Nincs ​menekvés 191 csillagozás

Chevy Stevens: Nincs menekvés

„Ha ​valami rosszat csináltam, még mindig megbüntetett, de már régóta nem ütött meg, és néha azt kívántam, bár megtenné! Ha megütött, az olyan testi dolog volt, ami dacossá tett. De a lelki szarság? Azzal tényleg felülkerekedett, és ahogy múltak a hónapok, a szeretteim hangja egyre halkabb lett, az arcuk pedig elmosódott. Apránként, napról napra egyre zöldebb lett az ég.”

Egy teljesen átlagos napon felbukkan egy teljesen átlagos, barátságos mosolyú vevő. A következő pillanatban azonban Annie, a fiatal ingatlanügynök már elkábítva és megkötözve fekszik egy furgon hátuljában. Amikor magához tér, távoli fakunyhóban találja magát. Fogva tartója megszabja neki, mit és hogyan csináljon, megerőszakolja, teherbe ejti, bántalmazza. Vajon sikerül Annie-nak megölnie rabtartóját és elmenekülnie? Véget érhet egyáltalán ez a rémálom?

Chevy Stevens briliáns thrillerében – akárcsak Emma Donoghue nagy sikerű A Szoba című regényében – az áldozat szemszögéből ismerhetjük meg egy beteg… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Alexandra, Pécs, 2012
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632978185 · Fordította: Bakonyi Berta

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Annie O'Sullivan


Kedvencelte 25

Most olvassa 5

Várólistára tette 155

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Cicu>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Nem volt rossz könyv, de jó se. Sokszor leült a sztori, és az izgalmakat merő unalom váltotta fel. Sokkal jobb könyveket is olvastam már ebben a témában. Annie alpári beszédstílusa pedig rettentően idegesített.

6 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Sokáig halogattam a könyv olvasását, mert a Te és A lepkegyűjtő után ezt csak egy újabb elrablós történetnek gondoltam. És már a fülszövegben említett „megerőszakolja, teherbe ejti, bántalmazza” hármas is hozzájárult ahhoz, hogy tologassam az olvasást.
Hát meg kell mondjam ez a hármas tényleg igazán brutális, életszerű volt a könyvben, néha már rendesen rosszul éreztem magam az olvasás közben, ehhez nagyban hozzájárult az egyes szám első személyű elbeszélés is.
A könyv felepítése is nagyon érdekes volt, de nekem nagyon tetszett. Tulajdonképpen egy nagy spoilerrel indul az egész, hisz Annie egy terápiás foglalkozását követhetjük végig, tehát már itt egyértelművé válik számunkra, hogy sikerült kiszabadulnia a fogvatartójától. Egyébként pont a terápiás szál, és a múlt-jelen váltakozás miatt volt még pár ilyen előspoileres dolog, de érdekes módon ezek csak még izgalmasabbá tették a könyvet, sőt ezektől vált letehetetlenné, minél hamarabb szerettem volna már megtudni, hogy fognak az események a-ból b-be jutni.
Aztán eljutottam odáig a könyvben, hogy Annie kiszabadult (ugye ezt nem tekinthetjük spoilernek), és láttam, hogy még úgy bő száz oldal hátra van a könyvből. Na itt már-már kezdtem sejteni, hogy valami nagy csavar lesz várható, és egy percre sem tudtam letenni a könyvet.
És igazam is lett, de nem csupán egy nagy csavarban volt részem, hanem egy extra-giga-mega nagy csavarban. :)
Most ez a könyv számomra felülmúlta az utóbbi időkben olvasott thrillerek mindegyikét.
Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2015/10/chevy-stevens-ninc…

10 hozzászólás
Csoszi>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Borzongató, megdöbbentő! A könyv eleje kifejezetten nehezen csúszott, untatott. Aztán egyszer csak érdekelni kezdett a történet, úgy nagyjából a felétől. A főszereplő Annie egy „láthatatlan” pszichológusnak meséli el az elrablásának és fogva tartásának történetét. Belegondolni is szörnyű, hogy olyan elvetemült emberek léteznek, mint Pszichó akinek az igazi nevét nem is jegyeztem meg spoiler. Azt hiszem, még sokáig fogok erre a könyvre emlékezni.

>!
Alexandra, Pécs, 2012
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632978185 · Fordította: Bakonyi Berta
Beatrix_Farkas>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Most már hivatalos: tuti, hogy perverz vagyok. Majdnem annyira tetszett, mint Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje, épp csak a stílus volt egy hangyányit kevésbé az enyém.
Annie elképzelhetetlen dolgokat élt állt, mindent abból tudunk meg, amiket elmond a pszichiáternek, s közben a jelen is kibontakozik. Elrablója egy elképesztôen beteg állat, s döbbenetes, hogy Annie spoiler. A sok megaláztatás olvasása közben folyton arra gondoltam: kibírnám? Nem tudom, bár azt mondják a nap végére többet viselünk el, mint amit reggel gondoltunk volna. Nem fogok tudni nagyon spoiler nélkül írni, szóval muszáj vagyok használni a spoiler jeleket, mert aki elolvassa, annak semmit nem szabad errôl tudni. Hiszen szerencsére „nemcsak” egy „szokványos” emberrablós-kínzós sztori, hanem van benne egy nagyon okosan kibontakozó krimi szál is. spoiler azon gondolkoztam, mi jöhet még, vajon a lelkizéssel lesz megtöltve a könyv fele, vagy a spoiler, de nem, ennél több volt benne. Számomra az egyik döbbenet Annie családja volt, az anya és a nagynénje, a két rivalizáló nôvér definiálása szinte lehetetlen, annyira gyomorforgató. S az, ahogy az anyja Annievel bánik, hogy spoiler. Annie olyan ôszintén beszél ambivalens érzéseirôl az anyjához, a barátnôjéhez, az elrablójához fûzôdô viszonyában, ami ritka. spoiler egy dolog hiányzott nekem a végén: spoiler. Borzongásra vágysz? Olvasd el!

