Felnőttek ​nélkül (The Enemy 1.) 93 csillagozás

Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek.
Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?… (tovább)

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789632938851 · Fordította: Horváth Márta Zsanett
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
398 oldal · ISBN: 9789632938677

Enciklopédia 3


Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 197

Kívánságlistára tette 155

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Egy világ, ahol a 14 év alatti gyerekek csak magukra számíthatnak, ahol a felnőtteket megfertőzte valami és minden élő állatra vagy emberre vadásznak, hogy megehessék.
Aki nem tudja megvédeni magát, nem élhet sokáig. Kegyetlen világ, ahol csak az erős éli túl a mindennapokat. A gyerekek napi szinten harcolnak a felnőttekkel és minden alkalommal egyre kevesebben lesznek. Emellett pedig, ételt, vizet, gyógyszereket, stb. kell keresniük az egyre veszélyesebb külvilágban. Vajon, mi mindenre képesek a gyerekek a túlélés reményében?

A cselekmény elég mozgalmas, tele van izgalmas jelenetekkel, akcióval, harcokkal. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerjük meg a szerző által felépített világot.

Az egyetlen problémám a szereplőkkel volt. Sam kivételével, valahogy nem kerültek közel hozzám a regény nagy részében, ezáltal nem is tudott megrázni a halálunk, pedig hullottak rendesen. Ráadásul, mégis csak gyerekekről van szó és a szerző nem rest a főszereplőkkel sem elbánni. Szerencsére, ez a kötet végére megváltozott. A megmaradt szereplőket jobban megismerhetjük, így nem tűnnek továbbra is távolinak. Néhányuk szép kis meglepetést okoznak. :)

Hála az égnek, nem „falatkaparós” függővéggel zárul. Ennek ellenére, így is el tudta érni nálam a szerző, hogy várjam a folytatást. Maradtak nyitott kérdések, valamint nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ezután a gyerekekkel.

Végig úgy gondoltam, hogy 4,5 csillag lesz, de a vége miatt, nyugodt szívvel megadom az 5 csillagot.

2 hozzászólás
>!
Niitaa P
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/01/charlie-higson-…

"Nagyon szeretem a disztópiákat, ám mégsem olvasok gyakorta ezen műfajban. Sajnos kevés képes igazán új élményeket adni, s ha egymás után többet is kézbe vennék, hamar eltűnne a varázsuk. Charlie Higson ezen világban dolgozta ki sok részből álló könyvsorozatát, melynek első része már a kezdetekor nagy hatással volt rám, így hiába nem terveztem mostanság kézbe venni Justin Cronin könyvein kívül bármit is ebben a kategóriában, mégis a Felnőttek nélkül esetében kivételt tettem. Jó döntés volt.
Egy újszerű világ elevenedett meg a szemeim előtt. Azzal, hogy a felnőttek helyett gyerekeket helyeztek a középpontba, máris éreztem, hogy nem egy tucattörténetet fogok a kezeim között. Noha a főesemények nem okoztak nagy meglepetést, hiszem műfajból adódóan nem túl tágak a keretek, mégis a történet nagy része különleges volt. Néhol elborzaszt, máshol pedig sajnálatot vált ki, vagy épp reménnyel tölt el, de biztosan megmozgat. Még akkor is, ha a szereplők nem kerülnek túlságosan közel hozzánk. Egyedül Sam volt az, akinek a sorsa igazán, szívből jövően érdekelt.
A lezárás is megfelelő, mivel kaptunk egy kerek történetet, mégis érezhető, hogy ez csak valami nagyobbnak a kezdete. Bőven maradtak nyitott kérdések és rengeteg lehetőség. Kíváncsian várom a továbbiakat. Remélem, minél hamarabb elér hozzánk is.
A felnőttek nélkül tényleg egy jó ifjúsági disztópia. S igen, igaza volt Aaron Vincentnek: egyszerre brutális és nemes."

