Pokoli ​archívum / A Betontehén-akció (Mosoda-akták 1.) 39 csillagozás

Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Egy, ​a miénkhez nagyon hasonló világban bonyolult matematikai tézisek és lézerrel rajzolt pentagrammák nyitnak kapukat más dimenziókba, ahol hihetetlenül intelligens és veszedelmes lények laknak. Charles Stross Mosoda-akták sorozatában a varázsigéket és az alkímiát nem szorította háttérbe a tudomány, hanem a racionalitás és az okkult tanok egymást erősítve olyan dolgokra képesek, amelyekről a hétköznapi ember inkább nem akar tudni. A Mosoda nevű brit ügynökség feladata a titok megőrzése és a világ megvédése a sátáni, sötét erőktől, de ettől még olyan, mint bármilyen kormányhivatal: házsártos a főnök és sok a papírmunka. Bob Howard afféle számítógépguru, de az ügynökség alkalmazottjaként nem számíthat arra, hogy szoftvertelepítéssel és rendszerfrissítéssel üti el az időt a nyugdíjazásig. A Pokoli archívum című regényben a nácizmus okkult árnyaival kell megküzdenie, míg a Betontehén-akció során egy művészi installáció mellett talált megégett és enyhén radioaktív tehén okoz komoly… (tovább)

>!
Ad Astra, Budapest, 2015
384 oldal · ISBN: 9786155229565 · Fordította: J. Magyar Nelly
>!
Ad Astra, Budapest, 2015
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229558 · Fordította: J. Magyar Nelly

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Cthulhu · Howard Phillips Lovecraft · Edgar Allan Poe · Friedrich Nietzsche


Most olvassa 1

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

A hétfő Londonban is szombaton kezdődik.

Alapvetően imádtam a könyvet. Az összes létező urban fantasy toposz használata és kifigurázása, mágia helyett az elméleti fizika és matematika fegyvertárával aládúcolva (Kaluza-Klein dimenziók! Wheeler-univerzumok! hullámfüggvények!), ráadásnak bürokratikus útvesztők és idióta főnökök – hát mivel lehet engem levenni a lábamról, ha nem ezekkel?*
Ugyanakkor nem tudom elhallgatni, hogy azért nem egészen felhasználóbarát. A stílusa nemritkán döccen (fordítási anomáliák?), a történet nem mindig áll össze, és ugyan szellemesek annak a bizonyos bürokratikus útvesztőnek a részletei, de azért mindennek van egy ésszerű határa.

És ugyan nyilván nem az író / könyv hibája, de (szokásomtól eltérően) nem állom meg, hogy a szöveggondozás gyér minőségét meg ne említsem. Ennyi, és nemritkán a szövegértést komolyan akadályozó hibával ritkán találkozni könyvben. Ennek illusztrálására megosztok veletek egy aprócska kvantummechanikai tényt. Azt ugyebár Greg Egan óta mindenki tudja, hogy egy hullámfüggvény összeomlasztásához mindösszesen egy megfigyelőre van szükség. Na de egy hullámfüggvény összeöntéséhez? Ahhoz bizony szükség van egy fordítóra, egy szerkesztőre, egy irodalmi lektorra és egy korrektorra is. Bizony. (168. oldal, legalul, legjobbra.)

*Ja igen, humorral és intelligenciával, majd elfelejtettem. De ezekből is jutott bele bőven ám.

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Én még mindig nagyon bírom Stross stílusát. Ahogy ezt a nevetséges-abszurd, de mégis minden ízében izgalmas ötletparádét kezeli, az valami egészen a kedvemre való: nem veszi túl komolyan sem magát, sem a választott műfaját, könnyedén parodizál mindent, ami csak előbukkan a történetben, cserébe viszont nem fél olyan mélyre vetni magát ebben az őrültségben, ahol már nem talál mást, csak unatkozó programozókat, akik kedvtelésképpen áteresztik a szomszéd univerzumból rémálmaink csápos szörnyetegét egy délutáni csevegésre.
A Pokoli archívum főleg a felvezetés és a háttér megismertetése miatt tetszett jobban, mint a fura című A Betontehén-akció, de azért az utóbbiban is bőven volt annyi, hogy jól szórakozzak közben (bürokratának lenni még egy olyan munkahelyen sem kifizetődő, ahol mindennaposak a matematikai varázslatok). Főhősünk tökéletesen megtestesíti a kétbalkezes, de mégis profi, bajkeverő, ám rendkívül szerethető ügynök archetípusát – az pedig csak jóleső plusz, hogy valójában egy kockáról van szó. Mégis, nehéz lenne nem elismerni, hogy a cselekményvezetést tekintve elég komoly hiányosságok fedezhetők fel a kötetben, és úgy általában, mindez kidolgozottabban, hosszabban egy kicsit magasabb szintre emelte volna az egész koncepciót.
De azért félreértés ne essék, én ezt piszkosul élveztem, és alig várom a következő részt. Azt mondtam már, hogy a történetben okkult nácik is előfordulnak?
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-06-13+…