4 hozzászólás
Janina13>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Ejha!!!
Na ez nem volt semmi, de tényleg!
Annyi, de annyi minden jut eszembe róla, amit leírnék, de csak azt tudom mondani, hogy olvassátok el.
Nem kicsit lepődtem meg….Nagyon sok helyen bőgtem vagy rettegtem, aztán nem kis csavar történt a sztoriban és már el is felejtettem, hogy előtte milyen is volt a könyv….(mivel két nap olvastam, így eléggé sikerült is jól elkülönítenem)……és hát nem semmi na!!!:D Nem tudok úgy írni róla, hogy ne spoilerezzek… Nekem nagyon tetszett (bár a lezárása ennek is túl hosszúra nyúlt számomra)!

Neelah>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Hű, ez a könyv… ahhoz képest, hogy el sem akartam olvasni, most egészen szomorú vagyok, hogy nem olvashatom tovább.
Kezdjük is az elején (avagy Neelah mesél, akkor is, ha nem kérte rá senki): szeptember első hetében végre lejutottam a Balatonra – az itt eltöltött időm nagy részét azzal töltöm, hogy fekszem a napozóágyban és olvasok (vagy fekszem a konyhaasztal mellett a házban, mert szakad az eső), így aztán jelentős mennyiségű könyvkészletre van szükségem. Mivel tömegközlekedek idáig és amúgy is rengeteg cuccal jöttem, könyveknek már nem volt hely (az e-book olvasómat hoztam, azért mindennek van határa), így megkértem anyukámat, hogy hagyjon itt nekem pár krimit. Tudniillik, ő pontosan ugyanolyan fekszek-és-olvasok típusú nyaraló, mint én. Kiderült, hogy nemrég kölcsönkapott két könyvet, a Fagyos ikreket és a Nincs menekvést, azokat leparkolta nekem. Hurráhurrá.
Három nap után aztán kikényszerítettem a kezemből az aktuális Harry Potter fanfiction-t és a Fagyos ikrekért nyúltam. Elvégre a másikon ott virított egy hatalmas, 50%-os matrica… gondoltam, akkor biztos vacak. Azok a fránya előítéletek, nem igaz? De a Fagyos ikrek nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a nyolcvanadik oldalon még mindig szenvedtem vele, úgyhogy végül félretettem és felkaptam a félárút. Úgy rémlik, három mondat elég volt ahhoz, hogy kirántson a saját valóságomból. Imádtam a főhősnő iróniáját, az egyoldalú párbeszéd illúzióját és persze a történet sodró lendületét. Igazi in medias res a kezdés, amit én imádok, ráadásul az írónő mesterien ugrál az idősíkok között (amit meg általában utálok, de nem itt), hogy lassacskán mindent bemutasson és ne érezze úgy az olvasó, hogy valamiről is lemaradt. Megismerjük a múltat és a jelent, megcsillannak az új szálak, aztán elvarrásra is kerülnek szép sorban, amire nem tudtam máshogy reagálni, csak helyeslő bólogatással.
Olvasás közben az is többször felmerült bennem, hogy mennyire nehéz lehet krimit írni – számomra, aki a fantasy-ben érzem otthon magam, egészen elrémítő a gondolat, hogy a valóság keretei ennyire beszorítanak. De Chevy Stevens remekül vette az akadályt, én pedig még jobban tisztelem a műfaj művelőit, mint korábban.
Összefoglalva (mielőtt még több személyes anekdotát puffogtatok el): feszes történetvezetés, remek karakterek, ügyes lezárás. A felbujtó lelkivilágáról ugyan olvastam volna még, de mivel a történet nem az ő szemszögéből íródott, végül lemondtam arról, hogy emiatt levonjak fél csillagot. Úgyhogy maradt az öt csillag. :)
És most rettentő büszke vagyok magamra, hogy ezt formázással és miegyébbel bepötyögtem telefonon… biztosan elkényelmesedtem, de akkor is a rendes billetyűzeten való gépelésre voksolok.

Tamlilla>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Hú…
Hát így első blikkre nem is tudom mit mondjak. Kavarognak bennem a gondolatok.
Nagyon jó könyv volt ez, igazán jó.

