Jane ​Eyre 2125 csillagozás

Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre Charlotte Brontë: Jane Eyre

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Rövidített változata A lowoodi árva címmel jelent meg.

Eredeti mű: Charlotte Brontë: Jane Eyre (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1847

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Lazi Könyvkiadó klasszikusai, Ulpius-ház Klasszikus világirodalom, Horizont könyvek, A világirodalom klasszikusai

>!
Lazi, Szeged, 2015
422 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632672779 · Fordította: Ruzitska Mária, Görgey Gábor
>!
Palatinus, Budapest, 2015
608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639678279 · Fordította: Ruzitska Mária, Görgey Gábor
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633832073 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

26 további kiadás


Enciklopédia 58

Szereplők népszerűség szerint

Jane Eyre · Mr. Rochester · Helen Burns · St. John Rivers · Diana Rivers · Mary Rivers · Mr. Brocklehurst

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia


Kedvencelte 966

Most olvassa 137

Várólistára tette 654

Kívánságlistára tette 339

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
WindStorm
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Általános iskolás voltam. Nem szerettem olvasni. A kötelezőket egyenesen utáltam, nem találtam érdekesnek, vagy bármi másnak azokat, szóval egyiket sem olvastam el. Mindig segítségemre volt a nélkülözhetetlen internet, ezáltal pedig megúsztam a rossz jegyeket.
Kis idő múlva új tanárnőt kaptunk. Fiatalt, menőt, akit nem lehetett átverni, hozzátenném a szomszédunkban lakott és őt is Blankának hívják, mint engem.
A háziolvasmányokra sorban kaptam az egyeseket. Évvégén a szín ötösre pályáztam, kivéve magyar nyelvből.
Egyik alkalomkor a tanárnő félrehívott és a kezembe nyomta Jane Eyre-t, majd hozzátette: Blanka, ha ezt elolvasod, legalább a felét, akkor megadom a kívánt jegyet.
Hazamentem, ledobtam az ágyra a könyvet (Ó, bocsássatok meg, mostanra már úgy vigyázok a könyveimre, hogy csak na!!) és mást csináltam.
Teltek múltak a napok, közeledett az évvége, így hát kelletlenül, de hozzákezdtem az olvasásához. Vastag könyv, régi kiadás, sárga lapok, furcsa illat…
Következő magyarórán visszaadtam a tanárnőnek a könyvet, mosolyogtam és annyit mondtam, hogy: KÖSZÖNÖM!
Ő csak bólintott.
Ha tudná, hogy mit adott nekem: rengeteg könyvélményt, barátokat és végül a molyt. ♥

Igen, ennyire-ennyire csodálatos és magával ragadó Jane Eyre!

>!
Európa, Budapest, 1968
494 oldal · Fordította: Ruzitska Mária, Görgey Gábor
30 hozzászólás
>!
gabiica P
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Nehezen találtam rá a hangulatára. Számomra egy kicsit nehezen indult, ám miután ténylegesen elkezdődött a lényeges cselekmény, már nagyon imádtam. Magával ragadott a regény hangulata, csodálatos leírásai. És persze maga Jane személyisége. Szimpatikus volt, mint főszereplő, példaértékű és tökéletes jellem.

>!
Constellation
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Végre egy szimpatikus főhősnő, akivel teljes mértékben azonosulni tudtam! Voltak részek, ahol egy kicsit vontatottnak éreztem a cselekményt, de Mr. Rochester és Jane párbeszédei mindenért kárpótoltak. Számomra ők az igazi „könyves álompár”.
Tényleg maradandó élmény, bő fél évvel az olvasása után is tisztán emlékszem minden részére.

