Életem 55 csillagozás

Charlie Chaplin: Életem Charlie Chaplin: Életem Charlie Chaplin: Életem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Chaplin ​1889-ben Londonban született – sosem mondott le az angol állampolgárságáról – de az élete nagy részét Amerikában élte le, végül Svácjban halt meg 1977 karácsonyán. Minden idők legnagyobb komikusa volt, több mint nyolcvan filmet és a Csavargó figuráját hagyta az utókorra. Erről a hosszú és élménydús időszakról mesél Életem című önéletrajzi művében, amit a hatvanas években a Genfi-tó partján vetett papírra, és amit nálunk negyven éve után adtak ki újra.

A bő ötszáz oldal laikusoknak és filmkedvelőknek egyaránt élvezetes olvasmány. Előbbieknek a pikáns részletek magánéletről, szerelmi viszonyairól, utolsó házasságáról egy nála harminchét évvel fiatalabb nővel. Utóbbiak Chaplin szemén keresztül követhetjük végig a film történetét gyakorlatilag a kezdetektől a némafilm haláláig. Emellett Chaplin szavakkal is majdnem olyan jól bánik mint celluloidszalaggal. Az Életem olyan mint a filmjei: egyszerre kell sírni is nevetni rajta.Nagy emberekről írt apróságokban, és kis… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
Európa, Budapest, 2008
552 oldal · ISBN: 9789630786515 · Fordította: Abody Béla
>!
Európa, Budapest, 1967
524 oldal · keménytáblás · Fordította: Abody Béla
>!
Európa, Budapest, 1967
524 oldal · keménytáblás · Fordította: Abody Béla

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
robinson MP
Charlie Chaplin: Életem

Amiért érdekelt, arra választ kaptam. Mondhatni „szokásos” karriertörténet, ám a csillogó felszín alatt ember tudott maradni.

>!
Rits P
Charlie Chaplin: Életem

Chaplin egy kicsit „elhamarkodta” az önéletrajz írását, mert a könyv 1964-ben (75 éves korában) született meg. De még 13 évet boldogan élt, így több dolog sem kerülhetett be a könyvébe:
– 1967 utolsó filmje a „Hongkongi grófnő” Sophia Loren és Marlon Brando főszereplésével
– 1972-ben életműdíjat kap – Oscar (miután 1952-ben modjuk úgy kirúgták Amerikából)
– 1975-ben az angol királynő lovaggá ütötte
és a sokak által bírált-furcsált utolsó házassága Oona O'Neill-lel, aki ekkor 17 éves volt, míg Chaplin 54 volt. De az idő itt is őt igazolta: 34 évet éltek együtt boldogan és 8 gyerekük született!

Összesen 81 filmet készített. Filmjeit nem csak kitalálta-írta, rendezte, játszott benne, zenéjét szerezte, de gyakran vágta is és producer is volt. Ha valaki megdolgozott azért, hogy megvalósítsa álmait, akkor Ő – főleg ahonnan indult…éhezés, alkoholista apa, anyja többször 'vendég' az elmegyógyintézetben, pár év gyerekotthonban…
Szóval alaposan kihasználta 88 éve minden percét!

Mellékesen a könyvről: fél csillag levonás mert könyv közepe táján túl sokat ír, a kivel találkozott és mit beszélt-ről + sokáig nem értettem, hogy a kapcsolatairól és a családról és az ezzel kapcsolatos érzéseiről miért ilyen keveset ír – de a végére megbékéltem és megértettem…

