Az ​utolsó vándorlás 90% 369 csillagozás

Franny Lynch eltökéli, hogy követi a sarki csérek vélhetőleg kihalásuk előtti utolsó útját. Hogy mi motiválja, mi készteti erre, az a lassan hömpölygő történetből mozaikszerűen rajzolódik ki. Hol a közelmúltba, hol a távoli múltba lépünk vissza, hogy megismerjük főhősnőnk gyerekkorát, házasságát, életének nehéz és sorsfordító pillanatait. Vajon megéri a nagy áldozat, a kimerítő, erőt próbáló utazás?
Ebben a lélektani regényben megkaptam mindent, amit szeretek egy történetben: feszültséget, izgalmat, romantikát, drámát és még némi humort is. Számomra egy letehetetlen olvasmány volt és az évem legjobb könyvélményei közé sorolom. Alig várom a szerzőnő második kötetét, vakon bizalmat szavazok neki!

Richard Powers: Égig érő történet c. könyvéhez hasonlatos, szépirodalmi szintű remekmű. Aki azt szerette, ezt is fogja, és viszont. A jövőt ábrázolja, azt a jövőt, amelyik hamarosan be fog következni, amelyben visszavohatatlanul kipusztul az állatok 99 százaléka. A főszereplőről szinte az első oldalakon megtudjuk, hogy többé-kevésbé őrült a traumáktól, amelyek érték. Ezek egymás után, lépésről lépésre tárulnak fel előttünk, végül minden értelmet nyer, sokkal kevésbé ítélhető el a tettei miatt, mint az az inkább többé, mint kevésbé őrült civilizáció, amelyben élünk. Emberiség, jó kipusztulást. Addig is, akarom olvasni a többi könyvét.

„Egy élet hatását lehet abban mérni, hogy mit ad, és mit hagy maga után, de abban is, hogy mit lop el a világból.”

Ez egy keserédes, fájdalmakkal teli gyönyörű regény. Kötelezővé tenném!
Egy jövőkép, bár azt gondolom nem egy távoli jövő sajnos.

Franny nehéz sorsát követhetjük, mely tele van megpróbáltatásokkal, küzdelemmel már-már az őrület szélén. Mindeközben a madarak iránti szeretet, a vándorlás és a szabadság iránti eszme új értelmet nyert számomra. Két idősíkon haladva olvashatunk, végig éreztem a dübörgést, amit keltett bennem.

Szívszorítóan fájdalmas utazás volt. Széttépett. Különleges. Biztos vagyok benne, hogy évekkel később is mély nyomot fog bennem hagyni…

Egy újabb mestermű, ami egy óriási segélykiáltása a földnek. Bár optimista vagyok, voltam és leszek, de lassan lassan úgy érzem, hogy az ember megérett a pusztulásra.

Nem lehet kevesebbet adni! ❣️
Nem szeretnék akkor élni már, mikor ez bekövetkezik! Eleinte nehezen szippantott be, azt hittem baj van velem! De mikor folyamatosan ezen kattogtam, és elkezdtem természet filmeket nézni, és figyelni napközben a madarakat, tudtam, hogy a könyv hat rám! Mindenkinek erről meséltem, és folyton azt vártam, mikor olvashatok már!
Ez a könyv minden! Lélektani főképp!… És tudjátok mi jutott eszembe róla? Ahol a folyami rákok énekelnek. Közel a természethez akkor éreztem még így magam! Viszont itt a világ amit teremtett az írónő, amiről tudjuk, talán nincs is oly messze, megrémített, és szomorú lettem! Nincs minden jó, ha jó a vége!
Ha így folytatjuk akkor csak vége lesz! Jó már sosem!

Régóta halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, pedig nem kellett volna. Csodálatosan szép lélektani történet, gyönyörűen megírva. Most fejeztem be, még teljes mértékben a hatása alatt állok, így képtelen vagyok bármi értelmeset írni róla, de talán nem is szükséges, annyian megtették már előttem. Nem gondoltam, hogy ennyire szívszaggató lesz, de rendesen nyeltem a könnyeimet a vége felé spoiler Muszáj beszereznem az írónő másik könyvét is, alig várom, hogy olvashassam.

„Nem tisztességes dolog szeretni képes, ám maradni képtelen teremtménynek lenni.”

