Az ​utolsó nyom 80% 22 csillagozás

Először is, a címre akárhányszor rápillantottam : az utolsó nyom-a hátsó meg tol, mindig ez jutott eszembe, tudom tudom semmi köze semmihez, csak gondoltam megosztom veletek:)
Akkor a történet, hát, meg izé és hogy is mondjam……..olyan rétes tészta volt, nyúlt-nyúlt kicsit szakadt itt-ott, semmi töltelék. Sok mellékszál, és én pont azt gondoltam, hogy az egyik mellékszál lesz majd a fő szál, és lesz nagy nyomozás, gyilkos üldözés, nagy titkok leleplezése és ilyenek. Ehelyett az a mellékszál maradt mellékszál, a főszál pedig maradt mellékszál-nekem. Egy unalmas életet élő lány eltűnik , és unalmasan megoldják eltűnésének rejtélyét, mindezt egy volt barátnő persze, nem a rendőrség. A mellékszál, egy lányt brutálisan meggyilkolnak, majd évekkel később egy másik lányt is, ugye milyen jól hangzik? Ennyi is volt, mert a gyilkost nem kellett kisakkozni ki lehet az és miért csinálja, mert egyből van megoldás mindenre. Sajnálom, írt már jobb könyvet is, sőt csak azt írt az írónő.

Nem lett volna ez egy rossz könyv, ha nem másra készülök, de a fülszöveg már megint átvert. Ugyanis ez a történet kriminek harmatgyenge, a feszültség kábé egy tucat oldalban kimerül.
A folytonosan változó szemszögek jó darabig tiszta agyrázkódást okoztak – történik egy kis valami Rosanna-val (ő az egykori menyasszony-újságíró barátnő), van egy ismeretlen csaj-szemszög (nem tudjuk róla egyelőre, hogy ki – talán maga az eltűnt Elaine?), aztán Linda holtteste miatt folyik a nyomozás (ő és családja úgy érzem csak a történet hihetőbb megkavarása miatt kerültek bele) – szóval ez a sok-sok történetszál kicsit zavarosan keveredett, nem láttad, hol érhetnek majd össze egyszer.
Na, ez volt eddig a mínusz másfél csillag.
Ami a három és fél csillagot illeti: hát azok kérem a karakterei. Sok szereplővel dolgozott az írónő és mindegyiknek olyan egyéniséget, életet, háttértörténetet, gondolatokat adott, hogy majd kiugrottak a lapok közül. Geoffrey-tól a falra másztam, és elhittem, hogy létezik ilyen ember, Rosanna-t sajnáltam, hogy konzervatív férje ilyen lelki nyomorékká teszi, Cedric-et (Rosanna bátyját) megértettem, hogy az egyik napról a másikra való élése egy nagyon is (a jó értelemben vett) kispolgári élet utáni sóvárgás volt.
Nem tudom, hová lehetne besorolni ezt a regényt – élettörténetekkel találkoztunk, néha vergődésekkel, néha boldogsággal megtűzdelve, olyan igazi emberekkel, akiket szerintem sokszor nem képesek az amerikai írók megteremteni.

Sok szálon futó érdekes történet. Kicsit túl sok volt benne a lelkizés, ami talán azért zavart, mert túlságosan távol állt tőlem némely szereplő gondolkodása. De maga a történet lekötött és az írónő stílusa is tetszett. Fogok még olvasni tőle.

Eddig ez volt a leggyengébb Link amit olvastam, de azért 4 csillagot így is érdemel.
Megértem azokat akik csalódtak, gondolom ők vérbeli krimit vártak.
Így a harmadik Link könyv után, már látom a receptet, amivel az írónő dolgozik. Sokkal fontosabbak a karakterek, mint maga a bűnügy, pláne a megoldása. Ebben a könyvben meg különösen így van, itt most én is kevésnek éreztem a végét.
A fülszöveg, ami egy részlet a regényből, az egyik leglényegtelenebb jelenet a könyvben, inkább a másik fülszöveget ajánlom azoknak akit érdekel ez a történet.
(nem lehetne kicserélni, hogy az jelenjen meg?)
A borítót sem értem, semmi, de semmi köze a történethez, de legalább szép.
Nagyon jól (értsd: olvasmányosan) ír az írónő, már most sajnálom, hogy hamarosan végig érek az összes magyarul megjelent könyvén.

Jó kis krimi, de nem túl pörgős. Inkább a szereplők bemutatásában nagyon jó, mint az izgalmas bűncselekmény kifejtésében. A végét sajnos elnagyolta, túl nagy hangsúlyt fektetett a főszereplő nő lelkizésére. Ettől még ajánlom, de a fülszöveg megtévesztő.

Számomra csalódás volt ez a könyv a Róka völgyében után. Kicsit túlbonyolította az írónő a szálakat, hogy aztán a végén meg nagy hirtelen odacsapjon egy lezárást, ami valahogy semmit nem old meg. A fordítás szintén nem sikerült valami jól, tele volt értelmetlen mondattal. Ha nem lett volna a kihívás, biztosan nem olvasom végig.