3 hozzászólás
>!
Rushka
Charlie Chaplin: Életem

Egyszerű önéletrajz, hiányzik belőle sok, az önéletrajzokat kísérő elem: Chaplin nem használja művészeti hitvallásként vagy művei magyarázataként, nem tekinti az önmegértés eszközének, nem ír belső életéről, életének külső eseményeit sem elemzi vagy indokolja, és nem akarja vele bizonyítani, hogy jó író is. Marad emiatt egy kis hiányérzet az olvasása után, de ezek miatt tud a szöveg egységes lenni és magyarázkodás helyett önmagáért beszélni.
Szigorú időrendben követik benne egymást az események, nincsenek előreutalások, „ha akkor tudtam volna, hogy ez lesz” magyarázatok, de visszautalások sem, ha egyszer írt valamiről, az már a végleges álláspontja – olyan érzést ad ez, mintha mi is vele együtt haladnánk. A gyerekkoráról írt részek nagyon erősek, és éppen azért, mert nem sajnáltatja magát, de még csak nem is elemzi utólag az eseményeket, át tudja adni azt a természetességet, amivel gyerekként is kezelhette a helyzetet (apja elhagyta őket, nem gondoskodott róluk, anyja többször elmegyógyintézetbe, ő pedig gyermekotthonba került), és azt is, mennyire magától értetődő volt a számára, hogy színész lesz (ötéves korától fellépett, tízes évei elejétől utazó társulatokkal járta Angliát). Ugyanígy mutatja meg későbbi pályafutását is, tényleg póz nélkül tudja azt úgy bemutatni, hogy egy folyamatosan dolgozó embert látunk (aki közben mellesleg világsztár lesz és meggazdagszik, de hát az csak mellékszál). Ebben a folyamatos munkában látszik az, hogyan gondolkozott a művészetéről, konkrét dolgokat mond csak el, de ezekben benne vannak a vívódásai és a megfontolásai. (Főleg a Csavargó alakjáról, akit szinte élő, önálló emberként kezel, rengeteget gondolkozik róla és mélyíti a személyiségét.) A magánéletéről is nagyon visszafogottan ír, nem állítja be magát szentnek, nem tagadja a viszonyait és szórakozásait, de nem is akar ezekkel szórakoztatni vagy hatást elérni. Az önéletrajzot nem használja politikai nézetei nyilvános kifejtésére, de éppen az időrend miatt ír minden fontos eseményről, és az akkori cselekedetei (pl. beszédei a két világháború alatt, a pere alatt tanúsított viselkedése) beszélnek magukért. (Nyilván örök téma lesz a magánéletéről, hogy miért kezdett folyamatosan tizenéves lányokkal és a politikai nézetei is vita tárgyai lesznek – viszont ezekkel szemben ott lesz az önéletrajzában felvállalt önbemutatása.)
És persze az egyszerűség nem jelenti azt, hogy nem szórakoztató a könyv, mert nagyon is az, tele van részletekkel a korról (pl. gyerekkora kép a viktoriánus Angliáról, de látjuk Hollywoodot is, amikor még egy rendes utak nélküli kisváros), Chaplin találkozik (és kalandokba bonyolódik) a XX. század rengeteg ismert alakjával, meg azért életének „bulváreseményeit” (pl. őrült rajongók) sem hagyja ki.
(Nagyon kiegyensúlyozott, keserűség, vádaskodás nélküli a visszaemlékezése, pedig azután írta, hogy el kellett hagynia az Egyesült Államokat, mert kommunistának kiáltották ki és perbe fogták. Mivel előbb született az írás, nem lehetett benne, hogy megkövették emiatt, 1972-ben Oscar-díjat kapott – megállna enélkül is az élete és az önéletrajza, de jó érzés ezt tudni.)

