Az ​utolsó vándorlás 211 csillagozás

Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valamikor ​a közeli jövőben, amikor a globális klímaváltozás miatt egymás után halnak ki a fajok, Franny Lynch eltökéli, hogy követi a sarki csérek utolsó ismert kolóniáját az egész földgolyót átszelő utazásukon. Az apró madarak évente kétszer teszik meg az északi sarkkörtől a déli sarkkörig tartó távot, és a tudósok szerint ez lesz utolsó vándorlásuk, miután élőhelyeik pusztulása miatt nem élik túl az utat.
A fiatal nő a kihalt tengereket hiábavalóan kutató halászhajó, a Saghani fedélzetén ered a madarak nyomába a kiüresedő világban, valódi céljai azonban nem csupán a legénység többi tagja, hanem önmaga előtt is rejtettek. Milyen traumák, tragédiák és kétségbeesett remények hajtják őt és a legénységet ezen az őrült úton, Grönland partjaitól az Antarktisz olvadó jégmezőiig, és miért akar vándorlása végén Franny véget vetni az életének?

Az ausztrál írónő, Charlotte McConaghy műve első sorától kezdve rabul ejt, magával ragadó utazás a végső kétségbeeséstől az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Alexandra, Pécs, 2021
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635820375 · Fordította: Stemler Miklós
>!
Alexandra, Pécs, 2021
352 oldal · ISBN: 9789635820382 · Fordította: Stemler Miklós

Enciklopédia 13


Kedvencelte 33

Most olvassa 14

Várólistára tette 256

Kívánságlistára tette 206

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

Franny Lynch eltökéli, hogy követi a sarki csérek vélhetőleg kihalásuk előtti utolsó útját. Hogy mi motiválja, mi készteti erre, az a lassan hömpölygő történetből mozaikszerűen rajzolódik ki. Hol a közelmúltba, hol a távoli múltba lépünk vissza, hogy megismerjük főhősnőnk gyerekkorát, házasságát, életének nehéz és sorsfordító pillanatait. Vajon megéri a nagy áldozat, a kimerítő, erőt próbáló utazás?
Ebben a lélektani regényben megkaptam mindent, amit szeretek egy történetben: feszültséget, izgalmat, romantikát, drámát és még némi humort is. Számomra egy letehetetlen olvasmány volt és az évem legjobb könyvélményei közé sorolom. Alig várom a szerzőnő második kötetét, vakon bizalmat szavazok neki!

>!
Alexandra, Pécs, 2021
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635820375 · Fordította: Stemler Miklós
Morpheus>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

Richard Powers: Égig érő történet c. könyvéhez hasonlatos, szépirodalmi szintű remekmű. Aki azt szerette, ezt is fogja, és viszont. A jövőt ábrázolja, azt a jövőt, amelyik hamarosan be fog következni, amelyben visszavohatatlanul kipusztul az állatok 99 százaléka. A főszereplőről szinte az első oldalakon megtudjuk, hogy többé-kevésbé őrült a traumáktól, amelyek érték. Ezek egymás után, lépésről lépésre tárulnak fel előttünk, végül minden értelmet nyer, sokkal kevésbé ítélhető el a tettei miatt, mint az az inkább többé, mint kevésbé őrült civilizáció, amelyben élünk. Emberiség, jó kipusztulást. Addig is, akarom olvasni a többi könyvét.

10 hozzászólás
Rákhely_Mónika P>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

Ez a könyv megrendítő volt, pedig nem vagyok az a folyton elérzékenyülő fajta. Mivel épp a Raj-t olvastam előtte, kicsit összekapcsolódott a fejemben a kettő. Lényegét tekintve ez is öko-regény, egy végletes-végzetes szerelem, Franny szomorú életsorsa mellett. Az ösztön az élethosszig tartó vándorlásra, a nyughatatlanság off, Franny önmagának és gyökereinek keresése összefonódik az utolsó szabad állatok, a sarki csérek – mivel pedig ők a szabadságot és az életet jelképezik neki, a saját – kétségbeesett megmentési vágyával. Szép és szívszorító könyv.

