Isten ​odavan érted! 1 csillagozás

Újabb csodák az utcáról
Cheri Peters – Sophie Berecz: Isten odavan érted!

Boldog volt, hogy a rémálom véget ért. Hogy maga mögött hagyhatta a gyermek- és ifjúkort. A zaklatásokat, az utcát, a bandákat, a drogmámort.
A Menny áthatolt Cheri poklán.
Aztán, a testi-lelki és érzelmi gyógyulás közepette, a Szabadító félreérthetetlenül a tudtára adja, hogy vissza kell mennie. De már nem mint áldozat. Neki immár dolga van közöttük. Neki talán elhiszik, hogy Isten odavan értük is. Úgy, ahogy vannak, a tűvel, a függőségeikkel, elvadultan. Nincsenek feltételek.
És ahogy sokak gyógyulásának részese lesz, úgy teljesedik ki saját lelki-érzelmi gyógyulása is.
Mintegy két tucat megindító történet. Újabb csodák az utcáról. Cheri történetei? Nem. A saját története sem Cheri története volt. Ezek mind Isten történetei.

Eredeti cím: God Is Crazy About You.

>!
Aeternitas Irodalmi Műhely, Veszprém, 2014
328 oldal · ISBN: 9789639780057 · Fordította: Varga Bernadett

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Dudás_Natália>!
Cheri Peters – Sophie Berecz: Isten odavan érted!

Véletlenül találtam erre a könyvre, és úgy éreztem, meg kell vennem. És milyen jól tettem, hiszen elmondhatatlan élményekkel gazdagodtam.

Az írónő drogos szülők gyerekeként született, sosem kapott szeretetet, így maga is a drog, a bandázás, és a hajléktalanság útján kötött ki. Aztán találkozott Istennel, és az egész élete megváltozott. Istentiszteletekre kezdett járni, tisztességes munkája, szerető férje, gyereke lett. Erről az útról írt egy könyvet, Csoda az utcáról címmel, amit sajnos én nem olvastam, de meg fogom próbálni beszerezni a jövőben.
Az Isten odavan érted című kötete pedig arról szól, ahogyan misszióba kezdett, hogy hozzá hasonlóan elveszett embereknek – többségében tiniknek – segítsen rendbe hozni az életüket.

Egyszerre volt számomra nagyon szép, és borzasztóan megrendítő. Cheri szinte az egész világot bejárja, és mindenhol alámerül a pokol legmélyebb bugyraiba. Nyomornegyedekbe, börtönökbe megy be, de még Thaiföld piroslámpás negyedébe, a gyerekprostitúció kellős közepébe is. Semmitől sem fél. Egyedül csak az érdekli, hogy segíthessen. Még az sem tántorítja el, mikor a maffia megfenyegeti. Csak megy előre. Illetve olyan jól megtalálja a közös hangot az emberekkel, olyan emberekkel, akik a világon senkivel sem akarnak beszélgetni, főleg a problémáikról nem. Neki mégis sikerül szóra bírnia őket, bizalmat építenie, és rengeteg reménytelennek tűnő életbe csodálatos változást hoznia. Akkora hatalmas tiszteletet ébresztett bennem az írónő. Mégsem csupán reményteli a kötet, hanem elképesztően szívszaggató is. Hiszen borzalmas helyekre láthatunk be, ráadásul mindemellett volt a könyvnek még egy nagyon megrendítő vonulata, mégpedig hogy még Cheri sem képes mindenkin segíteni. Vannak akiket nem sikerül megmentenie, és akiknek a sorsa nagyon tragikus véget ér.

Egy kis félelem volt bennem az olvasás előtt azzal kapcsolatban, hogy az írónő keresztény gyülekezet tagja, én pedig más hittel élek, ami ugyan annyira intenzíven az életem része, mint neki a sajátja, és nem tudtam, hogy ez nem lesz-e túlságosan zavaró a számomra. Hiszen az ő vallásának egy nagyon szigorú keretrendszere van, és reméltem, hogy nem ezekre a dogmákra fog kerülni a hangsúly a történetek helyett. Hálistennek ez a legnagyobb százalékban nem volt így. Nagyon kis szerepet kapnak a könyvben a vallási dogmák, és inkább a megfelelő helyre van helyezve a hangsúly, olyannyira, hogy a homlokegyenest más hitemmel szinte végig vadul bólogattam az írónő elmélkedéseire, kiszólásaira. Néha fordult csak elő, hogy kibuktak belőle olyan dolgok, amiken felhúztam a szemöldökömet. Például a melegek lesajnálása, és betegnek, bűnösnek tekintése megjelenik pár mondatban, egyenesen „AIDS-es melegek”-ként emlegetve, mintha ez a betegség csak őket súlytaná, illetve ők is egy megváltandó csoportként vannak kezelve, ami nem túl szép, és nem esett túl jól olvasni. Hálistennek csak egyetlen bekezdés volt, de ennyi is bár ne került volna bele. A másik, mikor egy súlyos betegségből felépült embert nem tisztel, és nem biztosít számára lehetőséget arra, hogy még több ember előtt beszélhessen a gyógyulásáról, mert az illető nem hangsúlyozza folyamatosan, hogy Isten mentette őt meg, hanem picit másképp közelíti meg ezt a kérdést. Illetve a harmadik, amit nekem kellemetlem volt olvasni, mikor a barátnője gyászolt, és kicsit eltért a hite az övétől, így másképp kezelte a veszteségét, mint ahogy az írónő tette volna, és érezni lehetett a gondolataiban, hogy lesajnálja ezt a barátnőjét. Hogy nem tiszteli, és nem elfogadja a hitét, hanem úgy tekint rá, hogy szerencsétlen nem tudja az igazságot, de nem akarom felvilágosítani mert félek hogy megsértődne. Aztán mégis elkezdi neki magyarázni hogy amit ő hisz, hogy hol van az elveszített szerette, az nem igaz.
Ez a három szituáció nekem nagyon éles, és szúrós volt. Viszont ezekkel együtt sem tudom nem csodálni, mert azt látva, honnan hová jutott, majd mi mindent vitt véghez, egészen elképesztő.

Meg kell még említenem, hogy maga a formátum is nagyon kellemes. Puha, jól nyitható, kicsi alakú, kellemes fogású, de a betűk megfelelő méretűek (bár nekem semmi bajom nincs az apró betűkkel sem). Viszont emellett még egy átolvasás ráfért volna, mert sok benne az elírás, és ezek nem elütések, hanem ragozási hibák, rosszul használt szavak. Szerencsére maga a történet annyira jó volt, hogy ez a probléma az élményből keveset vett el.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ördög Nóra: Pozitív
Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években
Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője
Mahátma Gandhi – Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Erőszakmentesség és együttérzés
Robert Merle: Francia história
Csoma Mózes: Korea és Magyarország 1956-ban
Túlélőkészlet a Biblia olvasásához
Henry Cloud – John Townsend: Határaink
Jaap Scholten: Báró elvtárs
Géraldine Schwarz: Emlékezet nélkül