Mentőcsónak 60 csillagozás

Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Charlotte ​Rogan első könyve letehetetlen: cselekménye izgalmas, fordulatos, a stílusa gördülékeny. Elgondolkodtató, morális kérdéseket vet fel, anélkül hogy moralizálna. A történet az első világháború kitörése idején játszódik, és egy elsüllyedt hajó túlélői sorsán keresztül vizsgálja, határhelyzetben hogyan foszlik le a civilizáció az emberekről, miként állatiasodnak el. A másik érdekes kérdésfelvetés, hogy egy szélsőséges helyzetet ki él túl, és miért. A Mentőcsónak túlélőit bírósági tárgyalás várja és a média hisztérikus bűnbakkeresése. Az Alekszandra cárnő óceánjáró hajó 14-es számú mentőcsónakjának huszonegy napig tartó hányattatásairól Grace Winter naplója tudósítja az olvasót, melyet védőügyvédeinek kérésére írt. A hajótöröttek közül három nőt – a főhősnő mellett Ursula Grantet és Hannah Westet – megmentésük után bíróság elé állítanak, mert a mentőcsónakban töltött 14. napon megölték a csónakot addig irányító tengerészt, az Alekszandra cárnőn szolgáló Mr. Hardie-t. A regény… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 2012
274 oldal · ISBN: 9789630972819
>!
Kossuth, Budapest, 2012
274 oldal · ISBN: 9789630971881 · Fordította: Zsolnai Lajos

Most olvassa 2

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
buzavirág P
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Valahol az Atlanti óceánon, a II. Világháború kitörése idején elsüllyed az Alexandra Cárnő óceánjáró hajó. Először a nőket és a gyerekeket mentik, és néhány mentőcsónaknak sikerül eltávolodnia a süllyedő hajótól, és ezek az emberek okkal remélhetik, hogy megmenekülnek, de az igazi megpróbáltatások csak most jönnek. A csónak túlterhelt, az élelem és a víz tartalékok vészesen fogynak, miközben embert próbáló döntéseket kell hozniuk az életben maradásért. Nemcsak egymásra jelentenek veszélyt, hanem a megbomlott elme is életveszélyes ebben a helyzetben. A történetet Grace visszaemlékezései alapján ismerhetjük meg, hogyan élte át, mit tett, ő és a társai. Vajon mennyire elítélendő ebben a helyzetben egy bűntett? Nem mindennapi történetet olvashattam, izgalmas volt látni, hogy mire képesek az emberek, mivé válnak, válhatunk ha az életünk a tét.

>!
Siberian_girl
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Nagyon érdekes jellemfejlődéseknek lehettem tanúja. A főhősnő jellemvonásai kicsit sem stimmeltek az enyémeimmel, így, mondhatni elég nehéz volt vele azonosulnom. Maga a történet izgalmas volt, ha egyszer belekezdett az ember, akkor utána már nem tudja letenni. A két hatalmaskodó nő és a kapitány konfliktusában én a kapitánynak adok igazat. Ahhoz, hogy túlélhessenek áldozatot kell hozni, kell a hidegvérrel és a nyugalommal átgondolt tiszta fej.
A lelkészt nagyra becsülöm, bár az író biblia ismerete kicsit hiányos. A pap fő kérdése spoiler Nos ezért a bakiért jár legalább fél csillag levonása, sajnos.
De összességében megéri elolvasni :D

>!
Iustitia
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Ez előtt a könyv előtt még sosem gondoltam bele azokba az eseményekbe, azokba az erkölcsi döntésekbe, amiket ez a könyv boncolgat.
Ha egy hajótörés túlélői előkerülnek, szinte természetesnek venné az ember, hogy valamiféle tisztelet övezi őket, megértés, támogatás. Nyilvánvaló, hogy azért, hogy túlélhessenek, meg kellett küzdeniük, mégsem gondoltam azt sosem, hogy ez gyilkosság. Ez szerencsétlenség. Kicsit olyan, mint a természetes kiválasztódás; az erősebb marad, a gyengébb megy.
Az a néhány férfi, aki feláldozta magát, természetesen elismerést érdemel, de vajon ez így történne a való életben is? Nem ragaszkodik jobban az ember az életéhez akkor is, ha az már csak egy szalmaszálon függ?

