A ​halhatatlanok 102 csillagozás

Chloe Benjamin: A halhatatlanok

1969-ben, ​New York City Lowe East Side-ján terjed a hír egy rejtélyes nő érkezéséről, egy utazó médiumról, aki állítja, hogy bárkinek meg tudja mondani a halála időpontját. A Gold gyerekek – négy kamasz az öntudatosság fordulópontján – ennek hallatára ki is szöknek, hogy szembesülhessenek a jövőjükkel.
A jóslatok a következő öt évtizedről szólnak. Az aranyifjú Simon elszökik a nyugati partra, hogy a ’80-as évek San Franciscójában keresse a szerelmet; az álmodozó Klara egy Las Vegas-i bűvész lesz, a valóság elködösítése, a fantáziák és illúziók megszállottja; a legidősebb fiú, Daniel háborús orvosként próbál biztonságra lelni 9/11 után; a könyvmoly Varya beleveti magát a hosszú élet rejtélyeinek kutatásába, és próbára teszi a tudomány és a halhatatlanság közti vékony vonalat.
Elsöprő regény figyelemre méltó ambícióról és mély érzelmekről. A halhatatlanok a sors év választás, valóság és illúzió, jelen élet, világ és a következő közti határokat vizsgálja. Mélyen… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2019
384 oldal · ISBN: 9789634990864 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Maxim, Szeged, 2019
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619729 · Fordította: Komáromy Rudolf

Enciklopédia 40

Szereplők népszerűség szerint

Bruna Costello · Daniel Gold · Eddie O'Donoghue · Gertie · Klara Gold · Mira · Raj · Simon Gold · Varya Gold


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 179

Kívánságlistára tette 194

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Málnika>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

„Csak egy jó indokot mondj, miért ne kezdenéd el a saját életed!”

A csodaszép őszi borító és az érdekesnek tűnő téma után a prológus hatalmas arcul csapásként ért. A zavaros, csapongó nyitó mondatokat olvasva többször megfordult a fejemben, hogy ezt a könyvet bizony már az elején félbehagyom, de aztán hamarosan jött az első rész, Simoné, és onnantól a sodró lendületű történet nem eresztett.

A cselekmény egy meghatározó napon indul, amikor ugyanis a négy testvér jósnőhöz látogat, az pedig, hogy megtudják tőle haláluk dátumát, teljesen átveszi az irányítást életük felett. Miközben mind a négyük további sorsa kibontakozik előttünk, a regény érdekes kérdéseket vet fel a szereplőkkel együtt az olvasókban is, az életről és a halálról. Másként élnénk, ha tudnánk, melyik lesz az utolsó napunk? Mi alakítjuk a sorsunkat vagy az előre meg van írva? Hatással lehetünk-e mások sorsára? Vajon mi értékesebb? Az, ha a maximumot hozzuk ki az életünkből, bármilyen rövid ideig is tart, vagy az életben maradás a nagyobb kincs, amiért megéri a maximális biztonságra törekedve átevickélni a szürke napokon? Klara, Varya, Simon és Daniel nem tökéletes emberek, így tökéletes válaszaik sincsenek, ám esendőségükkel, belső bizonytalanságukkal, bűntudatukkal és rossz döntéseikkel nem is lehetnének emberibbek. Bár Varya karaktere áll talán hozzám a legközelebb, mégis a vakmerő Simon és Klara tette rám a legnagyobb hatást. Kedvencem pedig egyértelműen Robert lett, aki egy kicsit Jim Hutton-ra emlékeztetett. Az élet nagy kérdéseit egyedi köntösben boncolgató, a bevezetést leszámítva, nagyszerűen felépített regény kőkeményen szembesít minket törékeny, emberi mivoltunkkal.

5 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

„A gondolatoknak szárnyuk van.”

Régen viselt meg ennyire egy könyv, mint A halhatatlanok.
Talán azért hatott így rám, mert annyira életszagú, mert annyira ott látom benne az igazságot, a lehetőségeket és az elszalasztott lehetőségeket, mindazon dolgokat, melyek az életünket alakítják.
Négy testvér, akiknek az életét egy délután, egy ember örökre megváltoztatta. Mert hiszem, hogy megváltoztatta. Hogy milyen irányba? Az már más kérdés… Ez egy olyan könyv, amiről rengeteget lehetne egy könyvklub keretein belül beszélgetni. Mert felráz, mert elgondolkodtat, mert kimozdít a komfort zónádból.
Felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, és a történet sokáig, nagyon sokáig ott fog még motoszkálni a fejemben. És erre kevés könyv képes.

