Charlotte Rogan első könyve letehetetlen: cselekménye izgalmas, fordulatos, a stílusa gördülékeny. Elgondolkodtató, morális kérdéseket vet fel, anélkül hogy moralizálna. A történet az első világháború kitörése idején játszódik, és egy elsüllyedt hajó túlélői sorsán keresztül vizsgálja, határhelyzetben hogyan foszlik le a civilizáció az emberekről, miként állatiasodnak el. A másik érdekes kérdésfelvetés, hogy egy szélsőséges helyzetet ki él túl, és miért. A Mentőcsónak túlélőit bírósági tárgyalás várja és a média hisztérikus bűnbakkeresése. Az Alekszandra cárnő óceánjáró hajó 14-es számú mentőcsónakjának huszonegy napig tartó hányattatásairól Grace Winter naplója tudósítja az olvasót, melyet védőügyvédeinek kérésére írt. A hajótöröttek közül három nőt – a főhősnő mellett Ursula Grantet és Hannah Westet – megmentésük után bíróság elé állítanak, mert a mentőcsónakban töltött 14. napon megölték a csónakot addig irányító tengerészt, az Alekszandra cárnőn szolgáló Mr. Hardie-t. A regény… (tovább)
Mentőcsónak 83 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 33
Kívánságlistára tette 27
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Valahol az Atlanti óceánon, a I. Világháború kitörése idején elsüllyed az Alexandra Cárnő óceánjáró hajó. Először a nőket és a gyerekeket mentik, és néhány mentőcsónaknak sikerül eltávolodnia a süllyedő hajótól, és ezek az emberek okkal remélhetik, hogy megmenekülnek, de az igazi megpróbáltatások csak most jönnek. A csónak túlterhelt, az élelem és a víz tartalékok vészesen fogynak, miközben embert próbáló döntéseket kell hozniuk az életben maradásért. Nemcsak egymásra jelentenek veszélyt, hanem a megbomlott elme is életveszélyes ebben a helyzetben. A történetet Grace visszaemlékezései alapján ismerhetjük meg, hogyan élte át, mit tett, ő és a társai. Vajon mennyire elítélendő ebben a helyzetben egy bűntett? Nem mindennapi történetet olvashattam, izgalmas volt látni, hogy mire képesek az emberek, mivé válnak, válhatunk ha az életünk a tét.
Nagyon érdekes jellemfejlődéseknek lehettem tanúja. A főhősnő jellemvonásai kicsit sem stimmeltek az enyémeimmel, így, mondhatni elég nehéz volt vele azonosulnom. Maga a történet izgalmas volt, ha egyszer belekezdett az ember, akkor utána már nem tudja letenni. A két hatalmaskodó nő és a kapitány konfliktusában én a kapitánynak adok igazat. Ahhoz, hogy túlélhessenek áldozatot kell hozni, kell a hidegvérrel és a nyugalommal átgondolt tiszta fej.
A lelkészt nagyra becsülöm, bár az író biblia ismerete kicsit hiányos. A pap fő kérdése spoiler Nos ezért a bakiért jár legalább fél csillag levonása, sajnos.
De összességében megéri elolvasni :D
Megmenekülős-túlélős történetet keresve találtam meg a könyvet, és jó választás volt, mert végig lekötött, izgalmas volt, főleg az, hogy a szereplők személyisége bontakozott ki a szemünk előtt, egy katasztófahelyzetben mutatta meg mindenki a valódi arcát. A cselekemény tárgyalótermi részeivel is szimpatizáltam, az okokat-indokokat feltárva derült ki, mi is történhetett valójában a hajókatasztrófát túlélő menekültekkel. Ajánlom!
Ez egy erős lélektani regény volt, a Titanic tragédiája után két évvel elsüllyedt Alekszandra cárnő 39 túlélőjéről. Elképzelni sem tudom, milyen lehet az érzés, amikor 21 napig vagy „összezárva” ennyi emberrel egy mentőcsónakban, víz és élelem nélkül. Elkerülhetetlenek a betegségek, a személyes ellentétek, a viszályok, hatalmi harcok, emberi játszmák. A történtek mellett egy kis bepillantást nyerhettünk az akkori politikai helyzetbe, a nők egyenjogúságáról / szavazati jogáról szóló harcba, és hogy kinek milyen véleménye volt ezzel kapcsolatban. Érdekes volt, ahogy arról vitatkoztak az emberek, kinek kellene feláldoznia magát önként a többiek érdekében… Furcsamód a főszereplő Grace-t nem tudtam megkedvelni, végig egy határozatlan, „semmilyen” nőnek gondoltam, az a típus, akit csak úgy letesznek a sarokba, és ott marad… még a száját sem nyitotta ki soha senki mellett, és senki ellen. Egyedül a férjére emlékező részeknél tartottam igazán őszintének a fájdalmát. Viszont a „gonoszt”, Hardie-t erős, céltudatos férfinak láttam, aki mindent megtett azért, hogy megmeneküljenek – még ha volt is némi hátsó szándéka. A Hardie – Blake vonal tisztázatlan maradt, kíváncsi lettem volna, mi is történt valójában. A tárgyalás, az ügyvédek, a pszichológus munkája, és végül az ítélet sajnos elég semmitmondóra sikerült, ezért 4 csillagnál többet nem tudtam adni rá.
