Barokk ​művészet (A művészet története 10.) 1 csillagozás

Chiara Lachi: Barokk művészet

A barokk – melynek kora az abszolutizmus és a felvilágosodás közé esik – az utolsó olyan stílusirányzat, amely átfogja Európa egészét. Jó ideig a reneszánsz különc hajtásának tekintették. A tartalom és a forma összetettsége, sodró lendülete éles ellentétben áll a klasszicizmus fegyelmezett önmérsékletével. Világi örömök és érzékiség, vallásos áhítat és szigorú aszkézis, formai sokszínűség és merev szabályok betartása egyaránt jellemző a barokk mesterek alkotásaira. A barokk történetét, és művészeit bemutató kötetet rengeteg színes fotó illusztrálja.

>!
Corvina, Budapest, 2007
430 oldal · ISBN: 9789631355871 · Fordította: Todero Anna

Enciklopédia 3


Kívánságlistára tette 8


Népszerű idézetek

>!
sophie P

A XVI. század végén, a XVII. század elején Itáliában és Európa-szerte a művészet iránt érdeklődő közönség figyelmének középpontjába került egy olyan személyiség, aki eredeti művészetértelmezésével valóságos stilisztikai forradalmat vitt végbe. Caravaggio megjelenését követően alapvető fontosságúvá vált a hétköznapi valóság közvetlen megfigyelése és pontos visszaadása. Kevés olyan festő akadt, aki olyan széles körűen és mélyrehatóan befolyásolta volna pályatársait, mint Caravaggio.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Caravaggio
>!
sophie P

A XVII. század folyamán elterjedt új művészeti stílust pejoratív módon barokknak nevezték el azok a művészetteoretikusok, akik nem kedvelték a szeszélyes, összetett formákat. A katolikus egyház támogatta a széles közönségnek szóló, új művészi kifejezésmódot, és azt a feladatot bízta rá, hogy nagyszabású formákba öntve közvetítse a népnek az egyházi hatalmat igazoló politikai és vallási értékeket. Később a barokk egész Európában elterjedt, és Rómán kívül más központok is nagy jelentőségre tettek szert – főként azok, ahol az uralkodók úgy kívánták híressé tenni városukat, hogy átfogó urbanisztikai és építészeti munkálatokat indítottak el. A barokk a diadalmas ellenreformáció művészete volt, azé az egyházé, amely maga mögött hagyta a Tridenti zsinat komor, szigorú szabályait, és az újra megszilárdult hit erejét és saját dicsőségét ünnepelte; de ugyanakkor azokhoz a nagy fejedelmi családokhoz is kötődött, amelyek szintén féktelen pompájú villák és paloták építésével fitogtatták hatalmukat. A barokk művészet tehát különösen alkalmas volt arra, hogy látható formában jelenítse meg a – politikai és vallási – hatalmat.

129. oldal - 3. A barokk művészet, a hatalom kifejezője

Kapcsolódó szócikkek: barokk
4 hozzászólás
>!
sophie P

Ö [Rubens] volt a barokk képzőművészet nyelvezetének megalapozója. Alakjainál rendkívül merész rövidülést alkalmazott, és roppant dinamikus lendülettel tudta a térbe vetíteni őket ; ennek köszönhetően művei a mélység érzetét keltik és erős érzelmi hatást váltanak ki a nézőből.

156. oldal - Pieter Paul Rubens és a barokk kezdete

Kapcsolódó szócikkek: barokk · Rubens
>!
KoŁibri

Az ideális szépség, melynek elméletét Agucchi alkotta meg, majd Bellori fejtette ki részletesebben, a természetben létező sokféle szépség szintézise. Bellori magyarázata szerint a természet úgy, ahogyan látjuk, tökéletlen, a művészeknek tehát Istent kell utánozniuk, és elméjükben megteremtve egy magasabbrendű szépséget, ki kell javítaniuk a természetet.

>!
KoŁibri

…azok a festett dolgok, melyek a természetet utánozzák, tetszenek a népnek, mert hozzászokott, hogy ilyennek lássa őket, s ha annak az utánzását látja, amit tökéletesen ismer, örömét leli benne. De a hozzáértő ember, ha gondolatait a szépség eszményeihez emeli, melyet a természet is követni igyekszik, elragadtatással szemléli azt mint isteni dolgot…


A sorozat következő kötete

A művészet története sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Árkossy István: Nagymesterek
André Chastel: Caravaggio
Jonathan Bale: A barokk művészete
Pogány Ö. Gábor: Magyar festészet a XIX. században
Bényi László: Paál László
Szató Tomoko: A japán művészet
Bernard Denvir: Impresszionizmus
Hajnal Gabriella (szerk.): Cézanne
Jacek Debicki – Jean-François Favre – Dietrich Grünewald – Antonio Filipe Pimentel: A művészet története – Festészet, szobrászat, építészet
Bodor Kata (szerk.): Egon Schiele és kora