3 hozzászólás
Niitaa P>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/06/chloe-benjamin-…

"A halhatatlanok és köztem elég döcögősen indult el a kapcsolat, ám egy idő után elkezdtem a leírt sorok mélységeit is átérezni, amely által a tartalom is új megvilágításba került. Képes volt számomra is feltárni a sors és önmagunk létezéséből kiinduló titkok egy részét.
Sok tekintetben egyáltalán nem arra számítottam, mint amivel a sorok között szembesültem. A fülszöveg kissé félrevezető, mégis valahogy pontosan visszaadja azt, amit a könyv magába foglal, de se többet, se kevesebbet. A Gold család pontosan olyan, mint bármely másik. Az alaplétük dinamizmusát meghatározza az a környezet, amelyből származnak, amit a saját jellemük attitűdjeivel keveredve alakul ki a személyenkénti egyedi kép. Folytonos kölcsönhatással vannak egymással mind a testvérek, mind az anya, aki próbálja elengedni gyermekei kezét és elfogadni a változásokat, akármennyire is nehéz ez a számára.
A könyv bizonyos tekintetben különleges, viszont másik oldalról szemlélve teljesen átlagos embereket mutat be. Mindenki a maga módján próbált feldolgozni egy gyerekkori élményt, más fontossági besorolással illette. Bár egyikőjük magatartását sem tartom követendő példának, mégis úgy érzem, mindannyiukból kellőképp lehet meríteni ahhoz, hogy megtaláljuk a saját halhatatlanságunk alapjait."

wzsuzsanna P>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

Chloe Benjamin neve egyelőre ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, hiszen A halhatatlanok az első regénye, mellyel bemutatkozik nálunk is az idei Könyvfesztiválon. Amikor láttam a megjelenéssel kapcsolatos infókat, még nem voltam biztos benne, pontosan mire számíthatok majd. Először is nagyon tetszett a letisztult és figyelemfelhívó borítója, másrészt a fülszöveg alapján egy kicsit misztikus történetre számítottam. Nos, ha nem is olyan formában, ahogy azt képzeltem, mégis egy varázslatos regényt olvashattam, ugyanakkor annyira különbözik mindentől, amit ismerek, hogy nagyon nehéz összeszedni róla a gondolataimat. Azért csak megpróbálom, elvégre összességében nagyon elégedett voltam a végeredménnyel.
A cselekmény kezdetén New York-ban járunk az 1960-as években, ahol megismerjük egy zsidó család négy gyermekét, Varya-t, Danielt, Klarat és Simont. A négy testvér nem is különbözhetne jobban egymástól jellem és temperamentum tekintetében, de egy különös esemény mégis egybekovácsolja őket. Nevezetesen, hogy a városukban terjedő pletykák szerint egy helyi jósnő képes megjósolni mindenkinek a halála pontos időpontját. A gyerekek fel is keresik a titokzatos asszonyt, aki mindannyiuk számára válasszal szolgál. Persze még a kisebb gyerekekben is munkálkodik a szkepticizmus, mégsem tudnak szabadulni az emléktől és az így szerzett információtól, amely egész későbbi életükre hatással lesz. A kérdés csak az, ki mit kezd ezzel a „tudással”, és hogyan formálja az későbbi személyiségét.(…)
Ahogy korábban is írtam, tényleg nagyon nehéz összeszedetten írni a regényről, egyrészt sok mindent nem szeretnék elárulni a cselekményből, hiszen akkor oda a meglepetés varázsa, másrészt annyira összetett és sokrétű a történet, hogy minden egyes gondolatmenettel új és új rétegeket hámozhatunk le róla. Számomra leginkább arról szólt, milyen viszonylatban áll egymással a sors és a szabad akarat, hogyan képesek kihatni az életünkre az önbeteljesítő jóslatok, és hogy milyen nehéz megszokott, generációkon átívelő mintákon változtatni. Emellett persze még egy csomó fontos apróság is terítékre kerül, akár az emberi kapcsolatok, akár a hagyomány és vallás szerepe, akár meghatározó társadalmi kérdések. A karakterek fejezetei épp elég hosszúak és különbözőek ahhoz, hogy mindannyiuk lelki világában legyen időnk elmerülni, emellett pedig nagyon tetszettek az állandó mellékszereplők is, különösen az anya, Gertie titokzatos és szintén nagyon összetett alakja. A fejezetek szépen simulnak egymásba, ezzel adva ívet az egész történetnek, hogy aztán a végén úgy érezzük, talán valamiféle megnyugvást vagy legalábbis elfogadható lezárást kapunk.(…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/04/a-halhatatlanok…

