Széthulló ​világ (Afrika trilógia 1.) 29 csillagozás

Chinua Achebe: Széthulló világ

A Széthulló világ a fehérek és a feketék egyenlőtlen küzdelmét, a gyarmatosítás könyörtelen, lélektelen folyamatának történetét mondja el, egy kis nigériai falu életének széthullását. A regény hőse, Okonkwo, a régi hagyományos életforma, az ősök, az istenek tisztelője, elbukik a technikai civilizációval, a gyarmatosító fehérekkel folytatott harcban. Achebe regényét több kritikus a görög sorstragédiákhoz hasonlítja. A történelmi erők sodrásásába került, magára maradt hős sorsa valóban tragikus. Az író példaképpen mondja el Okonkwo élettörténetét, mert hősével egyetért abban: a pusztító erők ellen, az emberhez méltó életért harcolni kell. S ha a fegyverek győznek is – a szavak tovább élnek.

Eredeti mű: Chinua Achebe: Things Fall Apart

Eredeti megjelenés éve: 1958

>!
Európa, Budapest, 1983
292 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630728257 · Fordította: Béres Mária, Tandori Dezső

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Chinua Achebe: Széthulló világ

Igazi gyöngyszem ez a regény, a mágikus hetes ritmikus dobján szóló fájdalmasan szép történet egy egész világ széthullásáról, bátor küzdelemről és tehetetlenségbe fúló tragédiáról.
Nem véletlenül emlegetik a görög sorstragédiákat a mű kapcsán, a főhős alakja, sorsa belesimul az európai formába, Okonkwo méltó társává válik a görög hősöknek.
Mennyire sokatmondó, ahogy Achebe a gyarmatosítók nyelvét, kultúráját, irodalmi hagyományait, mítoszait használja fel* ahhoz, hogy saját nyelvének és kultúrájának megsemmisülését-megsemmisítését megénekelje. Tömören, szigorúan, kellő távolságtartással, érzelgősségtől mentesen, ítéletalkotás és moralizálás nélkül.

Egy kis ibo falu nagy hőse áll a regény középpontjában, a saját erejéből, kemény munka és küzdelem árán felemelkedő, tiszteletet, hírnevet kivívó Okonkwo. Achebe Okonkwo sorsával összefonódva mutatja be ennek társadalmát – a patriarchális falu alakjait, szokás- és értékrendjét, társadalmi viszonyait, hitvilágát, rítusait, mítoszait, legendáit. Szigorú szabályok és előírások irányította, demokratikus, kerek és kiegyensúlyozott világ ez, bár európai szemmel gyakran kegyetlennek és barbárnak tűnhet. Mindenesetre ez a világ kiismerhető, törvényei világosak.
Aztán történik valami, és minden összekuszálódik, kaotikussá és ijesztővé válik – ijesztőbbé, mint a Föld istennőjének vagy a bozót szellemeinek haragja.
Okonkwo tragikus hiba hordozója: legynagyobb félelme gyávának, gyengének látszani, kudarcot vallani. Egész életében azért küzd, hogy más legyen, mint „elnőiesedett” apja, a szegény, könnyelmű, lusta, mának élő, ám gyöngéd, az érzelmek kimutatásától nem félő zenész. A macsóság hübriszébe esik, és a gyengeség látszatától való félelmében bűnt követ el – olyan bűnt, mely élete addigi szerencsés alakulását megfordítja, és elindítja a tragédiák sorozatát. A sors iróniájának is nevezhetnénk, hogy a maszkulinitáshoz annyira ragaszkodó Okonkwo végül spoiler.

Okonkwo bűne spoiler.
Achebe erénye, hogy nem sarkít, nem osztja fekete-fehérre a világot – képes felmutatni a törzsi társadalom gyengéit is, például az erős, határozott, kiegyensúlyozott vezetők hiányát. Elkötelezettséggel és mély pesszimizmussal vizsgálja ezt a letűnt világot, bukásának a gondoltnál komplexebb okait.

Az ember nem bizonyulhat erősebbnek chi-je** végzeténél.

* A görög tragédiák mellett elsősorban a bibliai áthallások érdekesek – pl. a nevelt fiú, Ikemefuna, illetve az édesfiú, Nwoye sorsába beleszőtt Izsák-történet, az hogy Achebe az áldozati rítus megrajzolásában inkább emellett a változat mellett dönt. Akár egyik, akár másik sorsot nézzük spoiler, az apa szempontjából egyformán tragikus veszteség mindkettő.

** védőszelleme

>!
csillagka P
Chinua Achebe: Széthulló világ

Brit oroszlán nem fogja vissza magát és Isten nevében kontinenseket gyűr fennhatósága alá.
ISIS fegyveresei akik a saját Istene nevében éppen mostanában foglalnák el a világot, miben is különböznek?
Nem tudom, tényleg nem látok nagyon nagy különbséget, talán csak annyit hogy éppen az áldozatok oldalán érezhetjük magunkat.
Sariára itt nem vágyik senki (remélem) de ki érezi jogosnak az Ószövetség véres tanait?
Ettől függetlenül, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a nagy európai civilizáció, ha látja előre mit lesz a következménye, akkor is így pusztítja el az egyéb kultúrákat és teszi gyökértelenné a népeket?
Aktuális könyv, egyre aktuálisabb, mert innen indult minden amitől ma retteghetünk.
Álljon meg a föld! Ki akarok szállni!

20 hozzászólás
>!
mandris
Chinua Achebe: Széthulló világ

Ismét egy letehetetlen könyv, ami – amennyire meg tudom ítélni – méltán szerepel a legjobb könyvek listáin. Annak köszönhetően kerülhetett a kezembe, hogy egy kihívás kapcsán igyekszem minél több ország irodalmát megismerni. Ez segít kimozdulni az irodalmi komfortzónámból, ami nagyjából az OECD országokat fedi le, még azok közül sem mindegyiket. Jó, hogy ráakadtam, mert igazi kincseket lehet így felfedezni, mint ezt a könyvet is.
Előbb Nigéria ősi szokásvilágába, majd pedig gyarmatosításának rendkívül komplex folyamatának kezdeti időszakába enged betekintést egy ember életén keresztül, és számtalan kérdést vet fel, új megvilágításba helyez dolgokat. A könyv megrázóan tárja elénk a két kultúra – az ősök kultuszának és a fehér ember által hozott kereszténységnek, a régi és új világnak az egymásnak feszülését, amely gyökeresen megváltoztatja az umuofiai emberek életét. A régi világ visszavonhatatlanul a múlté, és az új világba nem mindenki tud beilleszkedni.

>!
kolika
Chinua Achebe: Széthulló világ

A minap olvastam egy cikket, amely éppen az afrikai – még ma is alkalmazott – gyerekgyilkosságokról szól . Elborzadtam. S aztán elolvastam ezt a könyvet és újra borzongok. Nem csak azért, mert itt is megjelennek ezek a kiközösítések (ikrek, sérült gyerekek stb), amelynek halál a vége, hanem mert a „pacifikálódás” jegyében, szörnyű tettekre ragadtatta magát a fehér ember is.
Két teljesen más kultúra, más nép, más szokások kerülnek szembe egymással, s ebben a gyengébbik, a fejletlenebb húzza a rövidebbet. Jó ez így? Kinek jó? Miért? A kérdések sorjáznak,s megnyugtató választ nem találok.
A könyv érdekes volt, kimondottan tetszettek a történetet körülszövő mesék, s ahogy az emberek az állatok világából vett hasonlatokkal élve magyarázzák tetteiket. Mutatta, hogy ezek az egyszerű emberek mennyire együtt élnek a természettel, mennyire megfigyelik a körülöttük zajló világot. Nem tudok egyetérteni, s megérteni sem bizonyos tetteiket, mint ahogy a fehér ember nagyra törő terveit sem tartom világ megváltó cselekedetnek.
A világ nem csak fekete és fehér.

>!
Baba082
Chinua Achebe: Széthulló világ

Nagyon izgalmas, érdekes regény Nyugat- Afrika ősi múltjáról és arról az időszakról, amikor az európai ember betette hozzájuk a lábát, és ezzel megkezdődött a nem is túl gyors széthullása egy, a mi kultúránktól ugyan eltérő, de gyönyörű társadalomnak.
Érdekes olvasni az ibo hagyományokról, mesékről, és azt hiszem érző embernek fájó ezek után azt olvasni, ahogy a keresztényhitet lenyomják a „primitív” emberek torkán.
Talán a mai napi történések nincsenek ok nélkül, talán most a fehér ember jön sorra, hogy idegen hiteket és törvényeket nyomjanak le a torkán….

5 hozzászólás
>!
BoSziKa78
Chinua Achebe: Széthulló világ

Egy férfi, aki az apja lusta és léhűtő élete miatt, egész életében küzd a szégyen ellen. Ezért nem meri kimutatni szeretetét, vagy nem is akarja. Nem nézi el a családtagok hibáit sem, veréssel, agresszióval reagál rá.
Egy nemzet, amelyiknek megvan a maga kultúrája, hitvilága. Ez szerint élnek békességben, talán emberibben, mint más „fejlettebb” nemzet. Bűn nem marad büntetetlenül, nagy érték az emberi élet, hagyományaival, szokásaival mindent el tudnak intézni maguk közt. Jön a fehér ember és mindent elront.
Nem hiába lett az 1001 könyv listájára téve. Az író úgy tudja leírni egy kis falu mindennapjait, szokásvilágát, ami dokumentumregénynek is beillenék, hogy mégsem unatkozunk, mert van cselekménye és nem is akármilyen.

>!
Nyájas_Olvasó
Chinua Achebe: Széthulló világ

A történet nagyon érdekelt volna, de úgy érzem, mintha nem eléggé méltó kezekbe került volna. Annyi lehetőség lehetett volna benne, de minden, ami egy kicsit is érdekes vetülete lehetett volna a cselekménynek, kifejtetlen maradt, elsikkadt, nem kapott elegendő hangsúlyt. Jó lenne az ellenkezőjét írni, de sajnos azt éreztem, hogy ez a regény, ha nem afrikai írta volna, nem egy ennyire felkapott témáról, nem a megfelelő történelmi pillanatban, valószínűleg a totális ismeretlenség ködébe veszett volna. Talán okkal.

>!
ppayter
Chinua Achebe: Széthulló világ

Az 1958-ban megjelent mű máig érvényes jelentést hordoz, és itt nem csak az euroamerikai „civilizáció” átkos hatásaira kell gondolni, melynek terjesztésével javarészt kiirtották a nem indoeurópai népek adott esetben sokkal ősibb kultúráját, hanem arra a küldetéstudatra is, mely szerint az írónak feladata, hogy a világot kendőzetlenül mutassa be, még ha az az aktuális „hatalom” ideológiájával nem is összeegyeztethető.
http://kultnaplo.blogspot.com/2008/11/chinua-achebe-sze…

3 hozzászólás
>!
Kiss_Melinda_Éva P
Chinua Achebe: Széthulló világ

Többet vártam ettől a könyvtől.
Okonkwo szemszögéből láthatóvá vált az obi törzs kultúrája, szokásai, de csak nagy vonalakban ismerhettük meg ezeket. Nem volt szerintem eléggé kifejtve ezen népek érzelem világa. Vagy csak abban merül ki, hogy vannak az ősi szokások melyek szerint élni kell? Volt egy parányi utalás arra, hogy azért mégse olyan egyszerű ez, de kevés volt ahhoz, hogy egészen megértsük ezeket az embereket.

>!
Kahutia_te_Rangi2
Chinua Achebe: Széthulló világ

Afrikai regény, az első felében azt hittem, csak leírás a törzs népszokásairól, életéről. Aztán a könyv második felétől lett igazán érdekes, amikor a fehér telepesek civilizálni kezdik a törzset, hol civilizáltan, hol nem. A főszereplő álma pedig széthullik, ha nincs törzs, törzsfőnök sem lehet.


Népszerű idézetek

>!
sophie P

Az élők földje nem esett távol az ősök birodalmától. Nagy volt közöttük a jövés-menés, különösen ünnepek alkalmával, valamint olyankor is, amikor öregember halt meg, mert az öregember nagyon közel áll az ősökhöz. Az ember élete, a születéstől a halálig, a rituális átváltozások sorozata volt, amelyek mind közelebb és közelebb vitték őseihez.

165. oldal

>!
csillagka P

Okonkwót jól ismerték mind a kilenc faluban, és még azokon túl is.

(első mondat)

>!
sophie P

-Érti a fehér ember a földdel kapcsolatos szokásainkat?
– Hogyan értené, amikor a nyelvünket sem beszéli? Azt mondja azonban, hogy rosszak a szokásaink; és saját testvéreink is, akik felvették a vallását, azt mondják, hogy rosszak a szokásaink. Szerinted hogyan harcolhatnánk, amikor saját testvéreink is ellenünk fordulnak? A fehér ember nagyon okos. Csöndben és békésen jött a vallásával. Szórakoztatott bennünket az ostobasága, és hagytuk, hogy itt maradjon. Most aztán elhódította testvéreinket, és nemzetségünk már nem képes egyként cselekedni. Kést vágott bele azokba a dolgokba, amelyek összefogtak bennünket, és széthullunk

234. oldal

>!
Baba082

A hittérítők már elértek Umuofiába. Felépítették ott templomukat, szereztek egy maroknyi megtért hívet., és immár vándor hitszónokokat küldözgettek a környező városokba és falvakba. Nagy fájdalom forrása volt ez a nemzetség vezetői számára; de sokan hitték közülük, hogy az idegen hit és a fehér ember istene nem lesz maradandó.

191. oldal

>!
Baba082

– Nincs olyan történet, amely ne lenne igaz – állapította meg Uchendu.- A világ végtelen, és amit jónak tart az egyik nép, mások szemében az undorító.

188. oldal

>!
Baba082

-Hadd nevessenek! – mondta Mr. Kiaga.- Az ítélet napján Isten majd rajtuk fog nevetni. Miért dühöngenek az idegen hitűek, és miért találnak ki az emberek nem létező teremtményeket? Az Úr majd nevetség tárgyává teszi őket.

209. oldal

>!
sophie P

És aztán megjöttek a sáskák. Hosszú évek óta nem fordult ez elő. Azt beszélték a vének, hogy a sáskák csak egyszer jönnek egy emberöltő alatt, hét évig minden évben megjelennek, és aztán ismét eltűnnek egy emberöltőre. Visszatérnek üregeikbe messze földre, ahol egy csenevész emberfaj őrzi őket. Majd egy egy újabb emberöltő elteltével ezek az emberek ismét felnyitják az üregeket, és a sáskák Umuofiába jönnek.

76. oldal

>!
Baba082

– Kánya Mama egyszer élelemért küldte leányát. Az meg ment, és hozott egy kiskacsát. „Nagyon jól csináltad – mondta Kánya Mama a leányának., hanem mondd meg nekem, mit szólt ennek a kiskacsának az anyja, amikor lecsaptál a kicsinyére, és elragadtad?” – „Nem szólt semmit” – felelte a fiatal kánya. „Egész egyszerűen csak odább totyogott.” – „Vissza kell vinned a kiskacsát!”- szólt Kánya Mama. „Vészjósló valami rejlik a hallgatás mögött.” Kánya Leány így tehát visszavitte a kiskacsát, és egy csibét fogott helyette. „Mit csinált ennek a csibének az anyja?” – kérdezte az öreg kánya. „Kárált s őrjöngött és engem átkozott” – mondta a fiatal kánya. „Akkor a csibét megehetjük” – vélte az anyja. „Nem kell semmit se félni attól, aki kiabál.”

187-188. oldal

>!
Baba082

Miért mindig az ember fülének esnek neki? (…)
"Szúnyog – mesélte az anyja – feleségül kérte Fület, mire Fül féktelen nevettében a földre pottyant. – Mit gondolsz, meddig fogsz te még élni? – kérdezte. – Már most olyan vagy, mint egy csontváz.
Szúnyog megalázva távozott, és amikor csak útjába esik, odaszól Fülnek, hogy még mindig él."

103. oldal


A sorozat következő kötete

Afrika trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Bernard Bois Dadié: Elefántcsontparti történet
Edgar Wallace: Sandi
René Maran: Batuala
George Orwell: Burmai napok
Rónaszegi Miklós: Indián halál
John Scalzi: Az utolsó gyarmat
José Rizal: A felforgatók
George Orwell: Tragédia Burmában