Wild 26 csillagozás

From Lost to Found on the Pacific Crest Trail
Cheryl Strayed: Wild Cheryl Strayed: Wild Cheryl Strayed: Wild Cheryl Strayed: Wild

A ​powerful, blazingly honest memoir: the story of an eleven-hundred-mile solo hike that broke down a young woman reeling from catastrophe—and built her back up again.

At twenty-two, Cheryl Strayed thought she had lost everything. In the wake of her mother's death, her family scattered and her own marriage was soon destroyed. Four years later, with nothing more to lose, she made the most impulsive decision of her life: to hike the Pacific Crest Trail from the Mojave Desert through California and Oregon to Washington State—and to do it alone. She had no experience as a long-distance hiker, and the trail was little more than “an idea, vague and outlandish and full of promise.” But it was a promise of piecing back together a life that had come undone.

Strayed faces down rattlesnakes and black bears, intense heat and record snowfalls, and both the beauty and loneliness of the trail. Told with great suspense and style, sparkling with warmth and humor, Wild… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Atlantic Books, London, 2015
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780857897756
>!
Atlantic Books, London, 2013
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781782390626
>!
Vintage, new york, 2013
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781101873441

3 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

gabiica P>!
Cheryl Strayed: Wild

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

Számomra elképesztően érdekes volt ez a könyv. Noha már láttam a filmet, így utólag már látom, hogy az nem adott át mindent, amit a könyv nyújthatott. Féltem tőle, hogy emiatt nem fog annyira tetszeni, de szerencsére nem csalódtam.

Korábban nem értettem, hogy miért jók az ilyen utak, de most már sokadszorra döbbenek rá, hogy igenis van, akinek erre van szüksége ahhoz, hogy ténylegesen megtalálja önmagát. Ez a szituáció megtanít mindannak az értékelésére, amink van, megtanít arra, hogy másképp lássuk a világot, másképp lássuk önmagunkat. Van idő kikapcsolni, kiszakadni a mindennapokból.

Tetszett az egész. Tetszettek Cheryl gondolatai, a véleménye, az, hogyan élte az életét, és hogyan éli meg ezt az egész túrát, hogyan vészeli át a nehézségeket, hogy végül eljusson a célba.

Ez számomra egy olyan könyv, ami egyből kedvenccé vált, hiszen nekem is felnyitotta a szemem sok mindenben. Talán rám is rámférne egy ilyen túra…

entropic P>!
Cheryl Strayed: Wild

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

Láttam a filmet pár éve, amikor a moziban ment, és nagyon tetszett – lehet, hogy a film tényleg jobb volt, de az is lehet, hogy 4-5 évvel ezelőtt vevőbb voltam erre a nagyon-amerikai fajta önsegítő/önkereső-műfajra meg az ilyesmi művekben rejlő egyszerű tanulságokra.

Akárhogy is, a könyv nem jött be. Lapos, semmitmondó, önismétlő, felszínes, és semmit nem tudok meg belőle se a túraösvényről, se CS elvileg különlegesen bonyolult lelkéről, fájdalmas sorsáról és csodálatos magára találásáról.

Ami a túraösvényt illeti: bár van a könyvben térkép, vannak benne helynevek és konkrétumok, úgy érzem, CS egyáltalán nem tud a vadonról írni. Az ösvényről letéréseit, stoppolásait, kempinghelyeken táborozásait mind remekül leírja – simán látom magam előtt a boltocskákat meg pihenőhelyeket az ösvény közelében, és el tudom képzelni, milyen jó érzés lehet egy hét civilizáció-mentesség után újra emberekkel találkozni, bolti limonádét inni, rendes kaját enni, lezuhanyozni.