2 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

„Nem tisztességes dolog szeretni képes, ám maradni képtelen teremtménynek lenni.”

Talán kicsit furcsán hangozhat, hogy rögtön az értékelésem elején egy kis „játékra” invitállak, de úgy gondolom a hangolódáshoz elengedhetetlen. Kérlek, hogy helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed és lazulj el! Majd képzelj el egy világot, amelyben szívesen élnél. Töltsd meg élettel, színekkel, illatokkal. Érezd a képzelet világát szó szerint! Engedd meg magadnak azt a pár perces jó érzést, hogy belesimulsz ebbe a közegbe! Talán a Nap melege ölel körül, vagy éppen a szellő simogatja arcodat. Lehet sok állat vesz körül vagy éppen egy csodálatos tengerparton fekszel. Bárhogyan legyél is, lásd az életet magad körül! Madarakat, bogarakat, vagy más nagyobb testű állatokat. Miután körül ölel ez a bársonyos meleg érzés, most képzeld el, hogyan szürkül el minden, a levegő hideg vagy éppen túl forró, a növények elszáradnak és az állatok szépen lassan eltűnnek. Mi vesz most körül?

Csend és rothadás, a színek kifakultak és az emberi lélek elsorvadt. Most pedig nyisd ki a szemed és realizáld, hogy hol vagy most és mi vesz körül!

Ennek a „játéknak” az a fő oka, hogy megértsd, milyen szerencsés vagy még most. Vonatkoztass el mind attól, hogy mire van pénzed vagy éppen nincs. Élet vesz körül, színekkel, hangokkal. A szellő még fúj arcodra és az állatok is veled élnek, de minden elpusztulhat, ha a világ így halad előre.

Ez a könyv a fenti játék hatását hozta felszínre bennem, pedig nagyon sok rétegből épül fel. Oly sok mindent kíván megmutatni és az érzékeny olvasónak megadatik a tudás, miként vethet gátat egy zord jövőnek.

Ezt a könyvet idén vásároltam meg, miután elolvastam egy molytársam értékelését róla. Akkor megfogadtam, hogy bár disztópia, mégis felvértezem magam és megismerkedek világával. Ezt a műfajt egyébként érdeklődéssel fogadom, de a világról szóló vad „jövendölésekre” mostanában érzékenyen reagálok.

Charlotte McConaghy egy két diplomás alkotó, aki számos díjat tudhat magának. Elsőként rögtön a New York Times bestseller szerzője lett Egykor farkasok éltek ezen a tájon című regénye által, majd a 2022-es szépirodalmi Indie Book Award és a Nautilus Gold Award nyerteseként, valamint a Migrations nemzetközi bestseller, a TIME Magazin az év legjobb könyve és az Amazon.com szerzőjeként ismerhette meg a világ nevét. A szerző érzékenyítő regényeket ír a jelenkor számára, amelyben olyan fontos témaköröket érint, mint az állatvilág és a természet hanyatlása. Munkásságáról és egyéb érdekességekről olvashatsz honlapján, ámbár az angol nyelvtudás elengedhetetlen. link

Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás című regénye hazánkban 2021-ben jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában. A kötet borítóját Tabák Miklós tervezte, amely megadja a kezdő hangulatot olvasás előtt.

Valamikor, talán nem is az olyan távoli jövőben él egy Nő, aki úgy dönt, hogy elkíséri utolsó útjukra a sarki csérek egy csoportját. A jövő ugyan képlékeny, de a jelen annál kegyetlenebb. A tengerek és óceánok egyre kietlenebbek, mert az ember mindent elpusztított maga körül. A túl gyors éghajlatváltozással az állatok és növények nem tudnak megfelelő tempóban lépést tartani és a következő generációnak esélye sincs a megfelelő asszimilálódásra.