4 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Nagyon sokáig Elizabeth Bennet és Mr.Darcy voltak a kedvenc könyves szerelmes párom, de Jane Eyre és Mr.Rochester személyében méltó kihívókra leltek.
Imádtam ez a könyvet, valahogy teljesen el tudtam veszni benne. Jane okos, finom, éles eszű fiatal nő, az egyik legfinomabban megformált női karakter akivel találkoztam. Szerettem a fejében lenni, hallani a gondolatait, megismerni az emlékeit és az érzéseit. Alázattal, mégis kőkemény elszántsággal nézett szembe a sorsával és hitte, hogy végül minden jóra fordul, ha ő maga is úgy viselkedik, hogy rászolgáljon erre a sorsra.
Ez a szerelem az egyik legszebb és legigazibb szerelem, amiről valaha olvastam. Az a szerelem, amiért meg kell küzdeni, amiért dolgozni kell, épp ezért értékesebb mint bármi ami csak úgy az ölünkbe hullik. Olyan szerelem, amiért megéri várni, olyan boldogság, ami önmagában elég, mert a mindenséget jelenti számukra.
Csodálatos könyv a kitartásról, a belső értékekről, a női egyenjogúságról és az igaz szerelem sorsfordító hatalmáról.

>!
somoly
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Még általánosban olvastam, szép emlék. Egy nap betegnek tettettem magam, hogy ne kelljen suliba menni, már nagyon kíváncsi voltam a végére…

2 hozzászólás
>!
Amadea
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Újraolvasás, 2016.

Ez az értékelés eredetileg teljesen máshogy kezdődött – közbotrányokozás végett: A vadak ura c. nyolcvanas évekbeli fantasy filmopusszal –, írtam benne mindenről, aztán, mikor rátértem a lényegi részre, azaz a nevezetes regényre, nagy kínnal egy három soros, unalmas bekezdést tudtam magamból kiizzadni. Aztán az álomtól borzas hajjal lerogyott mellém Rochester a pasim, és elkezdtem neki mesélni a regényről. Azt már egyikünk se tudta megmagyarázni, hogy miért nem azt írtam le, amit elmondtam neki.
Ó, de még mindig nem a Jane Eyre-ről van szó, úgyhogy pofa lapos, és lássuk a lényeget.
Azért szeretem annyira ezt a könyvet, mert ellentétben más, rokonítható szerzőkkel – az eredeti pep talk végig nevén nevezett és csúnyán meghurcolt egy másik írói munkásságot, az ordas összehasonlítást most megpróbálom elkerülni –, a történet bizonyos elemeit, fordulatait nem számítva a valóságot mutatja be. Nem száll alá az égből a hamis, idilli szerelem rózsaszín köde, Thornfieldet látva senki nem lát kellemetesebbnek egy ablakon morc pofával kibámuló nemes ifjoncot, a főszereplők hangsúlyozottan nem gyönyörűek, nincsenek idétlen párbeszédek, közhelyek és felszínesség.
Mi van helyette?
Egy olyan főszereplő, aki a mai nőknek is példaképe lehetne – hát még a maga korában… –, színes, aprólékos jellemrajzot kapunk Jane-ről; a nélkülözés, szeretetlenség ellenére a düh nem mérgezi meg a lelkét, még ha a nagynénje és az unokatestvérei nem is így látják, képes a szeretetre, nagylelkű és szerény. Az ingerszegény, szűk környezetben élt rövid élet ellenére bőven bír józan ésszel – pedig sokat olvasni se volt lehetősége, az ellenkezőjére emlékeztem –, a megpróbáltatások nem tették nebáncsvirággá és nyivákolás helyett két lábbal áll a földön, habár önmagával szemben nagyon kíméletlen, ebben látszik, mennyire megtaposta az élet. Habár többször kihangsúlyozzák, milyen kicsi és sápadt, elképesztően szívós. Annak ellenére, hogy mennyire állhatatos és makacs, a tiszta szívű, erős személyiségek lenyűgözik, és készséggel áll a szolgálatukba. Ezen a tulajdonságán ámuldoztam, nagyon tetszik, hogy egy fiktív karakter nem kizárólag ilyen vagy olyan, ahogy a való életben is hajlamosak vagyunk a beskatulyázásra – és szerintem semmi szégyellnivaló nincs ezen, nem behódolás vagy gerinctelenség, csak egy tulajdonság. Jane igazi összetett személyiség, nem egy naiv, ijedős 19.-i századi tipikus hősnő, ahogy egyesek próbálják ábrázolni.
Pazar, ahogy megtanítja kesztyűbe dudálni azt a pokróc imádnivaló Rochestert. Ha jól emlékszem, Jane nem egyszer említi Rochester haragját – ne feledjük, egy nevenincs nevelőnő – alkalmazott és egy gazdag, régi névvel bíró nemes áll egymással szemben –, de nem hagyja, hogy megijessze és a fejére nőjön, sőt, a közel 20 év korkülönbség ellenére Jane viselkedik józanabbul. A hozzáállása kicsit sántít, mégis egy 18-19 éves lányról van szó, akinek ez az első szerelem az életében. Érzésem szerint Charlotte Brontë ennél a pontnál túlrajzolta a főszereplőt és egy idősebb nő tapasztalatával ruházta fel – sőt, olyan tapasztalattal, amivel elvileg ő sem rendelkezett… khm.:) De bánom is én, ha ilyen parázs, csipkelődő párbeszédeket olvashatok, amiken szívből lehet vigyorogni, és egy valódi, nehézségekkel teli kapcsolatról. Igen – egy tizenkilencedik századi, viktoriánus lányregényről beszélünk, ami olyan frissnek, formabontónak érződik, hogy majd' 170 évvel a megírása után is élvezet olvasni.

