Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Soha nem engedlek el 87 csillagozás
Tizenegy évvel ezelőtt Lindsey Nash kislányával együtt az éjszaka közepén elmenekült durva és agresszív férjétől. Az exférjet, Andrew-t börtönbüntetésre ítélték, így Lindsey végre új életet kezdhet.
Lindsey sokat tanult a hibáiból, idősebb és bölcsebb lett, saját vállalkozását vezeti, és neveli az azóta tinédzserré növekedett lányát, akinek most nagyobb szüksége van rá, mint valaha.
Mire Andrew-t kiengedik a börtönből, Lindsey már úgy gondolja, hogy sikerült maga mögött hagynia a múltját. De most mégis úgy érzi, mintha valaki figyelné minden lépését.
Új barátját megfenyegetik, a házába betörnek, a lányát valaki árnyékként követi. Bár Andrew esküszik rá, hogy megváltozott, Lindsey meg van róla győződve, hogy volt férje áll a történtek mögött. De vajon tényleg más ember lett a férfi? Vagy aki valójában holtan akarja látni Lindsey-t, az közelebb van az otthonához, mint gondolná?
„Felkavaró, izgalmas, és egy egészen kicsit idegtépő.” – Library… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2017
Kedvencelte 2
Most olvassa 4
Várólistára tette 68
Kívánságlistára tette 37
Kiemelt értékelések
A bosszúálló krimik témáiból mindig óriási lehetőség nyílik arra, hogy látleletet adjanak a társadalom hibáiról, az emberi psziché végleteiről vagy az egymás közötti hatásmechanizmusokról. A legjobb persze az, ha mindhárom előbb említett elem helyet kap az adott történetben, mert így lehet a legmaradandóbb olvasmányélményt elérni. Ez a történet is bosszúkönyvként „reklámozza” magát, azonban gyermeteg hibái teljesen elrontják az élményt. Az írónő a jól bejáratott helyzetét próbálja felállítani, de nálam elvetette a sulykot. Mert egy bosszútörténetnél minimális elvárás, hogy egy jól definiálható jó álljon szemben egy jól definiálható rosszal. Jelen esetünkben felcserélődnek, de még inkább összezavarodnak ezek a szerepek. Ez még mindig nem lenne baj, ha a könyv akarna is mondani valamit a világról, de C. Stevens úgy döntött, hogy erkölcsi példamagyarázatokkal lepi meg olvasóit, de azért nem kell megijedni, műve megmarad egy buta krimi szintjén. Mert fent leírtakkal együtt még egy elengedhetetlen elemük kell, hogy legyen: szükség van valóban emberi és szerethető karakterekre ahhoz, hogy átéljük az adott személy tragédiáját, és tudjunk szurkolni a főszereplőnek. A könyv valahol itt lő óriási bakot, hisz a két pólus között csak komoly kompromisszumokkal tudok olyat kiválasztani, akiért minimálisan szoríthattam volna, sőt a vége felé elkezdtem ellene szurkolni. Igazából nem is tudom kinek ajánlhatnám a könyvet, ugyanis a lezárás komoly kétséget emelt elém, hogy tulajdonképpen akkor most mit is olvastam? Ki volt a történet fő gonosza, és kinek kellett volna szorítanom? Ezek a kérdések valószínűleg azok, amelyeket soha senki nem tud érdemben megválaszolni. Az egyszerű és már megszokott bosszú témát fogva merészebb történetet próbált létrehozni, de hitelesből szép lassan abszurdba fordulóként írnám le az eredményt. Minél inkább kibontakozik a cselekmény, annál kevésbé hittem el, hogy ezt az írónő valaha is komolyan gondolta volna.
Ez a könyv még jó is lehetett volna HA nem lett volna teletűzdelve unalmas részekkel. De tényleg, olyan ígéretes volt az alaptéma, és a múltbeli részek is nagyon tetszettek, csak a jelen történéseinél nem éreztem azt a feszültséget, amit egy jó pszichothrillernek ki kellene váltania belőlem. Ezen kívül meglepni sem tudott, túl kiszámítható volt az egész.
Egy könyves csoport erre a könyvre szavazott , olvassuk el közösen.
Semmit nem olvastam a kanadai írónőtől , de ezután fogok.
Lebilincselő volt.
3 idősíkban olvashatjuk a történéseket, így mindig egy picit többet tudunk meg a múltról.
Egy családot követhetünk nyomon a boldog kezdettől az elromlásig , az alkoholizmuson át.
Egy tragédia után életük 11 év múlva folytatódik itt a könyvben.
A gyanú árnyékában élni, rettegéssel, izgalomban, emberek félreismerésével , az utolsó oldalakon tűkön ülve , ez jellemzi a könyv hangulatát.