Alapjában véve nem szoktak tetszeni az ilyen stílusú könyvek, de ez most kivételt képez. Érdekes volt végigolvasni egy túlélő szempontjából, hogyan változnak meg az emberek, ha össze vannak zárva egymással, étlen-szomjan, és hogyan válnak akár egymás farkasaivá is, ha önös érdekeik úgy kívánják. Szerintem igen érdekes és tanulságos képet fest le az író az emberről, ha hajótöröttként a túlélés a tét.
Annyival többet lehetett volna kihozni ebből a történetből. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült ez az írónőnek. A könyv közepéig kevertem az összes főszereplő nevét, mert annyira jelentéktelen személyiségek voltak mind a főhőssel együtt. Grace egy haszonleső, unalmas figura. Sok mellékszál nem kapott befejezést, így hiányérzet marad az utolsó oldalak elolvasása után. Pozitívum viszont a gyönyörű borító és néhány igazán fontos kérdés felvetése: meddig megy el az ember a túlélés reményében? milyen a nők helyzete az adott korban? kívülállóként elítélhető-e valaki a szélsőséges lépésekért, amit önmaga érdekében tesz?
Akár meg is történhetett volna. Néhol eltúlzottnak gondoltam, aztán belegondoltam, hogy vajon én hogyan cselekednék hasonló körülmények közt, ha az életem múlna rajta… Még így, a hétköznapokban is megtudom lepni magam egy-egy élethelyzetre adott reakciómmal, ott meg végképp esélyes lenne, hogy ámulatból bámulatba ejteném magam. Azt viszont akármennyire is akarom nem sikerül elképzelnem, hogy önként kiugornék másokért, esetleg önmagamért, amiért besokalltam a szenvedéstől, bár ezt is csak gyengén, hisz nem vagyok az a kifejezett (sőt egyáltalán nem vagyok) öngyilkos hajlamú teremtés.
„határhelyzetben hogyan foszlik le a civilizáció az emberekről, miként állatiasodnak el. A másik érdekes kérdésfelvetés, hogy egy szélsőséges helyzetet ki él túl, és miért.”
Ha már leállatiasodás, akkor farkastörvények, és ha farkastörvények, akkor az erős maradjon, a gyenge pusztuljon. Nem értettem, hogy miért csak az egyik nemnek kellett sorsot húznia az „önkéntesek toborzásánál”, azaz hogy miért férfiak és nők, és nem gyengék s erősek csoportjára osztódottak.
Hiányoltam a Henry-Hardie s Blake-Hardie feltevések végéről a pontot, de csak épp, hogy egy leheletnyit. A végét – „Az ítélet”-től – pedig kicsit semmilyennek éreztem, ezért is az egy csillagnyi levonás.
Jókor találtunk egymásra a könyvvel, pont ilyen könnyű stílusban íródott olvasmányra volt szükségem…
Hajótörés után a mentőcsónakban. A túlélésért folytatott küzdelem felülírja a társadalmi szabályokat, előírásokat. A kérdés az, hogy van-e joga a társadalomnak a megmenekülés után számon kérni ezt a túlélőktől, és mikortól számít gyilkosságnak a gyilkosság. Harc a túlélésért, a reményért, a hatalomért, majd a végén az igazságért. Elgondolkodtató, hogy ki mit tenne meg egy ilyen szituációban a túlélésért és a többiekért, de szerintem az igazi választ senki sem tudja előre.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire „tetszeni” fog, végig úgy éreztem magam, mintha egy külső szemlélő lennék, de mégis ott ülnék a mentőcsónakban én is. Jó kis történet, nem volt Titanicra hajazós szerencsére az elején kicsit féltem ettől, hiányoltam bizonyos napok bővebb kifejtését, de persze ez a főszereplő visszaemlékezése volt, tehát úgy lett teljesen hiteles (mintha tényleg megtörtént volna), hogy nem emlékezett mindenre. Amire viszont igen az érdekes volt. Feszegette a tipikus kérdéseket ez a könyv, hogy mi történik az emberekkel ha lehullik róluk az emberiesség, mennyit ér az önfeláldozás, lehet-e jó döntést hozni adott helyzetben és mire vagyunk képesek ha a saját életünk a tét.
Népszerű idézetek
Nem először gondolkodtam el azon, nem akkor történnek-e életünk legnagyobb tragédiái, amikor a természetünknek ellentmondó helyzetekbe hozzuk magunkat.
Időnként belelógattam a felhólyagosodott kezem a lábamnál álló vízbe, hogy belemarjon a só a sebbe. Érezni akartam valami mást is a rettegésen kívül.
134. oldal
Ha el is loptunk volna valamit Blake-kel – felelte –, ami egyébként a hajóval együtt elsüllyedt volna, és az idők végezetéig ott pihenne az óceán sötét fenekén, akkor is azt mondanám, hogy maguk, akiknek mindenük megvan, mit sem tudnak a nélkülözésről. A szegénység pontosan olyan, mint hajótöröttnek lenni! Könnyű erkölcsösnek lenni, ha semmiben nem szenved hiányt az ember! Ha pedig nem loptunk volna el semmit, akkor úgy érzem, bár megtettük volna.
179. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Justin Cronin: A tizenkettek 90% ·
Összehasonlítás - Dane Huckelbridge: Vízkastély 88% ·
Összehasonlítás - Charles Martin: Hegyek között 91% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: A Vörös és a Vadász 91% ·
Összehasonlítás - Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó 88% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: A rezervátum titka 96% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A marsi 94% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Édes Flores 91% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Holnap 91% ·
Összehasonlítás - Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol 89% ·
Összehasonlítás