Franny Lynch egy titokzatos lélek, aki nyughatatlan természetével mélyen kötődik a madarak világához. Az eltökéltsége vetekszik a természet rohamos pusztulásával, ezért egy utolsó nagy utazásra szánja el magát, amely vélhetően a kipusztulás szélén álló sarki csér kolónia vándorlását figyeli meg. Erre az útra egy hajó szükséges és egy olyan mindenre elszánt halászcsapat, akik a nagyobb zsákmány reményében vállalkoznak erre a veszélyekkel teli, lehetetlen vándorlásra. Vajon tényleg ennyi lenne az élet vagy csupán hősnőnk túlzó feltételezéseinek csapdájába esünk? Vajon miért hallgatnak rá az emberek, elvégre ezen az ösvényen nem vár más csak a pusztulás és a veszély?

„Újra és újra figyelmeztették őket. Mindannyiunkat figyelmeztettek. A halak elfogynak. Az óceán már majdnem teljesen üres. Csak elvenni és elvenni, míg mostanra semmi sem maradt.”

A regény egy nagyon is valósághoz közeli, komor világot fest le az olvasó előtt, hogy mi vár ránk, ha nem változtatunk. Az érzés, ahogy haladunk előre a történetben, nem hoz megváltást, nem lesz könnyebb és pont ezért nagyon fullasztó olvasási élményt kapunk.

Bővebben: link

>!
Alexandra, Pécs, 2021
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635820375 · Fordította: Stemler Miklós
Szösszenet P>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

Nagyon megfogott ez a regény és felejthetetlen élményt adom. Bármennyire is fikció, képtelen vagyok elvonatkoztatni ettől, hiszen ha tudatosan nézzük az ember , a „ civilizált ” gondolkodó lény tevékenységét, akkor már nem is annyira fikció.
Mindvégig szinte szorongtam , hisz a távoli jövő képe fellebben előttünk, gondolok arra, hogy az ember természeténél fogva ( tisztelet a kivételnek ) teljesen tönkreteszi a Földet.
Sok faj most is kihalás szélén áll, és ez a regény mindenképpen egy S.O.S. kiálltás a természetért, és értünk.
A főszereplő Franny számomra azonosult a csérrel, akik életük során vándorolnak, keresve a túlélést és a táplálékot. Franny szellemi és érzelmi táplálékot keres, a múltját is keresi, élete tele kérdésekkel, veszteségekkel és rossz cselekedettel.
A végén igazán meghatódtam.
Mindenkinek el kellene egyszer olvasni, hogy a fejünkhöz kapjunk.
" Egy élet hatását lehet abban mérni, hogy mit ad, és mit hagy maga után, fe abban is, hogy mit lop el a világtól. “. 131.o.

Chöpp >!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

„Egyszer megkérdeztem Niallt, szerinte mi történik velünk a halál után, és azt mondta, semmi, csupán elporladunk és elpárolgunk. Megkérdeztem tőle, mit jelent ez az életünkre nézve, hogyan töltsük azt, hogy jelentsen valamit. Azt felelte. életünk semmit sem jelent az újjászületés körforgásán kívül, felfoghatatlanul rövid felszikrázások vagyunk az állatokhoz hasonlóan, nem vagyunk egyáltalán fontosabbak náluk, nem vagyunk méltóbbak az életre bármilyen élőlénynél. Saját fontosságunk tudatában, az értelem utáni kutatásunkban elfelejtkeztünk arról, hogyan osszuk meg másokkal a nekünk életet adó bolygót.”

Valóban eredeti történet. Nem a hagyományos klímakatasztrófás akció vagy disztópia. Nagyon nagy hangsúlyt kap a főhős lassan kibontakozó múltja is, és éppen emiatt is válik sokkal közelibbé a regény. Így együtt segít át az emberiség nem múló bűnén és az egyén nehezen feldolgozható tragédiáján.

Ibanez P>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

„Pestis vagyunk ezen a világon…”

Nagyon tetszett ez a könyv, talán pont amiatt, hogy a klímaváltozás hatásai mennyire mellékszálként, de mégis erősen végigkísérve a könyvet jelennek meg. Olyan, mintha két könyvet olvasnánk: egy lélektani krimit, ahol a főhősnő korábbi életét, az ő személyiségét ismerhetjük meg, apránként, hol ide, hol oda visszatérve az időben, míg össze nem áll a kép teljesen… és egy, az utolsó sarki cséreket követő csapatot, mellyel a megváltozott, szinte már állatok nélküli világot ismerhetjük meg.