Egy kicsit több kávé fogyasztására inspirált .
Jó könyv volt !
Pillangóhatás. Megtörtént valami, ami elvezetett egy másik történéshez. Úgy látszik, most a családon belüli erőszak tárgykörű könyvek kerültek a kezembe. Nehéz volt elmennie Lindsey-nek, főleg nehéz megmagyarázni egy gyermeknek, hogy miért kell elhagyni az apját. Mivel védte a lányát, így Sophie nem mindent látott abból, amit az apja elkövetett az anyja ellen. spoiler Sophie és Jared kapcsolata érdekesen alakult, féltettem Sophie-t.
olvasás után megadtam rá a 4 csilit.. de valahogy csak piszkálta a csőrömet.. és lejebb csillagoztam..
alapvetően nem egy rossz könyv.. de mégsem érte el nálam a kívánt hatást..
a fülszöveg alapján sokkal megrázóbbra, brutálisabbra számítottam.. de elég langyosra sikeredett… persze ez sehogy nem helyén való, semmilyen kapcsolatban, mindegy hogy heteró vagy meleg. sem gyerek, sem nő, vagy férfi nem kellene, hogy átéljen ilyet viszonylag könnyen és gyorsan haladható, de sajnos unalmas.. még a váltott szemszög ellenére is..
a tettes pedig túl nyílvánvaló.. spoiler
kevésbé edzettek ebben a kategóriában simán élvezhetik és talán még körömrágós is lesz.
Annak ellenére, hogy egy igazán szomorú és nehéz témát dolgoz fel, nekem nagyon tetszett ez a könyv. Nagy hatással volt rám, sokszor akkor is körülötte jártak a gondolataim, amikor nem olvastam, hanem éppen valami mással foglalkoztam.
Izgalmas, fordulatos és elgondolkodtató történet, tele feszültséggel. Az írónő olyan jól alakította a szálakat, hogy egy idő után már mindenki gyanús volt, nem tudtam kiben lehet bízni, ki őszinte és ki az, akiről kiderül, hogy nem az akinek addig hitték.
Több idősíkon játszódik, és több szemszögből ismerjük meg a történéseket, ami talán zavaró is lehetne, de nekem nagyon tetszett ez a megoldás.
Chevy Stevenssel az Aznap éjjel c. regény kapcsán ismerkedtem meg kb. egy évvel ezelőtt. Az a könyv egyszerűen lebilincselő volt (itt a zértékelésem róla: https://www.gcksbookreviewblog.com/2019/04/ertekeles-ch…), úgyhogy amikor szembetaláltam magam ezzel a könyvvel, nem volt kérdése, hogy elolvasom. Az írónő neve és ez a cím eleve sok jót ígért. És nem, tényleg nem volt rossz, de azért volt néhány de, ami miatt nem ütötte meg az általam elvárt szintet. Az alapötlet nagyon tetszett, mindig jó érzéssel tölt el, ha egy könyv nehéz témát boncolgat, mert ezzel súlyos problémákra tudja felhívni a figyelmet. Ez esetben ilyen Lindsey bántalmazó kapcsolata is, amit tökéletesen, apró részletességgel sikerült ábrázolni a regényben. Sajnos azonban Lindsey nem igazán volt szimpatikus számomra, sok meggondolatlan, észszerűtlen döntése volt, amivel nem tudtam azonosulni. spoiler Aztán nem tudom, hogy amiatt, mert kiszámítható volt a történetvezetés vagy amiatt, mert mostanában rá vagyok kattanva a thrillerekre, a könyv első harmadában rájöttem, hogy ki a tettes. Ez pedig innét már jelentősen csökkentette az izgalmakat. Amivel még hadilábon álltam, az Sophie és Jared kapcsolata. Azok az események, amelyekbe betekintést nyerünk, számomra elég nyomasztóak voltak, aztán Sophie gondolataiban teljesen más, sokkal derűsebb kép bontakozott ki előttünk.A regény legjobban sikerült karaktere szerintem egyértelműen Angus, a jelenléte sokat dobott a történeten. Összességében úgy gondolom, a 4 csillagot megéri, valószínűleg én is jobb megítéléssel fordultam volna felé, ha már nem olvastam volna egy sokkal színvonalasabb munkát az írónőtől.
Olyan régóta áll ez a könyv a polcomon és egyre csak halogattam az olvasását. Azt nem tudom miért,de mindig inkább egy másikat választottam a polcról. Hát nagy hiba volt..
A cím nekem valahogy nem illik a történetbe. Nem tudom miért.
Olyan jól sikerült könyv lett,nem hagyta az olvasó figyelmét elkalandozni.
