Shirley 160 csillagozás

Charlotte Brontë: Shirley Charlotte Brontë: Shirley Charlotte Brontë: Shirley Charlotte Brontë: Shirley Charlotte Brontë: Shirley

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Első ​regénye, a Jane Eyre káprázatos sikere után otthona, Yorkshire jól ismert lápos, dombos, völgyes tájain, vadvirágos, hangás rétjein vonultatja fel újabb művének alakjait a szerző. Ott szövi-fonja, bonyolítja két párhuzamosan futó romantikus szerelem szálait.

Mint életrajza írójának vallotta, a hősnő alakjában testvérhúgát, a sasmadarat, a csapongó, éles eszű, szertelen Emilyt, az Üvöltő szelek szerzőjét személyesítette meg, illetve azt a nőt, akivé válhatott volna, ha olyan szép és gazdag, mint Shirley. Merész lépés volt. Az angol irodalomban először alkotott a regényekből ismert bájos, szende, nőies női figura helyett bátor, eszes, határozott nőt, olyat, aki egyenrangú társa a férfinak, harcainak osztályosa.
A másik leány, Caroline, nagyrészt önéletrajzi elemekből kel életre, boldogtalan szerelmében a maga gyötrelmeit, a brüsszeli lánynevelő intézetben átélt lelki kínjait vetíti elénk. Itt azonban minden jóra fordul, és a sok küszködés, bonyodalom után kedvelt… (tovább)

Eredeti mű: Charlotte Brontë: Shirley (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1849

>!
Lazi, Szeged, 2011
572 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632671437 · Fordította: Szepessy György
>!
Palatinus, Budapest, 2004
822 oldal · ISBN: 963948797x · Fordította: Szepessy György, Takács Ferenc
>!
Európa, Budapest, 1984
704 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630737051 · Fordította: Szepessy György

2 további kiadás


Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Shirley Keeldar · Caroline Helstone · Henry Sympson · Hiram Yorke · Hortense Gérard Moore · Jessy Yorke · Joseph Scott · Louis Gérard Moore · Martin Yorke · Matthew Yorke · Matthewson Helstone · Mrs. Pryor · Mrs. Yorke · Robert Gérard Moore · Rose Yorke

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia


Kedvencelte 24

Most olvassa 12

Várólistára tette 148

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Charlotte Brontë: Shirley

Ha választani kellene, akkor gondolkodás nélkül a Jane Eyre-re voksolnék. A Shirely, bár kétéségtelenül vannak erényei, rettenetesen túlírt. Bár nem ódzkodom a lassú regényektől, itt bizony a leírások komolyan próbára tették a türelmemet. Elsősorban a szereplők jellemzése, amely néha lexikonszerűvé vált – külső bemutatás, belső jellemzés, egy-két epizód, hogy szemléltessük a felsoroltakat – szinte sablonszerűen minden szereplőnél. Bronte többnyire nem érzékeltet, hanem elsősorban leír, ami megterheli a regényt, meg-megállítja a cselekményt, ami normál esetben nem lenne baj, ha nem esnénk túlzásokba. Ettől függetlenül van néhány remek karaktere is a regénynek, hús-vér, élő-cselekvő emberek, ilyen például Moore, de elsősorban a címszereplő (akit tényleg túlságosan későre léptet színre a szerző), valamint Caroline, a Shirley-től annyira különböző, de rendkívüli érzékenységgel megrajzolt árva lány. Az életrajzi és önéletrajzi vonások egyértelműek, noha Bronte egyféle kompenzációként boldogabb sorsot szán kitalált szereplőinek, mint amilyen neki és testvéreinek jutott. Pedig a társadalmi-gazdasági háttér nem igazán rózsaszínű, happy-enddel végződő regényhez illő. A szerelmi szálak, romantikus véletlenek, csodás fordulatok és meglepetések csak egyik dimenzióját adják a történetnek, számomra a társadalomrajz sokkal érdekesebb volt. Bronte meglepően modern nézőpontból szemléli korát, az iparosodás árnyoldalait, a társadalmi kategóriák, vallási felekezetek közti konfliktusokat (és a csudamód elszaporodott segédlelkészeket :)), vagy épp a nő társadalmi helyét és szerepét. Shirley alakjában elsősorban a női egyenjogúság szószólójává válik, azonban mintha a végére úgy érezné, túl sokáig merészkedett – talpraesett, harcos, karakán szereplője megszelidülni látszik. De még így is bátran szembeszáll a konvenciókkal és előítéletekkel, melyek úgy fosztják meg a nőket az értelmes tevékenység, végeredményben az élhető élet lehetőségétől, mint a gépek a kiszolgáltatott munkásokat.
Szerettem a regény társadalmi érzékenységét, Shirley emnacipált alakját, meg azt a meglepő, de annál kellemesebb humort, amelyből bizony több is elkelt volna. Meg kellett volna picit gyomlálni a regényt, feszesebbre alakítani… Sokkal jobb lehetett volna.