csartak P>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Charles Stross stílusa időnként karcolgatja az elmémet, türelmetlenül várom, hogy haladjunk tovább a történetben, és ne három oldalon keresztül pl. a zárt kamerarendszerek felépítését taglaljuk. De ő bizonyára az az ártatlan perverz figura, aki tényleg szereti így csinálni, mert ezek valóban fontos adatok, és egyszerűen nem lehet haragudni rá, (gondoljunk csak a kedélyesen mosolygó fejére) Mert közben baromi jó ötletei vannak, amikor megy tovább a történet. Abszurd helyzetek, sajátságos humor. Esetlen, de mégis magát feltaláló főhős, aki ráadásul fokozatosan fejlődik. És még: öntudatos nők, akadékoskodó főnökök, jófej főnökök, brit bürokrácia és faszariság, rengeteg pocsék köpnivaló kávé… Mindezek felett a modern technikával megtámogatott misztikum és (lovecrafti) démon-idézés. Ez még csak a kezdet, kíváncsi leszek a többi történetre is.

Nuwiel P>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Számomra új íróknál általában körül szoktam nézni, mit is érdemes tudni az illetőről, milyen könyvei jelentek meg magyarul, azoknak milyen a fogadtatása, ha sorozatot ír, kiadták-e mindet, és így tovább. Stross könyvébe azonban fejest ugrottam, megrendeltem, némi zavar után átvettem, most pedig elolvastam. Elég vegyes érzésekkel tettem le.

A két történetet elmesélő, de ugyanúgy a Mosoda nevű ügynökség és a Bob nevű alkalmazottjuk kalandjait tartalmazó könyv kellemesen szórakoztatott, itt-ott sikerült is megmosolyogtatnia, bár a Mosoda tevékenységi körét tekintve a humor nem is játszhat elsődleges szerepet. A Pokoli-archívum fejezetekre osztottsága és az azok közti időbeli ugrások kicsit akadozóvá tették a sztorit, de összességében egy élvezetes, jó történetet kaptam, amiről szívesen olvastam volna akár hosszabban is. Akár azt is el tudnám képzelni, hogy a következő akták a Mosoda korábbi idejéből mesélnek el történeteket, amikor először nyomoztak az okkultizmussal foglalkozó nácik után. A Betontehén-akció inkább egy erős közepes, hossza és az előző részhez képest kevésbé súlyos témája miatt gyorsan átszaladtam rajta.

A szerkesztéssel viszont egyáltalán nem voltam megelégedve. Elválasztási hibák tömkelege (rosz-sz), ordítóan rossz fordítások (hostname = 'gazdanév', most komolyan?), duplán rakott vesszők, kihagyott szóközök, elírások, mintha egy Metropolis Media könyvet olvasnék. Ilyen árért már elvárnám a minőséget, ezt a pongyolaságot én mindennek nevezném, csak rendes munkának nem.

petamas P>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Ilyen bűn rossz fordítást rég olvastam. Az informatikai fogalmak félrefordításai (gazdanév, mint a hostname magyar verziója) még „elmennek” (ja, nem), de az, amikor a fordító látványosan nem érti meg a szöveget, amit fordít, az nem elfogadható.

