Things ​Fall Apart (The African Trilogy 1.) 8 csillagozás

Chinua Achebe: Things Fall Apart Chinua Achebe: Things Fall Apart Chinua Achebe: Things Fall Apart Chinua Achebe: Things Fall Apart Chinua Achebe: Things Fall Apart

Things Fall Apart stands out from so many other works of its era because it does not sentimentalize Africa. Situated in the village of Umuofia it speaks of brutality and suffering, tradition and community.

Follow the story of Okonkwo, the son of a lazy but amiable man and the father of several children of his own. Overcoming the obstacles set before him in childhood, he becomes a prosperous farmer and winning wrestler and gains the respect of his peers.

The audiobook is narrated by Peter Francis James whose voice is identifiable from his work on all Jacques Cousteau projects released in the English-speaking world. It consists of 6 and ½ hours on four cassette tapes.

Eredeti megjelenés éve: 1958

>!
Anchor, 2009
210 oldal · ISBN: 9780385667838
>!
Penguin, New York, 2006
198 oldal · ISBN: 9780141023380
>!
Penguin, London, 2001
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780141186887

1 további kiadás


Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mandris P
Chinua Achebe: Things Fall Apart

Ha röviden kéne jellemeznem, mit jelent számomra a Széthulló világ, akkor azt mondanám, hogy ez volt számomra a kapudrog az afrikai irodalomhoz. Ez volt annak idején, újdonsült molyolóként az első afrikai olvasmányom, és rögtön meghatározó élmény is volt. Azóta a Széthulló világot, ha nem is számtalan, de viszonylag sok másik afrikai regény követte, mágikus realisták és nem mágikus realisták, nőktől és férfiaktól, feketéktől és fehérektől, keresztényektől, muszlimoktól, és bármi legyen is Ngugi wa Thiong’o, tőle. És bár voltak köztük jók és nagyon jók is szép számban, Achebe első regénye azóta is őrzi primátusát.
A regény, azon túl, hogy bevezetetett engem – és sokakat másokat – egy eleddig teljesen ismeretlen világba és kultúrába, még ha az azóta nagyrészt letűnt is, bemutatja az afrikai – legalább is a kelet-nigériai – valóság komplexitását. Meggyőzően bizonyítja, hogy tévednek, akik az Afrikai törzsekben a civilizálatlan barbárságot akarják látni. Ezek a törzsek már a fehér ember megjelenése előtt gazdag, összetett kultúrával rendelkeztek, működtették a maguk társadalmait, még ha kisebb léptékben is, mint a korabeli európai nemzetállamok. De Achebe regénye nem lett egyoldalú. Makacsul ellenáll a leegyszerűsítésnek. A regény távolról sem a „jó afrikai őslakosok és gonosz gyarmatosítók” leegyszerűsítő sémáját követi, és persze nem is a „sötétségben élő primitív vadembereknek a megváltást elhozó fehér ember” sémát, hanem – amennyire én ezt meg tudtam/tudom ítélni – a maga komplexitásában próbálta bemutatni mind a törzsi civilizációt, annak működését, hagyományait, hierarchiáját, szervező elveit, mind pedig annak ütközését az idegen európai és keresztény kultúrával, nem is hallgat el semmit, de nem is épít múzeumot ennek az azóta már nagyrészt széthullott világnak, hanem elmesélve egy ember életét, lehetővé teszi, hogy szemmagasságból jól körülnézzünk. Az új rendszer részletesebb bemutatása már a második regény feladata lesz, ebben még alig jutunk tovább az első találkozásnál.
A regény első részében történik nagyrészt az ősi kultúra és kultusz bemutatása, igaz, ehhez még a későbbi részek is hozzá tudnak tenni részleteket. Történik ez – mint már írtam – egy személy életén keresztül. Ez a személy pedig Okonkwo, aki sok szempontból szimpatikus lehet nekünk, más szempontokból meg nagyon nem, de az emberek már csak ilyenek, úgyhogy ettől csak még hitelesebb lesz az ábrázolása. Rajta keresztül pedig megismerjük a képzeletbeli kelet-nigériai ibó falut, Umuofiát. Okonkwo legfontosabb karakterjegye pedig a férfiasság. Ez bizonyos szempontból és helyzetekben erény, más helyzetekben viszont rosszul felfogott férfiassága, és különösen a férfiatlanságtól való félelme sokszor inkább hátrányára válik. Okonkwo nagy harcos, a törzsi háborúkban mindig kitűnt, akárcsak a törzsek közötti bírkózóbajnokságon, de emellett szorgalmas gazda, és családjának keménykezű feje.* Ezeknek köszönhetően a törzsnek is megbecsült tagja, hiszen a törzs mindenkit teljesítménye alapján ítél meg, nem pedig felmenői hibái alapján.** Vannak tehát bőven olyan jegyei az ibó törzsi társadalomnak, illetve az ősi kultusznak, illetve tágabban a törzs kultúrájának amelyek szimpatikusak lehetnek, kezdve az egyéni érdem fontosságával, a felemelkedés lehetőségével, a hagyományok és ősök tiszteletéig. Nekem különösen tetszett, amilyen magas színvonalon űzték a retorikát, a számtalan példázat, mese, anekdota, szófordulatok, a rituálék. Meg vannak azonban az árnyoldalai is. A mi szemünkkel szembetűnő a nemek és generációk közötti egyenlőtlenség,*** de ugyanígy elfogadhatatlan bizonyos csecsemők holttestének megvagdosása, megcsonkítása, az ikrek meggyilkolása, vagy épp a vérbosszú. És, mint minden rendszernek, ennek is meg vannak a maga haszonélvezői is, illetve a maga perifériára szorultjai, kárvallottai is.
És ebbe a helyzetbe érkezik meg a fehér ember, egyrészt a maga közigazgatásával, közszolgáltatásaival és adórendszerével, jogrendszerével, bíróságaival és rendfenntartóival, és persze az anglikán hittérítők is a maguk keresztény tanításával, de emellett iskolákkal is. A regényben elsősorban ez utóbbi – a misszionáriusok és a törzs kapcsolata, a régi és új vallás – kap nagyobb hangsúlyt, a törzs és a helyi atyák, illetve a törzsön belül a keresztények és a régi kultusz követői közötti konfliktus. A regény ezt a találkozást, illetve ezt a kettészakadást is nagyon jól bemutatja. Ugyanakkor ebben még épphogy csak a kezdeti időszakba, a keresztény misszionáriusok első sikereibe, a térítés akadályaiba, nehézségei, illetve az ennek nyomán felbukkanó kezdeti konfliktusokba látunk bele, és a regény jól rámutat e folyamat esetlegességeire, a résztvevők személyiségének fontosságára (pl. a két atya nagyon eltérő karakterén keresztül), az áttérés okainak és módjának sokféleségére, a régi berendezkedés és kultusz kárvallottjainak szerepére az új vallás meggyökerezésében, a kisebbségi keresztény lét mindennapi küzdelmeire, kompromisszumaira. És persze nagyon jól bemutatja, hogyan hullik szét párhuzamosan Okonkwo személyes világa, illetve a régi társadalmi berendezkedés.

