Iron ​Council (New Crobuzon 3.) 5 csillagozás

China Miéville: Iron Council China Miéville: Iron Council

It is a time of revolts and revolutions, conflict and intrigue. New Crobuzon is being ripped apart from without and within. War with the shadowy city-state of Tesh and rioting on the streets at home are pushing the teeming metropolis to the brink. In the midst of this turmoil, a mysterious masked figure spurs strange rebellion, while treachery and violence incubate in unexpected places. In desperation, a small group of renegades escapes from the city and crosses strange and alien continents in the search for a lost hope, an undying legend. In the blood and violence of New Crobuzon's most dangerous hour, there are whispers. It is the time of the Iron Council.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Pan Books, London, 2011
614 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780330534208
>!
Pan Books, London, 2005
614 oldal · ISBN: 0330492527
>!
Pan Macmillan, London, 2004
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780333989722

1 további kiadás


Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Noro P>!
China Miéville: Iron Council

Bas-Lag egy hihetetlenül bizarr és idegen fantasy világ. Országai pedig sok esetben még egymás számára is mintha idegen világok lennének. Egy generációval az oltmolyok „inváziója” után Új-Crobuzon háborúba keveredik egy olyan birodalommal, amelynek még motivációi sem igazán érthetőek, nem is beszélve a módszereiről. Az illegális ellenzék néhány tagja azonban úgy véli, az összecsapás álcája alatt a milícia egyúttal az Iron Council felkutatását és megsemmisítését is tervezi. Útnak indulnak hát, hogy figyelmeztessék őket.

Így indul a harmadik Új-Crobuzon regény, mely nem csak a városba viszi vissza az olvasót, de az egész világon is körbevezeti. Az első fejezetek afféle kalandozós regényt idéznek – hőseink a járatlan vadonban hihetetlen kreatúrákkal és népekkel futnak össze, amelyek mind Miéville fantáziáját dícsérik. Eközben a történet másik szálán, odahaza kezd megérni a Parlament elleni forradalom, és egy türelmetlen ellenzéki fiatalember egyre mélyebben sodródik az eseményekbe. A város ábrázolásában a szerző nagyban támaszkodik mindarra, amit a Perdido Pályaudvar, végállomásban már bemutatott: felbukkannak többek között a kezelők és a Szövő is. Az Iron Council így már nem csak meghökkentő újdonságok sorozata, de szervesen illeszkedik is a korábbiakhoz – én speciel mostanáig nem voltam benne biztos, hogy Miéville erre is képes :) A városból eltűntek a konstruktok (tudjuk, miért), helyüket a gépies fizikai munka terén gólemek vették át. A gólem-mágia felépítésében a könyv ismét brillírozik – főleg, hogy az egyik főszereplő e tudomány legnagyobb mestere. A legmeghatározóbb azonban a regény első harmadában talán az, hogy nem tudjuk, micsoda is az Iron Council.
Ez csak a könyv közepén, egy hosszú és „posztmodern” stílusú visszaemlékezésből derül ki. Egyetlen szemszögből, nagyon tömören, mégis hangulatoktól túlfűtött módon ismerjük meg a Tanács születésének történetét. Spoilermentesen csak annyit, hogy itt nagyon nyilvánvaló a western inspiráció.
A végjátékban aztán van minden: átkelés a kakotopikus folton, leszámolás a Perdido Pályaudvaron – Miéville tudja, mikor kell jóféle színpadiasságot vinni a regénybe – , harc egy érthetetlen ellenféllel, homályos utalások groteszkül ijesztő varázslatokra, illetve brutális és meghökkentő fordulatok. A vége egyszere helytelen és a maga módján megnyugtató. Az Iron Council összeszedettebb, mint az első könyv, és szimpatikusabb főhősökre épít, mint az Armada – persze nekik is bőven vannak ellenszenves vonásaik, ez a szerzőnél kötelező, de mégis olyan céljaik vannak, olyan hibákat követnek el, amikkel többnyire együtt lehet érezni.

19 hozzászólás
ujhelyiz P>!
China Miéville: Iron Council

Miéville összes írása, amivel eddig találkoztam, finoman szólva is fura volt. Az egyes szereplők ugyan nem voltak túl mélyek, de ha létezik tökéletes ellenpárja az elfes-törpés-orkos-sárkányos fantasy vonalnak, az ő regényei lehetnek azok. Az embereket leszámítva gyakorlatilag minden egyes faj egyedi, és leginkább az okozza a világ furcsaságát, hogy ezek a fajok „normálisan” együtt élnek.

A New Crobuzon sorozat első kötete a kontinens legfejlettebb, legnagyobb városát ismerteti, ami egyfajta olvasztótégelyként mindent magába vonz, majd a második könyv során egy elképesztő tengeri utazás következik a világ végére. Ezután nem marad más hátra a harmadik részre, minthogy megismerkedjük a kontinenst átszelő vasútvonal építésének történetével, beleértve az a munkások kihívásait és a gazdag tőkések kizsákmányoló mivoltát.

És igen, a megfogalmazás teljesen szándékos, a kötet le sem tagadhatja az ideológiai forrását, ahogy a sztrájkokról és forradalmak alulról szerveződő mivoltáról beszélünk – ugyanakkor azt sem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire esélytelennek tűnik a sikerük… A történéseknek nem elhanyagolható áthallásai vannak a modern munkásosztályhoz kötődő eseményekhez.

A kötet kifejezetten lassan indult, az első feléig jutva úgy voltam vele, hogy a társadalomfilozófiai fejtegetésekből elég, én Miéville-t az ötleteiért olvasom, de akkor valahogy beindult a börze, ahogy megtudjuk, micsoda a Vastanács, az Örök vonat és utána egészen a végéig újabb és újabb tudatmódosító szerek hatása alatt születhetett koncepciók jöttek elő (az eddigi nem gyenge eresztésen felül is!), szóval ebből a szempontból nem igazán lehet okunk panaszra.

Ami számomra a leginkább csalódást okozta, az a befejezés – nem azért, mert nem illett a világhoz, hanem leginkább azért, mert igazából csak egy ponton véget ért a könyv, nem igazán volt hozzá csúcspont. El tudom képzelni, hogy ez egy szándékos írói fogás volt, elvégre a kötet filozófiájához ez illik, de így kifejezetten depresszív befejezés lett a végére, amire nem biztos, hogy most megfelelően vevő voltam.

De mindent egybevetve elégedett vagyok a New Crobuzon trilógiával, egy nagyon egyedi hangulatú világba kaptunk betekintést, és a zárókötet is az előzményekhez illeszkedő módon, de mégis eltérő elemeket ismertet.

nixer>!
China Miéville: Iron Council

Nagyon jól végigkövethető a trilógián, hogy válik Miéville-ből kiforrott író. Az előzmények is zseniálisak, de az Iron Council viszi a pálmát.

Pax94>!
China Miéville: Iron Council

A New Crobuzon-sorozatból számomra ennek a kötetnek a legemlékezetesebb a befejezése. Bár néhol vontatott a cselekmény, mégis igazán élvezhető sztori, tele társadalomkritikai elemekkel és rengeteg sokrétű szociológiai jelenséggel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Max Gladstone: Three Parts Dead
Brandon Sanderson: The Alloy of Law
Lindsay Buroker: Forged in Blood I
Edward Cox: The Relic Guild
Olivia Wildenstein: House of Pounding Hearts
Robert Jackson Bennett: Locklands
Roger Zelazny: Trumps of Doom
Felix Gilman: Thunderer
Caroline Peckham – Susanne Valenti: The Awakening
Brandon Sanderson: Elantris (angol)