Példa: „Ha mindezt nem teszem meg – továbbá ha Mo elrablói pont annyira barátságosak, mint második látogatóm –, akkor kijelenthetjük, hogy elcsesztem a küldetést, csak fecséreltem az időt, lemondhatok kilátásba helyezett gyönyörűségekről, és lőttem a második randi esélyének.
Eredetiben: „Except if I do that—and if Mo's abductors are as friendly as my second visitor of the evening—I've just vaped the mission, screwed the pooch, written off the friendly I was supposed to be extracting, and blown my chances of a second date.

Végül is más gond nincs, mint hogy konkrétan az ellenkezőjét jelenti a magyar verzió, mint ami az eredeti könyvben van. És ebben még „bonyolult” "szakkifejezések" sem voltak, csak figyelni kellett volna az előző egy-két bekezdésben, hogy miről is van szó

Ezen a pontot letettem, és inkább újra elkezdtem angolul. Úgy sem tetszett, de arról legalább már Stross tehet, nem a fordító. Az angol verzió értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2022606

2 hozzászólás
kvzs P>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Akinek tetszett a A hétfő szombaton kezdődik vagy a Peter Grant sorozat, az ennek a könyvnek a humorát is imádni fogja. Van ebben ugyanis mindenféle kifigurázás, meg sztereotípia, meg ügyefogyott főszereplő (hacker szuperkém…), meg hivatali bürokrácia, ráadásul még démonidéző nácikkal is találkozhatunk. Található ezen túl még a kötetben sok Stross-ra jellemző leírás, tisztelgés az elődöknek (A Kontroll-Karla poénon nagyon röhögtem), meg számítógép vezérelt mágia. Összességében tehát nagyon szórakoztató kötet, amit a fordítás és a szerkesztés ugyan néha kicsit megdöccentett, de szerencsére teljesen elrontani nem tudott.

WerWolf>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Mintha egy Douglas Adams regényt olvastam volna. Charles Stross le sem tagadhatja angol származását :)
A különbség csak annyi volt, hogy Stross sokkal „reálisabban” építette fel a történetét. A tudománnyal kevert okkultizmus inkább a XX. század első felét idézte meg bennem. Még mások lejáratókampányként használják a Harmadik Birodalom okkultista tevékenységét, addig Stross ebből egy remekbe szabott történetet kreált.
Néha úgy éreztem, hogy teljesen mindegy, hogy miről is szól a könyv (értem-e az események mögött megbúvó motivációt), az olvasása leköt. Mintha egy mérnökien megtervezett szöveg lenne, ahol pontosan meg van szabva minden mondat helye, de mégis van benne valami ami szórakoztatja az olvasót. Arról nem is beszélve, hogy Stross nagy tudású ember, amiből a regénybe is becsempészett egy kicsit. Történelmi alakokat és találmányokat kötött a Mosodához és annak tevékenységéhez.
Sci-finek nem mondanám a történeteket (igen, két történetről van szó, de mivel szorosan egybefüggnek így egyként kezelem), inkább urban-fantasy és alternatív történelem keverékének.
Miért érdemes elolvasni? Nem tudom. Talán csak azért, mert szórakoztat és nem engedi unatkozni az olvasót. Humoros és mégis igényesen megírt történet.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Mostanában mindenhol horrorba szaladok. Pedig kimondottan kerülni szoktam. Egyszerűen nem tudom komolyan venni, nem tudok félni, inkább csak röhögni a „rémisztő” dolgokon, főleg filmen. Könyvben már volt szerencsém két olyan történethez, ami sikeresen felkavart. A Káli dala és a Kísértettek bebizonyították, hogy lehet rám hatni ezzel a műfajjal. Bár ezekben a könyvekben inkább az ember és az emberiség gonoszsága kap főszerepet, nem szörnyek, szellemek, démonok.

Viszont amit nagyon szeretek, az a horror és vígjáték fattya. Filmben már sok ilyen vidám-véres alkotást láttam, könyvben még nem volt sokhoz szerencsém.
A Horzsolásokkal ellentétben, ahol a horroron volt a hangsúly, némi scifi körítéssel, ebben a könyvben a scifi kapja a főszerepet, horrorral és humorral vegyítve.
Ez már igen, ezt már szeretem! Beteg ötletek beteg kivitelezése. Mindenféle pándimenzionális lények, meg nácik, meg betontehenek.