>!
Sisyll
Charlie Chaplin: Életem

Íme az ember, aki kellő kitartásával és utánozhatatlan humorával meghódította a világot.
Amikor média órán néztük egy-egy kis filmjét alig tudtam róla valamit. Azon kívül, hogy teljesen odavoltam a filmjeiért. Aztán jött ez a könyv és a Csavargó hetyke bajszát kicsit félrebillentve belekukucskálhattam mindabba, ami mögötte rejlett.
Nem kis küzdelem kellett ahhoz, amit Chaplin véghez vitt. A hozzá hasonló hányatott sorsú emberek továbbra is inkább az utcák, semmint a mozivászon csavargójaként éltek volna tovább. De vele nem ez történt. A kevésbé iskolázott, ámde annál nagyobb bátorsággal és tehetséggel rendelkező álmodozó kisfiú végül mégis megcsinálta a maga üzletét, hogy úgy mondjam.
A saját keze által írt önéletrajz egyaránt mesél magáról a munkafolyamatokról, arról hogy mi inspirálta igazán, hogyan vívta ki a művészi elismerést, miként küzdött meg a sajtóval, politikusokkal, milyen kapcsolatai voltak. (és atyaég milyen kapcsolatai voltak: Aldous Huxley, Albert Einstein, Orson Welles csak hogy egy párat említsek) A nagyok között volt. Ámbár ott is volt a helye, ez kétségtelen.
A magánéleti részt nem tárgyalnám. Az eme életrajzi írás alapján készült Chaplin filmben úgy érzem jobban ki voltak emelve a nőkkel való kalandjai, itt viszont ez egyáltalán nem volt túlzó. Szerencsére. Ahogy maga a humorista is elmondta, a könyv inkább a jellem bemutatása végett készült, nem a szennyes teregetés volt a lényeg. Annak valymi kevés a fontossága.
Külön hálás vagyok, hogy belekerült a Diktátor záróbeszéde, melyet eddig felvételen láttam, de így olvasva is elérte ugyanazt a libabőrös hatást. Azt kell mondjam, annak ellenére, hogy nem nagyon ódzkodott a hangos filmektől, mégse volt rossz ötlet, hogy belevágott. Már a Diktátort érdemes volt elkészíteni.
Tulajdonképpen annyi mindent írhatnék még róla. de maradjunk annyiban, hogy aki odavan Chaplinért és szeretne tőle többet tudni, annak kötelező darab.

Zárógondolatul pedig annyit, hogy remélem Charlie Chaplin neve, és munkássága örökké élni fog, és kívánom, hogy az elkövetkezendő nemzedék se bánjon vele úgy, mint egy idegennel. Becsüljék meg a Csavargót.

2 hozzászólás
>!
Kuckókapitány P
Charlie Chaplin: Életem

Egy csillag leszállt a Földre és mégis tovább ragyogott. Egyike volt még a nagy hollywoodi sztároknak, de sokkal emberibb volt, mint gondoltam. A könyv első része jobban tetszett, talán mert ha szegényebb volt is, de szebb világnak tűnt. Az érzelmes ragaszkodása gyerekkora emlékeihez hasonlóvá tesz minket. Naivnak éreztem a politikához való hozzáállását, nem igazán az ő terepe volt. A filmjeibe valóban beleadta szívét-lelkét. A csavargó (is) örökérvényű, de Charlie biztos elpirulna, ha hallaná.

>!
Agatha_Emrys
Charlie Chaplin: Életem

Még is hogyan írhatna a moly objektív értékelést arról, akinek a filmjein felnőtt és mindig is nagy embernek tartotta?

Azért megpróbálkoznék vele…

Hihetetlen micsoda mély szegénységből küzdötte fel magát Chaplin, rendesen megdolgozott a hírnévért. Az életrajz olvasmányosan volt megírva, lehetett vele haladni, bár néha megakasztott a rengeteg név felsorolása, akikkel itt-ott találkozott, pláne, hogy a felükről nem is hallottam. Persze azért rengeteg nagy név is felmerült, mint H.G.Wells, Somerset Maugham, Einstein, Steinbeck, Capote, Picasso, Churchill vagy Gandhi.
Egy picit csapongó volt azért, mivel gyakran elmesélt egy rövid történetet, ami valamelyik estén történt, vagy valaki mondott valamit, aztán hirtelen a következő bekezdésben már másról beszélt, ami engem zavart kissé.

Tetszettek viszont azok a részek, ahol Chaplin a művészetről, a humorról vagy egyes filmjeiről beszélt (bár szívesebben olvastam volna ezekről hosszabban), ehhez képest magánéletéről nagyon szűkszavú volt.
Az életrajz 1964-ben jött ki, kicsit „korán”, például a később kapott Oscar-díjról nyilván nem eshetett szó, pedig kíváncsi vagyok, hogyan érezhetett, amikor újra betette a lábát abba az országba, amelyik korábban maga tiltotta ki. Biztos volt benne nem kevés keserűség…

Nekem tetszett a könyv, több újdonságot is olvastam, tudtátok például, hogy egyszer majdnem merénylet áldozata lett? Persze ezt a tényt is epés humoros megjegyzéssel tálalta.