De abban a pillanatban, hogy CS az ösvényre lép, a leírás fél másodpercen belül átcsap vagy a testi szenvedések részletezésébe, vagy valami nyolcoldalas flashbackbe, mert CS-nek olyan vad asszociációs képességei vannak, hogy – mittomén – egy kavicsról simán eszébe jut az, hogy kiskorában az anyukája hogyan tanította lovagolni, ami aztán természetesen a ló egész élettörténetének leírásához vezet, ami meg ahhoz vezet, hogy CS leírja – már megint –, hogy hogyan hullott szét a családja, és hogy ő hogyan próbálta a családot összetartani – de nem sikerült! Pedig ő próbálta! Sőt – egyedül csak ő próbálta, a hős Cheryl, miközben mindenki ment a dolgára (vagy lehet, hogy másként kezelte a gyászát? mindegy, az úgyse jó úgy; csak úgy a jó, ahogy Cheryl csinálja: drámai hajtépéssel, mellkas-csapkodással, ruhaszaggatással, sikoltozásokkal; a többiek meg biztos érzéketlen barmok).

Az épp aktuális kirohanás végére jó eséllyel a fejezetnek is vége van, ismét visszatérünk a civilizációba. Remek.

Nem tudom, mit várnék egyébként a valóban-túrázós részektől, de nem ezt.

Ami meg CS bonyolult lelkét és tragikus életét illeti: bár részletekbe menően és elvileg nagyon őszintén elmeséli, hogy mi történt vele és miket csinált ő, nem érzem a dolgok mélységét. Asszem, CS olyan író, akinek a fokozásban és ismételgetésben merül ki az eszköztára, és azt gondolja, hogy ha negyvenháromszor elmondja, hogy teljesen padlót fogott az anyja halála után, akkor az negyvenháromszor hatásosabb. (Nem.)

Ez meg már teljesen személyes ellenérzés itten: ki nem állhatom, amikor valaki teljesen elárvultnak és magára hagyatottnak állítja be magát, miközben nem az. CS-nek pl. van egy tündéri exférje, és vannak igen figyelmes, az ún. segélykiáltásokat (promiszkuitás, drogozás, stb.) meghalló és komolyan vevő barátai. CS ennek ellenére úgy csinál, mintha egyszál-egymaga lenne a világon és nem számíthatna senkire – mert attól biztos hősiesebbnek tűnik az összes minden, amit csinál.

Hát, nem.
Meg amúgy is – mit is csinál CS? Miután sikerült szétrohasztania az egész életét, nulla felkészüléssel elmegy egy millió-kilométeres túrára (óvszer legalább van nála elég – pirospont), ami először nagyon nehezen megy, később már könnyebben megy, meg a legnehezebb/veszélyes részeket amúgy is kihagyja (ez mondjuk tényleg pirospont – annyira legalább nem hülye, hogy rövidnadrágban túrázzon százmérföldeket az olvadó hóban), na mindegy, a végére már egész jól megy, aztán hopp – már vége is.

És komolyan, ez valami szuperképesség – CS mindig eléri, hogy minden róla szóljon, hogy mindig ő legyen a hős, hogy mindig ő legyen az, aki a legtöbbet szenved, aki mindent a legösszeszorítottabb leg-fogakkal tűr, egészen addig a pillanatig, amikor már nem tűr – ez a pillanat egyébként nála mindig hamar eljön –, és akkor meg aztán hirtelen ő lesz a legpusztítóbb és legönpusztítóbb és legkiszámíthatatlanabb ember kerek e világon.
Én én én! Yeah!

CS énközpontúsága néha már tényleg nevetséges. Az egyik fejezetet pl. azzal kezdi, hogy mesél egy kicsit a túraút történetéről: hogy ki találta ki, hogy legyen egy ilyen, s hogy hány ember küzdött évtizedekig, hogy tényleg kiépüljön. Másfél oldal mese után CS hirtelen megvilágosodik, és teljesen komolyan azt mondja: „De hiszen ez az összes ember énrám gondolt, engem képzelt el, amikor kigondolta, hogy jó lenne egy ilyen ösvény!” (Azért utána még hozzáteszi szerényen: „engem, meg a hozzám hasonlókat”.)

Hát igen, ez nem is volt kérdés – közismert tény, hogy a túraösvényeket arra találták ki, hogy fogalmatlan, önmagukat-kereső kiscsajok végiggyalogoljanak rajtuk, és közben végig azon rinyáljanak, hogy: fáj a hátam, vérzik a lábam, már megint lejött egy lábkörmöm; hm, ez a csávó itt a pihenőhelyen tök vonzó, vajon lefeküdjek vele?; á, inkább nem – büdös vagyok és szőrös a lábam, meg egyébként is, részben azért csinálom ezt a túrát, hogy leszokjak a random-szexelésről; hm, de azért jó lenne már dugni egyet; szörnyű ember vagyok, mert szétcsesztem a házasságomat; de ki ne lenne szörnyű ember, ha egyszer annyi tragédiát élt át, mint én?; amúgy meg én vagyok a vadon királynője, ha meg bénázok, akkor csak megrebegtetem a szempillám, és valaki majd úgyis átpakolja a hátizsákom/megtanít jégcsákányozni/elvisz a következő szakaszig/fizet nekem egy italt/stb.

Váhááááá!

Szóval CS igen hamar elkezdett rettentően idegesíteni, és az idő legnagyobb részében már csak azt vártam, hogy vége legyen – legalább olyan hosszúnak tűnik ez a könyv, mint a túraösvény maga. És legalább annyira ki is készít ezzel a CS-féle kérlelhetetlen, végeérhetetlen, egomán rinyálással, mint amennyire az ösvény kikészítene.

15 hozzászólás
Eszterterka>!
Cheryl Strayed: Wild

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

Egy ideje társasággal járjuk a Kék-túrát, így a szemem megakad egy-egy „világ leghosszabb túraútvonalai” és hasonló témájú cikkeken. Nem mondanám, hogy szakértő vagyok a túrázás terén, de van egy icipici rutinom benne. Így akadt ez a könyv a kezembe (úristen, a PCT 2653 mérföldje az hány km is? Hú de sok!). Azt csak később tudtam meg, hogy film is készült belőle.
A furcsa nevű szerző, Cheryl Strayed 26 éves fejjel, több magánéleti tragédiát és nehézséget követően vágott neki a PCT-nek, minimális felkészültséggel. Ezek a hiányzó ismeretek, apró hibák rengeteg nehézséget okoztak neki az út során. Nem egy lélekszaggató könyvnek indult, jókat derültem a bénázásain, élveztem a túraút leírását is, de miután végigbőgtem azt a fejezetet, spoiler, kezdtem kissé komolyabban venni az írót és a történetet.
Ezért a sztoriért a szerző nagyon keményen megdolgozott, élményeiért izzadsággal, vérrel, horzsolásokkal, elvesztett lábkörmökkel, szomjúsággal, éhséggel, fizikai és lelki gyötrelmekkel fizetett, miközben kitartása, elszántsága, az út során gyarapodó tapasztalata vitte őt előre a célja felé.
Azokkal vitatkoznék, akik szerint sok a könyvben a nyavalygás meg a hülye P attitűd: női szerző, női nézőpont. Részletesebben: egyrészt az ilyen jellegű teljesítményeket szép, fiatal lányokból nem nézik ki, ezért meglepődnek rajta, segítőkészebbek is velük vagy akarnak tőlük valamit. Másrészt aki túrázik, pontosan tudja, mennyire tud törni az a túrabakancs rövidebb távon is, egy-egy szakaszról nem is marad más emlék a fájdalmon kívül. Én inkább azt csodálom, hogy ennyi elvesztett lábkörömmel csak ennyit nyavalygott képes volt befejezni a túrát.
Harmadrészt bizonyára oldalakat lehetett volna regélni magáról a túraútvonalról és a többszáz kilométereken keresztüli monoton gyaloglásról, de aki túrázik, az pontosan tudja, hogy a legritkábban történnek az „események” a séta során, így valahol érthető volt a kitérők leírása.

