Villette 224 csillagozás

Charlotte Brontë: Villette Charlotte Brontë: Villette Charlotte Brontë: Villette Charlotte Brontë: Villette Charlotte Brontë: Villette Charlotte Brontë: Villette Charlotte Brontë: Villette

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A fiatal lány a szegénység és a magány megpróbáltatásai elől külhoni állásba menekül: egy nagyváros bentlakásos leányiskolájában helyezkedik el angoltanítóként. Itt ismerkedik és barátkozik össze a jóképű, mindig elegáns dr. Johnnal, valamint az inkább szellemiekben gazdag Paul tanár úrral. Lucy szívében kétféle vonzalom ébred a két férfi iránt, akik úgy különböznek egymástól, akár a tűz és a jég. Ám sajnos vetélytársai is akadnak a doktor úrral kokettáló szép és önző Fanshawe kisasszony, illetve a tehetős Paulina személyében, mi több, Monsieur Pault az iskolát vezető Madame Beck is kiszemelte magának. A szerelmi ábrándok és csalódások, a viharos érzelmek és a Józan Ész vetélkedésének krónikája varázsos hangulatú, eleven nyelven számol be Lucy villette-i éveinek viszontagságairól, szenvedélyes vonzalmának kibontakozásáról és végkifejletéről.

Eredeti mű: Charlotte Brontë: Villette (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1853

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ulpius-ház Klasszikus világirodalom

>!
Lazi, Szeged, 2012
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632671451 · Fordította: Róna Ilona
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
828 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752924 · Fordította: Róna Ilona
>!
Palatinus, Budapest, 2005
696 oldal · ISBN: 963957872x · Fordította: Róna Ilona

4 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Lucy Snowe · Paul Carlos David Emanuel · Ginevra Fanshawe · Modeste Maria Beck


Kedvencelte 35

Most olvassa 25

Várólistára tette 181

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Charlotte Brontë: Villette

Nagy érdeme a remek korrajz, valamint a kitűnő jellemrajzok. Hogyan éltek az angol fiatal nők a 19. században – az alantas osztálybeli, sorsát elfogadó tanárnő, a lecsúszott családból származó, de folyton felfelé törekvő fiatal lány, valamint az igazi, gazdag arisztokrata lány. Mindez nem Angliában, hanem „külhonban” játszódik, így jócskán kapunk az angol-francia és a protestáns-katolikus ellentétekből is. A romantikus szálak csak színesítették a történetet. Néha annyira mosolyogtató volt az egész, a viselkedés, a gondolkodásmód, aztán gyorsan eszembe jutott, hogy ez azért több mint 150 éve íródott.
Cseppet se bánom, hogy nem akkoriban éltem.

3 hozzászólás
>!
MezeiMarcsi
Charlotte Brontë: Villette

Kedves Bronte kisasszony!
Nagy örömmel és várakozással vettem kezembe a könyvét. Miután olvastam már korábbi munkáját,megismertem stílusát. Nem csalódtam. A karakterek megformálása tökéletesre sikeredett. Egyetlen negatívumot említenék meg,ami miatt nem tudtam maximálisra értékelni utolsó művet,az az,hogy nagyon bő lére engedte a történetet, Lucy kisasszony boldogságát pedig a legvégére hagyta, ezért valószínű nem akart oldalakat áldozni boldogsága kiteljesedésére. Az én szavaim közel sem olyan magasröptűek mint az ön hasonlatai,(mert manapság sajnos nem divat a szép beszéd) ezért kérem bocsássa meg, és legyen elnéző,hiszen pár évszázad elválasztja a kettönk életét. Kimondottan rosszul érezni magát, ha meghallana egy mai férfit, amint udvarol a kiszemelt hölgynek.
Sajnálom,hogy több írását nem tudják kiadni.Ön értékes tagja lenne a mai társadalomnak is.
Hű rajongója, egy igazi Moly.

4 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
Charlotte Brontë: Villette

Két nap alatt, szinte szünet nélküli olvasással végeztem a majdnem 600 oldalas könyvvel. Ez is mutatja, mennyire izgalmas, lebilincselő olvasmány. A Jane Eyre után sokat vártam a regénytől, és nem csalódtam.
Az írónő fő erőssége a karakterek megformálása. A csendes, zárkózott, lassú, fegyelmezett és hidegnek látszó, mégis érzékeny Lusy Snowe mellett a vele ellentétes jellemű Paul Emanuel, az ingerlékeny, impulzív, de mély érzésű és nagyvonalú tanár megformálása különösen tetszett.

