Jane ​Eyre 1984 csillagozás

Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Rövidített változata A lowoodi árva címmel jelent meg.

Eredeti mű: Charlotte Brontë: Jane Eyre (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1847

>!
Lazi, Szeged, 2015
432 oldal · ISBN: 9789632672779
>!
Palatinus, Budapest, 2015
608 oldal · ISBN: 9789639678279
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633832073 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

24 további kiadás


Enciklopédia 55

Szereplők népszerűség szerint

Jane Eyre · Mr. Rochester · Helen Burns · St. John Rivers · Diana Rivers · Mary Rivers · Mr. Brocklehurst


Kedvencelte 916

Most olvassa 131

Várólistára tette 615

Kívánságlistára tette 289

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
WindStorm P
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Általános iskolás voltam. Nem szerettem olvasni. A kötelezőket egyenesen utáltam, nem találtam érdekesnek, vagy bármi másnak azokat, szóval egyiket sem olvastam el. Mindig segítségemre volt a nélkülözhetetlen internet, ezáltal pedig megúsztam a rossz jegyeket.
Kis idő múlva új tanárnőt kaptunk. Fiatalt, menőt, akit nem lehetett átverni, hozzátenném a szomszédunkban lakott és őt is Blankának hívják, mint engem.
A háziolvasmányokra sorban kaptam az egyeseket. Évvégén a szín ötösre pályáztam, kivéve magyar nyelvből.
Egyik alkalomkor a tanárnő félrehívott és a kezembe nyomta Jane Eyre-t, majd hozzátette: Blanka, ha ezt elolvasod, legalább a felét, akkor megadom a kívánt jegyet.
Hazamentem, ledobtam az ágyra a könyvet (Ó, bocsássatok meg, mostanra már úgy vigyázok a könyveimre, hogy csak na!!) és mást csináltam.
Teltek múltak a napok, közeledett az évvége, így hát kelletlenül, de hozzákezdtem az olvasásához. Vastag könyv, régi kiadás, sárga lapok, furcsa illat…
Következő magyarórán visszaadtam a tanárnőnek a könyvet, mosolyogtam és annyit mondtam, hogy: KÖSZÖNÖM!
Ő csak bólintott.
Ha tudná, hogy mit adott nekem: rengeteg könyvélményt, barátokat és végül a molyt. ♥

Igen, ennyire-ennyire csodálatos és magával ragadó Jane Eyre!

>!
Európa, Budapest, 1968
494 oldal · Fordította: Ruzitska Mária, Görgey Gábor
30 hozzászólás
>!
gabiica P
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Nehezen találtam rá a hangulatára. Számomra egy kicsit nehezen indult, ám miután ténylegesen elkezdődött a lényeges cselekmény, már nagyon imádtam. Magával ragadott a regény hangulata, csodálatos leírásai. És persze maga Jane személyisége. Szimpatikus volt, mint főszereplő, példaértékű és tökéletes jellem.

>!
Constellation
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Végre egy szimpatikus főhősnő, akivel teljes mértékben azonosulni tudtam! Voltak részek, ahol egy kicsit vontatottnak éreztem a cselekményt, de Mr. Rochester és Jane párbeszédei mindenért kárpótoltak. Számomra ők az igazi „könyves álompár”.
Tényleg maradandó élmény, bő fél évvel az olvasása után is tisztán emlékszem minden részére.

4 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Nagyon sokáig Elizabeth Bennet és Mr.Darcy voltak a kedvenc könyves szerelmes párom, de Jane Eyre és Mr.Rochester személyében méltó kihívókra leltek.
Imádtam ez a könyvet, valahogy teljesen el tudtam veszni benne. Jane okos, finom, éles eszű fiatal nő, az egyik legfinomabban megformált női karakter akivel találkoztam. Szerettem a fejében lenni, hallani a gondolatait, megismerni az emlékeit és az érzéseit. Alázattal, mégis kőkemény elszántsággal nézett szembe a sorsával és hitte, hogy végül minden jóra fordul, ha ő maga is úgy viselkedik, hogy rászolgáljon erre a sorsra.
Ez a szerelem az egyik legszebb és legigazibb szerelem, amiről valaha olvastam. Az a szerelem, amiért meg kell küzdeni, amiért dolgozni kell, épp ezért értékesebb mint bármi ami csak úgy az ölünkbe hullik. Olyan szerelem, amiért megéri várni, olyan boldogság, ami önmagában elég, mert a mindenséget jelenti számukra.
Csodálatos könyv a kitartásról, a belső értékekről, a női egyenjogúságról és az igaz szerelem sorsfordító hatalmáról.