>!
mate55
Charlotte Brontë: Shirley

spoiler A történet a napóleoni háborúk alatt, 1811-12-ben, (az írónő szülőhelyén) az észak-angliai Yorkshire egy képzeletbeli vidékén játszódik. Az egyes szám első személyben íródott (Jane Eyre-rel ellentétben), a „Shirley”-t egy közelebbről meg nem nevezett narrátor meséli el egyes szám harmadik személyben. Mire gondolt Charlotte írása közben? Ez a könyv mindenki számára kedves lesz? Véleményem szerint, spoiler messze áll tőle. Mert, minden, ami Jane Eyre-t remekművé teszi, teljesen hiányzik a regényből. Nagyon messze van attól is, hogy afféle bájos leányregény legyen. Ez a könyve lassan hömpölygő, hosszú, bonyolult és vitatott. Tele van számos olyan karakterrel, melyeket az írónő (bebizonyította, hogy piszkosul ért az emberekhez) soha nem teljesen gonosznak vagy teljesen jónak mutat be. Nézetei nyilvánvalóak a regényben: a vallás, a politika, és a nők jogai terén. Én magam is csodálom Brontë lelkes, fellengzős előadásmódját, amelyeket gyakran olyan női karakterek mondanak ki, akik később teljes mértékben ellenzik a korábban kifejtett gondolataikat és érzéseiket. Ez olyan volt, mint egy nagyon dühös nő írása, egy feldúlt nőé, aki végül két romantikus történetet ír le. A fiatal női karakterek erejét és összetettségét teljesen elárasztják az írónő kedvelt tárgyai, és „elégtelen” szenvedélyei. És a vénasszonyok, vénlányok úgy néznek ki, hogy arra gondoljak, (ahogy Brontë gondolja) az életüket elpazarolták. De hát mi van akkor, ha a társadalom úgy gondolja, hogy „csúnya”, jó dolgozó munkásnőkre van szüksége? Sokan nem szántak mást maguknak. Miután befejeztem, tisztább volt számomra, hogy Brontë a nők korlátai ellen küzdött, de haragját és motivációit elárasztotta, az elutasító, egyoldalú ábrázolás. Természetesen ez a korszak megfojtotta és korlátozta a nőket. De úgy éreztem, hogy az elbeszélő néha elvetette a sulykot, ezt a (nő-férfi) különbséget. Végül, de nem utolsósorban úgy tűnt, hogy az elhanyagolt munkások mellett előnyben részesítette a gazdagokat. Nem utálom ezt a regényt, csak nagyon csalódott vagyok, személyesen „szakmai torzításnak” nevezném. Ez a romantikus dráma talán jobban meg tudott volna szólítani, ha nemcsak arra koncentrál, hogy a korabeli világba visszavigyen, hanem átélhetővé tette volna számomra az olvasottakat. Ugyanakkor korántsem csak egy adott korszak szerelmesei vagy az adott korszak iránt érdeklődők számára lehet érdekes és gyakran szívszorítóan nosztalgikus olvasmány, hiszen mindenki kötött látszólag életre szóló, vagy kisebb-nagyobb barátságokat és bizonyára mindenki volt már szerelmes.

10 hozzászólás
>!
h_orsi P
Charlotte Brontë: Shirley

Szerintem Charlotte Bronte ezt most túl bő lére eresztette.
A címben szereplő Shirley csak a történet közepén bukkan fel. Azt mondanám, hogy addig semmi érdekes dolog nem is történik. Megismerhetjük a várost, az embereket és az akkori világot. Tömény leírás és végeláthatatlan elemzés. Azonban van benne humor is, ami jól el van rejtve, de azért meg lehet találni.
Caroline-t, bár sokára, de sikerült megszeretnem, ahogyan sok másik szereplőt is. Tetszett, hogy az író ki-kiszólt az olvasóhoz. Azonban ha nem lett volna az utolsó fejezet, akkor csak rossz szájízzel tettem volna le a könyvet. Így kicsit jobban szívembe zártam és megértettem az egész lényegét.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/08/charlotte-bronte…