„Ma egy óriási földterület látszik a bal oldalunkon, ami igencsak meglepő, mivel az általam tanulmányozott térképeken semmi ilyesmi nincs. Ahogy közelebb érünk, rádöbbenek, hogy az elképesztő méretű sziget műanyagból áll, és partját döglött halak, tengeri madarak és fókák borítják.”

A két rész szépen simul egymásba, nekem jobban tetszett a jelenkori, cséreket követő rész, még ha szegény csérek kissé vissza is szorultak a könyvben. Szerintem lehetett volna sokkal több a cli-fi vonal és kevesebb Franny lelkének apró rezdülései spoiler.

„…felfoghatatlanul rövid felszikrázások vagyunk az állatokhoz hasonlóan, nem vagyunk egyáltalán fontosabbak náluk, nem vagyunk méltóbbak az életre bármilyen élőlénynél. Saját fontosságunk tudatában, az értelem utáni kutatásunkban elfeledkeztünk arról, hogy osszuk meg másokkal a nekünk életet adó bolygót.”

A legszomorúbb rész számomra az utolsó magányos farkas megtalálása volt spoiler. Összességében egy izgalmas, elgondolkodtató és érdekes könyvet olvastam, nem erőszakolja az emberre a klímaváltozással kapcsolatos gondolatokat, mégis olvasás közben lassan csöpög az információ, így azok, akik a tudományosabb köteteket nem kedvelik, ezt nyugodtan választhatják.

„… mi lett volna, ha maradék életét magányosan töltheti el a vadonban. Csak arra tudok gondolni, hogy egyetlen állatnak sem kellene ketrecben élnie. Csak az emberek érdemlik meg ezt a sorsot.”

7 hozzászólás
Annamarie P>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

Annyi rétege van ennek a regénynek, hogy jó eséllyel tömegeket fog megnyerni magának.
A történet alaptónusát egy lehetséges klímakatasztrófa adja. A tragédia mélységét a természetes állatfajok kihalása jellemzi, amit az emberek fásult beletörődéssel vesznek tudomásul. Az erdők elnémultak, madárdal nélküli immáron minden. Franny Lynch a magányos kutató arra adja fejét, hogy elkísérje az utolsó sarki csér egyedeket a szokásos évi vándorútjukon az Északi-Jeges-tengertől egészen az Antarktiszig. Egyetlen madárfaj sem létezik, ami képes megtenni ezt a 20 000 kilométeres távolságot. Charlotte McConaghy nem cizellálja túl a borzalmakat, szinte minden az olvasó fantáziájára van bízva. S talán pont azért nem kell ezt túlmagyarázni, mert a vészjósló jelek sűrűsödő záporában vagyunk mi magunk is.

Ebben a tompa lüktetésbe kezd kirajzolódni Franny története. A cséreket hajszoló nő életét homály borítja, aminek oka egyrészt a traumák okozta amnéziaszerű állapot, másrészt a szerző tudatos szerkesztési módja, ahogyan fokozatosan bontja le a burkokat. A történet elején sikerül meggyőznie a Saghani (Holló) halászhajó kapitányát, Ennist, hogy az „aranyfogás” reményében kövessék a meggyűrűzött sarki csérek útját Grönlandtól egészen végállomásukig. Mivel a madarak is hallal táplálkoznak, így útjuk során nagy eséllyel mutatnak majd rá, hol rejtőzhet még zsákmány az elapadó óceánok mélyén. Mindenki tele van kétellyel, így nem csoda, hogy a bajok szaporodásával lassan kifordulnak magukból. A bajokat tetézi az útjuk alatt bejelentett törvényváltozás, ami ellehetetleníti sorsukat. Hibáznak, ami megpecsételi jövőjüket. A reményvesztett legénység görcsösen kapaszkodik a jeladók monitoron megjelenő vörös pöttyeibe.