>!
Európa, Budapest, 1969
586 oldal · keménytáblás · Fordította: Róna Ilona
3 hozzászólás
>!
Szertelena P
Charlotte Brontë: Villette

Első könyvem Charlotte Brontë-tól. A lelki törékenység sokszínű árnyalatát sikerült az írónőnek ábrázolnia a műben, nem egyszer sóhajtottam fel, egy-egy résznél magamra ismerve benne. A korrajz és környezet, amit precíz aprólékossággal lefest, számomra szívet dobogtató. Számos jelenetnél tanítás után/beszélgetés közben hímeznek, kötnek a hölgyek; üdítő volt gyakran találkozni ezekkel a részletes leírásokkal, mivel magam is vonzódom az efféle tevékenységekhez. Egy-egy adott udvarlási szokást nem is említve. Akkoriban a férfiak legtöbbje tudta, hogyan illik udvarolni. A nyelvezete választékos, igényes, gyönyörűen megfogalmazott; valódi szépirodalmi darab. Mivel olvasmányaim többségét eddig nem tették ki az ehhez hasonló kötetek, elbűvölt.
Varázsosan zárkózott, s egyben hideg, kimért a főhősnőnk személyisége a sok átélt szenvedéstől, amely az életében érte. Lucy Snowe valóban az az extrém módon nehezen megnyíló jellem. Még most is tűnődöm a lelki alkatán, ülepednie kell a könyvnek. Akit nem állhattam, az Madame Beck (és Pére Silas) volt. Kémkedései, fondorlatai – bár tény, hogy voltak becsülendő jellemvonásai egyaránt – bosszantóan tolakodóak, zavaróak voltak. Bár nem vetettem őket meg, azonban taszítóak voltak: John Graham Bretton, Ginevra Fanshawe. Akiket kedveltem, az Paulina Home, annak apja, Brettonné, és Paul Emanuel voltak.
A katolikus keresztény-szál némely ponton irritáló volt, nem állom az erőszakos térítőket; a kísértet-szál remek mód borzongató és furfangos volt.
Nagyon megragadott ez a könyv az írónőtől. Izgalommal várom, hogy a Jane Eyre és a Shirley is sorra kerüljenek.

>!
Seifert_Péter
Charlotte Brontë: Villette

A Bronte nővérek együtt is és külön-külön is nagyot alkottak az irodalom történetében. Ebben a műben is rengeteg különlegesség jelenik meg, amelyek egy része korát megelőzően a modernizmus, vagy akár a posztmodernizmus stílusát vetíti előre. Tény, hogy hosszú olvasmány, de a nyelvi kifejezőeszközei fantasztikusak. Nekem a statikus-dinamikus dualitás tetszett nagyon, hogy mennyire az egyes jelenetek, vagyis beszélgetések voltak kifejtve, míg az „izgalmasabb” cselekmények egy-egy tömör bekezdésbe száműzve. A fókuszban azonban kiderül, hogy Charlotte Bronte milyen jól ismerte az emberi jellemet, és igazi karakterek nyílnak meg az olvasó előtt. Szinte történelmi hűséggel jelenik meg előttünk a Viktoriánus korszak angol társadalma, annak fontos kérdései, mint például privát-publikus ellentét, a rasszizmus, a nők helyzete és lehetőségei, vallási feszültség stb. Azt kell mondanom azonban, hogy figyelmet kíván ezen aprónak tűnő, de nagyon fontos részletek megtalálása és azonosítása. Rendkívüli olvasmány…

1 hozzászólás
>!
Paulina_Sándorné
Charlotte Brontë: Villette

Furcsa volt úgy olvasni ezt a könyvet, hogy egész gyermekkoromban azt hallgattam, hogy ebből a könyvből kaptam a nevemet. Tetszett a történet, érdekes volt. A korszakot, amelyben játszódott elvarázsolt. A szereplők is szimpatikusak voltak. Bár Paulinát az elején még nem igazán kedveltem, fura volt számomra.