Chaplin nem felejtette el honnan jött és meg tudta őrizni önmagát. Most is azt mondom, hogy zseni volt (az ezzel járó minden furcsaságával), még ha ő nem is tartotta annak magát.

Szívből ajánlom a könyvet minden Chaplin rajongónak, én örülök, hogy végül rávettem magam az elolvasására, mert úgy érzem, hogy közelebb került hozzám emberként és egy jobb képet kaptam arról, hogy milyen személyiség is volt Charles Chaplin.

U.i.: Ezután megint megnéztem a róla készült filmet Robert Downey Jr. főszereplésével (aki véleményem szerint hatalmasat alakított) és érdekes volt mennyire más szemmel tekintettem így rá, hiszen tudtam mit változtattak vagy hallgattak el a filmben. Továbbra is jó alkotásnak tartom viszont, szívesen ajánlom a filmet is :)

Hamarosan pedig biztosan betervezek egy eredeti Chaplin filmmaratont a közeljövőben!

>!
Blissenobiarella P
Charlie Chaplin: Életem

A könyvet előttem értékelők már szinte minden említésre méltót kiveséztek róla. Valóban érződik rajta, hogy nem író tollából származik, és valóban csak arról beszélt a könyvben, amiről ő akart, más dolgokat pedig mintha elhallgatna, elkendőzne.

Ettől függetlenül rendkívül élvezetes és érdekes olvasmány. Különösen nekem, akit Chaplin filmjei már gyerekként is elvarázsoltak, és a mai napig imádom őket. Egy filmen sem tudok úgy sírni, mint A kölyök jelenetein, úgy kacagni, mint a Modern időkön vagy az Aranylázon, és ámulni ügyességén A diktátorban .
Erről beszélek (néhány híres jelenet)
A kölyök: https://www.youtube.com/watch…
Modern idők: https://www.youtube.com/watch…
Aranyláz: https://www.youtube.com/watch…
A diktátor: https://www.youtube.com/watch…

Nemrégiben volt szerencsém megnézni a Chaplin c. filmet Robert Downey Jr. főszereplésével, aminek ez a könyv adta az alapját. Szégyenszemre korábban még nem is tudtam ennek a filmnek a létezéséről. Csak annyit mondhatok, érdemes megnézni. Downey lehengerlő a szerepben, de a produkció egyéb tekintetben is nagyon jól sikerült, és szép tiszteletadás a nagy Chaplin előtt.

2 hozzászólás
>!
Tercia
Charlie Chaplin: Életem

Megint egy olyan könyv, ami miatt öröm a net korában élni, mert különben nehezen szedtem volna össze plusz információkat. Engem érdekelt, kik voltak az általa említett színészek, hogy néztek ki, milyen volt az akkori férfi-és női idol.
Gyerekként láttam sok filmjét, de csak most került helyére sok minden. Semmit nem tudtam az életéről, hogy ilyen rettenetes körülmények közül, nyomorból származott. Igazi zseni volt, és bölcs és okos és persze elképesztő színész.
Ha ezt a könyvet valóban ő írta (és miért ne úgy lenne), írónak sem volt utolsó, engem végig lebilincselt a története. Valami olyasmit csinált, ami előtte senki, de azóta sincs ilyen jellegzetes, egyedi humorú, bölcsen szomorú karakter.
Mostanában még jobban értékelem a visszafogott dolgokat a ripacskodós, altesti humorra épülő dolgokkal szemben, lehet, öregszem.
Van ma ilyen kvalitású ember ebben a műfajban? Igaz, ez a műfaj sem létezik már, azt hiszem.
A könyv stílusa is ilyen, sehol egy gusztustalanság, egy szaftos pletyka. Ennek ellenére, vagy inkább pont ezért, igazi felüdülés volt elolvasni.