>!
AniTiger MP
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Olvasmányos, fordulatos, sok nézőpontos, de eléggé erőszakos történet.
A kedvencem Maxie volt, de a könyv végére hahaha, őszintén szólva elég hamar megszerettem a legtöbb gyerekeket. Tetszett, hogy mennyire talpraesettek a fiatalok a korukhoz, illetve a helyzethez képest, amibe belecsöppentek. Egészen érdekes gondolatokat rejtett el az író a rengeteg véres harc és támadás közepette, például azért a lányét, aki felvetette, hogy az emberek nélkül a Föld végre elkezdhet gyógyulni, és ennek a járványnak ez lehet a pozitív kimenetele.
Nagyon brutál, nem? :O
Örültem volna, ha többet megtudok a felnőtteket zombiszerű szörnyekké változtató járványról, de hosszú még a sorozat! Alig várom, hogy folytatódjon!

Kedvenc ijesztő részek: Kis Sam részei.

Bővebben… https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/02/charlie-h…

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789632938851 · Fordította: Horváth Márta Zsanett
>!
gazibla IP
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Nem szoktam zombis könyveket olvasni, de ez nagyon jó könyv. :) Szerethető szereplők és nagyon eredeti, érdekes történet. Remélem hamarosan jönni fog a következő része is könyvnek. :) Biztosan elsők között leszek aki megveszi. :)

2 hozzászólás
>!
Molymacska P
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

A könyvet amikor először megláttam molyon, nagyon izgalmasnak találtam: egy felnőttek nélküli zombitörténet. Hát nem klassz? Valami új dolog lenne a zombitörténetekben. És valamennyire ez így is volt, de az, hogy már nem vagyok tini, és hogy olvastam zombis történetet kicsit rontja a könyv értékét…
Ez a könyv egy YA romantikus posztapokaliptikus, disztópikus környezetbe ágyazott kalandos horror. Elképzelhetetlennek tűnik? Hát végül is az is. Ez a könyv kicsit olyan „két szék között az asztal alá” eset, csak itt nem két szék van, hanem legalább öt, és vannak tényezők, amik automatikusan kioltják egymást, így hát elég nehéz sorsa van a könyvnek.
Kezdetnek ott van a YA, mint korosztály besorolás, és a horror, amit alapvetően felnőtt könyvekben teljesednek ki (sőt, a felnőtt könyvek a négyzeten, mert abból is csak a „bátrabb” felnőttek). Emiatt egészen érzékletes, de közben roppantul langyi leírásokat találhatunk, amik főleg gennyben fürödnek (nem tudom, mi baja az írónak a vérrel, de tényleg), és bár van szó belső szervekről, de hát úgy kevés is, meg olyan… semmilyen. Kicsit olyan, mintha csak túl akartak volna lenni a leírásokon, és igazából a sztorira akartak koncentrálni, de valahol rájött az író, hogy ez amúgy tényleg egy zombis könyv, tényleg parának kellene lennie, akkor meg kellenének leírások, hogy féljenek a zombiktól. Alapvetően amúgy itt bennem van a hiba, hogy ennél többet várok, hiszen egyrészt már idősebb vagyok ehhez, másrészről 14 zombis könyv, néhány képregénysorozat, és vagy tucatnyi zombis film után valamivel többet vár az ember. Ellenben ha alcímnek az: Életed első zombis regénye címet adnák, akkor korrekt lenne, hiszen egy tizennégy éves kis srác valószínűleg jobban értékelni fogja, mint én.
Az is érdekes, hogy pont a YA-sítás miatt a narráció mennyire leíró: mindent kimond az a szerencsétlen narrátor, még akkor is, ha nem kellene. Már csak a „xy gyászolt, mert elvesztette szerelmét” című teljesen egyértelmű szövegek hiányoztak, idáig még nem „süllyedt” a könyv, de azért majdnem ezen a szinten volt. Engem nagyon irritált, hogy nem hagy gondolkozni a könyv, hogy mindent megerősít, ezerszer elmond. Attól még, hogy tiniknek szól a könyv, nem kell ennyire mindent elmagyarázni. Ők se hülyék, csak fiatalok!
Aztán ott van az a bizonyos romantikus szál is, ami alig van, így a romantika rajongóknak nem elég, míg másoknak meg túl sok (nekem is picit sok volt, és inkább a sztorit követtem volna). Érdekes volt, ahogy nem csak a szerelmet, de más érzelmeket is hogyan jelenít meg, és ezzel együtt a tinikben hogyan mosódik össze különféle érzelmek egymással. spoiler.
Ha ezen túllendülök, akkor nem is volt olyan rossz a könyv. A fő szálban ugye megmutatják, milyen az élet kisebb csoportban, majd megérkezve a másik csapathoz, nagyobb csoportban. Míg a kisebb szálak bevezettek minket más túlélési taktikákba. Kicsit hasonlít a The Walking Dead soroztra is, ahol az alap koncepció hogy különféle területeken (hegyen-völgyön, börtönben, tanyán) hogyan tud túlélni, és élni egy közösség. Itt is valami hasonló jelenik meg, csak YA stílusban, gyerekkel. Az is tetszett benne, hogy nem csak túlélni, de élni is akartak, és az életminőséget megváltoztatni, amennyire tudják.
Az is érdekes volt, ahogy a zombikat leírják hiszen már az elején tudjuk, hogy lehet nem is olyan buták, mint hisszük. Aztán a végén a Callum szál spoiler még megdöbbentőbb lesz ebből a szempontból, és a könyv végén csak állunk, hogy most mi a vihar volt ez. Ez a fordulat egyrészről elég nagy klisé, másrészről pedig túl későn érkezett és túlságosan a végén. Mint egy sorozatba, ahol az utolsó másodpercben történik valami, hogy megnézd a következő részt.
Úgy látszik, van, amiből az ember ki tud nőni. Sajnos ez nem az én könyvem, DE ha ezt 14-16 évesen olvastam volna, a kedvencem lenne. Nem rossz könyv, sőt, igazán érdekes, szóval csak ajánlani tudom a fiatalabb még zombikönyvet nem olvasó korosztálynak.

