Villette ​/ Henry Hastings kapitány 39 csillagozás

Charlotte Brontë: Villette / Henry Hastings kapitány Charlotte Brontë: Villette / Henry Hastings kapitány Charlotte Brontë: Villette / Henry Hastings kapitány

Gazdag ​élményforrás a gyűlölet és szerelem nagy regénye, a Villette. Világhírű párjához a Jane Eyre-hez hasonlóan: „emlékkönyv” egy fiatal leány küzdelmes életének története. A főszereplő – a kitörő érzelmek és a hűvös értelem tüzében-jegében edzett jellemű félénk és mégis erős alkatú csúnyácska szegény és magára hagyott angol Miss – alakjában joggal véljük felismerni a regényes életű írónő önarcképét, s talán még több joggal csodáljuk benne a jó és rossz hatalmak csatájában mindig áldozatul vetett, de végül mindig diadalmaskodó Regényhősnő eszményképét.
A korai, töredékes kéziratban fennmaradt kisregény, a Henry Hastings kapitány kis hősnője, Elizabeth sokban rokon a Villette Lucy Snowe-jával. Az elvetemült Hastings kapitány és jellemes húga, Elizabeth kapcsolata Charlotte Brontë és tehetséges kisiklott életű öccse, Branwell szeretve-gyűlölködő kapcsolatát tükrözi. A korai kisregény és a későbbi nagy – egyazon írói arculathoz ad vonásokat. Elragadó, romantikus mese és… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1974
660 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703386 · Fordította: Róna Ilona, Szepessy György, Székely Magda
>!
Európa, Budapest, 1974
660 oldal · ISBN: 2050240067880 · Fordította: Róna Ilona, Szepessy György, Székely Magda
>!
Európa, Budapest, 1974
654 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703475 · Fordította: Róna Ilona, Szepessy György, Székely Magda

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Most olvassa 3

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 1

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pupsegal P>!
Charlotte Brontë: Villette / Henry Hastings kapitány

Villette
A Jane Eyreután nehéz volt elvonatkoztatni, ugyanis rendkívül hasonló a történet, de mégis azért akadnak eltérések. Ha úgy kezd neki az ember, hogy nem egy olyan történetet vár, ami legalább olyan szinten van, mint az előbb említett könyv, akkor egy nagyon kellemes olvasási élményt tud adni a Villette. Bár Lucy és Jane között rengeteg hasonlóságot lehet felfedezni, Lucy mégis kicsit visszafogottabb, türelmesebb, nem annyira önálló – ezek ellenére is egy szerethető karakter. Sokszor vártam azt a fordulópontot, amikor végre minden jóra fordul, és megkapja Lucy, amit megérdemel. A vége igazán jól sikerült: spoiler Abszolút 5 csillagos, továbbra is a Brontë nővérek a kedvenceim, ha romantikáról van szó.

Henry Hasting kapitány
Sajnos nagyon érződik, hogy ez egy befejezetlen mű, pedig még jó is lehetett volna. Így viszont kaptunk egy olyan könyvet, aminek megvan a gerince, érted, hogy mit szeretett volna, de hiányoznak belőle az átvezetéseket, hogy igazán gördülékenyen menjen a történet. Annyira nem bánom, hogy kiadták, ezek is igazi kincsek, de kíváncsi lettem volna, ha sikerül elkészülni, akkor milyen sztorit keveredett volna az egészből – így 3 csillagos olvasás maradt.

>!
Európa, Budapest, 1974
654 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630703475 · Fordította: Róna Ilona, Szepessy György, Székely Magda
Hellena P>!
Charlotte Brontë: Villette / Henry Hastings kapitány

A teljes értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2020/10/charlotte-…

Külön szólok a két történetről, de azt meg kell jegyeznem az elején, hogy rég olvastam ennyire kínkeservesen bármit is, mint ezt a kettőt.