Viszont Stross írásának stílusa nem épp egyszerűen olvasható. Azaz nem vagyok biztos benne, hogy ez kizárólag az írás módja miatt van, lehet a fordítás is közre játszik. Nem értek hozzá, mindenesetre nem volt könnyű siklani a szöveggel, emiatt csökkent az élvezetfaktor.
Mindenesetre hajlandó lennék további pokoli történeteket olvasni.

Szilmariel>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Azt már az Accelerando-ból is tudtam, hogy Stross-nak jó a humora, rendelkezik tudományos háttérrel (programozó és gyógyszerész) és képes olyan őrülten és zseniálisan bonyolult módon összehangolni és mégis összekuszálni a cselekményt a tudományos beszédmóddal, hogy az hihetetlen.
Látszik hogy a Mosoda-aktákat már utána írta, mert itt a humorral szinte brillírozik. Velem ritkán esik meg, hogy nyilvánosan vigyorgok, vagy akár felnevetek olvasás közben 1-1 könyvön. (Otthon persze szabadabban húzódik mosolyra a szám.) Ezt eddig kevés könyvnek sikerült elérni (közéjük tartozik pl. Calderon-sorozat, London folyói-sorozat, Álmok tengere), s érdekes módon most már a Pokoli archívum/Betontehén c. könyvet is ide sorolhatom.
Sokszor megesett – s ez a hard sci-fi könyveknél tipikusan fel-felbukkanó tanulmányeset –, hogy 1-1 oldalból, vagy az oldal egy jó részéből néha alig lehetett érteni valamit és vissza kellett néhányszor olvasnom, hátha kissé tisztul a kép. De mint ahogy Hannu Rajaniemi, úgy Charles Stross is annak a híve, hogy nyugodtan rázúdítja az olvasóra a saját maga által kreált tudományos-szerű halandzsáját, hisz minek álljon le magyarázni bizonyos dolgokat, hisz a szereplői szerves részei ennek a világnak, így ők otthon vannak ezekben a dolgokban. (Kivéve Fred a könyvelésről, akinek tökátlag figura létére érdekesen alakul az élete vagy mije.) Bár én nem bántam ezt a fejkapkodós dolgot, mert véleményem szerint a Diaszpóra után kevés könyv lehet annyira nehéz kihívás intellektuálisan és a megértés terén. Igaz, a A szingularitás küszöbén könyvet még nem olvastam.
Már a regény világfelépítése is egyedi és hihetetlenül jó. Mivel itt a matematika és a számítógépes programok segítségével elérhetnek más dimenziókat, és alkalmazhatják a mágiát a mi univerzumunkban. Tényleg érdekes és sokszor veszélyes módon keveredik itt a varázslat és a tudomány.
Egy a miénkhez hasonló világban játszódik, megspékelve az előbb vázolt dimenziókkal, az ott lakó démon-szerű lényekkel, kis alternatív történelemmel, tekintéssel egy titkos ügynökség munkájába és persze magába a mágiába.
Kissé kiparodizálja a titkos ügynökségek és a bürokrácia működését. (Köztisztviselőknek, irodai dolgozóknak, titkos ügynököknek, vagy a bürokrácia egyéb dolgozóinak melegen ajánlom.) Már maga a titkos ügynökség neve része ennek: Mosoda, akik megtisztítják kényes, főleg nem evilági vonatkozású ügyektől a világot.
Bob Howard ügynök (eredeti foglalkozása számítógépes hacker) egyedülálló a maga nemébe, mind a munkához való hozzáállása, gondolkodása és humora terén is. Nemrég lépett aktív szolgálatba saját kérésére és az első küldetése bár nem megy zökkenőmentesen, nem nevezhető éppen egy izgalmas leányálomnak. Kivéve ha valaki szeret esőben és fagyban órákat gubbasztani. Ebből a látszólag rutinmelóban gyűrűzik majd ki egy sokkal nagyobb mérvű és veszélyesebb fajta, amitől főhősünk is ódzkodik. Bob tipikusan egy olyan hős, aki vonzza a bajt, még ha nem is keresi. S a megoldás keresése közben néha tovább csetlik-botlik, és megpróbál az igen sokrétű tudására támaszkodni, miközben folyamatosan adagolja a kiváló humorát.
A Pokoli archívumban látszólag okult náci terroristák által keltett veszélyt kell elhárítania. Véleményem szerint Stross-nak sikerült egész jól bevezetnie a trilógia világképét. Magának az esetnek egész meglepő lett a végkifejlete. Ez a része jobban is tetszett, mint a második kisregény.
Míg A Betontehén-akcióban bár nem ért meglepetésként, hogy mi és miért lehet a betontehén a címben. Viszont a jelenség továbbfejlesztése és a belőle kialakuló még nagyobb probléma már kevésbé volt várható.
Ami viszont negatívumként hozható fel, hogy a könyv szerkesztése sok-sok helyen hagyott maga után kívánnivalókat. Az még hagyján, hogy néha-néha volt egy-egy elütés, de néhol még alanyi-tárgyi egyeztetési és egyéb kicsit súlyosabb nyelvtani és néhol fogalmazási hibák is voltak, amit miatt néhol érthetetlenné vált a szöveg. Nem ártott volna, ha még egy szerkesztő, nyelvi lektor vagy legalább egy tesztolvasó átnézi. Mert bár jó volt a könyv, és ha élvezek egy könyvet, akkor általában nem szokott pár apró elütés feltűnni, de itt ezeknél azért többről van szó. Jó lenne, ha a kiadó kicsit alaposabb lenne a szerkesztés és a lektorálás terén, hogy azért legalább nyelvileg hibátlanabb könyvet bocsássanak forgalomba, ha már a kiadványok külső minősége csökkent (papírminőség, belső fül elhagyása). Egyébként a magyar borító egész jó lett, tetszetősebb sokkal, mint a külföldi verziók.