Talán kicsit furcsán hangozhat, hogy rögtön az értékelésem elején egy kis „játékra” invitállak, de úgy gondolom a hangolódáshoz elengedhetetlen. Kérlek, hogy helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed és lazulj el! Majd képzelj el egy világot, amelyben szívesen élnél. Töltsd meg élettel, színekkel, illatokkal. Érezd a képzelet világát szó szerint! Engedd meg magadnak azt a pár perces jó érzést, hogy belesimulsz ebbe a közegbe! Talán a Nap melege ölel körül, vagy éppen a szellő simogatja arcodat. Lehet sok állat vesz körül vagy éppen egy csodálatos tengerparton fekszel. Bárhogyan legyél is, lásd az életet magad körül! Madarakat, bogarakat, vagy más nagyobb testű állatokat. Miután körül ölel ez a bársonyos meleg érzés, most képzeld el, hogyan szürkül el minden, a levegő hideg vagy éppen túl forró, a növények elszáradnak és az állatok szépen lassan eltűnnek. Mi vesz most körül?

Csend és rothadás, a színek kifakultak és az emberi lélek elsorvadt. Most pedig nyisd ki a szemed és realizáld, hogy hol vagy most és mi vesz körül!

Ennek a „játéknak” az a fő oka, hogy megértsd, milyen szerencsés vagy még most. Vonatkoztass el mind attól, hogy mire van pénzed vagy éppen nincs. Élet vesz körül, színekkel, hangokkal. A szellő még fúj arcodra és az állatok is veled élnek, de minden elpusztulhat, ha a világ így halad előre.

Ez a könyv a fenti játék hatását hozta felszínre bennem, pedig nagyon sok rétegből épül fel. Oly sok mindent kíván megmutatni és az érzékeny olvasónak megadatik a tudás, miként vethet gátat egy zord jövőnek.

Ezt a könyvet idén vásároltam meg, miután elolvastam egy molytársam értékelését róla. Akkor megfogadtam, hogy bár disztópia, mégis felvértezem magam és megismerkedek világával. Ezt a műfajt egyébként érdeklődéssel fogadom, de a világról szóló vad „jövendölésekre” mostanában érzékenyen reagálok.

Charlotte McConaghy egy két diplomás alkotó, aki számos díjat tudhat magának. Elsőként rögtön a New York Times bestseller szerzője lett Egykor farkasok éltek ezen a tájon című regénye által, majd a 2022-es szépirodalmi Indie Book Award és a Nautilus Gold Award nyerteseként, valamint a Migrations nemzetközi bestseller, a TIME Magazin az év legjobb könyve és az Amazon.com szerzőjeként ismerhette meg a világ nevét. A szerző érzékenyítő regényeket ír a jelenkor számára, amelyben olyan fontos témaköröket érint, mint az állatvilág és a természet hanyatlása. Munkásságáról és egyéb érdekességekről olvashatsz honlapján, ámbár az angol nyelvtudás elengedhetetlen. link

Charlotte McConaghy: Az utolsó vándorlás című regénye hazánkban 2021-ben jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában. A kötet borítóját Tabák Miklós tervezte, amely megadja a kezdő hangulatot olvasás előtt.

Valamikor, talán nem is az olyan távoli jövőben él egy Nő, aki úgy dönt, hogy elkíséri utolsó útjukra a sarki csérek egy csoportját. A jövő ugyan képlékeny, de a jelen annál kegyetlenebb. A tengerek és óceánok egyre kietlenebbek, mert az ember mindent elpusztított maga körül. A túl gyors éghajlatváltozással az állatok és növények nem tudnak megfelelő tempóban lépést tartani és a következő generációnak esélye sincs a megfelelő asszimilálódásra.

Franny Lynch egy titokzatos lélek, aki nyughatatlan természetével mélyen kötődik a madarak világához. Az eltökéltsége vetekszik a természet rohamos pusztulásával, ezért egy utolsó nagy utazásra szánja el magát, amely vélhetően a kipusztulás szélén álló sarki csér kolónia vándorlását figyeli meg. Erre az útra egy hajó szükséges és egy olyan mindenre elszánt halászcsapat, akik a nagyobb zsákmány reményében vállalkoznak erre a veszélyekkel teli, lehetetlen vándorlásra. Vajon tényleg ennyi lenne az élet vagy csupán hősnőnk túlzó feltételezéseinek csapdájába esünk? Vajon miért hallgatnak rá az emberek, elvégre ezen az ösvényen nem vár más csak a pusztulás és a veszély?