4 hozzászólás
>!
Uzsonna P
Charlotte Brontë: Shirley

Meglepődve olvastam a könyvet az első kb. 150 oldalig, addig ugyanis a főszereplőnek se híre, se hamva nem volt. Helyette megismerhettem és szívembe zárhattam a szimpatikus Caroline-t, és tűnődtem, miért nem ő lett a címszereplő. És bemutat még Bronte más szereplőket is, mesél róluk, pedig a történet fő sodrásába nem kerülnek bele. De kiválóan ráláthatunk általuk a szövőipar helyzetére, a géprombolásokra, illetve a segédlelkészek szükséges (?) voltára. Itt van még Mr. Moore is, aki a fősodorba tartozik, bár haragudni kéne rá, azért amit tesz Caroline-nal, de ha belátja tévedését, akkor rögtön szívesen megbocsát neki az ember lánya.
És mikor már Caroline és a szövőipari helyzet is hervadozik, berobban Shirley, illetve csak odaköltözik a régóta lakatlanul álló házába. Az a gyanúm, hogy címszereplőnk a maga korában nagyon is modern felfogással rendelkezett, azzal, hogy egyenrangúnak tekinti magát a férfiakkal. És szép, kedves, okos, gazdag (ezt nem is utoljára kéne írnom egyes szereplők szerint), mindenki elkönyvelte magának, hogy előnyös házasság köttetik majd a közeljövőben.
És itt szerettem meg Shirley-t, valamint elismertem a nekijáró a könyvcímet is: ő az, aki ismeri magát, tudja azt, hogy mit akar, és meg is várja a megfelelő pillanatot, hogy elhatározásra jusson jövendőbelijével kapcsolatban. És ebben senki és semmi nem tudja eltántorítani, már pedig próbálják. Nagy szó ez, mert annak idején a rokonság és a társadalmi megítélés sokat nyomott a latban.
Nagyon tetszett C. Bronte stílusa, ahogy kiszól az olvasóhoz, és a humora is.

5 hozzászólás
>!
KingucK P
Charlotte Brontë: Shirley

Az alap történet és a történeti háttér érdekes volt, emiatt sikerült kitartanom a végéig.
Ami nem könnyítette meg, az a végeláthatatlan leírások, jellemábrázolás és valószínű emiatt sok kitérő történet.
Valóban sikeredtek érdekes karakterek, de a figyelmem folyamatosan elvesztette a leírások miatt.
A történelmi háttért szolgáló napóleoni háborúk és géprombolásokban érdekes volt kicsit elmélyedni: belelátni az akkori viszonyokba, ahol az embernek saját magának kellett megvédenie a javait. Valamit a másik oldalról az elkeseredett munkásosztály, akik a munkanélküliség bűnbakjául a fejlődésben lévő gépesítést látta.

>!
Ayumuyii
Charlotte Brontë: Shirley

Hosszú-hosszú olvasás volt, de annál maradandóbb.
Ha az ember kedvet kap arra, hogy valami igazán választékos nyelvezetűt, és elgondolkodtatót olvasson, mindenképp érdemes a Brontë nővérek könyveivel próbálkozni. Ennek a regénynek is az a legszebb tulajdonsága, hogy lassú, megfontolt, választékos, de mégis tartalmas, és nem unalmas. Minden egyes mondata gondosan van felépítve, lélektannal, szeretettel átitatva. Charlotte szerethette az írást teljes szívéből.
Sok a szereplő, de mindegyiküket megismerhetjük azáltal ahogy megszólalnak, vagy ahogy Charlotte leírja őket, személyesen szólva hozzánk, olvasókhoz.
És végül van-e tanulsága ennek a több mint 700 oldalas regénynek? Ki tudja? Mindenki vonja le a maga következtetéseit. Mindenesetre számomra a legnagyobb tanulság az, hogy mindegy milyen fájdalmakon, megpróbáltatásakon megyünk keresztül, mindegy hányszor betegíti meg a lelkünk a testünket, és zuhanunk össze… mindig kisüt a Nap, mindig lesz valami ami vigaszt nyújt, miközben felnyílik egy kapu, amin csupán be kell lépni.