>!
CsakSimánDorka P
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Vajon gyerekként hogyan reagálnánk arra a tényre, hogy a felnőttek többé nem védelmezni, hanem felfalni akarnak? Feladnánk az életünket, vagy szembeszállnánk velük? Egyedül vagy csapatban nagyobb a túlélés lehetősége? Hány gyerek élte túl a járványt? Rengeteg kérdést vet fel a könyv alapvető konfliktusa: milyen lenne az élet felnőttek nélkül?
A történet magával ragadó, már az első oldalak elolvasása után beszippantott a könyv. Érdekelt, hogy miként boldogulnak a fiatalok azután a járvány után, ami hirtelen végigsöpört az egész bolygón, és csupán a 14 évvel idősebb embereket támadta meg. Sok találgatás után sem lehetett rájönni, hogy miért pont a felnőttek lettek az áldozatok, de azt megtudtam, hogy miként élték túl a gyerekek a fertőzött felnőttek támadásait.
Összességében egy élvezetes, olvasmányos, néhány helyen véres és horrorisztikus kötetet kaptam. Baromi jó ötlet volt kölyköket a középpontba tenni, extraként pedig megspékelni zombikkal az egészet. Ehhez hatalmas gratuláció Charlie Higson írónak, aki egy remekül megkomponált horrorisztikus jelenetekkel hemzsegő remek regényt tolt oda az Olvasóknak.

Bővebben:
https://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2019/01/charlie-hig…

>!
Anarchia_Könyvblog
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Ez a könyv egy kedves ismerősöm, Niitaabell által került a látómezőmbe, az ajánlása egyből felkeltette az érdeklődésem és nagyon nem bántam meg, hogy „hallgattam” rá. Tegnap délután érkezett meg, estére már be is fejezem. A párom, miután meglátta, hogy a háromnegyedénél járok, ennyit mondott: – ez már beteges. Nos, talán igaza van, azonban a Felnőttek nélkül, számomra ténylegesen a letehetetlen kategóriába tartozott. Charlie Higson egy olyan disztópikus világot teremtett, amelyet már több esetben is olvashattunk, láthattunk filmen, mégis sikerült neki megragadni azt a vonalat, amellyel a feszültség folytonos volt, ami miatt megmaradt a késztetés a továbbolvasáshoz és 100%-osan élvezhető volt.

Erre a könyvre ne úgy tekintsünk, mint egy kaszabolós, öldöklős történetre, ugyanis, ha jobban belemélyedünk, akkor számos olyan témát és erkölcsi kérdést dolgoz fel, ami elgondolkodtató. Mennyire változik meg a morális színvonalunk abban az esetben, ha a tét a hatalom, a tisztelet, és az életünk. Ezek a dolgok túlnyomó részt jelen vannak a mindennapjainkba, Higson azonban mindezt egy olyan világban teríti elénk, amelyben csak a gyermekek élik túl a katasztrófát, majd próbálják túlélni mindazt, amit a sors ezután is rájuk mér.
Teljes ajánló itt:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/03/01/charlie_hi…

>!
White13
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Imádom ezt a könyvet! <3
Bár már 33 éves vagyok, mégis élvezettel olvastam.
Nagyon jók a karakterek, észre sem veszed, és már el is olvastad a könyvet.

>!
kratas P
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Szóval íme A legyek ura és a Z világháború édes szerelemgyereke.
Féltem ám közben, sötétedés után nem mertem olvasni, hiába „bíztattam” magam azzal, hogy igazából mindegy is, mert felnőtt vagyok :)
Tetszett, hogy a gyerekek nem felnőttként gondolkodtak, hanem – korosztálytól függően – gyerekként. Ügyes megoldások is voltak benne, az alaptörténet is rendben, várom a folytatást.

>!
Kabódi_Ella P
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Ez a könyv az, amit az „irodalomnácik” kapásból, még a megjelenése előtt elítéltek, leírtak. Több helyen olvastam már a szkeptikus megjegyzéseket, mennyire hasonlít a sztori a Legyek ura c. klasszikusra például, illetve amiatt lamentálnak, hogy a zombis apokaliptikus világ unalmas, semmi újat nem tud mondani.

Talán így van. A fülszöveg remekre sikerült, bizakodásra ad okot, ám a tapasztalt könyvmolyt már nagyon ritkán lehet ilyesmivel átverni. Én ennek a fülszövegnek mégis hittem. Volt az egészben valami, ami miatt azt éreztem, hogy nekem ez a könyv kell. Előrendeltem, biztos, ami biztos, és megjelenés után két nappal haza is hozhattam magammal. Szombaton, késő délután kezdtem neki, miután befejeztem az előző olvasmányomat. Nem siettem vele, mostanában az a célom, hogy minél lassabban, minél élvezetesebben olvassak el egy-egy regényt, és ne csak úgy, hajszolt vad módjára átszaladjak rajta. Ez volt a tervem a The Enemyvel is. Megbuktam. Csúnyán megbuktam. Egyszerűen elkapott, és hurcolt magával a „csak még egy fejezetet!” ellenállhatatlan késztetése, amit minden szenvedélyes könyvrajongó valószínűleg jól ismer. Ez a történet egész egyszerűen letehetetlennek bizonyult.

A sablon ugyan sablon, azzal nem lehet mit kezdeni, de nem mindegy, hogy egy ilyen kényesen elcsépelt történet-típus hogyan van megírva. Charlie Higson ért hozzá, hogyan kösse le a figyelmedet. Teljesen mindegy, hogy egy tizenéves, nyurga-flegma kamasz vagy, esetleg egy szarkasztikus, sok mindent látott egyetemi professzor, vagy – mint én – egy hétköznapi nő, aki bár imádja a zombikat, azért mindent nem vesz be szó nélkül, és nem rajong bármiért, amiben felbukkan a „z” betű. Ezért a regényért rajongok. Besorolás (YA) ide, elnyűtt tárgykör oda. Higson nem félt hozzányúlni ehhez a finnyáskodást könnyen kiváltó tematikához, és bátran, ráérősen, de feszes tempóban kalandozik az általa megteremtett beteges, morbid világban. Felépíti, betűről betűre, sorról sorra, és nem elég, hogy egy izgalmakban bővelkedő történetet kapunk tőle, de olyan, nem is egészen rejtett társadalomkritikát is az orrunk alá tol, amit talán egyesek nehezen nyelnek le. Hisz a történetében, hisz a karaktereiben, és pontos mondanivalója van, amit át is ad. A helyszín: London – immár romváros. Nem mondom, hogy a holtak városa, hiszen Higson univerzumában nincs szó a klasszikus értelemben vett zombikról: az őrjöngő, fekélyekkel borított, nyers húst zabáló felnőttek élnek, és ha szíven szúrod őket, nem kelnek fel többé. Ostobák, állatias ösztöneik vezérlik őket, lassúak és könyörtelenek, és az immúnis, egészséges gyerekekre vadásznak. Illetve, mindenre: ami még él, mozog és nem fertőzött, az számukra táplálék.

