Az ​üvegmágus (A papírmágus trilógia 2.) 86% 306 csillagozás

Jobb volt, mint az első része, azonban én ennél többet szeretnék.:/
Valahogy nem tud hozzám nőni ez a sorozat. Hiába van benne akció, azokat eléggé unom. A matériák még mindig tetszenek, na meg a függővég is olyan, hogy biztosan olvasni fogom a befejező kötetet. Ezenkívül Ceony olyan nagyon-nagyon felidegesített ebben a részben néha a gyerekes viselkedésével, illetve azzal, hogy ő bármire képes, bármit meg tud oldani, azt is, amit az érett, felnőtt mágusok nem. Szinte az jutott eszembe: ez egy elcseszett Harry Potter, buta főszereplővel megspékelve. Harrynek legalább mindig sikerül minden, amit kitalál…:D Ceonynak meg marad az önmaga és mások veszélyeztetése, majd a butaság mesterfokon.
Emery az egyetlen, aki normális. Remélem lassacskán megkapjuk azt a bizonyos romantikát is..

Az a helyzet, hogy túlságosan elfogult vagyok, mert szerettem az előző kötetet. Persze, ahogy olvastam mások értékeléseit, be kell látnom, azoknak is igazuk van, akik esetleg csalódtak benne. Valóban nem hibátlan regény. Helyenként beleszaladhatsz következetlenségekbe, és Ceony is néha dühítően „szupertökéletes” és „szuperokos” hősnő, aki csökönyösen megy a saját feje után. Én mégis elégedett vagyok ezzel a folytatással, mert az írónő egy marék fantasy, egy csipetnyi steampunk, és némi romantika hozzáadásával egy olyan világot teremtett meg, amelyet sok olvasó szeretne majd meglátogatni.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2018/01/12/charlie_n_holmberg…

Hozzá vagyok szokva a vastagabb könyvekhez, meglepődtem, hogy milyen hamar vége lett. :)
Ez a rész fordulatosabb lett, mint az előző, nem volt olyan hosszú a bevezetés, elég hamar megkaptuk az életveszélyt. A vége viszont annyira érdekes lett, hogy szeretném a folytatást minél hamarabb elolvasni. Elég sok lehetőség maradt nyitva, és egy fejezet erejéig Emery mágus fejébe is beleleshettem. A harmadik rész talán még romantikát is hoz, de itt egyelőre az akció volt a lényeg.

Számomra, ez a második rész még az elsőnél is jobban tetszett, pedig azt is nagyon szerettem.
Izgalmasabb volt, jól lehetett vele haladni, mert pörögtek az események és minden oldalon történt valami sokkoló.
Ceony egyre szimpatikusabb főszereplő, aki bátor, önálló és végtelenül eltökélt. A másik kedvencem persze Thane mágus, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Titokzatos, szófukar, de szívdöglesztő, gondoskodó és elszánt.
A kettejük között lévő feszültség, bimbódzó szerelmi szál pedig édes, sistergő és tiltott. Klisék ide vagy oda, egyszerűen imádom az ilyen regényeket, amikben ennyire hangsúlyos és ennyire jelen van a tiltott szerelem. Szeretik egymást, a vonzalom kölcsönös, mégis tudják, hogy nem lehetnek együtt és ezért néha olyan dolgokat tesznek, ami cseppet sem helyes. Ahhhhh. Fangirl üzemmód! :) Pont ez kellett most a csöpögős, végtelenül romantikus lelkemnek.
Emellett pedig humoros, cseppet sem átlagos sztori, amiben – igaz – nem kell világmegváltó gondolatokat keresni, de mindent összevetve: végtelenül szórakoztató.
A mágia ábrázolása különc, de mindenképpen jó értelemben. A papírral és az üveggel történő varázslatok látványosan és roppant ötletesen vannak megírva.
Egyetlen dolog volt ami nem tetszett, az pedig a metszők tetteinek túlságosan is részletes leírása. Fúúúj. Gondoljatok csak bele. Emberi vérrel, szervekkel és testrészekkel varázsolnak. Undorító! Ezeket a részeket legszívesebben kihagytam volna és pont emiatt a részek miatt ajánlanám a könyvet inkább csak 16 éven felülieknek.

Bővebben pedig: http://klodettevilaga.blogspot.hu/2017/11/konyvkritika-…

Végre kicsit jobban megismerhettem a többi mágus képességét és ennek örülök, mert az első részből ezt hiányoltam. Még most is vannak hiányos részletek, de remélem a következő rész is olyan jó lesz, mint ez.
Sok izgalom és váratlan fordulat volt ebben a könyvben is. Hiába olvastam már az első részét és ismertem meg egy kicsit az író stílusát mégis sikerült újból elvarázsolnia. Nem is tudnék ilyen képességeket kitalálni. Nagyon tetszett ez a rész is.
A borítóját ismét csak dicsérni tudom, mert olyan csodaszép. Jól illik a történethez.

