Fekete ​pillangók 41 csillagozás

Chika Unigwe: Fekete pillangók Chika Unigwe: Fekete pillangók

Megrázó regény a prostitúció világába kényszerült afrikai nőkről. Ama, Sisi, Efe és Joyce. Négy afrikai nő, akiknek a sorsa elválaszthatatlanul összefonódott. A szebb jövő reményében, régi életüket hátrahagyva egy nigériai strici segítségével Belgiumba szöknek, ahol kirakatokból árulják a saját testüket. Egyedül, kiszolgáltatottan tengődnek egy idegen országban. Nem számíthatnak senki másra, csak egymásra. Mikor egyikőjüket brutálisan meggyilkolják, a tragikus esemény kíméletlen önvizsgálatra készteti a lányokat. Miért alakult így az életük? Miért kellett Sisinek meghalnia? És mit tartogat még számukra a jövő? Chika Unigwe regényében a Vingerling utca ablakaiban ülő nők történetét meséli el. Azokét, akik a társadalom peremére szorulva élik mindennapjaikat a többi arctalan, múlt nélküli, számkivetett ember között. A Belgiumban élő, nigériai származású írónő szívbemarkoló története bebizonyítja, hogy az élni akarás még akkor is győzedelmeskedhet, amikor már minden remény elveszett.

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
342 oldal · ISBN: 9789633100196 · Fordította: Törő Krisztina Noémi

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Egyáltalán nem volt egyszerű feldolgozni ezt a könyvet, még nehezebb volt szembesülni azzal, hogy mik történnek/történhetnek a világban. Nem éppen egy lányregény.
Több szempontból ismerhetjük meg a prostituáltak világát, ki miért kényszerül erre, hogyan és miért került bele ebbe a világba.
Eléggé kettős érzéseim vannak. Nagyon érdekelt a történet, de nem tudott annyira lekötni, mint szerettem volna. Néhol elég vontatottnak, máshol pedig elég zavarosnak éreztem. Alapvetően jó volt, csak engem nem tudott annyira lekötni.

>!
ppeva P
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Afrika. Tűző nap, vörös por, sivatag, homokvihar, szemét, viskók víz és csatorna nélkül, elképzelhetetlen mélyszegénység. Ahonnan szinte nincs kiút, legtöbbjüknek még a tanulás se segít kiverekedni magukat. Pénz kell, kapcsolat, szerencse. És akinek az élete már az elején is csak a tengődés és nyomor, annak szinte biztos, hogy ez így is marad. Persze beszélnek szerencsésekről, akik meggazdagodtak vagy gazdag emberhez mentek feleségül, egyesekről születésükkor meg is jósolják, hogy majd egyszer fényes életük lesz – de ez inkább a legendák világába tartozik. A legfényesebb karrier pedig minden közül: elhagyni az országot, külföldön élni és ott dolgozni, pénzt keresni. A Kánaánban, a korlátlan lehetőségek hazájában. Amerikalondonban. Vagy Belgiumban, amiről sose hallottak, de azt mondják, „ott van rögtön London mellett”. A mesés külföld, amiről szinte semmit sem tudnak, de talán épp ezért gondolják, hogy ott aztán bármi csoda megtörténhet.

Ha valaki Afrikában nőnek születik, még a szegénynél is szegényebb. Kiszolgáltatott, értéktelen, az egyetlen pozitív jövő, ami várhat rá, ha férjhez megy egy pénzes, de minimum rendes férfihoz. Már a második lehetőség (dolgozik, nem iszik, nem ver…) is a vágyak netovábbja.
Négy lány sorsát követhetjük figyelemmel. Négy afrikai lány, akik közös sorsban találkoznak: az otthoni nyomor, kiszolgáltatottság, kivetettség, reménytelenség, szegénység, népirtás és nemi erőszak elől menekülve egyetlen kiutat találnak. Külföldre menni, ott dolgozni, aztán sok pénzzel hazatérni. Bármi áron, bár hogy mi is az a bármi ár, nem mindegyikük tudja előre.
Belgiumba érkezve szembesülnek sorsukkal: évekre eladták magukat szexrabszolgának. Kiszállás, visszalépés nincs, amíg nem törlesztették „tartozásukat” jótevőjüknek, addig ez a sorsuk. Minél több munka, minél több férfi. Akár még boldogok is lehetnének az otthonihoz képest konszolidált viszonyok között, ha nem lenne a munka. A kényszermunka, minden nap reménykedve, hogy legalább elviselhető lesz. Egymás elől is takargatják múltjukat, jelenüket. Egészen addig, míg egyikük brutális gyilkosság áldozata lesz.
A szerző Antwerpenben dolgozó afrikai prostituáltakkal beszélgetve gyűjtött anyagot a könyvéhez. A könyv megdöbbentő, és egyértelműen hitelesnek érzem. A szerző is nő, és ő is nigériai. Igaz, ő a szerencsésebbek közül való. Talán ezért is érzi kötelességének, hogy beszéljen erről a témáról, ami nem csak Afrika szégyene.
A könyv külön érdeme volt számomra, hogy alapos betekintést nyújt az afrikai (főként nigériai) életbe, gondolkodásmódba.
A borító (főleg a belső keménytáblás) szinte sokkoló, ezt az arcot, ezt a szemet nem fogom elfelejteni.

