Az ​angoltanár 120 csillagozás

Charlotte Brontë: Az angoltanár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

William Crimsworth, az arisztokrata származású fiatalember a maga erejéből próbál boldogulni. Kezdetben bátyja gyártelepén dolgozik, majd megkapja egy brüsszeli leányiskola angoltanári állását. Az igazgatónő női fortélyokat is bevető csábítása ellenére érdeklődését a fiatal kézimunkatanárnő kelti fel, aki rendszeresen látogatja az angolórákat. Frances szorgalmával és tisztességével egyre jobban belopja magát a tanár szívébe. A történet látszólag megállíthatatlanul halad a romantikus végkifejlet felé, amíg a lány váratlanul ki nem marad az órákról. Charlotte Bronté elsőként megírt regénye az írónő halála után jelent meg The Professor címmel.

A különös tanítvány címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1857

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lazi Könyvkiadó klasszikusai Lazi

>!
Lazi, Szeged, 2006
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639690059 · Fordította: Barcza Gerda
>!
Lazi, Szeged, 2004
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639416584 · Fordította: Barcza Gerda

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Edward Crimsworth · William Crimsworth


Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 58


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Tizenévesen valószínűleg imádtam volna. Sajnos a könyv nem nyerte el a tetszésemet. A hosszú mondatok, terjedelmes leírások, a jellemek alapos bemutatása leginkább untatott. A cselekmény lassan csordogált. A főszereplő William Crimsworth, egy árva fiatalember, aki miután szakít a családjával (az arisztokrata és a lelkész nagybátyjával, valamint gazdag kereskedő bátyjával), Brüsszelben találja meg a felemelkedés útját.

3 hozzászólás
tgorsy>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Kicsit vicces, eléggé idétlen. Ha nem írja meg később a Jane Eyret soha ki nem adják ezt a könyvét. Így viszont érdekes felfedezni benne a Jane előképeit, gondolatait.
Kiforratlan lányka kiforratlan könyve. A témát később nemes aszúvá érleli.

Isabelle>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Egycsapásra az egyik kedvenc könyvemmé vált… csodaszép klasszikus történet szerelemről, egy bizarr barátságról, tele finom mélylélektani vonásokkal.
A Brontë testvérek elragadóan tehetséges hölgyek, írásaik olyan finomsággal vannak fűszerezve ami kiállja az idő vasfogát és hallhatatlanná teszi őket.
Pszichológiai érzéke bámulatos, és úgy képes lekötni a 21. századi olvasó figyelmét, hogy közben nem kell leszaggatni a férfifőhősről a nadrágot és a blúzgombok se pattognak szerte szét az erotikától.
Az egészet a szellem és az elegancia itatja át, főhősei tartásának ereje még az olvasót is kiegyenesíti… – Az angoltanárt nem lehet görnyedt háttal olvasni…

Liliane>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Egy kicsit unalmas volt, nem kellett volna annyi felé elkalandozni (gondolok itt az elmélkedésre pl.). Nagyon szerettem viszont a finom iróniát amikor bemutatta az iskola néhány növendékét, annyira sajnáltam, hogy csak pár lányról írt.
Bővebben a bejegyzéseknél.

Lady_Hope I>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Sokat szenvedtem hogy befejezzem. pedig nem hosszú, csak a nyelvezete…

2 hozzászólás
IfOnly>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Nehézkesen indult a történet, lassan csordogált a cselekmény, de végül egészen megszerettem a monsieurt csakúgy, mint Francest. Akit nagyon nem tudtam hova tenni, az Hunsden volt. Hát miféle karakter az ilyen? Segítőkész, de közben arrogáns, és pökhendi, bár mégis jóindulatú. Azt pedig soha nem fogom megérteni, hogyan lehet valakinek a személyiségét a homloka méretéből, orrának formájából, szája vonalából megállapítani.
Annak ellenére, hogy eddig nem olvastam a flamandokról, nagyon bántott, hogy állandóan ostobának titulálták őket. Már elnézést, de én ezt tartom ostobaságnak.
Ettől eltekintve kellemes, és nehézkessége ellenére is élvezhető olvasmány volt.

legrin P>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Elég gyenge kezdemény, messze a Jane Eyre háta mögött van, az sokkal kiforrtabb, jobban meg van írva. Nem is igazán tudok pozitívumot felsorolni, mondjuk rég olvastam, de arra emlékszem, hogy megdöbbentem, hogy mennyire nincs benne semmi, mindenképpen jó, hogy folytatta a kezdeti kudarc után, és megírta a Jane Eyre, az nagyon jó regény, szeretem is.