>!
Amadea
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Újraolvasás, 2016.

Ez az értékelés eredetileg teljesen máshogy kezdődött – közbotrányokozás végett: A vadak ura c. nyolcvanas évekbeli fantasy filmopusszal –, írtam benne mindenről, aztán, mikor rátértem a lényegi részre, azaz a nevezetes regényre, nagy kínnal egy három soros, unalmas bekezdést tudtam magamból kiizzadni. Aztán az álomtól borzas hajjal lerogyott mellém Rochester a pasim, és elkezdtem neki mesélni a regényről. Azt már egyikünk se tudta megmagyarázni, hogy miért nem azt írtam le, amit elmondtam neki.
Ó, de még mindig nem a Jane Eyre-ről van szó, úgyhogy pofa lapos, és lássuk a lényeget.
Azért szeretem annyira ezt a könyvet, mert ellentétben más, rokonítható szerzőkkel – az eredeti pep talk végig nevén nevezett és csúnyán meghurcolt egy másik írói munkásságot, az ordas összehasonlítást most megpróbálom elkerülni –, a történet bizonyos elemeit, fordulatait nem számítva a valóságot mutatja be. Nem száll alá az égből a hamis, idilli szerelem rózsaszín köde, Thornfieldet látva senki nem lát kellemetesebbnek egy ablakon morc pofával kibámuló nemes ifjoncot, a főszereplők hangsúlyozottan nem gyönyörűek, nincsenek idétlen párbeszédek, közhelyek és felszínesség.
Mi van helyette?
Egy olyan főszereplő, aki a mai nőknek is példaképe lehetne – hát még a maga korában… –, színes, aprólékos jellemrajzot kapunk Jane-ről; a nélkülözés, szeretetlenség ellenére a düh nem mérgezi meg a lelkét, még ha a nagynénje és az unokatestvérei nem is így látják, képes a szeretetre, nagylelkű és szerény. Az ingerszegény, szűk környezetben élt rövid élet ellenére bőven bír józan ésszel – pedig sokat olvasni se volt lehetősége, az ellenkezőjére emlékeztem –, a megpróbáltatások nem tették nebáncsvirággá és nyivákolás helyett két lábbal áll a földön, habár önmagával szemben nagyon kíméletlen, ebben látszik, mennyire megtaposta az élet. Habár többször kihangsúlyozzák, milyen kicsi és sápadt, elképesztően szívós. Annak ellenére, hogy mennyire állhatatos és makacs, a tiszta szívű, erős személyiségek lenyűgözik, és készséggel áll a szolgálatukba. Ezen a tulajdonságán ámuldoztam, nagyon tetszik, hogy egy fiktív karakter nem kizárólag ilyen vagy olyan, ahogy a való életben is hajlamosak vagyunk a beskatulyázásra – és szerintem semmi szégyellnivaló nincs ezen, nem behódolás vagy gerinctelenség, csak egy tulajdonság. Jane igazi összetett személyiség, nem egy naiv, ijedős 19.-i századi tipikus hősnő, ahogy egyesek próbálják ábrázolni.
Pazar, ahogy megtanítja kesztyűbe dudálni azt a pokróc imádnivaló Rochestert. Ha jól emlékszem, Jane nem egyszer említi Rochester haragját – ne feledjük, egy nevenincs nevelőnő – alkalmazott és egy gazdag, régi névvel bíró nemes áll egymással szemben –, de nem hagyja, hogy megijessze és a fejére nőjön, sőt, a közel 20 év korkülönbség ellenére Jane viselkedik józanabbul. A hozzáállása kicsit sántít, mégis egy 18-19 éves lányról van szó, akinek ez az első szerelem az életében. Érzésem szerint Charlotte Brontë ennél a pontnál túlrajzolta a főszereplőt és egy idősebb nő tapasztalatával ruházta fel – sőt, olyan tapasztalattal, amivel elvileg ő sem rendelkezett… khm.:) De bánom is én, ha ilyen parázs, csipkelődő párbeszédeket olvashatok, amiken szívből lehet vigyorogni, és egy valódi, nehézségekkel teli kapcsolatról. Igen – egy tizenkilencedik századi, viktoriánus lányregényről beszélünk, ami olyan frissnek, formabontónak érződik, hogy majd' 170 évvel a megírása után is élvezet olvasni.