Az első olvasás óta hat év telt el, és a szempontjaimon erősen érződik, hogy inkább a szereplők ragadtak meg, nem a cselekmény, amit, valljuk be, nehéz lenne elfelejteni. Sajnáltam, hogy minden erőfeszítésem ellenére nem sikerült belehelyezkednem a hajdani sötét, depresszív (vagy az emlékeim alapján annak vélt) hangulatba, pedig az időjárás is nekem kedvezett – az esős őszi időtől mindig Jane Eyre-olvashatnékom van-volt, hiába kerül bőven szóba a tavasz vagy a nyár. Nos, az időjárás szükséges, de nem elégséges feltételnek bizonyult. Ettől függetlenül nagyon élveztem az olvasást – a szívélyes viszony köztem és a történet között nem tűnt el, csak átalakult. Vajon milyen lesz harmadik alkalommal?

Ui.: Tudtátok, hogy Jane-nek zöld szeme van? Úgy megbuktam volna egy szőrözős tanárnál, mint a huzat.

Ui2.: Életemben nem szenvedtem ennyit post írásával, négy napig vajúdtam vele, és még a második változat is szar lett, de nem kínlódok tovább vele. Semmi pénzért és körülhízelgésért nem lennék főállású író.

2010. február 27., 19:31.
Nagyon-nagyon imádom.

>!
Európa, Budapest, 1972
448 oldal · keménytáblás · Fordította: Ruzitska Mária, Görgey Gábor
4 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Gyakorlatilag szègyen, h ilyen sokàig tartott kiolvasnom, ès az is szègyen, h eddig vàrtam vele.
Az eleje szàmomra elèg borzasztòan indult, jò lassan is haladtam vele. Aztàn eljutottunk Thornfield Hall-ba, ès azt vettem csak èszre, h tetszik a könyv. Amikor Jane elmondja Rochesternek, h nem tartja jòkèpűnek, azt a rèszt vissza is olvastam, mert nem akartam elhinni, h ez ennyire tetszik nekem.
Aztàn persze Jane szemèn keresztül beleszerettem èn is Rochesterbe. Vele együtt vàrtam a felbukkanàsàt, ès hallgattam, h mit mondott màsoknak.
Maga a nagy csavar nem èrt vàratlanul, mert a filmet làttam.
A Rivers lànyokat sokkal hűvösebbeknek, a bàtyjukat kissè melegebbnek hittem a film alapjàn.
Megfogadtam, h màsodszori olvasàsig nem fogok semmit kedvencelni, de ezt kellett, ùgyis ùjra fogom olvasni.