Higson lehengerlő. Nem tudok más szót rá. Nem a történet formabontó, hanem az, ahogyan leírja, szép lassan kibontja, felépíti. Izgalmas és fordulatos, de nem idegesítően szenzációhajhász módon tartja fenn az érdeklődést, amibe végül belefáradna és bele is unna az olvasó. Nem, Higson óvatosan adagol, éppen csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy inkább mégis lapozz egyet, ahelyett, hogy összecsuknád a könyvet.
Az értékelés további része az alábbi linken olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/01/the-…


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

Ha a farkas a bárányokra támad, a pásztor megöli a farkast. (…) Végül azonban megeszi a bárányt, ha éhes.

236. oldal

>!
Kabódi_Ella P

– … A félelem jó dolog. Életben tart.

22. oldal, Harmadik fejezet (Athenaeum, 2019)

>!
Niitaa P

Még csak gyerekek vagyunk. Ezt eddig fel sem fogtam. A szüleink foglalkoztak az ilyen szarságokkal, hogy nekünk ne kelljen. Ők aggódtak helyettünk, és ők vállalták értünk a nehéz dolgokat hogy mi gyerekek maradhassunk. Mindig kinevettük, unalmasnak meg értelmetlennek tartottuk a felnőtteket, pedik megvédtek bennünket, bizztonságossá tették számunkra a világot, hogy játszhassunk benne.

118. oldal

>!
Niitaa P

– Na és? – kérdezte Franny. – Ha egyszer boldog vagy. És ha a világ is boldog, mi is azok lehetünk. A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd.

229. oldal

>!
Niitaa P

A katasztrófát követő korai napokban, amikor még nem fogta fel a veszélyt, Deke boldogan rótta az utcákat – tört-zúzott, gyújtogatott – el sem tudta hinni, hogysenki sem állítja meg, és hogy azt tehet, amit akar.
Az őrült, boldog szabadság azonban hamar véget ért, amikor rájött, hogy nem minden felnőtt halt meg. És ha elkapnak, a túlélők sokkal rosszabbul bánnak veled, mint bármelyik szülő, tanár vagy rendőr. Egy szülő legfeljebb megbüntet, egy tanár bent tart a suliban tanítás után, egy rendőr pedig letartóztat, de egyikük sem próbálna megenni téged, mint azok a felnőttek, akik manapság az utakat róják.

19. oldal

>!
Niitaa P

De még olyan fiatalok vagyunk. Nem tudhatjuk mindig, hogy mi a helyes döntés.

337. oldal

>!
Niitaa P

– Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak… puff! Meghalsz. Nincs tovább.

152. oldal

4 hozzászólás
>!
Niitaa P

Kétféle vezér létezik a világon, Maxie. A háborús vezérek és a békés vezetők. És ezek teljesen mások. Máshoz kell érteniük. A háborús vezér nem lehet gyenge. A háborús vezérnek meg kell mutatnia, hogy egy-két emberélet nem számít. A csoport túlélése számít. Az számít, hogy mindig mi kerülünk ki győztesként és bármi áron.

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

James Dashner: Az útvesztő
Justin Cronin: A szabadulás
Philip Reeve: Ragadozó városok
Ilsa J. Bick: Hamvak
Darren Shan: A vámpír herceg
Derek Landy: Az ősök jogara
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Kerstin Gier: Zafírkék
Rick Riordan: A vörös piramis