De vajon miért olyan különleges a nő számára ez az alig tíz dekás állat? Miért éppen a csérek? Újabb és újabb meglepetések derülnek ki. Ugrálunk az időben és egyre nagyobb összefüggésben látjuk Franny életét, aki olykor a végletekig önkínzásba esik. Folyamatosan bünteti önmagát, ami az olvasó számára is érzékelhetővé teszi, hogy valami súlyos, mély titokról lehet szó. Amikor eljutunk a rejtett dolog gyökeréig, akkor kiderül, hogy van hova tovább ásni, ez csak egy részigazság. Terhelt gyerekkor, átkos családi örökség, gyilkosság és a börtönévek emléke űzi a megszállott nőt emberfeletti teljesítmények elérésére.

Rendkívül feszesen képes tartani ez a dinamizmus az olvasó figyelmét. Át- meg átalakul bennünk minden, ahogy napfényre kerülnek a múlt darabkái. Folyamatos belső, lelki mozgásra ösztökél a regény, mialatt vonódunk be a lány életébe és szakad meg a szívünk az emberi sorsokon.

Ez a sokszínű regény egyszerre hozza az emberiség nagy tragédiáját és az egyszerű emberek veszteségeit, miközben egy halászhajón ringatózunk a természet erőinek kitéve a semmi közepén. A hajósélet férfias, kemény világa éppúgy megjelenik, mint az elvakult környezetvédők túlkapásai.

A rendkívül olvasmányos és izgalmas regényben természetesen Franny életének titka izgatott a legjobban; honnan származott valójában, mi történt vele gyermekkorában és miért nem tudott beteljesedni szerelme az egyetlen férfivel, akit képes volt közel engedni magához, olyan közel, hogy sosem tudta elengedni.

A könyv egyetlen hibája számomra talán éppen az, hogy túl sok nagy kaliberű dolog keveredett bele, emiatt viszonylag kevés benne a homogenitást adó habarcs. Bennem eltávolodtak egymástól ezek a kardinális dolgok. Az olvasási élményen ez semmit nem ront, szinte faltam az oldalakat, de a végén nem tudtam kerek egészként magammal vinni, pedig azt úgy szeretem. Egyébként egy fantasztikus regény!

ViraMors P>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

…a mi lett volna a megbánás otthona, és egész óceánnyi megbánásom van.

Egy élet hatását lehet abban mérni, hogy mit ad, és mit hagy maga után, de abban is, hogy mit lop el a világból.

– Kitartanak, és mi is kitartunk.

* * *

Nagyon mély, nagyon szomorú történet Az utolsó vádorlás.
Fájdalomról, veszteségről, és rögeszméről.
Kitartásról, elszántságról és erőről.
Tébolyról és szerelemről.

Először azt hittem, nem való ez nekem, aztán mégis kihoztam könyvtárból. Még amikor félretettem a posztapokaliptikus Az utolsókat, amivel teljesen elakadtam, és elindultam Franny társaságában ezen a preapokaliptikus úton, akkor is mocorgott bennem, hogy nem pont erre kéne váltanom, de hát a kölcsönzési határidő nagy úr… Végeredményben mégis remek választásnak minősült.
Nagyon szépen megírt, helyenként szabályosan lírába hajlik a szöveg és egyszerűen eteti magát. Nem mondanám pörgősnek a történetet, de van egy határozott lendülete, ami folyamatosan mozgásban tart minden idősíkot, ahol megfordulunk, és nem engedi el az olvasót sem. De nem a szorosan vett történet volt az, ami szó szerint csontig hatolt, hanem a benne rejlő érzelmek.
És az előadásmód.
Franny egy megbízhatatlan narrátor. Az eseményeket figyelve viszonylag hamar tetten érhető, hogy spoiler, és onnantól már nem kell sok ahhoz sem, hogy az ember megfejtse, mi történt a múltban és megsejtse, hova fut ki a vége. Mégsem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy az történt, amit elmesélt.
Egyértelműen megbízhatatlan.
De az érzelmi töltet, az hiteles. Azt az első szótól az utolsóig, rögeszmétől a szerelemig, vágyódástól a veszteségig gondolkodás nélkül elhiszem neki.