>!
negoti
Charlie Chaplin: Életem

Chaplin tehetséges volt és ennek bizonyítéka a sok sikeres film amin még mai fejjel is lehet nevetni vagy éppen sírni. Láthattuk vicces oldalát is, de ugyanúgy a szomorút is. Tudta milyen szegénynek lenni és azt is milyen a gazdagság, amikor bármit megkaphatsz, még kérned sem kell. Mégsem szállt a fejébe a dicsőség és ember maradt. Hollywood már az ő idejében sem volt patyolat tiszta, de a mai helyzettől egészen biztos elborzadna.
Jó volt újra elolvasni az önéletrajzát.

>!
Nixike
Charlie Chaplin: Életem

A könyv, egy önéletrajzi iromány, részletesen bemutatja Chaplin életét, már már túl részletesen. Maga a könyv nem lett a kedvencem, de Chaplinről változatlan a véleményem, sanyarú gyerekkora ellenére, hihetetlen milyen messzire jutott.


Népszerű idézetek

>!
Rits

Nem értek egyet Freuddal, aki szerint a szexualitás a legfontosabb elem az emberi magatartás kusza szövevényében. Az éhezés, a fűtetlen szoba, a szegénység miatti szégyenkezés sokkal inkább befolyásolhatja az ember jellemét.

>!
Chöpp P

A humor erősíti túlélési ösztönünket, és megóvja józan eszünket; a humornak hála, az élet viszontagságai kevéssé nyomorítanak meg bennünket. Serkenti arányérzetünket, és megmutatja, hogy a komolyság túlzott hangsúlyozása mögött az abszurdum lappang.

Kapcsolódó szócikkek: humor
>!
AlexSandra

De én úgy vagyok a barátaimmal, mint a zenével: csak akkor szeretem, ha megfelelő hangulatban vagyok.

301. oldal

>!
Rits

Nem hiszek semmiben, és nem tagadok semmit. Amit el lehet képzelni, ugyanolyan megközelítése az igazságnak, mint amit matematikai úton be lehet bizonyítani.

1 hozzászólás
>!
robinson MP

Bosszant, mikor valaki azzal próbálkozik, hogy a szegénységet kívánatosnak tüntesse fel mások szemében. Még sohasem láttam olyan szegény embert, aki vágyódott volna a szegénység után, vagy úgy vélte, hogy a szegénység a szabadság záloga.

152. oldal

>!
Chöpp P

Nem tudom elhinni, hogy létünk értelmetlen és véletlenszerű, amint azt néhány tudós el szeretné hitetni velünk. Az élet és a halál annyira végérvényes és könyörtelen, hogy semmiképp nem lehet véletlen.

>!
robinson P

Nemigen gondoltam rá, hogy apám is van, és nem emlékezem rá, hogy valaha velünk lakott volna. Ő is varietés volt, nyugodt, sötét szemű, töprengő ember. Anya szerint szakasztott Napóleon. Baritonja világosan csengett, és nagyon jó színésznek tartották.

4. oldal

>!
Rits

Nem a filmvilág mitikus alakja voltam, sem a gyűlölet céltáblája, hanem egyszerűen szabadságra utazó, többgyermekes családapa. A gyerekek belefeledkeztek a játékba, Oona meg én nyugszékben pihentünk. Akkor éreztem át, mi a tökéletes boldogság – nagyon hasonlít ez az érzés a szomorúságra.

>!
Chöpp P

Az ember olyan félig szelídített állat, aki nemzedékek hosszú során át csalással, kegyetlenséggel és erőszakkal kormányzott másokat.

>!
Rits

Az ember is olyan állat, melyet a fennmaradás ösztöne hajt. Következésképpen először leleményessége fejlődött ki; lelke csak azután. A tudományos haladás jóval az etikai érettség előtt jár.


Hasonló könyvek címkék alapján

François Truffaut: Hitchcock
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Csoóri Sándor – Sára Sándor: 80 huszár
Pápai Zsolt – Varga Balázs (szerk.): Korszakalkotók
Lev Kulesov: Filmművészet és filmrendezés
Bokor Pál: A film mint mozgás
Stig Björkman (szerk.): Woody – Allenről
William Somerset Maugham: Színház
Szentgyörgyi Rita: Redford
Sólyom Ildikó: …ami a moSólyom mögött van