Huh hát ez egy jó hosszadalmas olvasás volt. Nem azért mert nem tetszett. Viszont a könyv egyrészt több mint 600 oldal, másrészt még én is azt mondom, hogy nagyon nehéz a nyelvezete, így tényleg csak teljes csöndben és kikapcsolva tudtam haladni vele. Ha már csak a közelemben volt valaki, elvesztettem a fonalat.
Az biztos, hogy ez a kötet soha nem került volna a kezembe, ha valaki nem hagyja ott a folyosón az igyen elvihető dolgok között, viszont nem bántam meg, hogy elolvastam. Ez egy csodás történet a szerelemről, a testvéri szeretetről, és egy két részre szakadt Angliáról. A könyv vége felé esett csak le, hogy az egyik főszereplő, Tom szemszögéből egyetlen bekezdést sem olvashattunk, őt csak a többeik történetén keresztül ismerhettük meg. Kiyit őt amúgy úgy képzeltem el, mint Harry herceget :D A történet, szép, érdekes és izgalmas, viszont bőven elfért volna 300-350 oldalban is az egész, rengeteg felesleges leírás, rengeteg elkalandozás, rengeteg dolog, amivel több fa életét meg lehetett volna kímélni. Ami még nagyon zavaró volt, hogy az egész történet folyamán körülbelül 4-5 név váltakozott (úgy értem minden női karakter, Anna, Kate, Elizabeth vagy Mary illetve ezeknek a különböző változatai voltak, a férfiaknál pedig ugyan így), ami sokszor teljesen követhetetlenné tette számomra a cselekményt. Sokszor nem tudtam, hogy most akkor épp melyik Annáról vagy Edwardról is olvasok éppen. Emellett viszont nagyon sok szép gondolat is volt a könyvben, amiből sajnos egyet sem írtam ki, mert örültem, ha éppen túljutottam egy-egy fejezeten, nem volt még erőm a szép idézeteket is jelölgetni. Az epilógus nagyon meghatóra sikeredett, nagyon elszomorodtam, mikor megtudtam mi lett egy-egy szereplő sorsa, de azt hiszem ez a történet így volt kerek egész. Ez volt életem első történelmi-romantikus regénye, és annak ellenére, hogy németül volt, és baromi nehéz, tetszett, és biztos, hogy fogok még ilyen műfajú könyvet olvasni.
