Felnőttek ​nélkül (The Enemy 1.) 8 csillagozás

Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek.
Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?… (tovább)

Eredeti mű: Charlie Higson: The Enemy

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789632938851 · Fordította: Horváth Márta Zsanett
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
398 oldal · ISBN: 9789632938677

Kedvencelte 3

Most olvassa 7

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/01/charlie-higson-…

"Nagyon szeretem a disztópiákat, ám mégsem olvasok gyakorta ezen műfajban. Sajnos kevés képes igazán új élményeket adni, s ha egymás után többet is kézbe vennék, hamar eltűnne a varázsuk. Charlie Higson ezen világban dolgozta ki sok részből álló könyvsorozatát, melynek első része már a kezdetekor nagy hatással volt rám, így hiába nem terveztem mostanság kézbe venni Justin Cronin könyvein kívül bármit is ebben a kategóriában, mégis a Felnőttek nélkül esetében kivételt tettem. Jó döntés volt.
Egy újszerű világ elevenedett meg a szemeim előtt. Azzal, hogy a felnőttek helyett gyerekeket helyeztek a középpontba, máris éreztem, hogy nem egy tucattörténetet fogok a kezeim között. Noha a főesemények nem okoztak nagy meglepetést, hiszem műfajból adódóan nem túl tágak a keretek, mégis a történet nagy része különleges volt. Néhol elborzaszt, máshol pedig sajnálatot vált ki, vagy épp reménnyel tölt el, de biztosan megmozgat. Még akkor is, ha a szereplők nem kerülnek túlságosan közel hozzánk. Egyedül Sam volt az, akinek a sorsa igazán, szívből jövően érdekelt.
A lezárás is megfelelő, mivel kaptunk egy kerek történetet, mégis érezhető, hogy ez csak valami nagyobbnak a kezdete. Bőven maradtak nyitott kérdések és rengeteg lehetőség. Kíváncsian várom a továbbiakat. Remélem, minél hamarabb elér hozzánk is.
A felnőttek nélkül tényleg egy jó ifjúsági disztópia. S igen, igaza volt Aaron Vincentnek: egyszerre brutális és nemes."

>!
White13 P
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Imádom ezt a könyvet! <3
Bár már 33 éves vagyok, mégis élvezettel olvastam.
Nagyon jók a karakterek, észre sem veszed, és már el is olvastad a könyvet.

>!
Ellie_Andrews P
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Ez a könyv az, amit az „irodalomnácik” kapásból, még a megjelenése előtt elítéltek, leírtak. Több helyen olvastam már a szkeptikus megjegyzéseket, mennyire hasonlít a sztori a Legyek ura c. klasszikusra például, illetve amiatt lamentálnak, hogy a zombis apokaliptikus világ unalmas, semmi újat nem tud mondani.

Talán így van. A fülszöveg remekre sikerült, bizakodásra ad okot, ám a tapasztalt könyvmolyt már nagyon ritkán lehet ilyesmivel átverni. Én ennek a fülszövegnek mégis hittem. Volt az egészben valami, ami miatt azt éreztem, hogy nekem ez a könyv kell. Előrendeltem, biztos, ami biztos, és megjelenés után két nappal haza is hozhattam magammal. Szombaton, késő délután kezdtem neki, miután befejeztem az előző olvasmányomat. Nem siettem vele, mostanában az a célom, hogy minél lassabban, minél élvezetesebben olvassak el egy-egy regényt, és ne csak úgy, hajszolt vad módjára átszaladjak rajta. Ez volt a tervem a The Enemyvel is. Megbuktam. Csúnyán megbuktam. Egyszerűen elkapott, és hurcolt magával a „csak még egy fejezetet!” ellenállhatatlan késztetése, amit minden szenvedélyes könyvrajongó valószínűleg jól ismer. Ez a történet egész egyszerűen letehetetlennek bizonyult.

A sablon ugyan sablon, azzal nem lehet mit kezdeni, de nem mindegy, hogy egy ilyen kényesen elcsépelt történet-típus hogyan van megírva. Charlie Higson ért hozzá, hogyan kösse le a figyelmedet. Teljesen mindegy, hogy egy tizenéves, nyurga-flegma kamasz vagy, esetleg egy szarkasztikus, sok mindent látott egyetemi professzor, vagy – mint én – egy hétköznapi nő, aki bár imádja a zombikat, azért mindent nem vesz be szó nélkül, és nem rajong bármiért, amiben felbukkan a „z” betű. Ezért a regényért rajongok. Besorolás (YA) ide, elnyűtt tárgykör oda. Higson nem félt hozzányúlni ehhez a finnyáskodást könnyen kiváltó tematikához, és bátran, ráérősen, de feszes tempóban kalandozik az általa megteremtett beteges, morbid világban. Felépíti, betűről betűre, sorról sorra, és nem elég, hogy egy izgalmakban bővelkedő történetet kapunk tőle, de olyan, nem is egészen rejtett társadalomkritikát is az orrunk alá tol, amit talán egyesek nehezen nyelnek le. Hisz a történetében, hisz a karaktereiben, és pontos mondanivalója van, amit át is ad. A helyszín: London – immár romváros. Nem mondom, hogy a holtak városa, hiszen Higson univerzumában nincs szó a klasszikus értelemben vett zombikról: az őrjöngő, fekélyekkel borított, nyers húst zabáló felnőttek élnek, és ha szíven szúrod őket, nem kelnek fel többé. Ostobák, állatias ösztöneik vezérlik őket, lassúak és könyörtelenek, és az immúnis, egészséges gyerekekre vadásznak. Illetve, mindenre: ami még él, mozog és nem fertőzött, az számukra táplálék.