Nekem még mindig tetszik a sorozat. Most egy picit kettős érzet van bennem, mert szívesen mondanám, hogy jobban tetszett, mint a Papírmágus, csak itt a cselekményt nem találtam teljsen… hitelesnek. Vagy hogy is mondjam. Míg az előző részben érthető volt Ceony motivációra arra, hogy belevesse magát a dolgok sűrűjébe, itt egyszerűen csak hülyeségnek hatott az egész. Nem értem miért döntött Ceony úgy, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat. Főleg, hogy nem is ért el vele semmit, csak még jobban összekuszálta a dolgokat, és fölösleges gondot okozott másoknak.
Szóval az itteni motiváció szerintem hülyeség, de azért a cselekmény ettől függetlenül érdekes volt, mert nem hagytam, hogy annyira zavarjon. Elég pörgős és lehet rajta izgulni. A szerelmi szál is halad előre, de mondjuk bennem nem mozgatott meg semmit sajna. :/ Emery és Ceony kicsit bambák, olyan cuki módon, viszont nem érzem a tüzet kettejük között. A cukiság ennek ellenére bejön, de itt most inkább a pörgősséget pontoztam.
Kíváncsi leszek, mi lesz a befejező kötetben, és arra is, vajon meg-e valósul Ceony jóslata.

Nagyon tetszik ez a sorozat. A mágiát teljesen új megvilágításba helyezi, azzal, hogy a különböző matériákkal foglalkozik és egy mágus csak egy anyaggal tud bánni, hiszen ahhoz az anyaghoz van kötve. Ezúttal a pörgős cselekményben nem csak Ceony, de Thane mágus is éber valójában aktív szerepet játszik. Lirát ugyan Ceony elvarázsolta, de a társai még nagyon is elevenek és bosszút akarnak, vagy éppen csak szórakozni. Ceony rövid idő alatt megint célkeresztbe kerül és ezúttal nagyon gyorsan úgy dönt, hogy családja és barátnője védelmében felveszi a kesztyűt és szembeszáll a két metszővel. Ám ezúttal nincs eléggé felkészülve. Tényleg nagyon gyors tempójú a cselekmény és ezt kifejezetten élveztem, ahogy azt is, hogy további bepillantást nyerhettem a hajtogatásba, ami még mindig nagyon érdekes, és ráadásként megismerkedtem az üvegmágiával és egy fémmágussal is, akinek igen sok trükk volt a tarsolyában. A cselekmény a vége fele két szálra bomlott Ceony és Thane külön-külön is megvívják a maguk csatáját. De még hogy és milyen izgalmasat! Sajnos a szerelmi szál elég lassan bontakozik ki, de mégis csak mesterről és tanítványáról van szó, ami jelentősen megnehezíti a dolgokat. De azért aranyosak. Nagyon várom a befejező részt.

A folytatás sem okozott csalódást. Hamar belendültek a dolgok, most nem volt hosszas bevezetés, mint az előző részben. A fő hangsúly az akción volt, de alig várom már, hogy egy kis romantikát is olvashassak. Néhány résznél azért kicsit felhúztam a szemöldököm, mintha a főhősnőnk túl tökéletes és túl okos lenne és még hozzá idegesítően makacs is, de aztán túltettem rajta magam, nem lehet mindenki „tökéletlenül tökéletes”, és élveztem a történetet.
A borító újfent gyönyörű és káprázatos.
Csak ajánlani tudom.

Határozottan jobb volt, mint az első rész, mert kevesebb volt benne a leíró, sztorizó rész, és egyik akció dús rész sem volt feleslegesen elhúzva. Mondhatni pörgősebb lett a folytatás, ráadásul egy új elemre nyílt nagyobb rálátása az olvasónak: megismerkedtünk az üvegmágiával is. (Enyhe spoiler arról, hogy mire képes például egy üvegmágus: Ha jól belegondolok, kifejezetten tetszik, spoiler az üvegmágusok!)

Nagyon érdekel a trilógia utolsó része, mert a történet igazán izgalmas lett a végére! Szuper volt ez a csavar a matériákkal.

Bővebben:
http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/05/a-papirmag…

„– Nem is tudom. Azt hiszem, ha sokszor van részed különleges élményekben, azok egy idő után kezdenek hétköznapinak tűnni.”

Na végre, ezt hiányoltam az előző kötetből.
Azt nagyon nem tudtam kedvelni, de ez a rész sokkal jobban tetszett.
Pörgősebb, izgalmasabb, kevesebb bevezetés, több cselekmény.
A karakterek végre kezdenek igazán hozzám beszélni.
És mégis, hogy lehet így vége?
Na, amit lesz megint több időm olvasni neki ugrom az utolsó résznek is.
Kellemeset csalódtam.