Gyönyörű könyv, abszolút megéri elolvasni.

Éva_Bátka P>!
Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás

Futólag olvastam csak el a fülszöveget, amikor megvettem a könyvet, úgy éreztem annyiból is, hogy ez nekem tetszeni fog. Erősebb disztópiára, cli-fire számítottam, de ez tulajdonképpen nem az. Ami úgy utólag nem is volt baj. Ez gyakorlatilag a jelenünk, ha nem is a holnapi nap, de pár éven belüli.
A könyv utazásokról szól, vándorlásról, madarak élelem utáni utolsó útjáról, halászok céltalan vadászútjáról, menekülésről, önmagunk vagy a világ elől, és egy többszörösen sebzett lélek menekülése múltja és a saját érzései elől. Utazásunkról egy állatok nélküli szomorú világ felé.
Egy szívszorítóan gyönyörű lélektani regény. Időben és hullámok közötti repkedésekkel, megható befejezéssel off. Szívből ajánlom!


Népszerű idézetek

Morpheus>!

Ha elmegyek, semmi sem marad utánam. Egyetlen gyermek sem viszi tovább a génjeimet, egyetlen műalkotás sem hirdeti majd a nevem, sem könyvek, sem nagy tettek.

131. oldal

3 hozzászólás
Morpheus>!

A vezetőink úgy döntöttek, hogy a gazdasági növekedés fontosabb. Hogy a fajok tömeges kihalása megfelelő alku kapzsiságukért.

228. oldal

Trixi>!

Csak arra tudok gondolni, hogy egyetlen állatnak sem kellene ketrecben élnie. Csak az emberek érdemlik meg ezt a sorsot.

Kitabu_hu P>!

Egy élet hatását lehet abban mérni, hogy mit ad, és mit hagy maga után, de abban is, hogy mit lop el a világból.

131. oldal

Annamarie P>!

Ne, suttogom magamban. Ne hagyj el.
De tudom, ezt kell tennie. Ez a természete.

91. oldal

3 hozzászólás
Chöpp >!

Békés ember vagyok. A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy végül az egész világ megvakul.

54. oldal

Annamarie P>!

Azt mondta, lenyűgözi az életem egyszerűsége, irigyli. Ezt furcsának találtam, mert én sosem tekintettem így az életemre. Amikor arról kérdezett, valójában mire vágyom lényem legmélyén, csak az úszásra és a gyaloglásra tudtam gondolni, szóval igaza lehet.

229. oldal

Chöpp >!

[…] a tenger olyan, mint az ég, és egyikkel sem tudok betelni. Ha meghalok, ne temess a földbe. Szórj szét a szélbe.

61. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

A madarak eltűnése névtelen szomorúságként ül ránk. Az állatok eltűnése. Milyen magányos lesz a világ, amikor teljesen magunkra maradunk.

89-90. oldal

Annamarie P>!

– Létezik egy hely – Ennis lassan formálja a szavakat – mélyen az óceánban. A Csendes-óceánban. Nemo-pontnak hívják.
– A Húszezer mérföld a tenger alatt miatt?
Megvonja a vállát.
– Ez a világ mindentől legtávolabb eső pontja, a lehető legmesszebb a szárazföldtől. – Mély morajlás a hangja. Azt hiszem, ilyen érzés lehet, ha valakinek apja van; bárcsak teljesen felengedne. Erre van szüksége a gyermekeknek a viharban. – Több ezer mérföldre van a biztonságtól – folytatja. – Nincs ennél kegyetlenebb vagy magányosabb hely.

130. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Octavia E. Butler: A magvető példázata
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Marie Lu: Legend – Legenda
Kassandra Montag: Tajtékzó világ
Frank Schätzing: Raj
Wu Ming-Yi: Rovarszemű ember
Francesca Haig: A tűz gyermekei
Joe Hart: Obscura
Ernest Cline: Ready Player One
Margaret Atwood: Testamentumok