>!
Kovács_Heni
Charlotte Brontë: Shirley

Tudom, tudom, illetlenség világhírű író(nő)k világhírű könyveit piedesztálra emelni és a nagybetűs Regényhez hasonlítani az egyéb műveiket, de lássuk be, a Jane Eyre olyan csodálatosra sikerült, hogy kissé nehéz megérteni, miért adott ki Charlotte Bronté ennyivel gyengéb irományt a kezéből. Az szép volt és izgalmas, emez gyenge és néhol vontatott.

A címszereplő Shirley sajnos csupán a regény felénél tűnik fel, pedig ő az egyetlen valamirevaló karakter ebben a regényben, a művelt és modern nő megtestesítője* egy olyan korban, ahol a feminizmus még gyerekcipőben járt. A tényleges főszereplő, Caroline vele ellentétben halovány és unalmas, bár kétségkívül sokkal pozitívabb szereplő, mint a hebrencs Shirley – mindenesetre, nincs versengés a nők között, ez betudható annak, hogy az írónő emléket szeretett volna állítani a testvéreinek, nem az erényeiket összehasonlítgatni.

A regény háttere viszont rendkívül érdekes, a korai iparosítás idején játszódik, ennek megfelelően két réteg csap össze a könyvben, egyrészt a szorgalmas gyártulajdonos, aki a maga erejéből lett valaki és mindene a fejlődés, másrészt az eme fejlődés miatt munka nélkül maradó munkásréteg, aki megelégszik a tudatlansággal azért cserébe, hogy a gyerekeinek kenyér jusson az asztalra. Mindkét oldal érthető a regény alapján, nincs ítélet felettük, ki-ki maga döntheti el, melyik rétegnek ad igazat, ha születhet egyáltalán tényleges döntés ebben a kérdésben.

Valami hiányzik belőle. Nem Mr. Rochester, ugyan, de valami mégis.

*Ha valaki jártas a korabeli „leányregényekben”, nyomban feltűnhet, hogy Shirley karaktere majdnem megegyezik Austen Emmájával, mindketten az ősfeminista prototípust képviselik: okosak, függetlenek és nem hajlandóak meghajolni a férfiak fensőbbségtudata előtt. A férjhez menést nem tartják életcéljuknak, és a végén csak olyannal hajlandóak házasságot kötni, akik maguk is felvilágosultak a nemi viszonyokat illetően. Ja, és mindketten gazdagok, ami azért fontos, mert a körülmények alapján az 1800-as évek elején csupán a gazdag nők engedhették meg maguknak a feminizmus luxusát.
Az Emma különben ezerszer jobb regény, noha a Shirley-hez hasonlóan kap hideget-meleget, úgy látszik, az írónőknek is nehezére esett egy férfiuralta társadalomban megütni a tökéletes hangnemet a feminista regényeikben.

3 hozzászólás
>!
mdmselle I
Charlotte Brontë: Shirley

Nem éreztem azt a torokszorító csodálatot, mint a Jane Eyre olvasásakor, de persze ez is egy kiváló Brontë-regény, leszámítva talán azt, hogy most kivételesen én is azt gondolom, hogy fölöslegesen lett ilyen bő lére eresztve. De a szereplők szerethetők, Caroline talán kicsivel jobban, mint Shirley, a férfiak közül viszont csak Leslie-t kedveltem meg*, a másik Moore-fiú egy kegyetlen-kegyetlen vadállat, és oltári nagy mákja volt, hogy szíve hölgye olyan megbocsátó. Nem érdemelte meg. Bizony halált érdemelt volna az a czudar lator!
A többi szereplő mind igazi Brontë-figura, olyan finoman kidolgozott jellemek, hogy szinte láttam őket magam előtt, kiváltképp a Yorke-házaspárt, bár azt kétlem, hogy valaha is léteztek olyan gyermekek, mint a Yorke-csemeték.

*de őt nagyon, és mindenekfelett egyetértek abban Shirley-vel (és én is már 22 évesen is így gondoltam), hogy az igazi férfi csak 30 fölött kezdődik!