Az első olvasás óta hat év telt el, és a szempontjaimon erősen érződik, hogy inkább a szereplők ragadtak meg, nem a cselekmény, amit, valljuk be, nehéz lenne elfelejteni. Sajnáltam, hogy minden erőfeszítésem ellenére nem sikerült belehelyezkednem a hajdani sötét, depresszív (vagy az emlékeim alapján annak vélt) hangulatba, pedig az időjárás is nekem kedvezett – az esős őszi időtől mindig Jane Eyre-olvashatnékom van-volt, hiába kerül bőven szóba a tavasz vagy a nyár. Nos, az időjárás szükséges, de nem elégséges feltételnek bizonyult. Ettől függetlenül nagyon élveztem az olvasást – a szívélyes viszony köztem és a történet között nem tűnt el, csak átalakult. Vajon milyen lesz harmadik alkalommal?

Ui.: Tudtátok, hogy Jane-nek zöld szeme van? Úgy megbuktam volna egy szőrözős tanárnál, mint a huzat.

Ui2.: Életemben nem szenvedtem ennyit post írásával, négy napig vajúdtam vele, és még a második változat is szar lett, de nem kínlódok tovább vele. Semmi pénzért és körülhízelgésért nem lennék főállású író.

2010. február 27., 19:31.
Nagyon-nagyon imádom.

>!
Európa, Budapest, 1970
448 oldal · keménytáblás · Fordította: Ruzitska Mária, Görgey Gábor
4 hozzászólás
>!
somoly
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Még általánosban olvastam, szép emlék. Egy nap betegnek tettettem magam, hogy ne kelljen suliba menni, már nagyon kíváncsi voltam a végére…

2 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Önvallomásra szorul ez a csillagozás…essünk hát túl rajta.

Én szeretem a romantikát, esküszöm.*
Azt a fajtát, ami sötét, nyomasztó és szenvedélyes, mint egy orosz író szíve.
Amitől sírni támad kedvem és üvölteni egyszerre, annyira abszurd módon, gyomorforgatóan gyönyörű.
Ami arra késztet, hogy felvágjam a mellkasom és kipakoljam az összes belső szervem a másik elé, mert az övé, vigye, egye meg, fogadja magába, pusztítsa el.
Amitől egy folyamatosan táguló univerzum lesz a világom.
~
~
~
Amiben nincsen csoki, rózsa, plüssállat, meg édesem, drágám, cukorbogyóm.
Amiben nincsenek udvariaskodó mondatok, csak a meztelen igazság, hogy elcseszettek vagyunk, te meg én, mégis képesek vagyunk szeretni.
Nem szeretünk szépen, de szeretünk.
…és merünk együtt senkik lenni.

A Jane Eyre semmilyen tekintetben nem az én könyvem. Képtelen vagyok vele együtt rezonálni, belehelyezkedni.
Hiába áll ki a női egyenjogúság mellett a mű, hiába gótikus, hiába talpraesett a főszereplője, egyszerűen nekem ez a szerelem műanyag, túlírt…nem veszi be a gyomrom.
Ha társadalomkritikaként, vagy korrajzként kezelem, akkor viszont az a bajom vele, hogy nem eléggé kidolgozott.
Áh, sehogy se jó ez nekem.

*Hétköznapi értelemben ill. korstílusban egyaránt. Az értékelésem itt természetesen a köznapi használatra utal, mivel a regény nem a romantika korszakában született, hanem egy teljes századdal később.

34 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai 
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Gyakorlatilag szègyen, h ilyen sokàig tartott kiolvasnom, ès az is szègyen, h eddig vàrtam vele.
Az eleje szàmomra elèg borzasztòan indult, jò lassan is haladtam vele. Aztàn eljutottunk Thornfield Hall-ba, ès azt vettem csak èszre, h tetszik a könyv. Amikor Jane elmondja Rochesternek, h nem tartja jòkèpűnek, azt a rèszt vissza is olvastam, mert nem akartam elhinni, h ez ennyire tetszik nekem.
Aztàn persze Jane szemèn keresztül beleszerettem èn is Rochesterbe. Vele együtt vàrtam a felbukkanàsàt, ès hallgattam, h mit mondott màsoknak.
Maga a nagy csavar nem èrt vàratlanul, mert a filmet làttam.
A Rivers lànyokat sokkal hűvösebbeknek, a bàtyjukat kissè melegebbnek hittem a film alapjàn.
Megfogadtam, h màsodszori olvasàsig nem fogok semmit kedvencelni, de ezt kellett, ùgyis ùjra fogom olvasni.

