The ​Glass Magician (The Paper Magician Trilogy 2.) 7 csillagozás

Talán a leggyengébb a trilógiából. Ceony játsza a reménytelen hősszerelmest, és butábbnál butább lépéseket tesz. Rendben, értem én, hogy ha nincs kaland, akkor az olvasó unatkozik, de az a baj, hogy így is unalmas volt. Holmberg állandóan ugyanarra a sémára építi fel a bonyodalom gócpontjait: Thane vagy Aviosky megmondja Ceony-nak, hogy maradjon nyugton, majd ők elintézik a rosszfiúkat. Ceony persze csakazértse marad a fenekén, hanem újra és újra és újra bajba sodorja magát – és másokat –, aztán jön a sírás, amikor meghal valaki. Még mindig azt gondolom, hogy jó az alapötlet – különböző anyagokhoz varázsmesterséget rendelni –, de ennyire elszúrni a kivitelezést… Gyengék a szereplők, gyengék a párbeszédek, gyengék a szituációk.

Holmberg elég rendesen elintézte Ceonyt ebben a részben (is) :D Számomra talán nem volt olyan eseménydús, mint az előző; a vége viszont elég rendesen becsapott, mert azt hittem, az utolsó 25 oldalon már semmi érdekes nem lesz, erre újra belendülnek az események. Tetszett, hogy így előtérbe került az üvegmágia ebben a részben merthát ez a címe, és mindenféle varázslatot megismerhettünk. Szerintem nagyon menők a varázslatok, amiket Holmberg kitalált, főleg, hogy a többi anyag (tűz, fém, műanyag) mágusai is megvillantják a képességeiket egy kicsit. Ami nem tetszett, hogy Ceonynak ezúttal semmi oka – az önhibáztatást leszámítva – nem volt, hogy Cobalt után menjen, de szörnyen önfejű, ezért mégis megtette. Thane viszont végre rendesen benne volt az eseményekben, és nekem nagyon szimpatikussá vált :) Azt is sajnálom, hogy nem derült ki semmi arról, hogy Ceonynak hogyan sikerült megfagyasztania Lirát az előző részben. Néhol kicsit túl sok volt a visszautalás az előző részre, de mivel én magyarul olvastam az első részt, az kifejezetten jól jött, hogy újra definiálta az egyes anyagmágiákat (de csak az elején) :D Az nagyon tetszett, hogy kiderült, spoiler

Őszintén nem tudom, hogy olvastam ilyen gyorsan. XD I'm just as stunned as you.
Nagyon élvezem ezt az újraolvasásos maratonomat és rá kellett jönnöm, hogy meglepően kevésre emlékeztem. Így még izgalom is volt benne. A karaktereket nagyon szeretem, imádtam hogy volt egy kis Emery-s fejezet is. Tudom, hogy remek lesz a folytatás de így is alig várom!