NewL P>!
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció

Zseniális történet volt. Ha ez a kevésbé jobb történetek közé tartozik, akkor a többi történetet még jobban fogom szeretni.
Véleményem szerint szeretni fogod, ha:
– szereted az angol humort
– szereted a kémregényeket, és az összeesküvés elméleteket
– szereted az alternatív valóságokat, és a róla szóló történeteket
– olvastál már Lovecraftot
Nekem megkönnyítette az olvasást, hogy én is informatikus vagyok, elég matematikai képzéssel ahhoz, hogy a történet ezirányú fejtegetéseit és humorral való kezelését teljes mélységükben értékelni tudjam.
A fordító véleményem szerint csodálatos munkát végzett, ettől függetlenül a szöveg még megérdemelt volna egy kis tovább gondozást.


Népszerű idézetek

csartak P>!

– Fred annyit sem ért, mint a tér, amit kitöltött a testével, és az egész Mosodában ő volt az egyik legnagyobb teljesítményű bogonemitter.
– „Bogon”? Az meg micsoda?
– A bogonok a tudatlanság feltételezett részecskéi. A hülyék bogonokat bocsátanak ki magukból, amitől minden gép bedöglik a jelenlétükben. Ezzel szemben a rendszergazdák elnyelik a bogonokat, amitől rendbe jön a kütyü. De ez csak afféle hackerfolklór…

62. oldal - Pokoli Archívum

csartak P>!

Mint kiderült, a nyilvántartásban nem szerepel sem Sonkádi Egyed Farm, sem olyan cím, hogy „Megye, Zsáklak”.

306. oldal - Betontehén akció

ppayter>!

Mert, tudod, mindaz, amit az univerzum működéséről megtanultál, az első szótól az utolsóig igaz – azt az aprócska problémát leszámítva, miszerint ez itt nem az egyetlen univerzum, amelyik miatt aggódnunk kéne. Ráadásul a többi univerzum közül néhányban olyan lények is lébecolnak, akik hajlamosak hallgatózni meg visszapofázni… Példának okáért lásd al-Hazred, Nietzsche, Lovecraft, Poe és mások műveit.

34. oldal, 1. Aktív szolgálat

csartak P>!

A Cheateau Cthulhuban (a hackertanyán, amin a szintén Mosodás Pinkyvel és Gógyival osztozom) van egy tévéállvány a nappaliban. Alapjában agynarkónak lett szánva; még Pinky hordta össze azon kétségbeesett igyekezetében, hogy csökkentse háztartásunkban a kreatív pszichózis előfordulási arányát.

