Minden ​madár az égen 41 csillagozás

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Több ​sci-fi díjat nyert írónk Charlie Jane Anders regénye az életről, a szerelemről, a világvégéről – és a jövőnk kezdetéről szól.
Patricia és Laurence gyerekkori barátok, akik nem gondolták volna, hogy valaha is újra találkoznak, miután a középiskolában rejtélyes körülmények között váltak el útjaik. Patricia varázserői és Laurence kétmásodperces időgépe kicsit sem mondható a fiatalság általános életéhez tartozónak
A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik. Az egymástól távol töltött idő alatt mindketten felnőttek és San Francisco divat fellegvárában élnek, miközben a bolygó lassan szétesik körülöttük és nem is sejtik, hogy mindketten azon dolgoznak, hogy saját képességeiket felhasználva ezt megakadályozzák.
Laurence egy mérnökzseni, aki szélsőséges csapatával azon dolgozik, hogy technológiájukkal beavatkozzanak a világ változó éghajlatába és ezzel meggátolják a katasztrofális ökológiai összeomlást. Patricia az Eltisley Maze misztikus iskola diplomása,… (tovább)

Eredeti mű: Charlie Jane Anders: All the Birds in the Sky

>!
Bluemoon Könyvek, Budapest, 2017
406 oldal · ISBN: 9789635295548 · Fordította: Hadarics Piroska
>!
Bluemoon Könyvek, Budapest, 2017
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635295531 · Fordította: Hadarics Piroska

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 104

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

"(…)
Szóval hazudtam magamnak is. Tényleg nem tudok ódákat zengetni erről a könyvről. Nem hiszem, hogy ezt teljesen átgondolta az író is, mielőtt leadta. Egy utolsó átfutást még érdemes lett volna javasolni neki. Egy két apróságot megváltoztatni, illetve ami a legfontosabb: célt találni. Mert ha csak nem az volt a végső elgondolás: hogyan lehetne felbosszantani az olvasót? Akkor nem találtam benne sok mindent. Ez egy tipikus olyan könyv, ami mozivásznon jobban mutatna. Fenomenális filmet lehetne belőle készíteni, élvezetes is lenne. De olvasva… nem tudom, hova tenni. Igaz a mondás: Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ez esetben a borító. Sajnálom, de engem nem győzött meg. Semmiről.
Ebből a témából sokkal többet ki lehetett volna hozni. Túlságosan kezdetleges lett, és sosem azok a témák voltak kifejtve, amiben lett volna potenciál. Sajnálom."

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/09/charlie-jane-ande…

18 hozzászólás
>!
Oriente P
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Ha nem lett volna az a sok abszurditás könyvszerteszórva, a Minden madár valószínűleg megfeküdte volna a gyomromat. Így viszont pont nagyon szerettem. (És szerintem ettől lesz nem-ifjúsági spoiler) A „tudományos” fantasztikus részeket éppen annyira kell komolyan venni, mint a mágiavonalat, és akkor nagyjából helyén van a sztori.
Tulajdonképpen magát a sztorit sem kell túlságosan komolyan venni…

Ha egy kicsit mégis komolyan veszem Charlie Jane Anderst, akkor nekem egyrészt azt mesélte el, hogy hányféle módja lehet a rombolásnak, sok-sok relációban, kicsiben és nagyban, fizikailag és lelkileg, szubjektíven és objektíven, illetve hogy nincs olyan független értékrend, amiben ne fordulhatna ki, ne változhatna hirtelen értelmetlenné a legértelmesebb megfontolás is. Az abszolút jóság csak illúzió, a kényszeres javítgatás „nagyzolás”.
Másrészt van itt ez a jócskán túltematizált mondanivaló a természet öntudatra ébredt darabkáiról, akik valamiért azt képzelték, ki lehet lépni a nagy hálózatból, kívülről szétszedhetik és kedvükre bütykölhetik azt – akár gépekkel, akár varázsigékkel –, miközben maguk érintetlenek maradnak.
Pedig a madarak szóltak… :)

Érzek egyébként ebben a regényben valami óriási sutaságot, több szinten is, mégsem tudom nem szeretni, mert végül is bevont és magával ragadott, vagyis működött. Talán mert olyan őszinte és vicces. Tény hogy ilyen bájosan még nem láttam világot összeomlani.
Semmiképp sem szokványos könyv, elvárásmentességet és nyitottságot követel, amit én mindig nagyon izgalmasnak tartok. (Ezért fel is csillagozom, mert látom, hogy már most nagyon megosztó, de én a hibbant madarakkal vagyok. :))

