes kezdése a sorozatnak.
Nagyon tetszett, egy csipetnyi romantika, humorral fűszerezve. Kell ennél több? :D

Ó, emberek, hát miért nem mondtátok, miért nem kiabáltátok a fülembe, hogy ez a sorozat ilyen jó? Hogy egy teljesen újfajta megközelítését kapom a vámpírvilágnak, ami egyszerre üdítő, izgalmas és vérpezsdítő is? Hogy megismerkedem egy tökös és szarkasztikus vámpírcsajjal, aki ráadásul echte könyvmoly? És hogy egyenesen padlót fogok Ethan Sullivantől, akivel nem is merem elárulni, hogy mit csinálnék életem végéig?
Istenem, miért!?
*Kata most elkullog, és elsiratja az Alexandra Kiadót, amiért 2 rész után abbahagyták a sorozatot, és újraolvassa a kedvenc nagyuras jeleneteit, mert Ethan… ahhh! <3*

Ez most jól esett. Humoros, szexi, pörgős, néhol cikis, néhol vérforraló. Imádtam. Merit, a friss vámpír olyan erő birtokában van, ami sok mindent megváltoztathat. Humoros, használja a fejét, mégis esendő :) A rányitós jelenet … :) Ethan ahhoz képest, hogy majd 400 éves, nagyon emberi. Kíváncsi vagyok, ezek után mi lesz velük. Az áruló nem lepett meg. Számítani lehetett rá. A többiek nagyon jó fejek, Mal és a Mágusa :) Aranyosak :) Merit családját meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Kíváncsi vagyok a folytatásra :)

– Én vagyok az okkultista a családban, és mégis téged, az irodalmár bölcsészcsajt változtatják át. Ettől még Buffy is kiakadna.

Először is: hol bujkált ez a könyv eddig? Mindegy…a lényeg,hogy alaposan elrejtőzött.
Egyedi,vicces,és igen…itt nem a 'nagy,kigyúrt,arrogáns,eszméletlenül szexi pasi' miatt olvassa a könyvet az ember lánya,hanem a női főszereplő miatt. Istenem ez a csaj…olyan beszólásokat,helyzeteket hoz,hogy a röhögőgörcs majd minden oldalon garantált. :D Tetszett,hogy nem csöpögött a sztori,és hogy a krimi szálra is alaposan ráállt az írónő. ;) Ezek után csak egyet mondhatok->jöhet a következő :))

Kedvenc sorozat egyik kedvenc része.
Jó kezdés után pedig tudom, hogy még jobb folytatás következik.
Az pedig nagyon sajnálatos, hogy a magyar kiadók itt meg is álltak,hiába várjuk a következő részeket. :(

Nagyon tetszett! Szórakoztató volt és üde, tele humorral és egy kis romantikával… Jöhet a következő rész.
Bővebben: http://goo.gl/liOE3u

Ohó. Nem is volt ez olyan rossz.
Régóta tologatom már az olvasását, mire most rászántam magam, de ha tudom, hogy ilyen jó, akkor már előbb elolvastam volna.
Valljuk be, hogy a borítója nem a leghívogatóbb bár igaz, hogy nem is annyira gagyi, mint a Cat és Bones első kötetének, de a fülszöveg annál inkább. Örök romantikus olvasóként, komolyabb kémiára számítottam, de ahhoz képest, hogy egyáltalán nem ekörül forgott a történet, nagyon jó volt.
Izgalmas, nincsenek barokk körmondatok, végtelen leírások, unalmas vámpír politika sztorik, hanem lényegre törően vannak adagolva. Az eleje talán kicsit in medias res spoiler, de tovább olvasva teljesen érthető, nincs ott mit csűrni-csavarni.
A főszereplő csaj eszes, nem butácska, nyilvánvalóan dühös az átváltozás miatt.
Ethan-ből szerintem épp annyit kaptunk, ami elég. Meg-meglebegteti az írónő az olvasó előtt a romantika szelét.
Morgan pedig az a kivételes személy, akit megkedveltem, spoiler és nem vette el a kedvem tőle az, hogy spoiler.
Folytatom is tovább, sajnálom, hogy csak a másodikig adták itthon ki, ráadásul pont az Alexandra. De az a mentsváram, hogy angolul folytathatom, ráadásul YouTube-n megtaláltam hangos könyv verzióban az írónő által publikálva.

Nagyon gagyi történet. Nincs energiám leírni mindazt, amibe bele tudnék kötni, viszont annyit leírok, hogy meg vagyok lepődve a 89%-os értékelésén – szerintem messze nem érdemel ilyen magas értékelést. Nem hiszem, hogy folytatni fogom, legalábbis a közeli jövőben biztos, hogy nem.
S akkor miért a két csillag? Mert az ilyen semmilyen történetek elolvasása után egyre jobban körvonalazódik bennem a könyvek iránti szeretetem feloszlása rangsorokra. Még akkor is, ha azt nem tudnám megmondani, melyik műfajt szeretem a leginkább, legalább nyugodt szívvel tudom elárulni, melyek azok, amelyek nem győztek meg, és több, mint valószínű, hogy nem is fognak meggyőzni.

Ezt a könyvet kerülgettem már egy ideje. Kell nekem, nem kell nekem – a fülszövege alapján nem „vett” meg magának. Aztán jött egy nagy akció, amit nem hagyhattam ki, és ha már megvan…
És nem bántam meg. Nekem nagyon bejött a humora, az emberek/vámpírok és a mágus/boszi páros, jókat nevettem rajtuk, a beszólásaikon. És várom mikor Ethan és Merit egymásra találnak, mert nagyon-nagyon jók lesznek együtt.