Az ​alkímia 3 csillagozás

Cherry Gilchrist: Az alkímia

Titkos ​tanok című sorozatunkat megújítottuk. Azzal a céllal indítottuk ismét útjára, hogy igényes, okkult tudományokkal foglalkozó köteteket adhassunk az olvasók kezébe. A szerzők az adott témák szakértői, érthető, ugyanakkor rendkívül izgalmas ismeretterjesztő munkáik az ősi és jelenkori titkos tanok világába kalauzolnak el.

Az alkímia ősi tudománya, amely arannyá változtatja az alapfémeket, a modern ember átalakulásának metaforája lehet. Jelen könyv legfőbb célja, hogy körvonalazza az alkímia célkitűzéseit és történetét, majd megvilágítsa, hogyan viszonyul más ezoterikus szellemi áramlathoz, a tudományokhoz és művészetekhez, s miként befolyásolta az utóbbiak fejlődését. A szerző szerint az alkímia a vérünkben van, erőteljes jelképei a kollektív tudattalanban gyökereznek. Ha korábbi formájában el is tűnt a laboratóriumában fáradozó adeptus, az alkímia lelki vonatkozásai, képi világa és jelképrendszere a mai napig számos szellemi vagy gyakorlati tevékenység – többek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Édesvíz, Budapest, 2000
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635284756 · Fordította: Béresi Csilla

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Cherry Gilchrist: Az alkímia

Tisztességesen megírt ismeretterjesztő munka.
A szerző egy okos, művelt laikus (Cambridge-ben diplomázott, orosz kultúrával foglalkozik), nagyon lelkiismeretesen utánanézett mindennek, és éppen mert laikus, azt is tudta, hogy a többi laikusnak mit kell elmagyarázni. :) Nagyon sok mindenről ír, semmibe nem megy bele túl mélyen, de minden iránt fel tudja kelteni az érdeklődést. Nem is kell több ennél, hiszen ezt jelenti az ismeretterjesztés.
Nagyon tetszik, ahogy szétkapja a sztereotípiákat (nem, ezek nem lombikok fölé görnyedő, gyulladt szemű idióták, akik arannyá akarják változtatni a varangyos békát), és ahogy elmagyarázza, hogy nemcsak a modern kémiának használtak az alkímia melléktermék-felfedezései, hanem jó sok más területre is hatott, mivel jó sok minden mással is foglalkozott az alkímia, mint ami közismert. No és nemcsak Európa van a világon, esik itt szó muzulmán és kínai alkimistákról is. :)
Nem is értem, miért nem fordították le hamarabb magyarra, hiszen éppen a 90-es évek elején jelentek meg nálunk tömegével ehhez hasonló (bár korántsem csak ennyire színvonalas) ismeretterjesztő könyvek. Kár, hogy nem akkor jutottam hozzá, amikor A Pendragon legenda meg A pergamen titka volt nálam a sláger. :) Bár lehet, nem baj, mert képes lettem volna felrobbantani a konyhát. :D
No és az is tetszett, hogy kreatív volt a fordító. :D

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Az alkímiai transzmutáció a létezés három síkját fogja át – a testet, a lelket és a szellemet egyszerre mozgósítja. (…) Általánosságban elmondhatjuk, hogy a test tökéletesítésére törekvő alkimisták többet foglalkoztak a fémekkel és a vegyszerekkel, a lombikban lejátszódó folyamatokkal és a kézzelfogható eredménnyel. Valószínűleg az alkímia ezen ágának köszönhetjük a kémiai, tudományos felfedezéseket. A lelket előtérbe helyező adeptus feltehetően a gyógyítást tekintette fő feladatának, megfelelő orvosságok után kutatott, mindenekelőtt az elixírt kereste; ő vélhetően több növénnyel és kevesebb fémmel dolgozott. A szellem alkímiája az ember megvilágosítására törekedett, s az aranycsinálás kézzelfogható, anyagi eredményeit ehhez képest másodlagosnak tartotta. Az elmélkedés szerepét hangsúlyozta az alkímiai munkában, s vallási-bölcseleti stúdiumokba merítkezett.

131-131. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Az alkimisták írásaiból kitűnik, hogy az adeptusnak legalább annyira uralnia kellett önnön természetét, mint a természet törvényeit, s egyiket sem valósíthatta meg türelem, megfigyelés és odaadás nélkül.

19. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Az alkimisták olyan művésznek írták le magukat, akik munkálkodásukkal a természetet tökéletesítik. Az alkímiai folyamatot ugyanakkor a világ teremtésének kibontakozásához hasonlították, s azt gondolták, hogy a lombikban zajló átalakulásokat figyelő adeptus ennek a tanúja.

20. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Az arany több az egyszerű fémnél, amolyan őselv inkább; s bár a közönséges arany mint nemesfém szintén sarkalatos szerepet játszik az alkímia tudományában, a szövegek a felmagasztosult arany, a növényi és a szellemi arany fogalmát is használják.

25. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Az alkimista élő, lélegző szervezetként szemlélte a Földet, amely elképzelése szerint a szüntelen változás, növekedés állapotában leledzik. Az alkímia nem ismert „holt anyagot”; számára minden anyag tele van lélekkel és mozgással.

37. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Mivel azonban a tökéletes kőnek valami látszólag alantasból és értéktelenből kellett létrejönnie, a szükséges anyagot gyakorta olyannak írták le, amelyet megvetnek vagy észre sem vesznek az emberek, noha úgyszólván az utcán hever. Ezért – különösen a középkorban – előszeretettel helyeztek a lombikba undorító, visszataszító anyagokat, olyanokat, mint „por, hamu, húgy, trágya, agyag tetézve” (Chaucer: A kanonok csatlósának meséje), a vérről, szőrszálakról, csontokról és a köpetről nem is beszélve. A kifinomultabb alkimisták megvetették ezt a szokást, és sejtetni engedték, hogy a prima materia nem közönséges anyag, hanem éppenséggel a mindenség titokzatos alkotórésze.

67-68. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Graham Hancock – Robert Bauval: Titkos jelek
Priya Hemenway: A titkos kód
Diethard Stelzl: Gyógyítás kozmikus szimbólumokkal
Lioba Schafnitzl – Harry D. Schurdel: Zászlók és lobogók
Horváth Sándor: A középkori magyar címertan jelképezése
Lukácsné Kardos Ildikó (szerk.): Jelek, szimbólumok
Joseph Piercy: Szimbólumok
Carl Gustav Jung: Titokzatos jelek az égen
Huszka József: A magyar turáni ornamentika története
Jankovics Marcell: A fa mitológiája