Fekete ​pillangók 45 csillagozás

Chika Unigwe: Fekete pillangók Chika Unigwe: Fekete pillangók

Megrázó regény a prostitúció világába kényszerült afrikai nőkről. Ama, Sisi, Efe és Joyce. Négy afrikai nő, akiknek a sorsa elválaszthatatlanul összefonódott. A szebb jövő reményében, régi életüket hátrahagyva egy nigériai strici segítségével Belgiumba szöknek, ahol kirakatokból árulják a saját testüket. Egyedül, kiszolgáltatottan tengődnek egy idegen országban. Nem számíthatnak senki másra, csak egymásra. Mikor egyikőjüket brutálisan meggyilkolják, a tragikus esemény kíméletlen önvizsgálatra készteti a lányokat. Miért alakult így az életük? Miért kellett Sisinek meghalnia? És mit tartogat még számukra a jövő? Chika Unigwe regényében a Vingerling utca ablakaiban ülő nők történetét meséli el. Azokét, akik a társadalom peremére szorulva élik mindennapjaikat a többi arctalan, múlt nélküli, számkivetett ember között. A Belgiumban élő, nigériai származású írónő szívbemarkoló története bebizonyítja, hogy az élni akarás még akkor is győzedelmeskedhet, amikor már minden remény elveszett.

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
342 oldal · ISBN: 9789633100196 · Fordította: Törő Krisztina Noémi

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Lagos


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Egyáltalán nem volt egyszerű feldolgozni ezt a könyvet, még nehezebb volt szembesülni azzal, hogy mik történnek/történhetnek a világban. Nem éppen egy lányregény.
Több szempontból ismerhetjük meg a prostituáltak világát, ki miért kényszerül erre, hogyan és miért került bele ebbe a világba.
Eléggé kettős érzéseim vannak. Nagyon érdekelt a történet, de nem tudott annyira lekötni, mint szerettem volna. Néhol elég vontatottnak, máshol pedig elég zavarosnak éreztem. Alapvetően jó volt, csak engem nem tudott annyira lekötni.

ppeva P>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Afrika. Tűző nap, vörös por, sivatag, homokvihar, szemét, viskók víz és csatorna nélkül, elképzelhetetlen mélyszegénység. Ahonnan szinte nincs kiút, legtöbbjüknek még a tanulás se segít kiverekedni magukat. Pénz kell, kapcsolat, szerencse. És akinek az élete már az elején is csak a tengődés és nyomor, annak szinte biztos, hogy ez így is marad. Persze beszélnek szerencsésekről, akik meggazdagodtak vagy gazdag emberhez mentek feleségül, egyesekről születésükkor meg is jósolják, hogy majd egyszer fényes életük lesz – de ez inkább a legendák világába tartozik. A legfényesebb karrier pedig minden közül: elhagyni az országot, külföldön élni és ott dolgozni, pénzt keresni. A Kánaánban, a korlátlan lehetőségek hazájában. Amerikalondonban. Vagy Belgiumban, amiről sose hallottak, de azt mondják, „ott van rögtön London mellett”. A mesés külföld, amiről szinte semmit sem tudnak, de talán épp ezért gondolják, hogy ott aztán bármi csoda megtörténhet.