1 hozzászólás
>!
Xoxoribizli P
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Fura, hogy régen milyen gyorsan rásütötték valakire, hogy csúnya.
„Nem mondták, hogy ízlések, és pofonok” vagy azt, hogy „kinek a pap, kinek a papné”
hanem egyszerűen csak csúnya volt mindenki, aki nem a kor ideálja volt.

A végére elég drámai fordulatot vesz a történet, én erre persze számítottam, de még így is nagyon elszomorított.
Amíg a végére nem értem, addig nagyon sajnáltam Janet a rengeteg fájdalomért, ami érte. Viszont a végére már csak mártírként láttam őt.
Lehet, hogy kőszívű vagyok, de nem hiszek az ilyen „tökéletes egyetértés”-ekben, vagy az „egy test és egy lélek” dologban. Ha nem így alakult volna, akkor sem gondolnám, hogy Mr. Rochesterrel összeillenek.

Túl sok fájdalom, túl kevés öröm.

Mégis, nem tudnám azt mondani, hogy nem tetszett.

>!
Naiva P
Charlotte Brontë: Jane Eyre

A hányatott sorsú Jane Eyre története olyan, amit mindenki ismer vagy minimum hallott már róla, mindenki olvasta már (akár többször is), vagy legalább látta egy filmadaptációját. Többszöri olvasás után is még mindig úgy gondolom, hogy ennél a történetnél nem maga a cselekmény izgalma a lényeg, – persze az sem a „futottag még” kategória – hanem maga az írói nézőpont, látásmód. Ezért az a számos filmes mellélövés.
Brontë kitűnő arányérzékkel felépített regénye, amiben a részletes eseményszál hosszú ugyan, de nincs elnyújtva a végtelenségig. A fiatal Jane elkeserítő sorsától kezdve a megérdemelten boldog végig olvashatjuk a lány életútját. Akinek az írónő elsősorban a fejlődéstörténetére, fiatal elméjének individuummá válására koncentrált. Jane kényszerhelyzetből kényszerhelyzetbe került, családi és anyagi körülményei miatt pedig sajnos folyton az éppen adandó lehetőséget volt kénytelen elfogadni. Ha sorsa jobbra fordult, azt sohasem magának köszönhette. Az egyetlen, ami csak és kizárólag a sajátja volt mindig, az a belső, törékeny világa, amelyben él, amibe az „érző szívű szörnyeteg” Rochester is beleszeret. A legmeghatározóbb az a momentum, amikor felismeri és átengedi magát először a szeretetnek, majd a szerelemnek: ahogy tudatosul benne, létezik számára is feloldozás és érzelmi szabadság. Akit főleg peches, elhidegült házassága, majd magánya formált érzéketlenné, kegyetlenné. Az olvasó pedig akaratlanul is kívánja neki a második esélyt a kiteljesedésre.
Örök és megérdemeltem klasszikus, romantikus történet, ami az olvasó számára nagyon élővé, szívszorítóvá válik olvasás során, ügyelve arra, hogy ne váljon eltúlzottan, giccsesen romantikussá.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
tataijucc P

– (…) Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

73. oldal

14 hozzászólás
>!
Ardid

– Csúf vagyok, Jane?
– Nagyon. Mindig is az volt.
– Puff neki.

Harminchetedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jane Eyre · Mr. Rochester
>!
Gitta_Bry

Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.

Harmadik fejezet

>!
tataijucc P

Az ő társaságában éreztem csak igazán, hogy élek, benne élek, és ő bennem él.

455. oldal, Harminhetedik fejezet (Lazi Kiadó)

>!
piciszusz

Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.

22. fejezet, 231. oldal Európa Könyvkiadó

1 hozzászólás
>!
Eszter01

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, s mint mikor úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

298. oldal

2 hozzászólás
>!
kávésbögre P

(…) sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mint ha hirtelenében olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.

Hatodik fejezet

1 hozzászólás
>!
Eszter01

– És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol?
– Egy nagy verem, ahol tűz ég.
– És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni?
– Nem szeretnék, uram.
– Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd?
Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam:
– Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pokol
>!
langi

A sors az arcvonásokban van megírva, a homlokon, szemekben, a szemek körül és a száj vonalában.

Tizennyolcadik fejezet


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Diney Costeloe: Eldobott gyerekek
Lisa Wingate: Elrabolt életek
John Irving: Árvák hercege
Sarah Lark: A tűzhegy legendája
Marilyn Miller: Hozzád láncolva
Jim Shepard: Áron könyve
Perihan Mağden: Ali és Ramazan
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Telkes Margit: Mégis
John Hart: A múlt fogságában