>!
Lanore P
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Ez egy erős lélektani regény volt, a Titanic tragédiája után két évvel elsüllyedt Alekszandra cárnő 39 túlélőjéről. Elképzelni sem tudom, milyen lehet az érzés, amikor 21 napig vagy „összezárva” ennyi emberrel egy mentőcsónakban, víz és élelem nélkül. Elkerülhetetlenek a betegségek, a személyes ellentétek, a viszályok, hatalmi harcok, emberi játszmák. A történtek mellett egy kis bepillantást nyerhettünk az akkori politikai helyzetbe, a nők egyenjogúságáról / szavazati jogáról szóló harcba, és hogy kinek milyen véleménye volt ezzel kapcsolatban. Érdekes volt, ahogy arról vitatkoztak az emberek, kinek kellene feláldoznia magát önként a többiek érdekében… Furcsamód a főszereplő Grace-t nem tudtam megkedvelni, végig egy határozatlan, „semmilyen” nőnek gondoltam, az a típus, akit csak úgy letesznek a sarokba, és ott marad… még a száját sem nyitotta ki soha senki mellett, és senki ellen. Egyedül a férjére emlékező részeknél tartottam igazán őszintének a fájdalmát. Viszont a „gonoszt”, Hardie-t erős, céltudatos férfinak láttam, aki mindent megtett azért, hogy megmeneküljenek – még ha volt is némi hátsó szándéka. A Hardie – Blake vonal tisztázatlan maradt, kíváncsi lettem volna, mi is történt valójában. A tárgyalás, az ügyvédek, a pszichológus munkája, és végül az ítélet sajnos elég semmitmondóra sikerült, ezért 4 csillagnál többet nem tudtam adni rá.

>!
Ydna
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Akár meg is történhetett volna. Néhol eltúlzottnak gondoltam, aztán belegondoltam, hogy vajon én hogyan cselekednék hasonló körülmények közt, ha az életem múlna rajta… Még így, a hétköznapokban is megtudom lepni magam egy-egy élethelyzetre adott reakciómmal, ott meg végképp esélyes lenne, hogy ámulatból bámulatba ejteném magam. Azt viszont akármennyire is akarom nem sikerül elképzelnem, hogy önként kiugornék másokért, esetleg önmagamért, amiért besokalltam a szenvedéstől, bár ezt is csak gyengén, hisz nem vagyok az a kifejezett (sőt egyáltalán nem vagyok) öngyilkos hajlamú teremtés.
„határhelyzetben hogyan foszlik le a civilizáció az emberekről, miként állatiasodnak el. A másik érdekes kérdésfelvetés, hogy egy szélsőséges helyzetet ki él túl, és miért.”
Ha már leállatiasodás, akkor farkastörvények, és ha farkastörvények, akkor az erős maradjon, a gyenge pusztuljon. Nem értettem, hogy miért csak az egyik nemnek kellett sorsot húznia az „önkéntesek toborzásánál”, azaz hogy miért férfiak és nők, és nem gyengék s erősek csoportjára osztódottak.
Hiányoltam a Henry-Hardie s Blake-Hardie feltevések végéről a pontot, de csak épp, hogy egy leheletnyit. A végét – „Az ítélet”-től – pedig kicsit semmilyennek éreztem, ezért is az egy csillagnyi levonás.

Jókor találtunk egymásra a könyvvel, pont ilyen könnyű stílusban íródott olvasmányra volt szükségem…

>!
Ágnes_Tamàs
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Jó kis olvasmány volt. Azt hittem részletes leírást kap a történelmi háttér is, ám így enélkül is egy remek könyv volt.

>!
Rooxy
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Sajnos másra (értsd: jobbra) számítottam. Nem szimpatizáltam az elbeszélővel, zavaros és unalmas volt a történetvezetés, rengeteg kérdés megválaszolatlan és rengeteg szál elvarratlan maradt…
Bővebben: http://ilovebooks.blogger.hu/2017/10/22/charlotte-rogan…

>!
kzsuzsu
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Hajótörés után a mentőcsónakban. A túlélésért folytatott küzdelem felülírja a társadalmi szabályokat, előírásokat. A kérdés az, hogy van-e joga a társadalomnak a megmenekülés után számon kérni ezt a túlélőktől, és mikortól számít gyilkosságnak a gyilkosság. Harc a túlélésért, a reményért, a hatalomért, majd a végén az igazságért. Elgondolkodtató, hogy ki mit tenne meg egy ilyen szituációban a túlélésért és a többiekért, de szerintem az igazi választ senki sem tudja előre.

>!
Idiocry
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

Nem gondoltam volna, hogy ennyire „tetszeni” fog, végig úgy éreztem magam, mintha egy külső szemlélő lennék, de mégis ott ülnék a mentőcsónakban én is. Jó kis történet, nem volt Titanicra hajazós szerencsére az elején kicsit féltem ettől, hiányoltam bizonyos napok bővebb kifejtését, de persze ez a főszereplő visszaemlékezése volt, tehát úgy lett teljesen hiteles (mintha tényleg megtörtént volna), hogy nem emlékezett mindenre. Amire viszont igen az érdekes volt. Feszegette a tipikus kérdéseket ez a könyv, hogy mi történik az emberekkel ha lehullik róluk az emberiesség, mennyit ér az önfeláldozás, lehet-e jó döntést hozni adott helyzetben és mire vagyunk képesek ha a saját életünk a tét.