Ha valaki Afrikában nőnek születik, még a szegénynél is szegényebb. Kiszolgáltatott, értéktelen, az egyetlen pozitív jövő, ami várhat rá, ha férjhez megy egy pénzes, de minimum rendes férfihoz. Már a második lehetőség (dolgozik, nem iszik, nem ver…) is a vágyak netovábbja.
Négy lány sorsát követhetjük figyelemmel. Négy afrikai lány, akik közös sorsban találkoznak: az otthoni nyomor, kiszolgáltatottság, kivetettség, reménytelenség, szegénység, népirtás és nemi erőszak elől menekülve egyetlen kiutat találnak. Külföldre menni, ott dolgozni, aztán sok pénzzel hazatérni. Bármi áron, bár hogy mi is az a bármi ár, nem mindegyikük tudja előre.
Belgiumba érkezve szembesülnek sorsukkal: évekre eladták magukat szexrabszolgának. Kiszállás, visszalépés nincs, amíg nem törlesztették „tartozásukat” jótevőjüknek, addig ez a sorsuk. Minél több munka, minél több férfi. Akár még boldogok is lehetnének az otthonihoz képest konszolidált viszonyok között, ha nem lenne a munka. A kényszermunka, minden nap reménykedve, hogy legalább elviselhető lesz. Egymás elől is takargatják múltjukat, jelenüket. Egészen addig, míg egyikük brutális gyilkosság áldozata lesz.
A szerző Antwerpenben dolgozó afrikai prostituáltakkal beszélgetve gyűjtött anyagot a könyvéhez. A könyv megdöbbentő, és egyértelműen hitelesnek érzem. A szerző is nő, és ő is nigériai. Igaz, ő a szerencsésebbek közül való. Talán ezért is érzi kötelességének, hogy beszéljen erről a témáról, ami nem csak Afrika szégyene.
A könyv külön érdeme volt számomra, hogy alapos betekintést nyújt az afrikai (főként nigériai) életbe, gondolkodásmódba.
A borító (főleg a belső keménytáblás) szinte sokkoló, ezt az arcot, ezt a szemet nem fogom elfelejteni.

A fordítónak pedig nem fogom elfelejteni a következő bakit: „Kérjetek és adatik néktek! Mátyás 7:7.” Voltak még kisebb tévedései, de ennek azért könnyű lett volna utánanézni.

6 hozzászólás
IrodalMacska P>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Négy fekete pillangó, akik Nigériából Belgiumba repülnek a jobb élet reményében: valamelyikőjük nyíltan, némi hezitálást követően választja a prostitúciót, más pedig naivan vág bele a nagy, szerencsét hozó „kalandba”.
Amiért roppant szomorúnak találtam ezt a könyvet, az a nigériai háttér: éhínség, nyomor, nemi- és családon belüli erőszak, genocídium… ebből a közegből menekültek a lányok Európába.
Ami miatt viszont haragszom egy picit, az a prostitúció elbagatellizálása. Egyrészt a nemi erőszakot elszenvedő nők esetében érdekesnek találom, hogy ennyire „könnyen” vették az ősi szakma űzését – egyfajta vezeklésként fogták fel? Nem sokat tudunk meg a lányok lelkivilágáról, hogy a mentális egészségüket mennyire sikerült megőrizniük azok után, amit elszenvedtek. Annak ellenére pedig, hogy a szerző komoly kutatómunkát folytatott a témában, egyszerűen nem értettem, hogy lehetséges az, hogy az örömlányok életét úgy mutatja be, hogy persze, mocskos munka, gusztustalan, de azért annyira nem is rossz – a lányok barátkoznak, buliznak, shoppingolnak, sétálgatnak… Amikor a szakdolgozatomat írtam, ennél azért sokkolóbb és összetettebb képet kaptam a prostitúcióról.
A könyv nyelvezete nagyon egyszerű, néha olyan érzésem volt, mintha egy még tanulatlan, tapasztalatlan gyerek írta volna.

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
342 oldal · ISBN: 9789633100196 · Fordította: Törő Krisztina Noémi
5 hozzászólás
Skeletrino>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Amikor egy könyvben megjelenik a prostituáltak világa, vagy róluk szól, általában úgy vagyok vele, hogy mindent tudni akarok. Mindegyik típusú lány lelkéből szeretnék látni egy kicsit. Mert köztük is vannak undorítóak, szeretni valók, buták, okosak, sajnálatra méltók, gyűlöletesek, szépek …. és még sorolhatnám. A hájas, kopaszodó, vénségek mellett hallani szeretnék a csini pasikról is, mert bizony közülük is sok jár ilyen lányokhoz. Tulajdonképpen megkaptam, mert ez egy jól megszerkesztett, klasszul megírt könyv. Érdekes volt a történet, szerettem a lányokat mind, piszkosul utáltam Polycarpot, főleg a legvégére. Szóval, azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy a fekete pillangók pont olyanok, mint a fehérek, a világ minden táján ugyanolyan sors vár ezekre a lányokra.