„Újra és újra figyelmeztették őket. Mindannyiunkat figyelmeztettek. A halak elfogynak. Az óceán már majdnem teljesen üres. Csak elvenni és elvenni, míg mostanra semmi sem maradt.”

A regény egy nagyon is valósághoz közeli, komor világot fest le az olvasó előtt, hogy mi vár ránk, ha nem változtatunk. Az érzés, ahogy haladunk előre a történetben, nem hoz megváltást, nem lesz könnyebb és pont ezért nagyon fullasztó olvasási élményt kapunk.

Bővebben: link

Ez a könyv megrendítő volt, pedig nem vagyok az a folyton elérzékenyülő fajta. Mivel épp a Raj-t olvastam előtte, kicsit összekapcsolódott a fejemben a kettő. Lényegét tekintve ez is öko-regény, egy végletes-végzetes szerelem, Franny szomorú életsorsa mellett. Az ösztön az élethosszig tartó vándorlásra, a nyughatatlanság off, Franny önmagának és gyökereinek keresése összefonódik az utolsó szabad állatok, a sarki csérek – mivel pedig ők a szabadságot és az életet jelképezik neki, a saját – kétségbeesett megmentési vágyával. Szép és szívszorító könyv.

Nagyon megfogott ez a regény és felejthetetlen élményt adom. Bármennyire is fikció, képtelen vagyok elvonatkoztatni ettől, hiszen ha tudatosan nézzük az ember , a „ civilizált ” gondolkodó lény tevékenységét, akkor már nem is annyira fikció.
Mindvégig szinte szorongtam , hisz a távoli jövő képe fellebben előttünk, gondolok arra, hogy az ember természeténél fogva ( tisztelet a kivételnek ) teljesen tönkreteszi a Földet.
Sok faj most is kihalás szélén áll, és ez a regény mindenképpen egy S.O.S. kiálltás a természetért, és értünk.
A főszereplő Franny számomra azonosult a csérrel, akik életük során vándorolnak, keresve a túlélést és a táplálékot. Franny szellemi és érzelmi táplálékot keres, a múltját is keresi, élete tele kérdésekkel, veszteségekkel és rossz cselekedettel.
A végén igazán meghatódtam.
Mindenkinek el kellene egyszer olvasni, hogy a fejünkhöz kapjunk.
" Egy élet hatását lehet abban mérni, hogy mit ad, és mit hagy maga után, fe abban is, hogy mit lop el a világtól. “. 131.o.

„Egyszer megkérdeztem Niallt, szerinte mi történik velünk a halál után, és azt mondta, semmi, csupán elporladunk és elpárolgunk. Megkérdeztem tőle, mit jelent ez az életünkre nézve, hogyan töltsük azt, hogy jelentsen valamit. Azt felelte. életünk semmit sem jelent az újjászületés körforgásán kívül, felfoghatatlanul rövid felszikrázások vagyunk az állatokhoz hasonlóan, nem vagyunk egyáltalán fontosabbak náluk, nem vagyunk méltóbbak az életre bármilyen élőlénynél. Saját fontosságunk tudatában, az értelem utáni kutatásunkban elfelejtkeztünk arról, hogyan osszuk meg másokkal a nekünk életet adó bolygót.”

Valóban eredeti történet. Nem a hagyományos klímakatasztrófás akció vagy disztópia. Nagyon nagy hangsúlyt kap a főhős lassan kibontakozó múltja is, és éppen emiatt is válik sokkal közelibbé a regény. Így együtt segít át az emberiség nem múló bűnén és az egyén nehezen feldolgozható tragédiáján.

Nagy lelki rákészüléssel fogtam neki ennek könyvnek, mert tudtam, hogy földre visz, felemel és kicsit felráz majd.
Köszönöm @hofeherke11, hogy biztattál és ajánlottad!
És köszönöm @Wywy, hogy olvasótársam voltál!♥️

Épp úgy, mint az Egykor farkasok éltek ezen a tájon, ez is elvett egy darabot a lelkemből off, de nem bánom. Minden soráért megérte, mert megtöltötte a szívemet hittel, reménnyel, szeretettel, igazsággal és szépséggel…

És az, ahogy Charlotte McConaghy ír mindig magával ragad.♥️