A ​város és a város között 24 csillagozás

China Miéville: A város és a város között

Valahol Kelet-Európa peremén, az ódon, szürke Besźelben Tyador Borlú felügyelőt holttesthez riasztják. A névtelen utcalánynak tűnő áldozat ügye rutinvizsgálatnak indul, de hamarosan egyre szövevényesebbé válik, és a rendkívül különös határzóna túloldalára, a modern, gazdag Ul Qomába vezet. A két városban, ahol az élet leghétköznapibb apróságait is furcsa előírások szabályozzák és láthatatlan hatalom felügyeli a rendet, egyre több érdekcsoport igyekszik ellehetetleníteni Borlú munkáját. A felügyelő azonban változatlan elszántsággal kutatja a névtelen lány és egy betiltott mítosz rejtélyét, hiába törnek az életére nacionalista csoportok és pitiáner bűnözők… illetve bármi is legyen az, ami a két város közötti hasadékokban rejtőzik.

China Miéville egyik legfontosabb művét tartja kezében az olvasó, ami a megjelenését követően elnyerte a Hugo-, Arthur C. Clarke-, World Fantasy- és Locus-díjakat, illetve 2018-ban a BBC Two sorozatra adaptálta David Morrissey főszereplésével.

Eredeti mű: China Miéville: The City and the City

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194309 · Fordította: Juhász Viktor
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
374 oldal · ISBN: 9789634194316 · Fordította: Juhász Viktor

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
China Miéville: A város és a város között

Kezdődő miéville-szindróma tüneteit tapasztalom magamon, avagy fogalmazzunk úgy, most a harmadik könyve után kezdem érteni a szerző kapcsán felmerülő kritikai általánosításokat. De vannak betegségek, amik szenvedélyből születnek, és a felismerésük egyáltalán nem tántorít el a mohó fogyasztástól.

Ez ugyanis nem egy túl jó regény szerintem. Megkockáztatom, nem csak azért hagytak teljesen hidegen a nyomozati eljárások és ügygabalyítások, mert nem vagyok kimondottan krimirajongó, hanem mert tényleg gyengécske a sztori és felejthetőek a karakterek. Rendszeresen beleuntam a nem túl eredeti nyomozási okfejtésekbe és párbeszédekbe, de akárhányszor letettem emiatt a könyvet, pár perc múlva már nyúltam is érte újra, mert nem hagyott nyugodni a genius loci, vagyis a könyv igazi főszereplői, Besźel és Ul Qoma, továbbá a minden zavarossága ellenére bivalyerős áthallások a városok közötti „átfedések” mögött, és amit belelátni véltem a „láttalanításokba”. Igen, minden ami történik, beszél és mozog ezeken a lapokon csupán kiszolgálják a helyet, amiben történnek és mozognak; atomok és molekulák, amik önmagukban nem, csak vegyületbe rendeződve érdekesek.

Miéville tehát elsősorban világot épít, csak másodsorban ír regényt. Illetve a fikciót használja mindenestül arra hogy a belemerítse a fejünket a fejébe. Hogy aztán ki mit talál magának Miéville fejében, az egy más kérdés. Jelentem, én ki se akartam jönni belőle. Ráadásul ahogy nézegetem az olvasói véleményeket – egyelőre az angol kiadások alatt – világos, hogy mennyi interpretációs réteget kínál az objektív valóságnak lefestett két szubjektív valóság egyazon térbe helyezése. Az a tény, hogy az értelmezési rétegek közül több felett elsiklottam, míg más olvasóknál az nem merült fel, ami számomra egyértelműnek tűnik spoiler, felér egy önismereti terápiával. És még mindig, hosszú napok elteltével is ott téblábolok gondolatban város és város között, a képzelet és a valóság „áthágásának” ezernyi módját kockáztatva.