Villette
A cím nekem egy női nevet sugallt, és a Jane Eyre-hoz hasonló sztorit vártam. Addig stimmelt is, hogy egy hasonló társadalmi rétegből való nőről szól, viszont a Villette a város neve, ahol az események játszódnak. Főhősünket Lucy Snowe-nak hívják, az előéletéről sokat nem tudunk meg, csak belecsöppenünk a jelenébe. Villette előtti életéről röviden mesél, elsőre nem is tűnnek jelentősnek ezek az epizódok – először nem is értettem, miért látjuk ezeket, ha életének fő állomása a nevezett város, és egy itteni leányiskola. Később aztán kiderült, miben állt ezeknek az eseményeknek a fontossága – korábban is jöttem rá, mint ahogy a szerző lelövi a poént. Lucy karakterével kapcsolatban ambivalens érzéseim voltak, néha tudtam vele azonosulni, néha nem.
A történet tényleg hasonló Jane Eyre-éhoz, bár kevésbé izgalmas. Szeretem ezt a korszakot, és szívesen olvasom ennek a társadalmi rétegnek a történeteit, és nem is volt ez rossz, de valahogy nem tudott lekötni. Állandóan elkalandoztak a gondolataim, nem érdekelt, nem tudtam rá figyelni, sokszor vissza kellett lapozni, hogy tudjam, hogy is jutottunk ide. Rendkívül zavaró volt a sok francia mondat is, amelyeknek a fordítása ugyan lábjegyzetben megvolt, mégis megszakította az olvasást. Ezen kívül sok felesleges szófordulat, fecsegés volt benne, ami csak a helyet foglalta, de nem vitte előre az amúgy sem túl sok, és egyáltalán nem pörgős eseményeket. Részben ezért is haladtam vele nehezen. A másik ok az lehet, hogy valószínűleg nem a megfelelő élethelyzetben olvastam. Pár év múlva lehet, hogy előveszem újra, hátha akkor mást mond.

Henry Hastings kapitány
Szeretném azt mondani, hogy ez jobb volt, de ezzel nem mondanék igazat. Az első résszel egészen jól ki voltam békülve, bár néha itt is elvesztettem a fonalat. A második részben pedig egyre inkább az volt a benyomásom, hogy nincs ezzel semmi baj, leszámítva azt, hogy nem a címről szól. Érződik az is, hogy ez a kézirat töredékesen maradt fenn; hiányzik a közepe, és nagyon hirtelen szakad vége, kellene még oda is néhány fejezet.
Sajnálom, hogy valamilyen szinten csalódnom kellett, jobb lett volna még egy kicsit várni vele.

arian78>!
Charlotte Brontë: Villette / Henry Hastings kapitány

Nem volt rossz, de folyton vártam hogy na mi lesz ebből és általában elmaradt a katarzis. Nagyon hullámzó volt a történetvezetés, mert volt hogy nem történt semmi, aztán mégis izgalmas lett…. A hősnő alakja jól kidolgozott minden lelki sérüléssel és kétséggel, csak épp a sztori kicsit lapos volt mellé.

Ardnazil>!
Charlotte Brontë: Villette / Henry Hastings kapitány

Próbáltam szeretni ezt a kisregényt – a regényíró nővérek iránti tiszteletből –, de nem sikerült. Amikor egy név van a címben, vannak az emberben bizonyos elvárások a történettel szemben, de csalódnom kellett. Nagyon érződik a befejezetlenség is, annyira, hogy még a cselekményt sem lenne könnyű összefoglalni. Éppen azért sajnálom, hogy nincs megfelelően kidolgozva a regény, mert láttam benne fantáziát, és úgy gondolom, hogy a sorok közül kiszóló narrátornak sem ez volt a célja. Olyan, mintha sok kis történetet tett volna egymás mellé a kapitány nevének álcája mögé bújva.


Népszerű idézetek

aled >!

A kósza, de még mindig szájról szájra járó legenda szerint egy üreg bejáratát
fedi a kőlap, a barlang mélyen fut a pázsit és a dúsan tenyésző virágok alatt,
s benne egy leány csontjai porladnak. A zord középkorban a barátok konklávéja temettette ide elevenen, amiért megtörte fogadalmát. E leány árnya kísért,
riogat immár sok-sok nemzedéket, bár nyomorult teste régen por és hamu.
A leány fekete ruhája és fehér fátyla tűnik fel az irtózó szemek előtt az
éjszakában, vagyis a csalóka holdfény és az árnyék, amint az éjszakai szellő
játékosan kergetőzik velük a kert bozótos sűrűségében.

2 hozzászólás
Cneajna P>!