Érdemes volt olvasni ezt a küzdelmet, nekem, mint olvasónak a kis foteljében ücsörögve mindenképp megérte :)
Hogy mit adott nekem ez a könyv? Egyrészt egy új kedvencet, másrészt egy jó adag mehetnéket a túráimhoz.
Ja igen, a filmet ma este meg is nézem, állítólag az is jó.

Papusz>!
Cheryl Strayed: Wild

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

Kell egy kis bátorság ahhoz, hogy az ember így nekivágjon a PCT-nek, de szerintem az igazi bátorság ennek a könyvnek a megírásához kellett. Azt hittem, olyan lesz, mint sok másik utazós-túrázós-önmegtalálós könyv, de Cheryl Strayed teljes, nyers őszinteségétől alighanem ez a legjobb, amit olvastam a műfajban.

virezma P>!
Cheryl Strayed: Wild

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

A pontozásom sokkal inkább annak jár, amiken ez a nő keresztülment, és amiket megmozgatott bennem. Ugyanakkor sokszor idegesített a csöpögőssége és közhelyessége.

rabbit_republic>!
Cheryl Strayed: Wild

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt Cheryl Strayed nagyon jól ír, olvasmányos, érdekesek a kalandjai a PCT-n. Másrészt viszont annyira ellenszenves és olyan hülyén éli az életét, hogy engem sokszor teljesen elidegenített és nem igazán tudtam együtt érezni vele. (Pl. az anyja halálával kapcsolatban, vagy ahogy szétbarmolta a házasságát.)

zsof>!
Cheryl Strayed: Wild

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

A filmet láttam előbb, ami után egyből elhatároztam, hogy el akarom olvasni a könyvet is.
Nagyon tetszett az egész. A nyelvezete se volt nehéz, könnyen meg lehetett érteni.
A PCT nagy kihívás és izgalmas. Kicsit sajnáltam, hogy nem tudtam meg róla többet a könyvből, de itt inkább az úton volt a hangsúly: mind testileg, mind lelkileg.


Népszerű idézetek

ninfa>!

Fear, to a great extent, is born of a story we tell ourselves, and so I chose to tell myself a different story.

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

ninfa>!

Fear begets fear. Power begets power.

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

ninfa>!

I think that if I ever have kids, and they are upset, I won't tell them that people are starving in China or anything like that because it wouldn't change the fact that they were upset. And even if somebody else has it much worse, that doesn't really change the fact that you have what you have. Good and bad.

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

virezma P>!

The father's job is to teach his children how to be warriors, to give them the confidence to get on the horse and ride into battle when it's necessary to do so. If you don't get that from your father, you have to teach yourself.

204. oldal

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

zsofigirl>!

I didn’t feel like a big fat idiot anymore. And I didn’t feel like a hard-ass motherfucking Amazonian queen. I felt fierce and humble and gathered up inside, like I was safe in this world too.

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

Encsi_Horák>!

Grief doesn't have a face.

217. oldal

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

zsof>!

I felt like a hard-ass motherfucking Amazonian queen.

202. oldal

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

zsofigirl>!

Blood is thicker than water, my mother had always said when I was growing up, a sentiment I’d often disputed. But it turned out that it didn’t matter whether she was right or wrong. They both flowed out of my cupped palms.

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

zsofigirl>!

But you seemed so happy was all they could say. And it was true: we had seemed that way. Just as I’d seemed to be doing okay after my mom died. Grief doesn’t have a face.

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail

zsofigirl>!

There’s no way to know what makes one thing happen and not another. What leads to what. What destroys what. What causes what to flourish or die or take another course.

Cheryl Strayed: Wild From Lost to Found on the Pacific Crest Trail


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Keyes: The Minds of Billy Milligan
Heinrich Harrer: Seven Years in Tibet
Martin Pistorius: Ghost Boy
Erik Larson: The Devil in the White City
Gerald Durrell: A Zoo in my Luggage
Gerald Durrell: The Drunken Forest
Gerald Durrell: Golden Bats and Pink Pigeons
Gerald Durrell: The Whispering Land
Gerald Durrell: The Overloaded Ark
Gerald Durrell: The Bafut Beagles