Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
The Rhesus Chart (The Laundry Files 5.) 3 csillagozás
As a newly appointed junior manager within the Laundry—the clandestine organization responsible for protecting Britain against supernatural threats—Bob Howard is expected to show some initiative to help the agency battle the forces of darkness. But shining a light on things best left in the shadows is the last thing Bob wants to do—especially when those shadows hide an occult parasite spreading a deadly virus.
Traders employed by a merchant bank in London are showing signs of infection—an array of unusual symptoms such as superstrength and -speed, an uncanny talent for mind control, an extreme allergic reaction to sunlight, and an unquenchable thirst for blood. While his department is tangled up in bureaucratic red tape (and Buffy reruns), debating how to stop the rash of vampirism, Bob digs deeper into the bank’s history—only to uncover a bloodcurdling conspiracy between men and monsters…
Enciklopédia 5
Kiemelt értékelések
Bob Howard ötödik kalandja a vámpírokat veszi kereszttűz alá. Kérdés, lehet-e erről a rókáról még egy bőrt lenyúzni, de a könyv meglepő kreativitással, és persze a Strosstól elvárható abszurd-szatirikus megoldásokkal közelíti meg a témát.
Bár a Mosodának mindenről és mindenkiről van aktája a mélységlakóktól Nyarlathotepig, a vámpírokról meggyőződéssel vallják, hogy teljes képtelenség a létezésük. De egy olyan világban, ahol a mágia nem más, mint alkalmazott matematika, egy mágikus lény végső soron csak definíció kérdése – és egy n-dimenziós pénzmozgási előrejelző függvény is vámpírrá fotogolikus hemofág személlyé változtathat egy csapat brókert. Ebből pedig Stross egy meglepően emberi történetet alakított, amelyben a „vámpírságot” szokatlanul realista nézőpontból mutatja be. Sikeresen emeli ki lényeit a képességek/gyengeségek kombó börtönéből, hogy miután az összes létező vámpírviccet elsütötte, végül megmutassa az emberi oldalukat is.
A sorozattól megszokott fekete humor ezúttal sem hiányzik, de egyre kevésbé dominál a történetben a poénkodás. Ugyanakkor egyre jobban adja vissza az igazi kozmikus horror-érzést, amelyben a főhősöknek néha nem könnyű megőrizniük az ép elméjüket és élni akarásukat. A viccelődés pedig alkalmasint nem más, mint egyfajta lelki terápia. Ami megmarad, az a hivatali bürokrácia intenzív kigúnyolása: mert csak a Mosodában fordulhat elő, hogy létrehoznak egy albizottságot a vámpírok integrálására a hivatali munkába, de elfelejtik a bizottsági tagokat tájékoztatni, hogy igen, vámpírok tényleg léteznek. Ebből a szempontból a sorozat legalább olyan szinten hozza az angol stílusú iróniát, mint ahogy Lukjanyenko Őrség-könyvei az orosz mentalitást.
A Mosoda-ciklus egyébként már régen kinőtt a Chtulhu-mítosz paródia korszakából, de eddig sosem éreztem úgy, hogy ki lehetne hagyni a kiforratlan első részeket, és rögtön a jó könyvekkel kezdeni az olvasást. Ezt a kötetet azonban bárki kézbe veheti, mert már az első fejezetben elég magyarázatot kapunk a világ abszurditásáról és a Mosoda ügynökeinek életéről. Bár csak akkor, ha nem zavar, hogy a könyv egy kicsit túl van fogalmazva: szókincse a történethez nem illő módon dagályos, ami megnehezíti a narratíva appercipiálását. Néha ez persze szándékos, amikor a menedzser- és bürokrata-stílussal szórakozik, de gyakran éreztem, hogy túlzásba viszi.