* Bocs a képzavarért.
** Aztán persze később kiderül, hogy ez nincs teljesen így, mert ennek a közösségnek is meg vannak a maga számkivetettjei, akik erről – és ez ellen – aligha tehetnek.
*** Igaz, a regény ezeket is némileg árnyalja: megmutatja, hogy vannak olyan esetek, amikor a férj és nő egyenrangúként tudott élni, és Okonkwo is gyermekei közül leginkább lányát szereti – más kérdés, hogy azt kívánja, bárcsak fiúnak született volna, és részben azért, mert fiát férfiatlannak találja.

>!
Viktoria_Agnes_Takacs
Chinua Achebe: Things Fall Apart

Nem ragadott magával. Érdekes volt olvasni az afrikai, törzsi szokásokról, arról, hogy hogy borította fel a fehér térítők érkezése egy stabil társadalom kialakult szabályrendszerét és struktúráját de valahogy nem tudtam azonosulni a főszereplővel. Nem vonódtam be a történetbe.

>!
peters P
Chinua Achebe: Things Fall Apart

Eredeti nyelvén (angolul) olvastam, már a nyelvezete is érdekes volt, maga a mű pedig felkavaró. A törzsi szokások, az életük „egyszerű” boldogsága és barábársága, aztán minden borzalom kezdete, azaz az európai gyarmatosítás: katonai és vallási invázió és az emiatt bekövetkező véres tragédia…


Népszerű idézetek

>!
Szelén P

“Perhaps down in his heart Okonkwo was not a cruel man. But his whole life was dominated by fear, the fear of failure and of weakness.

It was deeper and more intimate that the fear of evil and capricious gods and of magic, the fear of the forest, and of the forces of nature, malevolent, red in tooth and claw.

Okonkwo’s fear was greater than these. It was not external but lay deep within himself.”

>!
Szelén P

“Age was respected among his people, but achievement was revered. As the elders said, if a child washed his hands he could eat with kings.”

>!
Szelén P

“Among the Igbo the art of conversation is regarded very highly, and proverbs are the palm-oil with which words are eaten.”

>!
Szelén P

THE SECOND COMING

Turning and turning in the widening gyre
The falcon cannot hear the falconer;
Things fall apart; the centre cannot hold;
Mere anarchy is loosed upon the world,
The blood-dimmed tide is loosed, and everywhere
The ceremony of innocence is drowned;
The best lack all conviction, while the worst
Are full of passionate intensity.

Surely some revelation is at hand;
Surely the Second Coming is at hand.
The Second Coming! Hardly are those words out
When a vast image out of Spiritus Mundi
Troubles my sight: a waste of desert sand;
A shape with lion body and the head of a man,
A gaze blank and pitiless as the sun,
Is moving its slow thighs, while all about it
Wind shadows of the indignant desert birds.

The darkness drops again but now I know
That twenty centuries of stony sleep
Were vexed to nightmare by a rocking cradle,
And what rough beast, its hour come round at last,
Slouches towards Bethlehem to be born?

William Butler Yeats


A sorozat következő kötete

The African Trilogy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Chimamanda Ngozi Adichie: Half of a Yellow Sun
Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah (angol)
Andrea Levy: Small Island
André Gide: The Immoralist
J. M. Coetzee: Elizabeth Costello (angol)
Honoré de Balzac: Lost Illusions
Carlos Ruiz Zafón: The Shadow of the Wind
Anne Rice: Interview With the Vampire
Chimamanda Ngozi Adichie: Purple Hibiscus
Amos Tutuola: My Life in the Bush of Ghosts