>!
Bíró_Júlia P
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Ezt így majdnem minden madár az égen meg tudta volna írni. Alighanem kicsit konzisztensebben is.
Kicsit olyan, mintha Neil Gaiman spoiler és Lev Grossman spoiler könyv-szerelemgyerekét szerette volna Anders létrehozni. Szóval alkotott aránylag rendben lévő főszereplőket, kicsit Jóbarátok életérzésű mellékszereplő-gárdát, amiket időnként előhúzott a kalapból, máskor inkább kővel is lenyomtatta a kalapot, nehogy valaki előmásszon belőle és mégis sor kerülhessen valami helyzetet normalizáló beszélgetésre. Ez eleinte – ami egyébként a regény nagyobbik részét jelenti, hála legyen érte az összes szembejövő madárnak, fának és aranyos lakótársnak –, amikor még csak az önismeret vs. összetett lelki konfliktus alkonyattól virradatig témákban mozognak a történések, rendben van, még szórakoztató és üdítő is; mind Patricia, mind Laurence kellemes stílusra van bekalibrálva, minden szimpátiakérdéstől függetlenül jólesik a nézőpontjaikból lesni a világot. spoiler Viszont a háttérsztori -vagy micsoda – minden eleme, a világégés kialakulásától a válságkezelésen át a megoldásig kifejezhető egy kényelmes tempójú facepalm-sorozattal, arról nem is szólva, hogy legalább másfélszer olyan hosszú, mint amennyit még elvisznek a hátukon a legközelebbi kézműves kávézdáig a karakterek. Nem beszélve arról a sok-sok elkenésről és balladai homályról, ami például Mr. Rose karak-, de még inkább hátterét nem jellemzi, legfeljebb a hiányával; de ideszámíthatnánk Robertától Priyán, Serafinán és Isobelen át bárkit, akivel érdekesebb dolgok történnek annál, hogy meggyújt egy vízipipát vagy összeüt egy sütetnyi házikenyeret.
Szórakoztam már jobban egy könyvön, szenvedtem jobban másoktól, ez így igazából hivatalosan is megkaphatja az „aranyos” jelzőt. Vagy három sós-sütőtökös, csillag helyett madár alakú muffint értékelésnek. De azért nagyon szépen kérem a szerzőt ezúton is, hogy ha fontolóra venné valaha a folytatást, inkább ne tegye.

12 hozzászólás
>!
pat P
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Szóval, az úgy volt, hogy azt gondoltam, ha várok egy kicsit, eszembe jut majd valami értelmes írnivaló, meg rájövök, tulajdonképpen mit gondolok a könyvről. Nem így történt. De azért pár fontosabb „gondolatomat” megosztom veletek.

– Az biztos, hogy ez egy megosztó könyv. Engem legeslegjobban A varázslókra emlékeztetett.
– Nem biztos, hogy érdemes egy megjelenés előtt álló könyvre rápakolni egy kupac jól eladható címkét, mert lehet, hogy nem a célcsoport fogja olvasni, és sokan mérgesek lesznek. Elsősorban az „ifjúsági” "young adult" és „disztópia” címkék ellen protestálnék, mert ezek szerintem nettó marhaságok, de a „romantikus” megjelöléssel sem igazán értek egyet.
– Kevés ember nyomta rá a bélyegét annyira országának SFF irodalmára, mind Donald Trump és Elon Musk. :))
– Klassz dolog a coming of age , meg ebben a könyvben tényleg fontos volt bizonyos szintig, hogy főhőseink jellemfejlődését kicsinyke gyermekkorukig visszamenőleg lássuk, de azért a kamaszkoros rész egy kicsit nagyon sok volt.
– Fontos, hogy semmin ne lepődjünk meg olvasás közben. Mikor mi úgy gondoljuk, hogy egy teljesen normális, komoly könyvet olvasunk, az író bőven gondolhatja másként – valaki majd mutassa meg, hol gondolta meghúzni az író azt a határt, ameddig komolyan kell venni a könyvét.
– A cselekményről különösen direkt nem fogok írni egy mukkot sem. Van annak egy varázsa, hogy teljesen fogalmatlanul várja az olvasó a történet íveit és gubancait.
– A sci-fi és a fantasy nem irodalmi műfajok. Hanem gondolkodásmódok, létrendszerek, a világ értelmezésének keretei. Az ember élhet-gondolkodhat sci-fi módon vagy fantasy módon, mindkettő klassz dolog, de nem a teljesség – hogy lehet vajon összeegyeztetni a kettőt? Mi történik, ha a világ két felét még távolabb visszük egymástól, vagy ha összehozzuk a kettőt? Ha valamiért, én ezért a gondolatért adtam volna díjakat a regénynek. Ja, meg az öko-vonulatért, nyilván. A szerző transzszexuális mivoltát meg már szinte cinizmus volna e kontextusban megemlíteni. :)