neferneferuaton>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Az első könyv, amit a Bronte nővérektől olvastam.
Kellemes szórakozást nyújtott a mű, szinte olvastatta magát az elejétől a végéig.
Érdekes volt egy férfi szemszögéből, egy férfi elbeszéléséből megismerni a történetet, miközben az egészet egy nő írta.
Úgy gondolom, hogy ez egy remek kezdet volt, hogy a későbbiekben még több könyvét elolvassam Charlottenak és a testvéreinek is.

olvasóbarát P>!
Charlotte Brontë: Az angoltanár

Több kötetét olvastam és szeretem a műveit. Ez a regény még magán viseli az első kötet bizonytalanságait, néhol hibáit. Kissé sok a filozofálgatás és a cselekmény sem eléggé pergő, ami persze a korra is jellemző, amelyben íródott. Nagyon tetszik a férfi szemszögéből való bemutatás, viszont elgondolkodtam, hogy egy nő mennyire jó ebben, annyira másféle a nézőpontunk, néhol nem igazán tudtam elhinni, hogy egy férfi valóban így gondolná. Lehet, hogy egy semleges elbeszélő mód jobb lett volna, mint az egyes szám első személy. Mindennek ellenére a kötetet jó volt olvasni, egy életmű újabb darabjával lettem gazdagabb.


Népszerű idézetek

Csoszi>!

Úgy vélem, önt üldözi a balsors; higgyen nekem, vesztesnek született.

200. oldal

Csoszi>!

(…) hadd menjen a világ a maga útján, nekem itt van a bölcsek köve a mellényzsebemben, s az élet vize a szekrényemben; végzet és sors mit számít nekem.

199. oldal

jmolnar>!

A tisztelet az alapozás, a vonzalom az első emelet, és a mély érzés maga a ház.

92. oldal

jmolnar>!

A gyermekek a legőszintébbek. Még nekik nem volt idejük megtanulni a kétszínűséget. Hazudnak, de ártatlanul, és ön tudja, hogy hazudnak. De a felnőtt emberek alattomosak. Becsapják az idegeneket, becsapják egymást…

142. oldal

Liliane>!

Adottságaink határozzák meg, mi iránt vonzódunk. A művész azért szereti a hegyeket, mert festői, a mérnök a sík vidéket, mert célszerű. Az élvhajhász a „csinos nőt", mert épp kedvére való, a divatos, fiatal úriember az elegáns ifjú hölgyet, mert az ő fajtája. A kimerült, elcsigázott, vélhetően ingerlékeny tanár pedig szinte vak a szépség iránt, érzéketlen a légies bájjal szemben, hisz neki leginkább bizonyos szellemi képességek számítanak: a buzgalom, a tudásvágy, a természet adta tehetség, a fogékonyság, valamint az őszinteség és hála. Ezek jelentik számára a kellemet, melyek lekötik figyelmét és elnyerik megbecsülését. Ezeket kutatja szüntelen, azonban csak nagy ritkán találkozik velük; s ha néhanapján felfedezi, bizony örömest megtartaná őket örökre, s ha mégis búcsút kell vennie tőlük, úgy érzi, mintha valamiféle könyörtelen kéz elragadta volna tőle féltve őrzött, drága kincsét.

118. oldal

jmolnar>!

A szabadságot először zártam karjaimba, s mosolya, ölelése új életet lehet belém, akár a napfény és a nyugati szél. Igen, ebben az új világban úgy éreztem magam, mint a hajnali kiránduló, kinek semmi kétsége afelől, hogy a hegyről, melyre felkapaszkodik, csodálatos napfelkelte tárul majd a szeme elé – de mi történik akkor, ha az út keskeny, meredek vagy köves?A kiránduló azt nem veszi észre – ő csupán a hegytetőt látja mámorosan, megrészegülve, s felfelé tart, mert biztos a látványban, mi fent várja.

53. oldal

jmolnar>!

Ércből van a szíve – gondoltam, ahogy néztem. – Bárcsak lenne benne tűz is, eleven lobogás, mely felhevíti az acélt, s akkor talán szeretni is tudnám.

112. oldal

jmolnar>!

A regényírók soha nem fárasztják magukat azzal, hogy a való életet tanulmányozzák.

155. oldal

p_m_linda>!

Kibírhatatlan erőfeszítést jelent otthagyni azt, amit a leginkább szeretnénk.

144. oldal

vicreed >!

A fullánk talán oly mélyre hatolt, hogy semmiféle bölcselet nem adhat vigaszt, s nem jelenthet gyógyírt e szúró fájdalomra? Nem, dehogy. Az éjszakai láz elmúlt, gyógyító balzsamot kerestem sebemre, s hamarosan találtam is – nem is kellett messzire mennem érte! A józan értelem lett orvosom.

111. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Galsworthy: Modern komédia
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Elliot György: A raveloei takács
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
George Eliot: A vízimalom
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Dickens Károly: Copperfield Dávid élete és viszontagságai
Charles Dickens: Szép remények
Dickens Károly: Ritkaságok régi boltja