18 hozzászólás
>!
nagy_anikó
Charlotte Brontë: Shirley

Yorkshire jól ismert lápos, dombos, völgyes tájait, vadvirágos, hangás rétjeit már megismertem James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén… című könyveből, ami kb. száz évvel később játszódik. Imádom a klasszikus könyveket, bár mostanában kevesett olvastam belőlük. Az a rengeteg, aprólékos tájleírás, emberi jellemek aprólékos ábrázolása, egy-egy társalgás története, ahogy az írónő mindent (néha még magyarázattal fűszerezve is) az olvasó elé tár lenyűgöző. A cselekmény magában vontatott, nehezen alakul ki, de nem zavart, mert annyi lélekmelengető szépet olvastam közben és reméltem, hogy a szerelem jó ajtókon fog kopogtatni. A mínusz egy csillag a könyv hosszáért, a rövidebb élvezetesebb lett volna.

>!
Kisanna
Charlotte Brontë: Shirley

Csodálatos könyv, jobban tetszett mint a Jane Eyre, pedig az nálam nagyon nagy kedvenc. Az alaptörténet egy szerelmi háromszög, majd négyszög, ám romantikán kívül ebben a regényben sokkal több van. Olyan sok, hogy abból egy másik könyv is bőven kitelne, mégsem éreztem unalmasnak, vagy kuszának a történetet. Megismerjük a yorkshire-i kisváros sok lakóját, nem csak a főszereplőket. Az írónő éles társadalomkritikát gyakorol a gyárosok és a munkások közti konfliktusról, politizál, és a korabeli nők helyzete ellen is szót emel. A legszebbek azonban a tájleírások voltak, Yorkshire igazi zord szépségű vidék lehet, szívesen ellátogatnék oda.


Népszerű idézetek

>!
mdmselle I

– (…) Korban összeillünk? Ugyanabban az évben születtünk, ő tehát csak fiú még, én pedig már nő vagyok; minden tekintetben tíz évvel vagyok idősebb nála.

Harminchatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Shirley Keeldar
>!
s_l_m

– (…) a legfőbb emberi tudás önmagunkat ismerni, s a célt, ahová lépteink visznek.

62. oldal, Negyedik fejezet - Újból Mr. Yorke (Európa, 1974)

1 hozzászólás
>!
Uzsonna P

Amit mondott, azt később éppoly kevéssé lehetett volna pontosan visszaadni, mint a hullócsillagok felvillanó fényét, a harmatcsepp csillogását, a felhők színét és formáját napnyugtakor, mint a csörgedező patak eliramló fodrainak villanásait.

Hatodik fejezet, Coriolanus, 82. oldal (Lazi, 2011.)

>!
Réka_Körtvélyi

Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletreméltó.

164. oldal, Tizedik fejezet - Vénkisasszonyok (Lazi, 2011)

>!
Uzsonna P

Semmi sem finomít annyira, mint a szeretet.

Hatodik fejezet, Coriolanus, 78. oldal (Lazi, 2011.)

>!
Uzsonna P

A jókedv – úgy tűnik – éppannyira függ attól, hogy állnak a dolgok bennünk, mint attól, hogy állnak rajtunk kívül és körülöttünk.

Harmadik fejezet, Mr. Yorke, 32. oldal (Lazi, 2011.)

>!
Uzsonna P

Nem szoktam sietni, soha életemben nem siettem. A kapkodó emberek tűzforrón isszák a létezés nektárját, én úgy szeretem, ha hűvös, mint a harmat.

Harminchatodik fejezet, Feljegyzések a tanulószobában, 543. oldal (Lazi, 2011.)

1 hozzászólás
>!
Uzsonna P

Minden örömöt, melyet az élet ad, meg kell szolgálnunk, mielőtt igazán a miénk lehetne; s hogy milyen keményen kell megszolgálnunk, csak azok tudják, akik nagy dolgokért viaskodtak. Szíve vérének piros gyöngyeivel kell fizetnie a küzdőnek, mielőtt a győzelem koszorúját a homlokára teszik.

Hetedik fejezet, Tea a paplakban, 87. oldal (Lazi, 2011.)

>!
mate55 P

Mit vársz olvasóm? Költészetet, érzelmes ábrándokat? Szenvedélyt, izgalmat,
melodrámát? Hűtsd le várakozásodat, légy igénytelenebb.

5. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: A Titánok bukása
Katherine Webb: Az elfelejtett dal
William Somerset Maugham: Catalina
Charles Morgan: Az üres szoba
Katherine Webb: Ha eljő az éj
Philippa Gregory: A királycsináló lánya
Manda Scott: A sas látomása
T. H. White: Üdv néked, Arthur, nagy király
Edward Bulwer-Lytton: Leila, avagy a félhold bukása
David Gemmell: Makedónia oroszlánja