It is a time of revolts and revolutions, conflict and intrigue. New Crobuzon is being ripped apart from without and within. War with the shadowy city-state of Tesh and rioting on the streets at home are pushing the teeming metropolis to the brink. In the midst of this turmoil, a mysterious masked figure spurs strange rebellion, while treachery and violence incubate in unexpected places. In desperation, a small group of renegades escapes from the city and crosses strange and alien continents in the search for a lost hope, an undying legend. In the blood and violence of New Crobuzon's most dangerous hour, there are whispers. It is the time of the Iron Council.
Iron Council (New Crobuzon 3.) 5 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2004
Most olvassa 2
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Bas-Lag egy hihetetlenül bizarr és idegen fantasy világ. Országai pedig sok esetben még egymás számára is mintha idegen világok lennének. Egy generációval az oltmolyok „inváziója” után Új-Crobuzon háborúba keveredik egy olyan birodalommal, amelynek még motivációi sem igazán érthetőek, nem is beszélve a módszereiről. Az illegális ellenzék néhány tagja azonban úgy véli, az összecsapás álcája alatt a milícia egyúttal az Iron Council felkutatását és megsemmisítését is tervezi. Útnak indulnak hát, hogy figyelmeztessék őket.
Így indul a harmadik Új-Crobuzon regény, mely nem csak a városba viszi vissza az olvasót, de az egész világon is körbevezeti. Az első fejezetek afféle kalandozós regényt idéznek – hőseink a járatlan vadonban hihetetlen kreatúrákkal és népekkel futnak össze, amelyek mind Miéville fantáziáját dícsérik. Eközben a történet másik szálán, odahaza kezd megérni a Parlament elleni forradalom, és egy türelmetlen ellenzéki fiatalember egyre mélyebben sodródik az eseményekbe. A város ábrázolásában a szerző nagyban támaszkodik mindarra, amit a Perdido Pályaudvar, végállomásban már bemutatott: felbukkannak többek között a kezelők és a Szövő is. Az Iron Council így már nem csak meghökkentő újdonságok sorozata, de szervesen illeszkedik is a korábbiakhoz – én speciel mostanáig nem voltam benne biztos, hogy Miéville erre is képes :) A városból eltűntek a konstruktok (tudjuk, miért), helyüket a gépies fizikai munka terén gólemek vették át. A gólem-mágia felépítésében a könyv ismét brillírozik – főleg, hogy az egyik főszereplő e tudomány legnagyobb mestere. A legmeghatározóbb azonban a regény első harmadában talán az, hogy nem tudjuk, micsoda is az Iron Council.
Ez csak a könyv közepén, egy hosszú és „posztmodern” stílusú visszaemlékezésből derül ki. Egyetlen szemszögből, nagyon tömören, mégis hangulatoktól túlfűtött módon ismerjük meg a Tanács születésének történetét. Spoilermentesen csak annyit, hogy itt nagyon nyilvánvaló a western inspiráció.
A végjátékban aztán van minden: átkelés a kakotopikus folton, leszámolás a Perdido Pályaudvaron – Miéville tudja, mikor kell jóféle színpadiasságot vinni a regénybe – , harc egy érthetetlen ellenféllel, homályos utalások groteszkül ijesztő varázslatokra, illetve brutális és meghökkentő fordulatok. A vége egyszere helytelen és a maga módján megnyugtató. Az Iron Council összeszedettebb, mint az első könyv, és szimpatikusabb főhősökre épít, mint az Armada – persze nekik is bőven vannak ellenszenves vonásaik, ez a szerzőnél kötelező, de mégis olyan céljaik vannak, olyan hibákat követnek el, amikkel többnyire együtt lehet érezni.
Miéville összes írása, amivel eddig találkoztam, finoman szólva is fura volt. Az egyes szereplők ugyan nem voltak túl mélyek, de ha létezik tökéletes ellenpárja az elfes-törpés-orkos-sárkányos fantasy vonalnak, az ő regényei lehetnek azok. Az embereket leszámítva gyakorlatilag minden egyes faj egyedi, és leginkább az okozza a világ furcsaságát, hogy ezek a fajok „normálisan” együtt élnek.
A New Crobuzon sorozat első kötete a kontinens legfejlettebb, legnagyobb városát ismerteti, ami egyfajta olvasztótégelyként mindent magába vonz, majd a második könyv során egy elképesztő tengeri utazás következik a világ végére. Ezután nem marad más hátra a harmadik részre, minthogy megismerkedjük a kontinenst átszelő vasútvonal építésének történetével, beleértve az a munkások kihívásait és a gazdag tőkések kizsákmányoló mivoltát.
És igen, a megfogalmazás teljesen szándékos, a kötet le sem tagadhatja az ideológiai forrását, ahogy a sztrájkokról és forradalmak alulról szerveződő mivoltáról beszélünk – ugyanakkor azt sem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire esélytelennek tűnik a sikerük… A történéseknek nem elhanyagolható áthallásai vannak a modern munkásosztályhoz kötődő eseményekhez.
A kötet kifejezetten lassan indult, az első feléig jutva úgy voltam vele, hogy a társadalomfilozófiai fejtegetésekből elég, én Miéville-t az ötleteiért olvasom, de akkor valahogy beindult a börze, ahogy megtudjuk, micsoda a Vastanács, az Örök vonat és utána egészen a végéig újabb és újabb tudatmódosító szerek hatása alatt születhetett koncepciók jöttek elő (az eddigi nem gyenge eresztésen felül is!), szóval ebből a szempontból nem igazán lehet okunk panaszra.
Ami számomra a leginkább csalódást okozta, az a befejezés – nem azért, mert nem illett a világhoz, hanem leginkább azért, mert igazából csak egy ponton véget ért a könyv, nem igazán volt hozzá csúcspont. El tudom képzelni, hogy ez egy szándékos írói fogás volt, elvégre a kötet filozófiájához ez illik, de így kifejezetten depresszív befejezés lett a végére, amire nem biztos, hogy most megfelelően vevő voltam.
De mindent egybevetve elégedett vagyok a New Crobuzon trilógiával, egy nagyon egyedi hangulatú világba kaptunk betekintést, és a zárókötet is az előzményekhez illeszkedő módon, de mégis eltérő elemeket ismertet.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Max Gladstone: Three Parts Dead ·
Összehasonlítás - Brandon Sanderson: The Alloy of Law 86% ·
Összehasonlítás - Lindsay Buroker: Forged in Blood I ·
Összehasonlítás - Edward Cox: The Relic Guild ·
Összehasonlítás - Olivia Wildenstein: House of Pounding Hearts ·
Összehasonlítás - Robert Jackson Bennett: Locklands ·
Összehasonlítás - Roger Zelazny: Trumps of Doom ·
Összehasonlítás - Felix Gilman: Thunderer ·
Összehasonlítás - Caroline Peckham – Susanne Valenti: The Awakening 84% ·
Összehasonlítás - Brandon Sanderson: Elantris (angol) 82% ·
Összehasonlítás