Az állanó információ morzsák amiket kaptunk olvasás közban,újra és újra gondolkodásra késztet.
Senkiben nem lehetünk biztosak,hogy az-e akinek valóban mutatja magát.
Végig pörgött a fejem ki is lehet az elkövető. De jött egy pont és egyből,na ő nem lehet. Pár fejezettel később,na mégis ő az. :D
Ez a történet megmutatja milyen a családon belüli erőszakot elszenvedni,mikor magadnak sem akarod beismerni és mentegeted magad,hogy biztos te vagy a hibás. Vagy ezerszer megbocsáltani,hátha megváltozik. De nem fog! Az ilyen soha nem változik meg.
Szóval aki olyan mint én és valamiért halogatja a könyv olvasását,kérem ne tegye! Nem fogja megbánni,ha egyszer elolvassa.
Mostanában annyi gyenge thrillert olvastam, hogy lassan már egyre alacsonyabbak az elvárásaim, amikor elkezdek egyet. Épp ezért volt ez a könyv pozitív csalódás.
Általában idegesíteni szokott, amikor ennyire lassan történik minden, de most ez sem zavart, annyira teli volt feszültséggel, hogy abszolút olvasatta magát. Imádtam, hogy olyan finoman lettek elhintve a gyanús jelek, hogy olvasóként senkiben sem lehetett megbízni. Egyben voltam száz százalékig biztos, hogy nem spoiler állt a történések mögött. Sokszor fogom ki úgy, hogy amikor a sztori tetszik, akkor a karakterek idegesítenek, de most ez nem történt meg, Lindsay-t is kedveltem, Sophie is hiteles volt és Andrew is roppant jól volt felépítve, bár nyilván ő nem az a karakter, akit szeretni „kell” ebben a könyvben. Még haragudtam is magamra, hogy spoiler
Teljesen átélhető volt a családon belüli erőszakot elszenvedő főszereplő sarokba szorított helyzete, eszembe juttatta a Zárt ajtók mögött című könyvet, akinek az bejött, nagy valószínűséggel ez is be fog.
Összefoglalva: nyomasztó, izgalmas, a vége meg lehet, hogy néhány embernek kiszámítható, de engem nagyon meglepett. Emellett a fordítást is borzasztó igényesnek találtam, úgyhogy megérdemli az öt csillagot, Chevy Stevenstől pedig biztosan olvasok még.
Alapvetően tetszett a könyv, de sajnos nem volt annyira izgalmas, mint vártam. Elég sok volt benne az unalmas rész, nem igazán volt fordulatos. Pedig szeretem az ilyen témájú könyveket, de ez most nem fogott meg annyira.
Népszerű idézetek
Készítek még egy csésze kávét – az első a józan észhez kell, a második pedig csupa élvezet…
Nem örülök, hogy ittál tegnap este, különösen így, ilyen zaklatott állapotban. Az alkohol oldja a gátlásokat, az emberek mindenfélét elkövetnek a hatására, sokan meggondolatlanul cselekszenek, viszont a problémákat nem képes elmosni.
[…] Mindenki követ el hibákat. Felnőttnek lenni azonban azt is jelenti, hogy ezekből tanulunk, bocsánatot kérünk, ha valakit megbántottunk, és továbblépünk. Ma már új nap virradt.
329
Rendben leszel?-kérdezi. Tudom, valójában mit akar mondani. Bírod majd nélkülem? Bírod majd, hogy kitárom a szárnyaim és repülök? Mindig szeretni fogsz?
427. oldal, 46. fejezet (Álomgyár kiadó, 2018)
Az arca mintha darabokra hullott volna hirtelen, majd átrendeződött volna valaki mássá.
10. oldal
Rengeteg dologról megfeledkeztem, de soha nem felejtettelek el szeretni.
76. oldal
A másik férfi még mindig kacagott. Azt hitte, ez az egész a tréfa része – azt gondolhatta, csak mókázunk a férjemmel.
96. oldal
Apád egyetlen módon képes engem elengedni, mégpedig úgy, ha egy koporsóban heverek, amit épp leengednek egy gödörbe.
168. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sienna Cole: Elmejáték 95% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Verity 92% ·
Összehasonlítás - John Marrs: A hazugság ára 91% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak 90% ·
Összehasonlítás - Ludányi Bettina: Kisujjeskü 88% ·
Összehasonlítás - Lisa Jewell: A fenti lakók 87% ·
Összehasonlítás - Jennifer Hillier: A hentes 86% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Broken Dolls – Tönkretett babácskák 83% ·
Összehasonlítás - Paula Hawkins: A lány a vonaton 79% ·
Összehasonlítás - Darcey Bell: Egy kis szívesség 71% ·
Összehasonlítás