22 hozzászólás
>!
Noro MP
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Ez a könyv vagy a paródia paródiája, vagy a fantasztikum tényleg átlépett a troll-írók korába. Anders világalkotási szisztémája a foltvarrás elvét követi, akad benne Christopher Moore-tól Lev Grossmanon át Szergej Lukjanyenkóig minden, ami kortárs. Karaktereit – akik néha önmaguk karikatúráiként is fellépnek – naiv festőként skiccelte fel. Cselekményében talán a hollywoodi romantikus film ötvöződik az 1970-es és 80-as évek James Bond történeteinek agyzsibbasztó logikájával. (Azok a világmegmentő tervek, jaj!) A Névtelen Bérgyilkosok Iskolájánál kezdett a meggyőződésemmé válni, hogy ezt semmiképpen nem szabad komolyan venni, hanem ún. szívatással állok szemben. Vicces alkotáshoz képest viszont igen kevés benne az, amit jobb szó híján humornak neveznék. Az első 150 oldal, amelyen két beilleszkedni képtelen fiatalt kis híján a halálba szekált úgy en bloc az egész őket körülvevő világ, számomra többé-kevésbé eldöntötte, hogy nem fogom jó poénként felfogni a regényt. Még úgy sem, hogy a történet második felében már kezdtem ráhangolódni a benne megjelenő világ abszurditására. Egyszerűen túl sok volt benne az irritáló elem és túl kevés az érdemi tartalom. Szóval értem én a viccet, csak nem szeretem.

2 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff P
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Charlie Jane Anders szerintem az első pillanattól fogva tudatja velünk, hogy ő bizony nem fog fapofával, búskomor hangon borongani a világvégén. Nem, ő egy játékos, vicces, meseszerű történetet mond el nekünk, ami mégis sokkal fajsúlyosabb, mint azt a könyv első harmada alapján sejthetnénk. Ott ugyanis az ember könnyen gondolhatná, hogy egy sima kamaszregényt olvas, amiben a furcsa lány és a furcsa fiú az iskolatársai és az őket meg nem értő szüleik céltáblájává válik. Végigélhetjük velük, hogyan is próbálják őket elnyomni, szürkévé, „normálissá” tenni (persze mi a normális?). Viszont valami nem stimmel. Valami fura lappang az oldalak között, ami néha-néha beles a történetbe, csak úgy egyszerűen. „Itt vagyok”, mintha ezt mondaná az a furcsaság, ami a legjellemzőbb vonása a könyvnek. Könnyen hihetnénk, hogy ez infantilizmus, de szerintem inkább tökéletesen kiszámított meghökkentés. Kissé talán túl hosszú ez a rész, ezért tűnik úgy, mintha céltalanul ütné fel a fejét a furcsaság a könyvben, de amint elérkezünk a regény második feléhez, minden azonnal új megvilágításba kerül.

Itt ugyanis Patricia és Laurence már felnőtt. Fiatalok, de felnőttek, ilyen-olyan kapcsolatokkal, barátokkal, és ami a legfontosabb, célokkal. Mindketten látják, hogy a világ maguk körül egyre gyorsuló tempóban rohan a pusztulás felé, és úgy döntenek, a maguk módján megpróbálják ezt megakadályozni. Másként látják a dolgokat, és több ponton szembe is kerülnek egymással, de ez a regény sokkal finomabb, sokkal játékosabb, mint amit a fülszöveg sejtet. Mert Patricia és Laurence ellentéte éppen azért lesz megkapó és érdekes, mert nagyon hasonlítanak, és mert gyerekkorukban ök voltak egymás egyetlen barátai.

Számomra a könyv sokkal inkább szólt a két fiatal érzéseiről, gondolatairól, egymáshoz való kapcsolatáról, mint a világ megmentéséről. Persze az is benne van, Anders nagyon is tudatosan mutatja be, hogyan tette tönkre az ember a világát, milyen felelőtlen és mennyi katasztrófa, szenvedés származik majd a jövőben a további felelőtlenségekből. Súlyos réteg ez is, ugyanakkor a regény megmarad nagyon emberközelinek, személyesnek. Nem tudok rá jobb szót: gyönyörű, ahogyan a két fiatal lelkivilágát és kapcsolatát felvázolja, ahogyan apró rezdülésekből, elejtett félszavakból érezzük, mi játszódik le bennük, talán még előbb, mint ők maguk. Megannyi érzés kavarog a lapokon: szeretet, harag, bosszúság, eltökéltség, melegség, félelem, szomorúság és öröm. Itt vett meg magának végérvényesen a könyv, amikor bekúszott a bőröm alá, és berántott ennek a két fiatalnak a világába. Mindeközben pedig szórakozott, játszott egy jót a fantasztikummal, a buggyantabbnál buggyantabb ötleteivel. Egyszerűen nem tudom ezt a könyvet nem szeretni, minden hibájával egyetemben.