S hogy feltámadt e gondolat,
Odalett a varázs,
Szeme a képtől elszakad,
Kínzó a látomás.
Álmok helyett győzelmesen
A valót keresi,
Hisz éltében Sir William
Nem szán helyet neki.
Lelkét bánat béklyózta le,
Ily álmon csüggni kár,
Hát nyugodjék meg a szive,
Nem hulljon könnye már.
Tovaszállt a varázserő,
Elmúlt egy perc alatt,
S mégis – ha tiéd volna ő,
Az ifju, hős lovag!
Nem ismer szebb reményt a föld,
Az ég jobbat nem ád,
Mint araként fogadni őt,
Angria vitéz fiát!
Mily édes, ha kimondható,
Mit érez a szived,
Mily keserű úgy halni, ó,
Titkolva szerelmedet!

306. oldal, Henry Hastings Kapitány

Cneajna P>!

– No, írja. 1839. március 19. Majd megmutatom nekik, van annyi eszem, hogy tudjam, az évszázad melyik esztendeje, a hónap melyik napja van. Leírta?

295. oldal, Henry Hastings Kapitány

Hellena P>!

Mily egyszerűen teszik meg némelyek az utat olyan cél felé, mely mások számára elérhetetlennek tetszik.

134. oldal

aled >!

Mindig nagyon éber alvó voltam; az éj közepén egyszer csak felriadtam.
Minden csendes volt, de egy fehér alak állt a szobában […]. Bizonnyal állítom,
hogy talán negyedóráig is ült az ágyam szélén, s arcomat szemlélte.

Hellena P>!

Bölcs emberek azt mondják, bolond, aki bárkit is tökéletesnek vél; ami pedig azt illeti, szeretni, nem szeretni, legokosabb, ha barátságosak vagyunk mindenkihez, s túlságosan nem rajongunk senkiért.

36. oldal

Acton>!

A bölcseknek ne hidd el,
Nem oly borús a lét,
Zápor után reggel
A legtisztább az ég.
Felhőz a bánat néha,
De ez csak átmenet,
Esőben nyit a rózsa,
Ne sírj, ha lepereg.
Szép óráink sietnek
És nyomuk sem marad,
Éld örömét a szívednek
Míg ragyog fenn a nap.
És ha legjobbjainkat
Szólítja a halál?
S minden reményt megingat
a bú, ha győzne már?
A reménység eleshet,
Újra fölkél a hős,
És szárnyai repesnek,
Ép újra és erős.
Setét napok ha jőnek,
Fojtsd el félelmedet,
A bátor mindig győzhet
A félelem felett.

Reni_Simon>!

Hogy lehetséges az, hogy ami annyira elbűvöl, mégis fájdalmat okozhat?

Ardnazil>!

Lebilincselő megjelenésű, nagyvilági modorú, felettébb úri magatartású fiatalember könnyű megélhetéshez kíván jutni, a lehető legnagyobb kényelemben és pompában óhajt élni, a lehető legcsekélyebb munkával és fáradsággal, s e célból tájékoztatni kívánja a nyilvánosságot: kiváltképp megfelelne hajlamainak, ha vagyont örökölhetne, vagy feleséget kaphatna, akinek pénzbeli hozománya a legkevésbé sem mellékes.

(első mondat)

Ardnazil>!

De mégsem: a jót egyenlő arányban osztják ki ezen a világon. Pénze bőven volt, rengeteg barátja, kitűnő egészsége, az emberek nagyra tartották; ám ez a finom, büszke teremtés mégis úgy gondolta, hogy még nem találkozott megfelelő szellemi társsal, tehát olyannal, akit szerethetne. Emellett nagyképű barátai tiszteletet és nem szeretetet éreztek iránta, ő pedig azok közé tartozott, akik lenézik a tiszteletet. Soha egy pillanatig sem óhajtott tiszteletet kelteni, mégis mindig ebben volt része. Örökké melegebb, szorosabb kapcsolatra vágyott, enélkül nem is tudott élni, de ilyen érzés sohasem ébredt benne, tehát nem is viszonozhatták.


Hasonló könyvek címkék alapján

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Jane Austen: A klastrom titka
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Jane Austen: Jane Austen összes regénye 1–2.
Daphne du Maurier: Fekete éjszakák
Daphne du Maurier: A fogadó titka
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Mary Westmacott: Befejezetlen portré
Susan Kay: A fantom