Higson lehengerlő. Nem tudok más szót rá. Nem a történet formabontó, hanem az, ahogyan leírja, szép lassan kibontja, felépíti. Izgalmas és fordulatos, de nem idegesítően szenzációhajhász módon tartja fenn az érdeklődést, amibe végül belefáradna és bele is unna az olvasó. Nem, Higson óvatosan adagol, éppen csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy inkább mégis lapozz egyet, ahelyett, hogy összecsuknád a könyvet.
Az értékelés további része az alábbi linken olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/01/the-…

>!
Könyveskuckó_reblog
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Egy disztópikus világ, amelyben valami megmagyarázhatatlan oknál fogva minden 14 év feletti ember amolyan zombifélévé vált. A gyerekeknek a felnőttek ellen kell harcolniuk, s össze kell fogniuk, hogy valahogy életben maradjanak. De mi lesz így a civilizációval? Charlie Higson 8 kötetes sorozatának első része, a Felnőttek nélkül valahol a Walking Dead és A Legyek Ura között egyensúlyozva egy brutális alternatív jövőbe repíti az olvasóit, ahol a tét nem más, mint a túlélés.

Ez egy olyan könyv, amely már valahogy a fantasztikus borítójával és címével is rögtön magára vonja a figyelmet. Aztán az ember a fülszöveget olvasva valószínű, hogy kicsit elbizonytalanodik, hogy vajon mégis mennyire lehet eredeti ez a történet? Hisz annyi köntösben olvashattuk már. A zombiféle felnőttek nem egyediek, rengeteg zombis sztorink van, a gyerekek egyedül maradására pedig kapásból ott A Legyek Ura. És mégis! Ez egy zseniális könyv, vérmes reményeket fűzök a további 7 részhez is és remélem, hogy mihamarabb olvashatjuk, s nem kell hosszú éveket várni a folytatásokra.

Mert bár első pillantásra nem tűnik túl érdekesnek, nagyon olvasmányos, fordulatos, mintha mi magunk is a gyerekek közé csöppentünk volna egy laza csettintésre. Mint egy jó fantasyben egyébként – bár ez disztópia, csak a hasonlat kedvéért mondom –, itt is több szálon fut a cselekmény, több szereplő nézőpontjából követhetjük végig az eseményeket. Egyrészt a csapatától elszakadt Kicsi Sammel próbálunk kiszabadulni a zombi felnőttek fogságából, másrészt pedig egy sereg gyereket próbálunk a vezetőikkel biztonságosabb helyre terelni. A cél a Buckingham-palota. De vajon ott tényleg biztonság vár rájuk, vagy ez is csak egy átverés? És mi van a többi gyerekkel? Vajon mind meghaltak, szétszéledtek, vagy vannak még Londonban gyerekcsapatok? És mitől betegedtek meg a felnőttek? Vírus, idegenek, terrorista támadás? És vajon csak itt ilyen a helyzet, vagy szerte a világban? És ami a legfontosabb: mi történik, ha egy gyerek betölti a tizenötöt?

Nem mondom, hogy mindegyik kérdésre választ kapunk, hiszen összesen 8 kötetből áll majd a sorozat, viszont rengeteg kérdést vet fel bennünk, miközben a zombik között bolyongunk London utcáin. Rendkívül érdekes megfigyelni a gyerekek szervezkedését, a különböző karakterek, személyiségek reagálását a „háborús helyzetre”, hiszen nyilván nem mindenki egyformán kezeli. Vannak vezetők, vannak harcosok, gyógyítók és persze a kicsik, akiket óvni kell. De ahogy haladnak előre az események és telik az idő, mindenkinek megmutatkozik egy másik oldala is. Kicsit mintha nem is annyira kiskamaszokról olvasnánk, hanem tizenhat évesekről, ez számomra ugyan néha zavaró volt, de lehet, hogy csak a szemszög miatt. Hiszen bár számomra ők még gyerekek és nagyon fiatalok, az ő szemszögükből ez teljesen máshogy fest. Most az idősebb gyerekekre hárult a feladat: felnőttnek lenni. Nincs több gyerekkor.