1 hozzászólás
>!
makitra P
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Nehéz a kamaszkorból kinőve írni erről a regényről… vagy mégis inkább könnyű? Nem tudom eldönteni. Mert nem váltja ki belőlem ugyanazt a hatást, de azért nagyon hasonlót. Mert bár a nyelvezete mai szemmel dagályos, de pont tökéletes ahhoz a korhoz és ahhoz a fajta romantikához. Mert bár a szerelmet már sokrétűbbnek és sokkal bonyolultabbnak látom spoiler, de a regény magja, a hősnő a mai napig megérint.

Tinédzserként azért (is) imádtam a Jane Eyre-t, mert ott volt benne Jane Eyre. Mert hihető volt, hús-vér, aki merte vállalni saját magát, a gondolatait, az elveit az akkori nehézségek ellenére. Mert önkritikus (és néha önironikus) volt, és komolyan vette magát (néha túlságosan is), de azért nevetett is. Igazi volt egy gótikus, valószínűtlen történetben – és ezzel akkor is, most is tudok azonosulni. Annál jobban értékeltem őt, mikor belegondoltam, hány olyan sikeres, modern YA/ifjúsági/romantikus regényt olvastam, ahol a főhősnő nem hogy eredeti, de inkább semmilyen volt spoiler. Ahol úgy gondolták az azonosulást, hogy hősnő helyett kapunk egy burkot, amit nekünk kellene feltölteni, a semmilyenségével kellene azonosulni. És nem megy. Mert viszonyulni akkor tudunk valamihez, ha van mihez viszonyulnunk.

De élvezem a románcot is, a ködös, esős Angliát, és a Brontё-nővérek fenyéres tájait, bár mai fejemmel már zavar a brit/angol öntudat spoiler, a birodalmi ego és a vallás mindenek felettisége. De ezek bocsánatos bűnök. Mert a modern női karakterek valahol itt kezdődtek spoiler. Lehet vitatkozni azzal, hogy ez volt-e a legjobb női sors, valóban Jane Eyre-t kellett-e példaként állítani a regényben ábrázolt nőalakok közül, de az kétségtelen, hogy egészen szép palettát kapunk a viktoriánus Angliából. De az is kétségtelen, hogy karakter által bejárt út szimpatikus és arra késztetheti az olvasókat, ők is ismerjék meg magukat és vágyaikat, keressék meg a legjobb helyet maguknak a világon. És ez az üzenet a mai napig sem vesztette érvényét, még ha a világ, amit ábrázolt, le is omlott körülötte.

3 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
Charlotte Brontë: Jane Eyre

Önvallomásra szorul ez a csillagozás…essünk hát túl rajta.

Én szeretem a romantikát, esküszöm.*
Azt a fajtát, ami sötét, nyomasztó és szenvedélyes, mint egy orosz író szíve.
Amitől sírni támad kedvem és üvölteni egyszerre, annyira abszurd módon, gyomorforgatóan gyönyörű.
Ami arra késztet, hogy felvágjam a mellkasom és kipakoljam az összes belső szervem a másik elé, mert az övé, vigye, egye meg, fogadja magába, pusztítsa el.
Amitől egy folyamatosan táguló univerzum lesz a világom.
~
~
~
Amiben nincsen csoki, rózsa, plüssállat, meg édesem, drágám, cukorbogyóm.
Amiben nincsenek udvariaskodó mondatok, csak a meztelen igazság, hogy elcseszettek vagyunk, te meg én, mégis képesek vagyunk szeretni.
Nem szeretünk szépen, de szeretünk.
…és merünk együtt senkik lenni.

A Jane Eyre semmilyen tekintetben nem az én könyvem. Képtelen vagyok vele együtt rezonálni, belehelyezkedni.
Hiába áll ki a női egyenjogúság mellett a mű, hiába gótikus, hiába talpraesett a főszereplője, egyszerűen nekem ez a szerelem műanyag, túlírt…nem veszi be a gyomrom.
Ha társadalomkritikaként, vagy korrajzként kezelem, akkor viszont az a bajom vele, hogy nem eléggé kidolgozott.
Áh, sehogy se jó ez nekem.

*Hétköznapi értelemben ill. korstílusban egyaránt. Az értékelésem itt természetesen a köznapi használatra utal, mivel a regény nem a romantika korszakában született, hanem egy teljes századdal később.

34 hozzászólás
>!
Naiva P
Charlotte Brontë: Jane Eyre

A hányatott sorsú Jane Eyre története olyan, amit mindenki ismer vagy minimum hallott már róla, mindenki olvasta már (akár többször is), vagy legalább látta egy filmadaptációját. Többszöri olvasás után is még mindig úgy gondolom, hogy ennél a történetnél nem maga a cselekmény izgalma a lényeg, – persze az sem a „futottag még” kategória – hanem maga az írói nézőpont, látásmód. Ezért az a számos filmes mellélövés.
Brontë kitűnő arányérzékkel felépített regénye, amiben a részletes eseményszál hosszú ugyan, de nincs elnyújtva a végtelenségig. A fiatal Jane elkeserítő sorsától kezdve a megérdemelten boldog végig olvashatjuk a lány életútját. Akinek az írónő elsősorban a fejlődéstörténetére, fiatal elméjének individuummá válására koncentrált. Jane kényszerhelyzetből kényszerhelyzetbe került, családi és anyagi körülményei miatt pedig sajnos folyton az éppen adandó lehetőséget volt kénytelen elfogadni. Ha sorsa jobbra fordult, azt sohasem magának köszönhette. Az egyetlen, ami csak és kizárólag a sajátja volt mindig, az a belső, törékeny világa, amelyben él, amibe az „érző szívű szörnyeteg” Rochester is beleszeret. A legmeghatározóbb az a momentum, amikor felismeri és átengedi magát először a szeretetnek, majd a szerelemnek: ahogy tudatosul benne, létezik számára is feloldozás és érzelmi szabadság. Akit főleg peches, elhidegült házassága, majd magánya formált érzéketlenné, kegyetlenné. Az olvasó pedig akaratlanul is kívánja neki a második esélyt a kiteljesedésre.
Örök és megérdemeltem klasszikus, romantikus történet, ami az olvasó számára nagyon élővé, szívszorítóvá válik olvasás során, ügyelve arra, hogy ne váljon eltúlzottan, giccsesen romantikussá.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
tataijucc P

– (…) Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

73. oldal

14 hozzászólás
>!
Ardid

– Csúf vagyok, Jane?
– Nagyon. Mindig is az volt.
– Puff neki.

Harminchetedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jane Eyre · Mr. Rochester
>!
Gitta_Bry

Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg.

Harmadik fejezet

2 hozzászólás
>!
tataijucc P

Az ő társaságában éreztem csak igazán, hogy élek, benne élek, és ő bennem él.

455. oldal, Harminhetedik fejezet (Lazi Kiadó)

>!
piciszusz

Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.

22. fejezet, 231. oldal Európa Könyvkiadó

1 hozzászólás
>!
Eszter01 P

Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, s mint mikor úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.

298. oldal

2 hozzászólás
>!
kávésbögre P

(…) sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mint ha hirtelenében olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.

Hatodik fejezet

1 hozzászólás
>!
Eszter01 P

– És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol?
– Egy nagy verem, ahol tűz ég.
– És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni?
– Nem szeretnék, uram.
– Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd?
Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam:
– Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pokol
>!
langi

A sors az arcvonásokban van megírva, a homlokon, szemekben, a szemek körül és a száj vonalában.

Tizennyolcadik fejezet


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Oliver Twist
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Charles Dickens: A puszta ház
Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Dickens Károly: Karácsoni ének
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Louisa May Alcott: Négy leány