Ez egy sokkal lustább, slamposabb könyv mint a Perdido, de minden hibájával együtt is vállalom nem múló rajongásomat. (A csillagozás valahogy úgy jött ki, hogy a regény max 3*, de Miéville feje minimum 6* :D)

12 hozzászólás
>!
B_Petra
China Miéville: A város és a város között

Számomra Neil Gaiman a fantasy Edisonja míg Mieville inkább Tesla. Valahogy Gaiman populárisabb abszurdításokat ötöl ki és könnyebb formában közli, míg Mieville talán zseniálisabb, de zártabb körnek tetszenek a könyvei.
De ez az a pillanat, amikor megdícsérem Mieville-t, bár biztosan van aki a Perdidó pályaudvarhoz hasonlít mindent, de most sikerült fogyaszthatóbb regényt írnia,épp eléggé biszergetően értelmetlen és bizarr a fantasy körítés de könnyebben befogadható a story a nem túl erős krimi szál miatt. Nem vagyok krimi rajongó, de az a benyomásom, hogy az urban fantasy jól kombinálható a krimivel, és érdekes próbálkozások születnek.
Megölnek egy lányt, majdnem minden krimi evvel kezdődik, és a végén kiderül ki tette, de ez majdnem nem is fontos. Fontosabb a világ ahol a nyomozás lezajlik. Egy ismeretlen kelet európai zóna A város Beszel és A város Ul Quoma, ami egyazon térben és időben létezik de mégsem, lakói láttalanítják a másik felet, az alter zónákban, és éldegélnek a totál vagy épp senki földjén. A társadalmi berendezkedés mind erre épül és a zsigeri félelem is a láthatatlan ismeretlen felügyelőtől a Kontrolltól ami minden áthágást megtorol.Annyire hihetetlen az egész mégis szinte elképzelhető, hogy mindez igaz.
A városok eredetét a Hasadást én úgy képzeltem el mint egy mi lett volna ha kisérletet, egy döntő helyzetben ketté szakadt a valóság és kifejlődött a gazdaságilag fejlettebb liberálisabb, gazdagabb Ul Quoma, és a konzervatívabb, elmaradottab Beszel.
Itt tevékenykedik a nyomozónk. Borlú végigvezet Beszelen, majd Ul Quoman majd bepillantást nyerünk mi is van a kettő között, és végül felgöngyölíti az ügyet.
A felügyelő karaktere a legmegformáltabb és nekem szimpatikusra sikerült, főleg mivel az író kikerülte a mostani trendet, hogy az én ízlésemnek túl fiatal főhősöket szerepeltessen.
Egyszer én is kipróbáltam egy online fantasy játék során a név generálást legyen az a hősöm, karakterem, városom, váram országom neve, de kiváncsi lennék China M. honnan szedi a karaktere neveit mert Tyador Borlú és stb. egyszerre taszított és szórakoztatott.
Ebből az ötletből mások lehúznának még legalább 2 bőrt, hogy minimum trilógia legyen, remélem Mieville nem, pont így jó, Borlú nyomozó új életet kezdett.

>!
Csöre P
China Miéville: A város és a város között

Hát, ez van. Menthetetlenül magával ragadott Miéville fantáziája…
A város és város között világa sajátos: kicsit a mi saját valóságunk, szerepelnek benne létező országok, említésre kerülnek valós történelmi események, nyilvánvalóan sajátos köntösbe öltöztetve a szerző által teremtett világ szempontjából. Ennek a könyvnek is, mint a Konzulvárosnak, a világteremtés az erőssége: Beszel és Ul Qoama, a megosztott város/ország, ami ki tudja, milyen okból kettészakadt, és mágikus határ választja el egymástól. Lenyűgöző, ahogy lépésről lépésre bontja ki előttünk a szerző a kialakult helyzetet, az abszurd, elképzelni is nehéz szituációkat, a rendet, a megszegés szankcióit, az emberek viselkedését, lelki világát, és igazából nagyjából ez a lényeg, minden más kiszolgálja a teremtett világ bemutatását.
A cselekmény egy közepesen izgalmas krimi, amit az tesz érdekessé, hogy a nyomozást milyen extrém tényezők nehezítik: határon átnyúló nyomozás, együttműködés az „ellenséggel”, legendák, érdekes kütyük, és a láthatatlan erő, a Kontroll, amit mindenki félelemmel a hangjában emleget.
Lehet, hogy nem hibátlan mű, de mindenképpen fenntartja az ember figyelmét, érdekes, izgalmas, ajánlom.

>!
marcipáncica
China Miéville: A város és a város között

Az alapötlet tagadhatatlanul zseniális, Miéville egy nagyon páratlan és kreatív világot épített fel, ami üdítően újító, figyelemreméltó a kidolgozottsága, és remekül vegyíti az abszurdumot az ismert világ elemeivel, amiből a modern világ egyedi allegóriáját jeleníti meg. Az a baj, hogy ehhez viszont nagyon gyenge történet társul. Maga a gyilkossági nyomozásra épülő krimi szál rengeteg sebből vérzett, végletesen kiszámítható, és meglehetősen unalmas volt. Ezt egyébként simán elnéztem volna neki, ahogy el is néztem a regény első részében, mert az aprólékos világépítés és a folyamatosan felbukkanó ötletek simán elvisznek 100-150 oldalt a hátukon, de ezen felül igazából semmit nem nyújt a könyv. A második rész fokozatosan gyengül és átveszi a teret a repetitív körök futkosása, a harmadikra pedig teljes érdektelenségbe fullad mint a cselekmény, mind a háttérvilág.
A legnagyobb hiányosság szerintem a karakterizáció teljes hiánya. A szereplők borzasztóan semmilyenek, minimális karakterépítés sincs, az a pár karakter, aki szöveghez jut egyszerűen csak azért létezik, hogy megmozduljon a cselekmény, és amint letudták a kötelező köreiket, el is tűnnek a süllyesztőben. Semmilyen érzelmi kapcsolatot nem épít fel az olvasók és a szereplők között, nincs is mire, mert senkit nem mutat be még minimális szinten sem. Ez nem csak egyéni szintén zavaró, hogy olyan emberekről olvasunk, akiknek a sorsa teljes mértékben hidegen hagy bennünket, hanem a világépítést is lerontja. Hiába vet fel meglepően aktuális dilemmákat és világít rá a valós világra is rávetíthető társadalmi problémákra, ha egyszer nincs ezek mögött ott a társadalom, nem tudjuk, hogy az emberek ezeket a konfliktusokat hogyan élik meg, milyen a mindennapi élet ebben a párhuzamos világban, egyszerűen semmi. Engem nagyon érdekelt volna az emberi aspektusa ennek a világnak, mert így csak egy üres makettvilágra épül az egész könyv, amit sajnos nem sikerült élettel megtölteni.
Ami abszolút pozitívum, az (természetesen) Miéville nyelvezete, szóalkotása és -használata, maga a stílusa. Eddig csak egy másik könyvét olvastam, azt is angolul, magyarul azért szerencsésebb volt a helyzet, kicsit kevesebb fejtörést okozott megszokni az ő nagyon sajátos hangját, és így jobban is tudtam élvezni azt.
Tagadhatatlanul egyedi és érdekes író, nekem kicsit fáj, hogy a történetvezetése ebben a regényben nem ér fel ehhez.

>!
tetsuo
China Miéville: A város és a város között

alibi krimi ■ Olyan szórakoztató irodalminak álcázott szöveg, amely a zsáner elemeit használva vezeti félre az olvasót, városok közé bújtatott szépirodalmi labirintusba zárva. A krimiben szokásos kellékekkel (gyilkosság, nyomozás, alibi, intrika, eső) tereli el a figyelmet arról, hogy valójában a városok lakóinak egymás közti láttalanítása annak a metaforája, hogyan szűri ki a társadalmilag vagy családilag az olvasóra erőltetett előítéletek hatására a világképébe nem megfelelően illeszkedő elemeket, függetlenül azok fontosságától, relevanciájától,valóságától. Ennek eredménye a környezet eseményei által kiváltott, mennyiségileg vagy minőségileg oda nem illő (inadekvát) viselkedés, emóció vagy tudattartalom.
A NAV Kontroll pedig figyel, miközben az olvasó önkéntelenül is a Difficulties Of Crossing A Bordert dúdolja a Newborntól. →metafifikai fantasy [CM]

>!
LRn
China Miéville: A város és a város között

Miéville remek díszlettervező – a tér, amelyet felépít a könyvben, kreatív és érdekes, sok benne a potenciál. Ám sajnos közel sem ilyen remek rendező – a figurák, akiket ebben a különös díszletben mozgat, olyanok, mint a mannequin-bábuk: merevek, arctalanok és unalmasak. A történet sem túl érdekes, sok benne az öncélúság, de kevés az ötlet – egy nem túl eredeti noir detektívsztori. Bár koherensebb kötet, mint a szétburjánzó Karken, azonban a Perdidó összerakottságához nem tudott felérni. Lehet, hogy csak az a baj, hogy a sokadik könyvem tőle, mindenesetre nem éreztem olvasás közben az eddigi izgalmat.

Az egymásba (vagy szét-) csúszott városok koncepciója és az átfedett területek közötti játék izgalmas volt, és mivel Miéville itt nem szuszakolta bele a könyvbe minden kósza ötletét, sokkal befogadhatóbb is néhány másik történeténél, noha megőrizte a sajátos, bizarr szürrealizmusát is. Ha valaki még nem olvasott Miéville-t, talán érdemes ezzel kezdeni, ha a fokozatosság elvén akarja felépíteni a fejében a Miéville-i karnevált.

>!
Heléna_Szilágyi I
China Miéville: A város és a város között

Abban biztos vagyok, hogyha ebben a világban készülne az írónak újabb története, rögtön elolvasnám és abban is, hogy a most induló sorozatra is lecsapok! Ez a regény jó ízelítőt szolgáltatott China Miéville fantáziájából, kedvet kaptam a későbbiekben több regényéhez is…

A város és a város között kiváló kikapcsolódást nyújt a noir hangulat szerelmeseinek, a szürrealizmus imádóinak és azoknak is, akik szeretik a kiforrott és választékos nyelvezettel megírt történeteket. Ajánlom a krimi rajongóknak és azoknak is, akik a fantázia birodalmában szeretnek bóklászni, főképp, ha nem ódzkodnak attól, hogy azt a realitás szövetébe ültetik. Bár én hozzácsaptam volna a regényhez még egy száz oldalt, hogy a szereplők életébe és a bennünk zajló eseményekbe jobban betekinthessek, hogy egyes mellékszereplők jelentősége hangsúlyosabbá válhasson, de aki a feszes történeteket szereti, azok megtalálták az ideális olvasmányt!

Részletesebben: http://lenduletmagazin.hu/ahol-a-hetkoznapi-torvenyek-c…

2 hozzászólás
>!
Renáta_G
China Miéville: A város és a város között

Miéville egy lenyűgöző világot alkotott. A regényben pedig feltárja a szegregáció, a kulturális különbségek, a politikai befolyás, a kormányzati hatalom szerepét ebben a szabályokkal teli, már-már bizarr közegben, ahol a pszichológiai vakság szinte elengedhetetlen része az életnek. El tudod képzelni, hogy továbbsétálsz, amikor két méterre tőled megkéselnek valakit? Mindezt csak azért, mert az már a másik város problémája!?

Különös és egyben rendkívül izgalmas, hogy bár egy teljesen képtelennek tűnő helyszínt álmodott meg a szerző, mégis hihető, az egész életszerű. És igazából ezeknek a városoknak a bejárása, megismerése viszi el a hátán az olvasót.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2018/05/21/ket_fizikailag_egy…

>!
kiralyp
China Miéville: A város és a város között

Előbb láttam a négyrészes BBC-sorozatot, mint ahogy a könyvet olvastam, így egy-két változtatás zavart spoiler spoiler, de annyira igazából nem :)). Összességében nagyon tetszett, valamiért azt érzem, hogy az író maximálisan érzi és érti azt a „kelet-európai” életérzést, ami Beszel és Ul Qoma kettőséből átjön.


Hasonló könyvek címkék alapján

Susanna Clarke: A hollókirály
Kij Johnson: Vellitt Boe álom-utazása
Robert Holdstock: Mitágó-erdő
Jack Vance: Lyonesse 3. – Madouc
Christopher Priest: A tökéletes trükk
Patricia McKillip: Boszorkányerdő
Michael Moorcock: Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő
Guy Gavriel Kay: Ysabel
Lauren Beukes: Zoo City
Gene Wolfe: A kínvallató árnya