Itt nagyjából ugyanez:
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-10-30+…

>!
Dominik_Blasir 
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

A Minden madár az égen az ellentétek könyve. Itt megfér egymás mellett a varázslóiskola és a mesterséges intelligencia, a szélhámos-mágia és a kvantummechanika. Az egyik pillanatban olyan, mintha egy komoly, izgalmas és grandiózus zsánerregényt olvasnánk, a következőben meg annyira élesen vált át szatírába, hogy leesik az állunk (az 57. oldal egyszerűen csodálatos, a könyvben egyébként is magas WTF/fejezet hányados itt szökött az egekbe). Kézenfekvő lenne mindezt Charlie Jane Anders belső vívódásain keresztül értelmezni (a szerző transznemű, így, feltételezem, maga is folyton személyiségének két ellentétes „oldalával” küzd), én mégis hajlok az általánosabb olvasat felé.
Nem hiába jutott folyton A varázslók az eszembe – bár látszólag közvetlenül nem kötődik, mégis mintha nagyon hasonló érzések és hangulatok köszönnének vissza itt is. Patricia és Laurence mintha állandóan azzal küzdene, hogy miként találja meg a helyét a világot uraló ellentétek között, hogyan béküljön ki azzal, hogy az univerzum nem akar olyan egyszerű és tiszta maradni, amilyennek látni szeretnénk. Küzdelmük, konfliktusaik egymással és a környezetükkel is mintha csak azért léteznének, hogy ráébredjenek a világ működésére, a felnőtt-léttel járó kötelező kompromisszumokra. Ezt pedig nagyon-nagyon fájdalmas átélni – nem csupán a főszereplők, de mindannyiunk számára is, amikor életünk ezen szakaszába lépünk.
Nagyon sok olyan pontja van a regénynek, aminek egyszerűen nem szabadna működnie. Zavaros szerkezete, kizökkentő tempóváltásai, szokatlan humora, elképesztően bizarr ötletei, egyszerre húsba vágóan komoly és kacagtatóan komolytalan stílusa, különc, sokszor igen idegesítő és közben mégis nagyon ismerős szereplői mind-mind afelé mutatnak, hogy ennek a könyvnek valami katyvasznak kellene lennie. Egészen biztos is vagyok abban, hogy sokan nem fogják szeretni, és még többen nem tudnak vele mit kezdeni. Én is csak nagy nehezen jutok vele dűlőre, de igen, engem bizony megnyert Charlie Jane Anders a nagyon-nagyon furcsa regényével. Sőt: az idei év egyik legemlékezetesebb élményével ajándékozott meg.
Bővebben: http://sfmag.hu/2017/11/02/charlie-jane-anders-minden-m…

>!
Lisie87 P
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Sokan csalódnak ebben a könyvben, mert mást várnak fülszöveg és minden egyéb címke szerint. Én is másra számítottam, vagy inkább nem erre! :D
Sok moly a Varázslókhoz hasonlítja, mivel nem volt szerencsém a könyvhöz, így nekem egy másfajta könyvérzést hozott elő. Leginkább Murakaminak a mágikus realizmusa jutott eszembe, amikor furcsa, (mágikus) abnormális dolgok történnek a valóságban, de úgy, hogy ezt valahogy az olvasó nem érzi abszurdnak. Legalábbis én nem éreztem annak, hogy Patricia madarakkal beszélgetett hirtelen és „varázsolt”, Laurence pedig mindenféle kütyüket gyártott, mellékesen féregjáratot … spoiler :D
A gyermekkori részt túl hosszúnak éreztem, de kellett az „alapozás” , hogy a felnőtt létet jobban átlássuk, és megértsük. Érdekes, nem szokványos szituációkat teremt a szereplők között. Néhol csapong, nem sok mindenbe mélyed bele. Vagy nagyon tudta, hogy mit akar közölni velünk az írónő, vagy csak szórakozott egy jót és még pénzt is kapott érte! :D
Nem igazán tudom hova tenni a könyvet, az biztos, hogy különleges. Annyira nem fogott meg, de egy olvasásnak megérte ( a könyvtárból).