36. oldal, Pokoli archívum

Kapcsolódó szócikkek: Cthulhu
9 hozzászólás
Dominik_Blasir>!

– Adj valami gazdanevet meg célkönyvtárat! Bent vagyok, de eltévedtem.
– Egy pill… Próbáld ezt: auto per share per efes per scooby per netapp per user per home per malcolm per nagy er per catbert per vilaguralom aláhúzva per manifesztum.

22. oldal; 1. Aktív szolgálat (Pokoli archívum)

NewL P>!

– Ez meg mi a bánat volt?? – tudakolja a nyakát dörzsölgetve.
– A szakmában úgy hívjuk, „be nem tervezett valóságtúra”, rövidítve: „bakker!”.

122. oldal, 5. fejezet - Pokoli archívum

csartak P>!

Tekintetemmel végigpásztázok a helyiségen, a D14-e bokszot keresem. A célszemély munkahelyén a válaszfal oldalára nagy csomó részlet van felrajzszegezve a „Dilbert” című képregénysorozatból, ami enyhén szólva is lázadó elmére enged következtetni. Kétségem sincs: mielőtt a ranglétra magasabb fokairól valaki aláereszkednék ide, portyázó középvezetők járják be a tömegszállást, és minden ilyesféle – szakadár nézetekről árulkodó – képet leragasztanak.

23. oldal; 1. Aktív szolgálat (Pokoli archívum)

1 hozzászólás
ppayter>!

Éjszakai égbolt zöldben… a hackernek maga a gyönyör.

(első mondat)

NewL P>!

Egy atombomba nem is olyan bonyolult. A hetvenes évek végén történt, hogy egy amerikai előkészítős fizikatanár összedugta a fejét a tanítványaival, aztán közösen megterveztek és összeraktak egy atombombát. A haditengerészet szépen megköszönte nekik, kiegészítette a szükséges mennyiségű plutóniummal, és az egyik kísérleti telepén felrobbantotta. Az atombomba-készítésben egyedül a plutónium jelent némi problémát, az előállításához ugyanis az adott célra szakosodott nukleáris reaktor és kémiai regeneráló üzem kell, az efféle tevékenységet pedig általában igyekeznek magas szögesdrótkerítés mögé dugni, aminek a mentén éjjel-nappal fegyveres fazonok járőröznek.
De az atombomba legizgibb tulajdonságát még nem említettem: csak akkor mondja, hogy bumm!, ha a robbanóanyag-lencsék – hagyományos robbanóanyagokról beszélünk – összepréselik a plutóniumgömböt. De ha azok a lencsék nem pontosan a megfelelő rendben durrannak el, ha megzavarod őket, akkor esetleg lesz egy kis sercegés, de a tűzijáték elmarad. Mert az atombomba pont olyan, mint egy tojás: van benne sárgája (a detonáció kiváltására alkalmas gyújtószer, vagyis gyutacs) meg fehérje (a fúziós gyújtógyertya és még egy csomó bigyó, amik a robbanás felerősítésére szolgálnak).

237. oldal, 9. fejezet - Pokoli archívum

NewL P>!

Nem vagyunk egyedül, az igazság odaát van, bla-bla-bla. A popkultúrában gyökerező, ilyesfajta paranoiák nagy része badarság… leszámítva, persze, hogy minden képzeletbeli alma legközepén ott kucorog az igazság kukaca. És lehet, hogy a roswelli légi támaszpont hűtőkamrájában egy árva idegen lényt sem találni, de attól még a földkerekségen tényleg temérdek titkos ügynök lófrál, aki habozás nélkül bemászna az ablakodon, és hazavágná a winchesteredet, ha óvatlanságból egy nem kívánatos matematikai tételt fedeznél fel. (Vagy valami annál is rosszabbat, de az megint más tészta, és a Műveleti Részleg munkatársainak hatáskörébe tartozik.)

28. oldal, 1. fejezet - Pokoli archívum


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Amerikai istenek
Benjamin Percy: Vörös hold
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!
David Wong: John meghal a végén
Clive Barker: Korbács
Neil Gaiman: Coraline
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Stephen King: Álom doktor
Darren Shan: Gyilkos születik