evé >!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

Most egy kicsit sajnálom ezt a könyvet, de magam még jobban. Nagyon csalódott vagyok. Teljesen biztos voltam benne, hogy ez nekem tetszeni fog.
Az alapötlet zseniális. Tényleg. Pont annak a típusnak tűnt, ami az egyediségével le tud venni a lábamról.
A külcsín csillagos ötös. Egyszerű, de nagyon szép grafika. A borító gumiszerű tapintása; az ágak között átcsillanó aranypöttyök; olyan apró részletek, amiktől különlegessé válik a borító. Instant szerelem, nem győztem simogatni.
De…
(Próbálok finoman fogalmazni.) A fordítónak megszaladt a keze… Teletömte a regényt furábbnál furább kifejezésekkel, szavakkal, amik annyira elütöttek a szöveg stílusától, a karakterektől, hogy folyton kibillentett az olvasásból. (pimpós vaker, leffentyűs bőrnadrág. Heherészett – ezt egy ötvenéves férfi tette… encsembencsem – ugyanennek a férfinak a szájából hangzott el. Nem jegyzeteltem ki mindet, mert akkor mást sem csináltam volna, de irritáló volt. Emelentyű?!) Nálam ez rendesen csökkentette a regény élvezhetőségét, ami egyébként sem csúszott.
A történetvezetés annyira egyedi akart lenni, hogy csak idegesítő lett. Ez az előre-hátra utalásokkal teletűzdelt narráció szinte követhetetlenné tette a cselekményt. De legalábbis darabossá. Nem tetszett.
A szereplőket nem kedveltem, nem voltak se szimpatikusak, se érdekesek. Kivétel Varya. Az ő részét olvastam egyedül különösebb fintorgás nélkül. A könyv végén. Körülbelül az egyötöde az egész regénynek…
Nem azt a történetet kaptam, amire számítottam. Teljesen másnak értelmeztem a fülszöveget, mint ami. Én egy mágikus realista regényt vártam. Ez nem az. Családregény. Filozofikus regény. "Szép"irodalom. A sötétebb, kilátástalanabb, nyomorban és emberi butaságban tobzódó fajtából. Amiben semmi szép nincs. Néha egészen jól viselem az ilyesmit, bár az évek alatt ezeknek a rám eleinte újdonságként ható varázsa rendesen megkopott és csak a lehúzó ereje maradt. (Ahogy befejeztem a könyvet, újraolvastam a fülszöveget, hogy lássam, mi is vezetett ennyire félre, és így utólag már egyértelműen látom, hogy félreérthető és én szépen rá is haraptam.)
Nem mondom, hogy teljes kudarc volt az olvasásom. Voltak benne érdekes eszmefuttatások. Voltak benne olyan dolgok, amiket érdemes volt továbbgondolni. Ha öt-tíz évvel ezelőtt olvasom… Ha angolul olvasom… Ha egy kicsit kevésbé éreztem volna erőltetettnek… Ha nem értelmezem félre a fülszöveget… Ha, ha, ha…

2 hozzászólás
_Nikki>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

„Ez a mágikus realizmusba hajló történet azt hiszem sokatokat le fog nyűgözni. Máig elgondolkodom rajta és nem csak a szereplők sorsának alakulása miatt, hiszen többek között generációk között húz párhuzamot, a vallás, a hagyományok és a tudomány kapcsolata pedig épp úgy szerves részét képezi a történetnek, mint a világias élvezetek és szeretet különböző megnyilvánulásai. A négy merőben különböző karakter élettörténete rengeteg lehetőségek rejt magában, amit az író igyekszik is kihasználni, nem csak egyedi történetet, de saját hangot és személyiséget adva a szereplőinek.”

A teljes értékelés a blogon: https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/04/chloe…

csillabella>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

A szép borítón kívül nem sok jót tudok elmondani a könyvről.
Számomra irreális volt, hogy spoiler. Aztán azt sem értettem spoiler.
Nem éreztem, hogy bármiféle fejlődés lenne a könyvben bárki részéről. spoiler Habár az alapötlet tetszett: mit tennél, ha tudnád mikor halsz meg, hogy élnéd az életed. De, amit ebből kihozott, az már kevésbé.
A szereplőket nem különösebben szerettem meg. Egyszerűen nem értettem a motivációjukat, döntéseiket. Ez a könyv nagyon nem nekem szólt.

https://kesztenye.blog.hu/2019/08/18/chloe_benjamin_a_h…

Booksofinsta_hu>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

Hát ettől a könyvtől sok mindenre számítottam, de erre nem. Olyan szinten untatott az egész, hogy nagyon sokáig tartott végigszenvednem magam rajta. Volt néhány izgalmasabb rész, de azon kívül nagyon száraz volt és kicsit túlságosan belement olyan helyeken a részletekbe ahol nem kellett volna és ahol kellett volna ott nem. A végével nagyon nem vagyok megelégedve, mert ez a lezárás nagyon semmilyen volt szerintem. :/

3 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

Vegyes érzéseket táplálok ez iránt a könyv iránt. Azt hiszem, a borítója hívta fel rá a figyelmemet – ami élőben még sokkal szebb, imádom a kis csillogó pöttyöket a színpompás ágak között –, de a fülszöveg is nagyon birizgálta a fantáziámat. Biztos voltam benne, hogy ezzel nem lehet mellényúlni.
És az alapötletet még mindig zseniálisnak tartom. Filozofikusabb pillanataimban én is gondolkoztam már azon, hogy úgy lenne jobb élni, ahogy normális esetben tesszük, vagyis hogy fogalmunk sincs, meddig élünk, vagy úgy, hogy tudjuk a halálunk időpontját. Előbbi esetben bármikor elcsaphat minket egy busz anélkül, hogy bármi világmegváltót tettünk volna vagy igazán kiélveztük volna az életet vagy mondjuk hajat mostunk volna, aztán hogy néz majd ki akkor a szellemünk?, ellenkező esetben viszont igaz, hogy mindenre megpróbálhatunk sort keríteni, amit meg szeretnénk tenni, de ettől függetlenül lehet, hogy borzasztó nyomasztó lenne tudni, hogy még hány napunk van hátra, ha történetesen nem 99 éves korunkban halunk meg, hanem mondjuk csak huszonévesen. A történet ismeretében sajnos azt kell mondanom, hogy a Gold testvérek is jobban jártak volna az áldott tudatlansággal.
Nagyon érdekes volt figyelemmel kísérni, hogy milyen hatással volt az életükre a jóslat. Viszont tegyük hozzá, hogy azért ebben van valami önbeteljesítő jelleg is, mert egyikük sem tudott szabadulni a saját dátumától, és lényegében válogatott módszerekkel hajszolták bele magukat a halálukba. De vajon akkor is így lett volna, ha nem tudnak róla? Ez az, ami igazán elgondolkodtat engem. spoiler És ezek után nyilván nem tartogatott sok meglepetést a sztori, mert mindenkiről tudtuk, hogy meddig boldogít még minket, az életmódjukból arra is lehetett következtetni, hogy kinek mi lesz a végzete, viszont az oda vezető út így is nagyon érdekes volt, leginkább pszichológiai szempontból. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy vagy fél napot töprengtem rajta, mielőtt elkezdtem megírni az értékelésemet.
Nagyon tetszett a regény felépítése, szerintem nagyon öteletes volt így, hogy a váltott szemszög helyett mindenki kapott kb. száz oldalnyi részt, és mindig ott vettük fel a fonalat, ahol az előző testvér abbahagyta. Az meg szinte logikus is, hogy halálozási sorrendben tegyük ezt meg. spoiler
A testvéreket egyáltalán nem zártam a szívembe, de érdekes karaktereknek tartottam őket.
Simon egész szimpatikusnak indult, még szurkoltam is neki, hogy sikerüljön önmegvalósítania és elszakadni az otthonuktól, de aztán elég gyorsan átesett a ló túloldalára. spoiler
Klara végig picit megfoghatatlan maradt, bár ha belegondolok, ez még passzol is a bűvészkedéshez. Kétségkívül neki volt a legmozgalmasabb élete, és maradt pár nyitott kérdés, amire kíváncsi lettem volna. spoiler Raj nekem szimpi volt, Ruby meg aranyos, és jó ötlet volt olyan valós elemeket bevonni a történetbe, mint a Mirage vagy Roy és Siegfried duója.
Daniel mindig a legellenszenvesebb volt, minek szépítsek a dolgon: szerintem egyszerűen gyökér volt amiatt, ahogy a családtagjaival bánt. Nagyon önzőnek tűnt, és annyira tudtam, hogy valahogy így végzi majd. Egyébként érdekes volt Eddie újbóli felbukkanása spoiler, meg az új infók a jósnőről.
Varya részét nagyon vártam, mert róla tudtunk talán a legkevesebbet, viszont a gyerekkori részeknél egész szimpatikus volt, szóval kíváncsi voltam, hogy alakult az élete. Bár ne tudtam volna meg. Tudom, hogy az emberiség javát szolgálja, meg minden, de nekem az állatkísérletektől egyszerűen felfordul a gyomrom. Részemről inkább kihalnék, mint hogy ilyen áron találjunk fel dolgokat. Ha valaha közel kerültem ahhoz, hogy tévénézés közben bőgjek, akkor az egy Jane Goodallról szóló dokumentumfilm közben volt, amikor a laborokban tartott csimpánzokról mesélt. (Amúgy nem sírtam, csak sürgősen szükségem volt egy ölelésre. Szerintem a szenvedő állatok sokkal kiborítóbbak, mint a Titanic.) Szóval Varya a munkájának hála teljesen elásta magát nálam. *megvetően elvonult* spoiler
Ilyen megrázó körülmények között egyszerűen képtelen voltam szurkolni Varyának, pedig ő volt az egyetlen, akinél tényleg érezni lehetett valami előrelépést. Sokat fejlődött a végére, és az is érdekes, ami kiderült a köztes évekről spoiler, de nem érdekel, mert pfuj. Igen, ez a mívesen kifejtett véleményem. Nem értem, hogy tudott még a hülye kísérletük után tükörbe nézni… spoiler
Az írónő stílusa egyébként tetszett, szerintem olvasmányos, gyorsan lehet haladni vele. Nyilvánvalóan nem sok meglepetést tartogatott a történet, és közben is elég sok a jövőre tett utalás, de szerintem ebben az esetben tényleg nem az a lényeg, hogy hová jutunk el, hanem az, hogyan. Többet – vagy mást – is ki lehetett volna hozni egy ilyen izgalmas ötletből, de ezen is el lehet filozofálgatni, és az is biztos, hogy hosszú ideig emlékezni fogok rá. Kíváncsi leszek, mivel rukkol elő ezek után.

Csokiskeksz>!
Chloe Benjamin: A halhatatlanok

Lebilincselő történet. Bár rettenetesen nyomasztó, mégsem tudtam félretenni, mert remekül van megírva.


Népszerű idézetek

Málnika>!

… az ember többé válhat önmagánál, többé annál, aminek indult.

143. oldal

Málnika>!

Csak egy jó indokot mondj, miért ne kezdenéd el a saját életed!

114. oldal

Málnika>!

Bár ne úgy éltek volna, mintha az élet eszeveszett vágtázás lenne valami meg nem érdemelt csúcspont felé; bárcsak lépkedtek volna az elcseszett rohanás helyett!

355. oldal

Málnika>!

De az a nagy kérdés, hogy a nő tényleg olyan képességgel bírt, mint a látszat mutatja, vagy pedig Klara tett lépéseket, amelyek beteljesítették a jóslatot. Vajon melyik a rosszabb?

164. oldal

_Nikki>!

(…) a szavak hatalommal bírnak. Beférkőznek a résnyire nyitott ajtón, vagy akár a kulcslyukon is. Beleakaszkodnak az egyénbe, és nemzedékeken furakodnak át.

322. oldal

Gabriella_Szaszkó IP>!

…a varázslat csak egy eszköz a sok közül, ami életben tartja az embert.

Niitaa P>!

– Engem nem a korszerűség érdekel, hanem a család. Az ember megtesz bizonyos dolgokat azok kedvéért, akik az ő kedvére tettek.
– És bizonyos dolgokat önmaga kedvéért tesz meg.

78. oldal

_Nikki>!

– Bizonyos szempontból az ember csúcsteljesítményének látom a vallást. Amikor kitaláltuk Istent, képességet teremtettünk magunknak, hogy figyelembe vegyük saját korlátainkat, és felruháztuk őt olyasfajta kényelmes kibúvókkal, amelyek lehetővé teszik, hogy azt higgyük, csak ennyi irányítással rendelkezünk. Az az igazság, hogy a legtöbb ember bizonyos mértékig élvezi a tehetetlenséget. Szerintem azonban igenis van hatalom a kezünkben, méghozzá akkora, hogy halálra rémít bennünket. Isten mint olyan, talán a legnagyobb ajándék, amit valaha is adtunk magunknak. A józan ész ajándéka.

201. oldal

Kameko >!

– Te választottad magadnak az életedet, mama. Az enyémet szeretném én választani magamnak.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gertie · Simon Gold

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Michael Cunningham: Az órák
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Jennifer Probst: Elhibázott házasság
Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily 12 napja
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Deborah Feldman: Unortodox