A felépítése tökéletes, mindig egy kicsit tudta emelni az írónő a csúcspont felé tartó hangulatot. És a legvégéig briliánsan tette.
Többször azt éreztem hogy igen, itt a legteteje, de aztán vitt feljebb és feljebb. Szerintem zseniális a hangulatkezelése egészen a végéig. És nagyon jó a befejezés is.
Csak ajánlani tudom olvassátok el!

1 hozzászólás
Leliana>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Könyörtelen, borzongató, magával ragadó iromány volt, amit a közepén majdnem kedvencnek is jelöltem. Elég erősek az idegeim, elég sok durva dologról olvastam mostanában, de Annie történetében volt egy olyan rész, ahol kénytelen voltam letenni, pihentetni az olvasást, mert annyira felháborodtam, annyira mélyen érintett, hogy muszáj volt elmenni nézni valami agyzsongítót. spoiler
A könyv nagyon szarkasztikus, frappáns mondatokból épül fel, tetszik a főszereplő stílusa, örültem, hogy megtalálta az írónő az egyensúlyt, nem tűnt se érzéketlennek, se túlságosan nyávogósnak Annie.
A közepén teljesen elképedtem, nem is igazán tudtam elképzelni, hogy miről fog szólni a folytatás, de egy percig sem kellett unatkoznom, onnan jöttek az igazi csavarok. Bevallom, hogy számítottam valami hasonlóra, de végig gyanús volt mindenki, bármit és annak a szöges ellentétét is el tudtam képzelni :). Megint azon kellett elgondolkoznom, hogy mennyire ismerheti meg az ember a családját, a legjobb barátait, hogy tudhatjuk-e, hogy valójában mi lakik a másikban. Nem.
spoiler
Biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni ezt a történetet, akár így, akár úgy, de nyomot hagy az emberben.

ggizi P>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Ez igazán megdöbbentő volt!
Nagyon tetszett a könyv felépítése, ami már rögtön az elején több mindent nyilvánvalóvá tett, mégis képes volt folyamatos feszültségben tartani és egyre csak adagolta a további szörnyűségeket. Nagyon magával ragadó volt az írónő stílusa ezáltal közelivé és könnyen átérezhetővé tudta tenni az eseményeket. Így utólag hirtelen nem is tudom, melyik szakasz lehetett szörnyűbb Annie-nek spoiler, de az egyértelmű, hogy érzelmi téren kőkemény megpróbáltatásokat kellett elszenvednie.
Iszonyú frusztráló volt, hogy egyesek képtelenek voltak reálisan felfogni tettük következményét és csak a torzított gondolkodásból fakadó beteges nézőpontjukat hajtogatták újra és újra. Ép ésszel fel nem fogható, hogyan képes erre bárki is!

Hópárduc P>!
Chevy Stevens: Nincs menekvés

Nagyon-nagyon tetszett a könyv!!!!
Hihetetlenül olvastatta magát, érdekes és izgalmas volt a történet!


Népszerű idézetek

Cicu>!

Mindig is az egyenruhás srácok voltak a gyengéim.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Annie O'Sullivan
Leliana>!

A legjobb hazudozók mindig közel maradnak az igazsághoz.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság · igazság
Cicu>!

A karácsony nagy szívás volt gyerekkoromban. Nehéz volt végignézni, hogy minden haverom megkapja az összes szart, amit én csak a kirakatokban meg a katalógusokban láthattam.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Annie O'Sullivan
Leliana>!

Egyedül anyu képes elérni, hogy amiatt is szarul érezzem magam, mert szarul érzem magam.

184-185. oldal

Leliana>!

Nem hiszem, hogy anyu rosszat akart volna neki, és ha kegyetlenséggel vádolnám, sokkot kapna. Sosem emelt kezet Emmára – legalábbis én nem tudok róla, de kétlem, hogy képes lenne rá. De a kutya egy éven át semmi szeretetet nem kapott tőle, és ami engem illet, szerintem az is van olyan ártalmas, mint az ütlegelés.

195. oldal

Kókuszka >!

Az idő csak akkor számít, ha céljai vannak az embernek.

195. oldal

Leonine>!

Anyu fel sem fogja, hogy a szeretet hiánya is bántalmazás.

195. oldal

Leliana>!

A nők szeretik azt hajtogatni, hogy olyasvalakire van szükségük, aki mindig ott van nekik: szerető, barát, egyenrangú társ. De ha egyszer megkapják, eldobják az első férfiért, aki úgy bánik velük, mint a szeméttel, és mindegy, mit művel velük, újra és újra visszamennek hozzá.

32. oldal

3 hozzászólás
R_Kingaa>!

Az emberek egyfolytában művelnek szörnyűségeket azokkal, akiket szeretnek.

326. oldal, 24. ülés

R_Kingaa>!

…legszívesebben én is elfutnék, de fel kell állni, és szembenézni a dolgokkal.

352. oldal, 25. ülés


Hasonló könyvek címkék alapján

Nick Cutter: A falka
Louise Penny: Holtan, hidegen
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Baráth Viktória: A főnök
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
Baráth Viktória: A főnök 2.
Helen Fields: Tökéletes maradványok
Carla Norton: Hajszál híján normális