De azon kívül, hogy ez egy nagyon élvezetes disztópia, félig zombis könyv, félig apokaliptikus túlélőshow, éhezők viadala meg minden, megvan benne az a nem is olyan burkolt társadalomkritika, ami egy könyvet igazán jelentőssé tehet. Mert azzal együtt, hogy a kiskamaszoknak felnőtté kell válniuk, végül is ugyanazokat a hibákat is elkövethetik, mint a mi felnőtt, civilizált világunk vezető politikusai…

Ajánlom a könyvet minden felnőttnek vagy fiatal felnőttnek, kamasznak, viszont egy bizonyos kor alatt már túlontúl véres, úgyhogy gyerekeknek semmiképpen. Aki szeretné belevetni magát egy hosszú sorozat kiemelkedő első részébe, aki szereti a disztópiákat, vagy akinek tetszett a Battle Royale, A Legyek Ura, a Walking Dead, Stephen King vagy tudom is én… Annak itt a lehetőség! :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 10/10 – Zseniális! Nagyon sok féle karakter megfordul a történetben, akiknek jó része ráadásul nem kis jellemfejlődésen megy keresztül a végére – ez már csak azért is elvárás, hisz gyerekekről beszélünk, akik gondolom, lassacskán a szemünk láttára nőnek majd fel.
Borító: 10/10 – Abszolút mestermunka, hihetetlenül ütős borító, amelyre öröm ránézni, vagy tovább munkálkodni vele.
+ pont: Mert a hangulata egyszerűen visszaadhatatlan, magába szippantó, és ráadásul bár elsőre elcsépeltnek tűnik az alaptörténet, mégis nagyon érdekes, fordulatos és olvasmányos.
– pont: Azért 8 kötet, az elég hosszú terjedelem, ami egyrészt fantasztikus, másrészt ne már, remélem, nem éveket kell várni, mire magyarul is megkaphatjuk az összes részt, és végre összeáll a történet! Minél hamarabb várjuk a folytatást!

>!
Gnocchi7 I
Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül

Hűha!

Először nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog ez a történet. Érdekes volt, de az elején (meg igazából a többi résznél is) kicsit kiszámítható, bár ezt nem tartom annyira nagy negatívumnak, inkább csak azt hibáztatom, hogy a legtöbb YA disztópia hasonló.

Aztán megtudtam, hogy ez egy hét kötetes sorozat első része, és nagyon izgultam, hogy ne tetsszen annyira. Na, hát ezzel mellé fogtam, mert legszívesebben olvasnám tovább, csak még nincs lefordítva. :D

Lehet felszabadulok Bookdepositoryra? Ki tudja… :D


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

Ha a farkas a bárányokra támad, a pásztor megöli a farkast. (…) Végül azonban megeszi a bárányt, ha éhes.

236. oldal

>!
Niitaa P

– Na és? – kérdezte Franny. – Ha egyszer boldog vagy. És ha a világ is boldog, mi is azok lehetünk. A világ meggyógyul, az ember okozta károk helyreállnak, és a jövő generációi talán jobban csinálják majd.

229. oldal

>!
Niitaa P

De még olyan fiatalok vagyunk. Nem tudhatjuk mindig, hogy mi a helyes döntés.

337. oldal

>!
Ellie_Andrews P

– … A félelem jó dolog. Életben tart.

22. oldal, Harmadik fejezet (Athenaeum, 2019)

>!
Niitaa P

A katasztrófát követő korai napokban, amikor még nem fogta fel a veszélyt, Deke boldogan rótta az utcákat – tört-zúzott, gyújtogatott – el sem tudta hinni, hogysenki sem állítja meg, és hogy azt tehet, amit akar.
Az őrült, boldog szabadság azonban hamar véget ért, amikor rájött, hogy nem minden felnőtt halt meg. És ha elkapnak, a túlélők sokkal rosszabbul bánnak veled, mint bármelyik szülő, tanár vagy rendőr. Egy szülő legfeljebb megbüntet, egy tanár bent tart a suliban tanítás után, egy rendőr pedig letartóztat, de egyikük sem próbálna megenni téged, mint azok a felnőttek, akik manapság az utakat róják.

19. oldal

>!
Niitaa P

Kétféle vezér létezik a világon, Maxie. A háborús vezérek és a békés vezetők. És ezek teljesen mások. Máshoz kell érteniük. A háborús vezér nem lehet gyenge. A háborús vezérnek meg kell mutatnia, hogy egy-két emberélet nem számít. A csoport túlélése számít. Az számít, hogy mindig mi kerülünk ki győztesként és bármi áron.

183. oldal

>!
Ellie_Andrews P

Kis Sam a Waitrose szupermarket mögötti parkolóban játszott, amikor a felnőttek elkapták.

(első mondat)

>!
Niitaa P

– Reggel felébredsz, és még előtted áll az egész élet. Annyi mindent láthatsz, annyi lehetőséged van, tervezhetsz, meg minden, aztán egyszer csak… puff! Meghalsz. Nincs tovább.

152. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ilsa J. Bick: Hamvak
Darren Shan: Zom-B Város
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Susan Ee: World After – Túlélők világa
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Darren Shan: Rémségek Cirkusza
Guillermo del Toro: Trollvadászok
Charles Gilman: Démon tanár úr
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Darren Shan: A vézna hóhér