Ibanez P>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Az egyetlen dolog, amit ennél a könyvnél én nem értek, az az, hogy az írója miért nem tényleges dokumentumregényt írt? Mert ha már magassarkúban és miniszoknyában próbált elvegyülni a nigériai prostituáltak között és megtudni a történetüket, miért kellett ennyire „regényesen” megírnia az egészet? Nem mintha a komolyságát elveszítette volna a kötet, hiszen valószínűleg a sok-sok életút alapján alkotta meg a könyv főhőseinek múltját és Európába kerülését, de én mégis többet vártam. Majdhogynem azt mondanám, hogy ami ebben a könyvben szerepelt, ahhoz szerintem nem kellett volna senkivel se szót váltania, ezt meg tudta volna írni magától is… Pont az veszett el, ami szerintem az ilyen könyveknél nagyon fontos: a szereplők igazi arca, az igazi háttértörténet, hogy tudd, ezek nem kitalált alakok, vagy nem olyan kitalált alakok, akiknek a története egy tényleges személyével talán egyezik… Talán igazából Ama története volt az, ami jobban ütött, hiszen ő volt az egyedüli, aki igazából nem tudta, hová is érkezik (mármint, hogy mit kell majd csinálnia)… spoiler

anni_olvas>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Ez egy nagyon jó könyv egy nagyon súlyos témáról, ólomként nehezedik szívünkre ezeknek a névtelen afrikai nőknek sorsa.

Biba>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Szomorú regény négy afrikai lányról, akik a nyomor elől menekültek Belgiumba. Nem mindegyikük tudta, hogy mi lesz a munkája külföldön, és nem is könnyen törődtek bele, de a pénzre szükségük volt.
Az elején nehezen vettem fel a fonalat, mert a több szálon futó cselekmény eseményeinek idejét is kevergette az írónő; olyan volt, mintha a már kész történetet darabokra vágta volna és összevissza dobálta volna fejezetekre. Persze idővel összeáll a kép, és ettől a sejtetéstől talán érdekesebb is az egész.
Volt még egy furcsa számomra az idő kezelésében, néhol egy-egy gondolat kapcsán jövőbeli eseményekre utalt a szerző, valahogy így: XY ezt meg ezt fogja tenni később. Ezeket nem tudtam hova tenni először, azt hittem, az illető csak fantáziál, de így utólag szerintem ez egyféle közbeszőtt epilógus lehetett.

Miestas>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Vacilálok a csillagok fölött 3,5 vagy 4? Legyen négy, a történetet nem igazán csillagoznám, mert szomorú és fájdalmasan valós. A szándékot csillagozom, hogy meg merték mutatni ezek a lányok az életüket, azt is ami a prostitúcióhoz vezette őket és a jelent is, amiben élnek, és amiről tudják, hogy ez egy mocsár, amiből nagyon- nagyon nehéz felszínre jönni. Miért kerültek oda? Mindenkinek más volt a katalizátor, de a közös pont a biztos megélhetés, egy jobb élet reménye lehet.

3 hozzászólás
kedaiyun>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Régebben hallottam már erről a könyvről, de akkor még nem érdekelt. Nemrég azonban kikölcsönöztem a könyvtárból, mert eszembe jutott, hogy mégis el akartam olvasni.
A fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy a belgiumi prostitúcióról lesz szó, ami igaz is, de szerintem sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a könyvben a szereplők múltja, az az út, ami végül Antwerpenbe vezetett. Megismerünk négy fiatal nőt, akik különböző háttérrel bírnak, és mindegyiküknél megvan az a push faktor, ami miatt elhagyják Nigériát. Ahogy halad előre a könyv, egyre súlyosabb háttértörténet bontakozik ki az egyes lányoknál. Szegénység, családon belüli erőszak, háború, ezeknél csak jobb lehet az ismeretlen külföld.
A könyv a karakterekre fókuszál, egyenként mutatja be őket. Kicsit ugrál az időben is, ami számomra néha zavaró volt, amikor előrevetítette az írónő, hogy mi fog majd történni, emiatt néha kissé követhetetlen volt a történet.
Nyomasztó hangulatú könyv, de felhívja a figyelmet az emberkereskedelem problémájára. Összességében tetszett.