2 hozzászólás
>!
ƨɔɴом
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Vegtelenul szomoru vagyok es csalodott. En ezt a konyvet nagyon vartam es nagyon akartam szeretni. Az elejen ment is, sot egeszen varazslatos volt az egesz, uj elmenyek, teljesen uj fantazia vilag, szimpatikus szereplok es eleg hajto ero ahhoz, hogy felkeltse a figyelmem. Majd ahogy a szereploink idosodtek ugy szunt meg a varazs, ugy laposodott el minden, es az addig kedvelheto karakterek ugy tuntek a semmibe, es ugy kezdtem el azt eszrevenni, hogy inkabb nezek meg valami gagyi sorozatot ahelyett, hogy a konyvet olvassam. Az utolso bo 100 oldal maga volt a szenvedes, egyszeruen elvette a kedvem az egesztol az, hogy a szereplok mennyire semmilyenek es felszinesek lettek. Es ha meg ez nem lett volna eleg, a tortenet elkezdett egyre osszecsapottabb es logikatlanabb lenni…

3 hozzászólás
>!
Zsoofia
Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

A könyv olvasása során a Pitch Perfect 2-ből Flula fenomenális idézete járt végig a fejemben. „You are a heated mess. A mess where heat is applied to it, so what once was a little messy is even messier.” De a jó értelemben! Ez a könyv a két lábon járó definíciója a rendszertelenség rendszerének, egy idő után kiszámítható volt, hogy mikor fog valami teljesen abszurd dolgot bedobni az író, és nagyon élveztem. Igazából úgy olvasatja magát, mint a mágikus realizmus szokta. Nem olvastam még ennyire szórakoztató könyvet a világvégéről. Tekintve, hogy mérnök vagyok, aki még a tinédzser éveiben is arra várt, mikor nyílik meg egy portál egy másik világba, instant szimpatizáltam a két főszereplővel. Egy eszméletlenül egyedi könyvélményről van szó, abszolút látom, hogy valaki miért nem tudja szeretni. Én viszont nem tudom nem szeretni. spoiler


Népszerű idézetek

>!
Oriente P

Patricia az első látogatásakor beleszeretett a Veszély Könyvesboltba, és ahányszor felmászott a falépcsőn, érezte, hogy egy kicsit meglazul a ragasztószalag a lelke körül.

212. oldal, Harmadik könyv

>!
Niitaa P

Tudod… nem számít mit csinálsz, az emberek azt várják, hogy valaki más legyél.

181. oldal

2 hozzászólás
>!
Oriente P

Minden bérgyilkosnak van olyan pillanata, amikor úgy érzi, hogy kezd kicsúszni a kezéből az irányítás, mintha a sziklafal oldala egyre távolodna, és meredek zuhanás várna rá. A pár hónappal ezelőtti bérgyilkos-konferencián pont ezt a problémát vitatták meg…

57. oldal, Második könyv

>!
Niitaa P

A társadalomban választanod kell a valaki más szabályai által behatárolt szabadság, vagy a saját magad feltételeivel megszabott rabszolgaság között.

123. oldal

>!
Niitaa P

Nem attól félek a legjobban a világvége kapcsán, hogy megesznek a kannibálok, hanem attól, hogy minden második posztapokaliptikus filmben valaki a tábortűz mellett ül, gitárral a kezében – (…)

325. oldal

>!
Niitaa P

Az olyan társadalom, amelynek boszorkányokat kell égetnie, hogy összetartsa magát, az már összeomlott, csak még nem tudja.

90. oldal

>!
Niitaa P

Ez a gonoszság valódi definíciója: nem színlelsz, mint mindenki más.

128. oldal

>!
Dávidmoly

– Emlékszel, amikor gyerekek voltunk? – odaadta neki a forró csészét. – És azon tűnődtünk, hogy a felnőttek hogy lehetnek ekkora seggfejek?
– Igen.
– Most már tudjuk.
– Igen.

372–373. oldal

>!
Niitaa P

Nem hihetsz a sátánban anélkül, hogy hinnél Istenben (…)

103. oldal

>!
Niitaa P

Az alkohol tényleg gyógyító hatású egy halálközeli élmény után.

237. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Amerikai istenek
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Neil Gaiman: A temető könyve
China Miéville: Armada I-II.
Neil Gaiman: Coraline
China Miéville: Kraken
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Zsiványok
Marissa Meyer: Scarlet
Rick Riordan: Athéné jele
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi