Kraken 227 csillagozás

China Miéville: Kraken

A ​londoni Természettudományi Múzeumból eltűnik a világ egyik legnagyobb preparált polipja, az Architeuthis dux. A megmagyarázhatatlan bűncselekmény – miként kerülhetett ki a gigászi üvegtartály a bezárt teremből? – azonban csak a kezdet, amely még ennél is bizarrabb események láncolatát indítja el.

A fejlemények szökőárként sodorják el a rendkívüli példány preparátorát és egyben a bűntény felfedezőjét, Billy Harrow-t. A racionális tudóst elnyeli a modern London mágikus birodalma, ahol szekták vívják vallásos bandaháborúikat, a kultuszrendőrség az apokalipszis elhárításán fáradozik, és groteszk orgyilkosok dolgoznak az embernek már semmilyen értelemben nem nevezhető maffiafőnököknek.

Billy helyzetét nehezíti, hogy az Architeuthis dux teremtőjeként hirtelen túlságosan is fontos személlyé válik abban a másik nagyvárosban, ahol a lényt valódi istennek tartják. A kérdés pedig innentől már nem egyszerűen az, hogy ki tervelte ki a páratlan bűntényt – hanem az, hogy vajon… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272394 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
ISBN: 9786155468926 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
656 oldal · ISBN: 9786155468919 · Fordította: Juhász Viktor

Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Wati · Baron főfelügyelő · Billy Harrow · Dane · Kath Collingswood · Patrick Vardy

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 22

Most olvassa 14

Várólistára tette 181

Kívánságlistára tette 139

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

csartak P>!
China Miéville: Kraken

Ha egyszer kiderülne, hogy China Miéville egy igazi londomanta, meg se lepődnék. Urban fantasy mester. Úgy gyúrja össze a regényt mindenféle ötletből, mintha hullámvasúton ülnél. Mélységek és magasságok, leránt, felemel, untat, felpörget. London utcái, szobrai, múzeumok, csápok, házak, terek, emberek, állatok, angyalok, gengszterek, és még ki tudja milyen csuda figurák olvasztótégelye. Igazi zseni a fickó, neki mindent elhiszek. Hol is van a következő apokalipszis? Kérem, írja meg azt is.

2 hozzászólás
pat P>!
China Miéville: Kraken

Oké, Mieville egy intellektuális félisten, de muszáj ezt ennyire alaposan bebizonyítania folyton?
Oké, Mieville egy polipotens zseni, egy valódi poliphisztor, de amit itt művelt, az már valósággal… polipragmázia.

Szóval, ez a Kraken igazán fantáziadús, tele van sziporkázó ötletekkel, okosan vicces utalásokkal, merész és nagyívű ötletekkel, de a kevesebb valószínűleg több lett volna. Különösen akkor éreztem a szerző öncélú, egyszemélyes szellemi, hát izé, játszadozásának, mikor feltűnt, hogy tizedjére szerepel az eszkatológia szó, és a leggyakoribb előtag a „meta-” szócska (lásd: metapillanat, metaén, stb).
Meg kell adni viszont, hogy ezúttal a karakterekben nem találtam hibát, teljesen jól működtek. A cselekmény az első kétharmadában egész pörgős, csak utána vész el a szokásos Mieville-i túlbonyolítottság útvesztőjében a dinamika. A teremtett világ természetesen részletes és eredeti, bár London városa nem válik olyan szép, plasztikus entitássá, mint ahogy ettől a városábrázoló zsenitől elvártam volna.
Mr. Mieville, találkozunk még. Ezt nyugodtan veheti fenyegetésnek is.

13 hozzászólás
ViraMors P>!
China Miéville: Kraken

Röviden: hűűűűűűha.
Ez kemény volt.
Egy fantasy köntösbe bújtatott kulturális és pop-kulturális egyveleg az apokalipszisok idején.
Nem is tudom, hol kezdjem.
Miéville egészen biztosan nem komplett, de ehhez remek fantázia társul, és én ennek csak örülni tudok :)
Bámulatosan lendületes és tartalmas könyv, rengeteg információval, jól megformált karakterekkel, és a karaktereket illetően rengeteg (néha talán túl sok) háttérinfóval. Az elején attól tartottam, hogy az Amerikai istenek és a Sosehol közös gyermekét olvasom, némi London folyóival fűszerezve. Nem mintha az első kettővel bármi gondom lenne, kifejezetten kedvelem őket. Szerencsére Miéville abszolút rám cáfolt. Voltak pillanati a könyvnek, amikor idegesített, főleg az első felében, amikor ugyanaz nyolcvanadjára játszódott le spoiler, de ezeket leszámítva a könyv egyszerűen zseniális.
Úgy érzem, kinyúlt utánam a csápjaival, megragadott, lerántott a mélybe, és nem eresztett, amíg a végére nem jutottam. Imádom, hogy újra és újra fejre állított mindent, a történet mégsem gabalyodott bele a saját csápjaiba, és végezte értelmetlen kuszaságként. Gondolkozik, gondolkodtat, azért pedig külön dicséret jár, hogy időről időre fogott néhány klisét meg sablont, jól megrázta őket, néha még külön ki is emelte „tessék megnézni, ez itt lenni klisé”, aztán jól a sárba döngölte, megrugdosta, megtaposta, és még bele is törölte a lábát.
Én azt mondom, olvassátok! Persze nem fog mindenkinek tetszeni, mert elég tömény, én is még emésztem, de urban fantasy rajongóknak tényleg csak ajánlani tudom, igazán igényes darab.

2 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
China Miéville: Kraken

Mindennapi krakenünket ad meg nékünk ma,
És bocsásd meg csápjainkat…

Miéville-lel először egy novellája kapcsán találkoztam, melyben a főszereplő tudós egy olyan gépet készít, amellyel fel tudja nyitni és meg tudja vizsgálni a saját agyát. Na egy ilyen gépre én is befizetnék, de én a kedves író úr agyát vizsgálnám meg vele.
Ugyanis a Krakenben annyi, de annyi ötlet van, amennyivel egy átlag író egy életre is elégedett lenne. Nem úgy Miéville: London minden egyes mágikus zegzugába bepillanthatunk, ahol furcsábbnál furcsább figurák járják az utcát. Egy komplett társadalom tárul elénk, ahol mindenki csoportokba tömörül attól függően, miben hisz vagy nem hisz.

A karakterek bámulatosan kidolgozottak, még a mellékszereplőkről is érezzük, hogy akár le is sétálhatnának a könyv lapjairól. Goss-tól és Subby-tól a hideg is kirázott, Watin jókat derültem, Billy és Dane sorsát is izgalommal követtem, az FSZBCS rendőrei pedig megmosolyogtató, ahogy rohannak az események után. Ez utóbbi miatt nem lett nálam csak öt csillagos a könyv: néha én is nehezen követtem az újabb és újabb szereplők felbukkanását és a történet fordulatait.

Összességében mégis az maradt meg bennem, hogy lubickoltam a regényben, mint kraken a vízben, élvezet volt olvasni, nem is nagyon akartam, hogy vége legyen. Szerencsére a befejezésre nagyjából összeáll a kép, és az addig lényegtelennek tűnő kis részletek is értelmet nyernek.

9 hozzászólás
Joshua182>!
China Miéville: Kraken

Na ez nem ment könnyen, mondhatni jó mélyre rántott a Kraken, megbénított a tapadókorongjaival, ezért a szokásosnál jóval tovább tartott, amíg visszakínlódtam magam a felszínre. Jó, a kínlódás talán erős, de néha nehezen csúszott, és időnként félre kellett tennem hosszabb-rövidebb (inkább hosszabb) időre, hogy ne fulladjak bele a tartósítófolyadékba. Meg hát hosszú is volt, tényleg.
Azt eddig is tudtam, hogy nem az urban fantasy lesz a kedvenc műfajom, ettől függetlenül néha jólesik egy-egy darab ebből a fajtából is, most viszont jó nagy szeletbe haraptam, lenyelni sem volt egyszerű, megemészteni pedig főleg nem. Azt rögtön le kell szögeznem: ez egy jó könyv. Vannak ugyan problémáim vele, de ez tagadhatatlan. Miéville egy állat, a jó értelemben, ezúttal is kivívta ez elismerésem, még úgy is, hogy nem tetszett annyira a könyv, mint a Patkánykirály legutóbb.

Számomra ugyan kissé kaotikus, esetleges, de mindenképpen egy grandiózus alkotás. A mágiát a könyvekben mindig sajátos nézőpontból értékelem, szeretném, sőt, áhítom, hogy bizonyos keretek, szabályok közé legyen szorítva, rendszerbe legyen foglalva, máskülönben ellenőrizhetetlenné válik, és teszi ezt hatásvadász módon, az ilyesmit pedig nagyon nem szenvedhetem, hogy divatos kifejezéssel éljek. A Kraken számomra pont ilyen volt, azaz káoszba torkollott agyamban az értelmezése, pedig küzdöttem ellene, de ez a apokalipszis itt-apokalipszis ott, dimenziókon átívelő, múltat manipuláló és/vagy kitörlő, fizikára még a sokadik hatványon is fittyet hányó, téglából ételt vagy épp ajtót varázsló mágia engem megőrjített a randomitásával. Tipikusan a „minden lehetséges, és annak az ellenkezője is” – esete, bármikor, bárhol, ez pedig kikészít idegileg, mert nem találok fogódzót, horgonyhelyet a történetben, túlságosan képlékeny és esetleges az adott világ. Ami egyébként meglepő alapossággal van felépítve, még ilyen terjedelem mellett is azt mondom, hogy nincs túlírva (annyira…:D), minden fejezet szolgáltat információt, és ezzel máris a pozitívumok vizére eveztem. Merthogy vannak, ilyenek a karakterek is, némelyikük egészen komplexre sikeredett, még ha nem is mindegyik ember, sőt. A rengeteg történelmi és popkulturális utalás tesz róla, hogy nehezebben unjon rá az ember a terjedelmes felvezetésekre, persze azért akcióban sincs hiány, megfelelően vannak vegyítve az arányok, bár zeneszámok terén talán kicsit túlzásba esett.

Engem az utolsó 70-80 oldal szippantott be igazán, odáig viszont igen hosszú volt az utazás. Kárpótolt ugyanakkor az a hirtelenség, ahogy összeállt a teljes kép, és csak ott vált világossá, hogy mesterien megrajzolt és összekevert kirakósról van szó, még ha a színvilág nem is tetszett igazán. Aztán ott van a megvilágosodás pillanata, mikor leesett lassan mozgó agytekervényeimnek, hogy ez tulajdonképpen egy szokatlan, fantasy köntösbe csomagolt vallásfilozófiai értekezés, ahol a szerző ironikus módon a mágiát használva is (látszólag) középen tud maradni, és az olvasóra bízza, hogy a vallás fontossága vagy épp az ateizmus mellett teszi le a voksát, esetleg valahol a kettő között, mert érvek és ellenérvek sokaságát vonultatja fel mindkét oldalon, a legkülönfélébb karakterek segítségével. Meg- vagy áttéríteni nyilvánvalóan nem fog senkit ez a könyv, de kétségkívül elgondolkodtat. Az író stílusa összességében továbbra is tetszik, a humora is rendben van, bár van egy olyan érzésem, hogy ha filmrendező lenne, akkor az extravagáns látványelemekért simán beáldozna egy jó forgatókönyvet, persze lehet, hogy rosszul gondolom.

Ami a lényeg, hogy 3,5 csillagot terveztem rá adni, mikor elkezdtem ezt bepötyögni, de kénytelen vagyok elismerni, hogy ha szűken is, de többet érdemel, mert jelentőségteljes irományról van szó. Négycsillag’.

15 hozzászólás
Ditta P>!
China Miéville: Kraken

Hosszú és lassú küzdelem volt. Nem akarta felfedni elöttem a titkait ez a könyv. Homályban bolyongtam, próbáltam megragadni amit csak értem, valahogy mégis mindig elillant elölem. Végül, ha már nagyon megérteni nem sikerült, hozzászokni azért a 650 oldalon keresztül volt idöm. Ès be kell vallanom, hogy az idö segítségével egészen megkedveltem. Reggelente már szinte vártam, mikor vehetem megint kézbe, hogy újra elképedve értetlenkedhessek az események magyarázatain. Mert valójában maga a történet nagyon ötletes, tele fantáziával, csak valahogy az összefüggések szálltak el egy kicsit. Ott van rögtön ez a kraken dolog. Sokféle vallás, sokféle istenség, mindenki abban hisz amiben csak akar. Szép dolog ez. De mégis, miért pont az óriás polip?
A könyv hangvételét sem sikerült igazán megfejtenem. Elöször mindent teljsen komolyan vettem. Aztán jött Goss és Subby, spoiler onnantól kezdve meginogtam, hogy talán mégsem kellene ezt annyira komolyan venni, lehet, hogy ez olyan 42. Ahhoz viszont nem volt elég vicces.
Szóval nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a könyvvel. Csak reménykedni tudok, hogy a Konzulváros legalább egy kicsit emészthetöbb.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272394 · Fordította: Juhász Viktor
24 hozzászólás
kvzs P>!
China Miéville: Kraken

Ha nekem valaki azt mondja, hogy Christopher Moore és Neil Gaiman egy néhány hetes londoni kocsmatúra alatt írta a könyvet, én simán elhiszem.
Minden van ebben kérem szépen, ami egy modern urban fantasy-hoz illik, meg még annál is több. Annyi szereplő, kapcsolat, vallás, mellékszál, háttértörténet, akció, fikció és fricska keveredik benne, hogy olvasó legyen a talpán, aki mindent elfog és felfog. Mintha Miéville a saját játszóterévé alakította volna a világot, és végigmutogatná a gyurmafiguráit, meg elmesélné a hozzájuk tartozó történeteket. Amik bizony sokszor elég sötétek. A mesélő mégis olyan elegánsan, szépen és pajkosan adja elő ezeket, hogy az ember szája sarkában szinte végig ott van a félmosoly, mögötte meg az összeröhögős érzés, amikor nem is kell magyarázni, mert úgyis tudod…
Mesés lelkű felnőttek: olvassátok a Krakent! Élvezni fogjátok :)

Shanara>!
China Miéville: Kraken

„Úgy gondoltam, hogy egy jó kis nyomozásban lesz részem: ellopták a preparált polipot, és az erre szakosodott szervezet munkatársai előkerítik azt. Mágikus London? Hohó, hát én már olvastam ilyet! (…) Nos kérem, nyomozás az volt… de korántsem olyan, amire én számítottam.”

„Tömören összefoglalva: ez a könyv zseniálisan őrült és őrülten zseniális. (…) Úgy is mondhatnám, hogy az olvasás közben egy elképesztően szürreális élményben volt részem, amelynek összetettsége vitathatatlan, és amelyet első olvasatra nem is lehet maradéktalanul feldolgozni. (…) A leírások, az akciójelenetek, események közötti átkötő szövegek csak növelték bennem a valóságon túli, a hétköznapi élettől való elrugaszkodottság érzetét, és bizony volt olyan rész, amely értelmezésének többször neki kellett futnom, hogy megértsem az ott leírtakat, mert annyira bizarrnak tűnt első olvasatra, de még másodikra is. (…) Imádtam a rengeteg szálon futó cselekményt, az összeesküvések, különböző érdekeltségek és szervezetek labirintusát, amelyben időnként azért elég szerencsésen sikerült eltévednem, de idővel mindig megtaláltam a kiutat. (…) Elképesztő mondatkapcsolatokkal találkoztam össze, amelyek nem nyelvtanilag, hanem jelentéstartalmilag jelentettek totális meglepetést a számomra. Ugyanakkor be kell vallanom azt is, hogy imádtam őket és nem egy ilyen mondatba végérvényesen bele is szerettem.”

„Nem tudom mi más mondhatnék még, mert ilyet még nem olvastam. Szerettem? Ha nem is minden sorát, de úgy összességében igen, mert az egyediséget mindig és minden esetben értékelni tudom, és értékelni kell. Ahogy imádtam a hangulatát is, azt a rengeteg hihetetlen dolgot, amelyet felvonultatott a szerző, de még a hétköznapiakat is, mert képes volt úgy leírni és megjeleníteni őket, hogy egy furcsa álomvilágban éreztem magam miatta. Az azonban biztos, hogy nem egy olyan történetről van szó, amelyet mindenki kedvelni fog, mert ehhez a regényhez hangulat és némi elvontság, az abszurdhoz való elemi vonzódás szükségeltetik. Ha viszont valakiben ez meg van, sőt még igényli is ennek a folyamatos jelenlétét, akkor ezt a könyvet és minden benne szereplő mondatot mintha csak neki írták volna. ”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/09/china-mieville-k…

Röfipingvin P>!
China Miéville: Kraken

Ez volt a második könyvem az úriembertől (év elején már magamévá tettem a Konzulvárost). Meg kell, hogy mondjam a jó író egyik alapismérve, hogy nem csak hogy mer különféle műfajokkal kísérletezni, hanem még ügyes is benne. Hát ez Miéville-re maximálisan áll!
A Kraken izgalmas, fordulatos, kellően humoros és kellően kidolgozott is ahhoz, hogy legközelebb, ha Londonban járok megpróbáljam megkeresni Watit (persze hülyének fognak nézni, hogy szobrokhoz beszélek), elmenjek a tengerhez és konzultáljunk, valamint feltétlenül meghallgassak egy Kraken-imádók-féle liturgiát!
Aztán lassan befut a vonatom a Perdido állomásra, hogy később randizhassak a Patkánykirállyal

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

ppayter>!

– (…) Gondolom, ez így sok egy kicsit.
– Maga szórakozik velem? – kérdezte Billy. Sok egy kicsit? Találtam egy hullát, akit eltettek, mint a savanyúságot! Hekusok akarnak beszervezni, mert állítólag maga a nagy Cthulhu liheg a nyomomban!

82. oldal - 8.

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu
ppayter>!

Az ítéletnap egyik átlagos prófétája, aki szendvicsemberként viselte magán a két kézírásos kartontáblát, váratlanul elhagyta megszokott helyét a múzeum bejárata előtt, ahol az utóbbi napokban járkált fel és alá. A hasán lógó táblán egy teljesen hagyományos jövendölés állt a közelgő végnapokról – a hátát csapkodó kartonlapon egyetlen szó virított: TÁRGYTALAN.

13. oldal - Első rész: Preparátumok - 1.

1 hozzászólás
Orsi_olvas>!

Persze ismét közeledik a világvége – mint mindig.

ppayter>!

Az Üdvözítő Özönvíz gyülekezete azért imádkozott, hogy egy nap ismét eljöjjön a vizek uralma. (…) Hálát adtak a cunamiért és megünnepelték a sátán művének bukását, a sarki jégsapkák olvadását, amelyeknek volt merszük márványtömbbé fagyasztani a vizet. Szent kötelességüknek tartották, hogy minél messzebbre és minél gyakrabban utazzanak repülővel, mert ezzel is növelték a széndioxid-kibocsátás léptékét.

377. oldal - Negyedik rész: Nagylondonfürdő - 47.

2 hozzászólás
legrin P>!

A szecesszió csápirigységben szenvedett.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szecesszió
1 hozzászólás
mandika>!

– Mi volt az a mókus? – kérdezte Billy.
– Szabadúszó – válaszolta Dane.
– Micsoda? Szabadúszó, mi?
– Famulus. – Famulus. – Ne vágj ilyen arcot. Famulus. Ne csinálj úgy, mintha most hallanál róluk először.
Billynek a fekete macskák jutottak az eszébe.
– És hol van most?
– Fogalmam sincs, és nem is akarom tudni. Megcsinálta, amiért megfizettem. – Dane nem nézett Billyre. – A munkának vége, elváltak útjaink.
– És mivel fizettél neki?
– Mogyoróval, Billy. Szerinted mivel fizet az ember egy mókusnak?

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: famulus
2 hozzászólás
ppayter>!

Az ítéletnap egyik átlagos prófétája, aki szendvicsemberként viselte magán a két kézírásos kartontáblát, váratlanul elhagyta megszokott helyét a múzeum bejárata előtt, ahol az utóbbi napokban járkált fel és alá.

(első mondat)

3 hozzászólás
Orsi_olvas>!

Add meg a tengernek, ami a tengeré, úgy bizony.

44.fejezet

Orsi_olvas>!

– Na, és mit tud a te apokalipszised?
– Az univerzum egy levél az idő fáján, és ha eljövend az ősz, megbarnultan, szikkadtan hull alá a pokolba.
Elismerő mormogás.
– Hmm, ez nagyon jó. Az enyém azt mondja, hogy hangyák fogják felfalni a Napot.

>!

az egészet elszúrtuk, egyszerűen meg kellett volna ölni, ami ékes bizonyítéka annak, hogy az ember ne a bosszúban legyen kreatív…

290. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Ben Aaronovitch: Föld alatti suttogás
Joss Stirling: Lélektársak – Phoenix
Neil Gaiman: Sosehol
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Neil Gaiman: Coraline
Neil Gaiman: Amerikai istenek