>!
Manawydan
Charlotte Brontë: Villette

Összefoglalva az érzéseimet, az egész regény „hiábavaló gyötrelem volt”. Az első 300 oldal arról szólt, hogy vártam mikor történik már valami, az utolsó 300 oldal pedig arról, hogy mikor ér már véget. Azért állhatatosan végigolvastam az első betűtől az utolsóig.
Szerintem meg se közelíti, sem a Jane Eyre-t, sem a Shirley-t. Sótlan, unalmas egymásra dobált szókincshalmaz volt az egész regény, ráadásul a főhősnő halvérű, hideg és kiábrándító.
Biztos van szépirodalmi értéke, nagyon megkapóak a jellemábrázolások, és Charlotte az a tehetséges írónő, aki szimplán kinéz a konyhája ablakából, és biztos ír róla 100 gyönyörűséges oldalt.
De mégis, az hogy ez a regény nem szólt semmiről szíven vágott. Annyi pluszt adott, hogy képet kaptam a 200 évvel ezelőtt élt emberek gondolatairól, jellemeiről és udvarlási szokásairól. Nem tudom mi történhetett 200 év alatt, de már nem biztos, hogy a 21. század férfi-embere megértetné magát egy akkor élt nőszeméllyel.
Végülis nem bántam meg, hogy elolvastam. Csak egyet nem értek: miért pont 600 oldal?

2 hozzászólás
>!
Spepa
Charlotte Brontë: Villette

Nem könnyű erről a könyvről értékelést írni. Az érzelmek széles skáláját tudta belőlem kiváltani, de ezt ebben az esetben nem tudom pozitívan értékelni. Kezdetben egy csöndes, lassan folydogáló könyv volt, amit szerettem olvasni. Kifejezetten passzolt a hangulatomhoz, a szürke késő őszi estékhez. Azután ez a lassúság egyszer csak unalomba billent át, aminél szerintem nincs rosszabb egy könyv esetében. Nem mehetek el megrovó szó nélkül amellett, hogy a történet túl hosszú. A cselekmény egyszerűsége nem indokol ekkora terjedelmet. Végül az unalomból teljes közöny lett, érdektelen lett számomra Lucy Snowe története, összeszorított foggal, kínszenvedéssel tudtam már csak végigolvasni az utolsó 200-300 oldalt.

A főszereplőt, Lucy Snowe-t képtelenség megkedvelni. Távolságtartó, hideg, elutasító, kimért, olykor nyers volt számomra. Bár egyszer megesett rajta a szívem spoiler, ennek ellenére inkább csak sajnálatot és szánalmat éreztem iránta. A további szereplők között sem akadt egyetlen egy szimpatikus alak. Valamennyien irritálóak voltak, különösen Paul úr és Madame Beck. Tolakodóak, idegesítőek, mérhetetlenül ellenszenvesek.

Ebből a könyvből hiányzik valami. Az, hogy alig történik valami, vagy nincsenek nagy fordulatok nem is lenne olyan nagy baj, ha nem lenne ilyen semmitmondó az egész. Olyan fagyos ez a könyv, rideg, mentes mindenféle meleg érzelemtől. Egyedüli pozitívuma, hogy gyönyörűen van megfogalmazva. Olyan választékos, gazdag szókinccsel, csodálatos szófordulatokkal és mondatokkal, amiket jól esik ízlelgetni.

5 hozzászólás
>!
maevis P
Charlotte Brontë: Villette

Nyugodtan állíthatom, hogy a Jane Eyre évtizedek óta az egyik kedvenc könyvem, ebből kifolyólag magam sem értem, hogy az írónő többi műve miért nem került még kezeim közé. A Villette újabb kedvenc könyvet tartogatott számomra, lebilincselő történet, mély érzésekről, különleges és egymástól tökéletesen különböző emberekről, szeretetről, szerelemről, csalódásról; mindezt Lucy szemszögéből bemutatva. Különleges élmény, sokszor újraolvasós lesz nekem. :)

>!
kitty03
Charlotte Brontë: Villette

Gyönyörű.
Az utolsó oldalakon végig krokodil könnyeket hullattam, de ettől függetlenül bátran kijelenthetem az egyik leggyönyörűbb történet.Húztam a pillanatot ahogy tudtam, de most és holnap ahogy visszaviszem a könyvtárba, úgy magával visz egy kis darabot belőlem. Pontosan ezért nem szeretek egy könyvnél sokáig letelepedni, minden nap kicsit megmerülni benne, mert akaratlanul is közel engedem magamhoz és fájdalmas lesz az elválás.
Paul úr bekerült a szívembe és nem is fogom őt kiengedni onnan. Akaratlanul is, mielőtt az írónő is szóba hozta, Napóleont képzeltem el az ő karaktere alapján. És mivel az utóbbit néhány könyv hatására megszerettem, lehetetlen lenne, hogy az előbbit ne szeressem meg.