A fordítónak pedig nem fogom elfelejteni a következő bakit: „Kérjetek és adatik néktek! Mátyás 7:7.” Voltak még kisebb tévedései, de ennek azért könnyű lett volna utánanézni.

6 hozzászólás
>!
Skeletrino P
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Amikor egy könyvben megjelenik a prostituáltak világa, vagy róluk szól, általában úgy vagyok vele, hogy mindent tudni akarok. Mindegyik típusú lány lelkéből szeretnék látni egy kicsit. Mert köztük is vannak undorítóak, szeretni valók, buták, okosak, sajnálatra méltók, gyűlöletesek, szépek …. és még sorolhatnám. A hájas, kopaszodó, vénségek mellett hallani szeretnék a csini pasikról is, mert bizony közülük is sok jár ilyen lányokhoz. Tulajdonképpen megkaptam, mert ez egy jól megszerkesztett, klasszul megírt könyv. Érdekes volt a történet, szerettem a lányokat mind, piszkosul utáltam Polycarpot, főleg a legvégére. Szóval, azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a fekete pillangók pont olyanok, mint a fehérek, a világ minden táján ugyanolyan sors vár ezekre a lányokra.

>!
anni_olvas
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Ez egy nagyon jó könyv egy nagyon súlyos témáról, ólomként nehezedik szívünkre ezeknek a névtelen afrikai nőknek sorsa.

>!
Biba
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Szomorú regény négy afrikai lányról, akik a nyomor elől menekültek Belgiumba. Nem mindegyikük tudta, hogy mi lesz a munkája külföldön, és nem is könnyen törődtek bele, de a pénzre szükségük volt.
Az elején nehezen vettem fel a fonalat, mert a több szálon futó cselekmény eseményeinek idejét is kevergette az írónő; olyan volt, mintha a már kész történetet darabokra vágta volna és összevissza dobálta volna fejezetekre. Persze idővel összeáll a kép, és ettől a sejtetéstől talán érdekesebb is az egész.
Volt még egy furcsa számomra az idő kezelésében, néhol egy-egy gondolat kapcsán jövőbeli eseményekre utalt a szerző, valahogy így: XY ezt meg ezt fogja tenni később. Ezeket nem tudtam hova tenni először, azt hittem, az illető csak fantáziál, de így utólag szerintem ez egyféle közbeszőtt epilógus lehetett.

>!
Miestas
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Vacilálok a csillagok fölött 3,5 vagy 4? Legyen négy, a történetet nem igazán csillagoznám, mert szomorú és fájdalmasan valós. A szándékot csillagozom, hogy meg merték mutatni ezek a lányok az életüket, azt is ami a prostitúcióhoz vezette őket és a jelent is, amiben élnek, és amiről tudják, hogy ez egy mocsár, amiből nagyon- nagyon nehéz felszínre jönni. Miért kerültek oda? Mindenkinek más volt a katalizátor, de a közös pont a biztos megélhetés, egy jobb élet reménye lehet.

3 hozzászólás
>!
KNW I
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Mennyire más ez a könyv, mint az a néhány, amihez szerencsém volt az európai prostituálódás témakörében! Becsülendő, ahogy ezek a lányok, nők tekintenek a pénzkereset e formájára: ha azzal, ami a lábam közt van, ennyit lehet keresni, akkor hoci ide. Sokkal szimpatikusabb nekem ez a hozzáállás, mint pl. Evelyn Lau nyávogása a Szökevény életében (aki nem is tette szét a lábát a pasiknak, nem mellesleg).
Sajnálom, hogy a szöveg ennyire éretlen. Sok fölösleges szó van benne, ami miatt gyakran ugrottam mondatokat, bekezdéseket, mert nem ír pluszt. (Pl. "az apja fülébe súgta, hogy tévedett. – Nem volt igazad, papa – mondta neki.")
A dramaturgia is problémás: a múlt és jelen idő váltakozásából kellene megtudnunk, hogy az író egy régi, afrikai történetet mesél, vagy pedig Hollandiában vagyunk, SIsi meggyilkolása után (amúgy van valaki, aki számára nem nyilvánvaló, hogy ha egy prostiként tartott lány meghal, vajon ki követhette el a gyilkosságot és miért?). De az afrikai történetek összecsúsznak, elveszítjük az idősíkot, hogy melyik szereplőről van szó.
Az egyes fejezetek is hatásvadász módon lettek felépítve (X nem tudja még, de nem így lesz), és néha olyan sok ez az előrevetítés, hogy 20 oldallal korábban tudjuk, mire számítsunk, ami miatt 20 oldal unalmassá válik a könyvből. Eklatáns példa erre Ama története, aki a nyolcéves szülinapi zsúrjáról elmondja, hogy azt hitte, ez lesz élete legszebb napja, de a legszörnyűbb lett, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az „apja” nagyon keményen fogta, nem barátkozhatott senkivel és tilos volt a családi dolgokat bárkinek elmesélni, különben az „apa” övvel véresre verte a kislányt. Ezek után ki nem találja ki, milyen szörnyűség történik a kislánnyal ezen a napon, ami később a prostitúció felé löki?
Szóval ilyen a könyv. Idegesítő, de megéri kihámozni belőle a lényeget.
Akinek nincsen türelme hozzá, annak ajánlom inkább ezt a cikket, tényekkel:
http://www.stop-ferfieroszak.hu/betlen-anna-szabadon-es-onkent

>!
Ildikó_Nagy_2 P
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Egy kicsit nehezen vettem fel a fonalat az elején, de aztán lassan kibontakozott a történet. Négy afrikai lány szörnyű sorsa Belgiumban szexrabszolgaként. Megrázó történet a szegénységről, nélkülözésről, kilátástalanságról. A lányok történetei nagyon szíven találtak. A Madamot, Delet és Polycarpot meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben.
„Mátyás”-nál elkerekedett a szemem! A belső borító viszont csodaszép!

3 hozzászólás
>!
szofia1209
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Vegyes érzésekkel tettem le a könyvet. Én személy szerint unatkoztam, de mégse olvasása közben. Érdekelt is meg nem is. Valahogy azonban mégis szívbemarkoló a 4 nő története. Nem hiszem,hogy én ilyen körülmények között bírtam volna. Hollandia remek menekülő út, de milyen áron???!!!
Az írónő stílusa nekem valahogy nem jött be, lehet hogy épp ezért volt kevésbé élvezetes az olvasás.
3/5

>!
Joeymano
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Sajnáltam is a lányokat, azért, amin keresztül mentek, ugyanakkor nem tudtam megérteni őket, hogy miért vállaltak ilyen munkát. Volt, amikor együtt tudtam érezni velük, volt, amikor egyáltalán nem. Furcsa szituációba kerültem, azt hiszem. Olvassátok el ti is, hogy kiderüljön, mi az igazság. :)


Népszerű idézetek

>!
anni_olvas

Ki az, aki meg mer támadni egy gyereket még az anyja ölében is? Az éhség.

119. oldal

>!
Miestas

– A cigaretta segít kiüríteni a fejed. De a drogot hagyd! Én tudom, mire képes a drog az ember agyával. Antwerpen tele van olyanokkal, akik megőrültek az anyagtól. És ez nem a megfelelő hely arra, hogy megőrülj. Európa azért van, hogy éljen az ember, hogy teljes gőzzel éljen.

135. oldal

>!
Baraby P

A boldogság néha megvásárolható. Az, aki szerint a pénz nem boldogít, sohasem érezte azt a megkönnyebbülést, hogy végre arra költheti a pénzét, amire csak akarja.

>!
Miestas

Chisom új nevet adott magának. Át kell esnie a tűzkeresztségen, gondolta, s Sisiként fog újjászületni: idegenként, mégis valahogy ismerősként. A Chisom nevet kiradírozza az életéből, legalábbis egy időre, s helyét a Sisi foglalja majd el. A punanijával fog pénzt keresni.

57. oldal

>!
anni_olvas

Bár ilyen lenne az élet – motyogta-, bár ilyen finom illata lenne az életnek!

42. oldal

>!
anni_olvas

Lagos a senki földje,
Lagos na waya.
Lagosban nincs nővér vagy fivér,
Lagosban árva vagyok én.
Lagos na waya aaa.

157. oldal

>!
MiNiki P

A múlt olyan, mint a kesudió leve. Ragad. És a foltokat, melyeket maga után hagy, nem lehet eltüntetni. A múlt mindig ott van a hátad mögött, onnan figyel, s csak egyszer történjen valami olyan, máris elődugja a fejét.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dimitri Verhulst: Problemszki Szálloda
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah
Stefan Hertmans: Háború és terpentin
Elvis Peeters: Közöd?
Belia György (szerk.): Ébredő Afrika
Szabó Marianna (szerk.): Afrika lelke
Chigozie Obioma: Halászok