>!
Dandelion
Charlotte Rogan: Mentőcsónak

(Érdekes volt ez a könyvet pár forró nyári napon a Balaton parton olvasni, de ez is hozzátartozik az élményemhez.)

Bár nem emelném egy Hemingway szintre, de kifejezetten tetszett. Nagyon érdekes, izgalmas, fordulatos történet volt, és nagyon mélyen elgondolkodtató gondolatokat is találtam benne. Szeretem az olyan történetek, amelyek „peremvidékre” viszik a sztorit, ahol az erkölcsi normák széthullanak és nem lehet egyértelműen elválasztani, hogy mi a jó és mi a rossz. Ez pontosan ilyen történet volt, az emberi lélek mélyéig hatolt és nagyon szépen vázolta a lehetőségeket, amelyeket egyes szereplők választottak. A kérdések, mint hogy ki mit tenne meg a túlélésért, megdöbbentőek, durvák és arcul csapósak voltak, de kellenek az ilyenek, ezek ébresztik fel az embert a saját kényelmes, fejlett világbeli problémái közül.
Kifejezetten ajánlom, ha valaki elgondolkodtató, ugyanakkor érdekes történetre vágyik, olyanra, ami saját magunkkal kapcsolatban is kérdéseket vet fel (én a mai napig nem tudom, a csónakban ki lettem volna és mit tettem volna), és a határokat feszegeti.


Népszerű idézetek

>!
Ninácska 

Tapasztalataim szerint hiába találunk ki száz indokot valamire, mindig kiderül, hogy az igazi nincs közöttük.

58. oldal

>!
Lanore P

Kimutattuk hát a fogunk fehérjét. Lehullott rólunk a tisztesség álarca, s kiderült, milyen értéktelenek vagyunk. Ha az embernek nincs élelme és fedél a feje felett, minden jó és nemes elvész belőle.

146. oldal

>!
cassiesdream

Nem először gondolkodtam el azon, nem akkor történnek-e életünk legnagyobb tragédiái, amikor a természetünknek ellentmondó helyzetekbe hozzuk magunkat.

>!
Szinva

Aznap éjjel azon töprengtem, hogy az ember lehetőségei a legritkább esetben helyesek vagy helytelenek, jók vagy gonoszak. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a legkevésbé sem egyértelmű problémákkal szembesülünk, és semmi sem mutatja meg számunkra a helyes utat.

153. oldal

>!
Krenai

Időnként belelógattam a felhólyagosodott kezem a lábamnál álló vízbe, hogy belemarjon a só a sebbe. Érezni akartam valami mást is a rettegésen kívül.

134. oldal

1 hozzászólás
>!
Szinva

Úgy vélem azonban, hogy az ember alaptermészetéből adódóan különlegesnek tartja magát (…)

264. oldal

>!
Lanore P

Mr. Reichmann igazi lángelme volt, kiváló a szakmájában, de mint a férfiaknak általában, neki is ritkán volt fogalma arról, hogy egy nő mely döntéseket hozta már meg, és melyeket nem.

244. oldal

>!
Franciska_Sinka

Könnyű erkölcsösnek lenni, ha semmiben nem szenved hiányt az ember!

179

>!
Ninácska 

Ahogy kihúzta a pálcikáját, eszelősen felnevetett és kiugrott a csónakból. (…) Az volt legszörnyűbb, hogy olyan emberek kedvéért történt az önfeláldozás, mint mi vagyunk.

146-147. oldal

>!
Gyöngyi69

Ha el is loptunk volna valamit Blake-kel – felelte –, ami egyébként a hajóval együtt elsüllyedt volna, és az idők végezetéig ott pihenne az óceán sötét fenekén, akkor is azt mondanám, hogy maguk, akiknek mindenük megvan, mit sem tudnak a nélkülözésről. A szegénység pontosan olyan, mint hajótöröttnek lenni! Könnyű erkölcsösnek lenni, ha semmiben nem szenved hiányt az ember! Ha pedig nem loptunk volna el semmit, akkor úgy érzem, bár megtettük volna.

179. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Erik Fosnes Hansen: Zsoltár az út végén
Völgyi Péterné Reich Márta – Balogh Tamás: A Titanic árnyékában
Alex Wedding: Hajótörés a Jegestengeren
Danielle Steel: A legdrágább kincs
Danielle Steel: Erősebb a szerelemnél
Danielle Steel: Erősebb a szeretetnél
Alessandro Baricco: Tengeróceán
Yann Martel: Pi élete
Simon Adams: Titanic (angol)
Barbara Williams: Titanic Crossing