A memoár formájában előadott történetbe ugyanakkor szépen beleillenek a narrátori kiszólások, kommentárok és lábjegyzetek, amelyek érthetővé teszik a Laundryverse legfurább „játékszabályait” is. Sőt, ezúttal mintha a kelleténél többet magyarázna, és néha ismétli is magát – talán a szerzőhöz végre eljutottak azok a visszajelzések, amelyek szerint nem ártana egy árnyalattal közérthetőbbnek lennie? (Vagy a K-szindróma spoiler kezdte ki az agyát? :D)
Vámpírok pedig nem léteznek – mondja Bob Howard, a főhősünk, és még jó pár szereplő a történet során. Ez persze nem akadály abban, hogy egy bizottság megkérje hősünket, hogy forráskutatás címszóval olvassa el az összes Anna Rice vagy Jim Butcher regényt.
A Mosoda-sorozat egy hihetetlenül elborult világ, amelynek a rendes értéséhez nem árt egyfajta informatikai vagy matematikai háttér némi nerd-kulturális beütéssel, mert figyelmeztetés nélkül jönnek olyan részek, amik csak így érthetőek igazán. És emellett az ötödik kötet is tele van a sorozat megszokott formuláival: kozmikus horror, kémtörténetek, bürokrácia és némi alacsonyabb szintű természetfeletti kombinációja hoz egy szinte megoldhatatlan szituációt, amit hőseinknek anélkül kell megoldania, hogy közben a világ összeomoljon. Ja és persze a kisméretű személyes drámákat ne hagyjuk ki.
Ez a kombináció határozottan nem teszi könnyen olvashatóvá a könyvet, de csak díjazni tudom, hogy a sok őrültség összehozása ellenére mennyire konzisztens a világ, és ennek ellenére az újabb természetfeletti lényekhez mennyi új ötletet lehet bekeverni – ha valami, ez Stross erőssége.
Az események mindenesetre folyamatosan nagy fordulatszámon pörögtek, és sikerült a végére hihető módon is magasra emelni a tétet, de anélkül, hogy az egész hihetetlenné vált volna. De még így is minden megváltozott, szóval a későbbi köteteknek is lesz mit körüljárniuk. Még szerencse, hogy egy jó darabig megvannak, így csak a kedvem határozza meg, meddig kell várnom rájuk,
Népszerű idézetek
The five stages of bureaucratic grieving are: denial, anger, committee meetings, scapegoating, and cover-up.
9. Comittee Processes
„Don't be silly, Bob,” said Mo. „Everybody knows vampires don't exist.”
(első mondat)
“The politically correct terminology is still a matter of some debate, but I am told it’s hard to give offense by talking about, ah, Photogolic Hemophagic Anagathic, um, Neurotropic … um … what does the ‘G’ stand for, Alex?”
“I’m not sure; I think whoever invented it was just fishing for the world’s ugliest medical backronym.” Alex squirms, as if trying to shrug his way out of a straitjacket. “Anyway, it’s PHANG syndrome."
11. Boardrooms and Brokers
It’s a cat, singular. A solitary diurnal ambush hunter with good hearing and binocular vision and a predilection for biting the neck of its prey in half while disemboweling it with the scythe-like claws on its hind legs. Basically it’s a velociraptor with a fur coat and an outsize sense of entitlement. Right now it has convinced Pete that it is harmless, but I know better: just give them thumbs and in no time at all they’ll have us working in the tuna mines, delivering cans from now until eternity.
12. Green Lime
A sorozat következő kötete
The Laundry Files sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeremy Robert Johnson: Skullcrack City ·
Összehasonlítás - Olivie Blake: The Atlas Six 77% ·
Összehasonlítás - Peter Clines: Ex-Isle ·
Összehasonlítás - Benjamin Percy: Red Moon ·
Összehasonlítás - Tom Dowd: Burning Bright ·
Összehasonlítás - Peter Clines: 14 (angol) ·
Összehasonlítás - Daniel O'Malley: The Rook ·
Összehasonlítás - MaryJanice Davidson: Undead and Unwed ·
Összehasonlítás - S. C. Hunter: Vampire Menstrual Syndrome ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: The Killing Dance ·
Összehasonlítás