KNW I>!
Chika Unigwe: Fekete pillangók

Mennyire más ez a könyv, mint az a néhány, amihez szerencsém volt az európai prostituálódás témakörében! Becsülendő, ahogy ezek a lányok, nők tekintenek a pénzkereset e formájára: ha azzal, ami a lábam közt van, ennyit lehet keresni, akkor hoci ide. Sokkal szimpatikusabb nekem ez a hozzáállás, mint pl. Evelyn Lau nyávogása a Szökevény életében (aki nem is tette szét a lábát a pasiknak, nem mellesleg).
Sajnálom, hogy a szöveg ennyire éretlen. Sok fölösleges szó van benne, ami miatt gyakran ugrottam mondatokat, bekezdéseket, mert nem ír pluszt. (Pl. "az apja fülébe súgta, hogy tévedett. – Nem volt igazad, papa – mondta neki.")
A dramaturgia is problémás: a múlt és jelen idő váltakozásából kellene megtudnunk, hogy az író egy régi, afrikai történetet mesél, vagy pedig Hollandiában vagyunk, SIsi meggyilkolása után (amúgy van valaki, aki számára nem nyilvánvaló, hogy ha egy prostiként tartott lány meghal, vajon ki követhette el a gyilkosságot és miért?). De az afrikai történetek összecsúsznak, elveszítjük az idősíkot, hogy melyik szereplőről van szó.
Az egyes fejezetek is hatásvadász módon lettek felépítve (X nem tudja még, de nem így lesz), és néha olyan sok ez az előrevetítés, hogy 20 oldallal korábban tudjuk, mire számítsunk, ami miatt 20 oldal unalmassá válik a könyvből. Eklatáns példa erre Ama története, aki a nyolcéves szülinapi zsúrjáról elmondja, hogy azt hitte, ez lesz élete legszebb napja, de a legszörnyűbb lett, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az „apja” nagyon keményen fogta, nem barátkozhatott senkivel és tilos volt a családi dolgokat bárkinek elmesélni, különben az „apa” övvel véresre verte a kislányt. Ezek után ki nem találja ki, milyen szörnyűség történik a kislánnyal ezen a napon, ami később a prostitúció felé löki?
Szóval ilyen a könyv. Idegesítő, de megéri kihámozni belőle a lényeget.
Akinek nincsen türelme hozzá, annak ajánlom inkább ezt a cikket, tényekkel:
http://www.stop-ferfieroszak.hu/betlen-anna-szabadon-es-onkent


Népszerű idézetek

anni_olvas>!

Ki az, aki meg mer támadni egy gyereket még az anyja ölében is? Az éhség.

119. oldal

Miestas>!

– A cigaretta segít kiüríteni a fejed. De a drogot hagyd! Én tudom, mire képes a drog az ember agyával. Antwerpen tele van olyanokkal, akik megőrültek az anyagtól. És ez nem a megfelelő hely arra, hogy megőrülj. Európa azért van, hogy éljen az ember, hogy teljes gőzzel éljen.

135. oldal

Baraby P>!

A boldogság néha megvásárolható. Az, aki szerint a pénz nem boldogít, sohasem érezte azt a megkönnyebbülést, hogy végre arra költheti a pénzét, amire csak akarja.

Miestas>!

Chisom új nevet adott magának. Át kell esnie a tűzkeresztségen, gondolta, s Sisiként fog újjászületni: idegenként, mégis valahogy ismerősként. A Chisom nevet kiradírozza az életéből, legalábbis egy időre, s helyét a Sisi foglalja majd el. A punanijával fog pénzt keresni.

57. oldal

anni_olvas>!

Bár ilyen lenne az élet – motyogta-, bár ilyen finom illata lenne az életnek!

42. oldal

anni_olvas>!

Lagos a senki földje,
Lagos na waya.
Lagosban nincs nővér vagy fivér,
Lagosban árva vagyok én.
Lagos na waya aaa.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lagos
MiNiki>!

A múlt olyan, mint a kesudió leve. Ragad. És a foltokat, melyeket maga után hagy, nem lehet eltüntetni. A múlt mindig ott van a hátad mögött, onnan figyel, s csak egyszer történjen valami olyan, máris elődugja a fejét.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
Dimitri Verhulst: Problemszki Szálloda
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah
Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos
Wole Soyinka: Drámák
Stefan Hertmans: Háború és terpentin
Elvis Peeters: Közöd?
Belia György (szerk.): Ébredő Afrika
Chigozie Obioma: Halászok