Népszerű idézetek

>!
szibolya

Az én szerelmem nem szépségből született. Ilyesmihez nekem semmi közöm sincs, hogyan is keveredhetnék ilyesmibe. Csakhogy van egy másféle szerelem, mely bátortalanul, hosszú ismeretség után, a szenvedések kohójában jött létre, az állhatatosság kovácsolta ki, a tiszta szeretet révén vált tartós ötvözetté, kiállta az értelem próbáját, és a végén magától bontakozott ki hibátlan teljességében; ez a szerelem nevetett a szenvedélyen, mely forrón lobban fel, s hirtelen kialszik, ez a szerelem, ez kötött le engem.

>!
Cormia

Hogy lehetséges az, hogy ami annyira elbűvöl, mégis fájdalmat okozhat?

243. oldal

>!
agent_blond

Bölcs emberek azt mondják, bolond, aki bárkit is tökéletesnek vél; ami pedig azt illeti, szeretni, nem szeretni, legokosabb, ha barátságosak vagyunk mindenkihez, s túlságosan nem rajongunk senkiért.

34. oldal

>!
Szertelena P

Azzal kiment, és a varrónővel tért vissza, aki mértéket vett rólam.
– Ezúttal – mondotta keresztanyám – a magam ízlésére hallgatok, és ebben a jelentéktelen dologban belátásom szerint intézkedem.
Két nappal később meg is hoztak… egy rózsaszínű ruhát!
– Ez nem nekem való – mondtam izgatottam, s úgy éreztem akkor, hogy ezzel az erővel akár kínai úrhölgynek is öltöztethetnének.
– Majd meglátjuk, neked való-e vagy sem – jelentette ki keresztanyám, majd ellentmondást nem tűrő határozottsággal így szólt:
– Jegyezd meg, amit mondok. Ebben a ruhában jelensz meg ma este.
Dehogyis, gondoltam magamban; és azt is gondoltam, nincs emberi erő, mely ezt rám kényszerítheti. Rózsaszínű ruha! Ez lehetetlen. Nem nekem való. Ilyet még sose viseltem.

226. oldal, Európa

3 hozzászólás
>!
Szertelena P

– Ön olyan természet – mondotta –, hogy szívesen elfogadná az édes mérget, de undorral utasítaná el a gyógyító keserű orvosságot.
– Valóban, sohasem kedveltem a keserűséget; nem is hiszek abban, hogy gyógyít. És ami az édeset illeti, legyen az méreg vagy táplálék, nem tagadhat meg tőle egy élvezetes sajátosságot… azt, hogy édes. Talán jobb kellemes halállal gyorsan meghalni, mint hosszan vonszolni örömtelen életet.

253. oldal

>!
Szertelena P

– Nem várok. Sápadt volt álmában. Nincs önnek honvágya?
– Honvágyat az érez, akinek van otthona. Nekem nincs.

392. oldal

>!
Dia9117

A boldogság nem krumpli, amit csak úgy elvetnek a földbe, és megtrágyáznak, hogy jól teremjen.

Huszonkettedik fejezet - A levél

>!
Szertelena P

Hosszú ideig az riasztott el, hogy majd talán különcnek tartanak; de lassanként már megszokták egyéniségemet és szokásaimat, tudták, hogy ilyen árnyalatnyi különcségek természetemben rejlenek. Árnyalatnyiak, de nem elég kirívóak ahhoz, hogy érdekessé tegyenek, talán nem is annyira szembeszökőek, hogy bárkit sértsenek, de velem születtek, s magammal hordozom őket, éppannyira nem választhatók el tőlem, mint egyéniségem.

117. oldal, Európa

>!
Szertelena P

A lugasból hirtelen egy jelenség lépett elő ösvényünkre, tetőtől talpig fehérben, feketében. Indulatos sietséggel – közel, nagyon közel hozzánk – suhant el mellettünk. Az Apáca, ő maga! Eddig még soha nem láttam ennyire tisztán. Magas termetű volt, mozdulatai kapkodóak. Amerre ment, zokogva ébredt fel a szél, zuhogva eleredt a jeges eső, mintha az éjszaka végképp átérezné jelenlétét.

398. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj
Sebastian Barry: Messze, messze
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
Hugo Claus: Belgium bánata
Dimitri Verhulst: Problemszki Szálloda
Stefan Hertmans: Háború és terpentin
Marguerite Yourcenar: Emléklapok
Jean Van Hamme – Francis Vallès: Sörmesterek – A Steenfort család – Charles, 1854
André Dhôtel: Ahová nem juthatunk el soha
Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka