Star ​Wars: Obi-Wan & Anakin 92% 19 csillagozás

Anakin korai időszaka sosem érdekelt túlzottan, spoiler éppen ezért nem vártam túl sokat ettől a kötettől, mégis pozitívan csalódtam, már az első pár képkockánál.
A képregényt az a Marco Checchetto rajzolta, akit már a Shattered Empire-ért is nagyon szerettem. A képi világ egész egyszerűen gyönyörű. Mindenek felett már megint az tetszett, ahogy a gépféléket megrajzolta, de a színhasználat több mint remek, és egyszerűen elképesztő, mennyire lendületesek a képek.

A történet… Nost, a történet igazából nem nagy szám, de legalább egész ügyesen összerakták. Két szálon fut, jelen és múlt. A jelenben Obi-Wan és Anakin egy titokzatos segélykérést követve megérkeznek… khm… lezuhannak egy halottként számon tartott bolygóra, ami meglehetősen él, természetesen generációk óta háború dúl és hőseink természetesen jól bele is keverednek. Míg Anakin és Obi-Wan körbejárják a mitől Jedi egy Jedi témát, fölmerül egy-két szokványos, ám jogos kérdés a ki tudja mióta dúló háborúk témakörében, de ezekkel a kérdésekkel senki nem kezd túl sokat. Pedig engem egészen érdekelne a Carnelin IV múltja, meg háttere stb… Mindezt megelőzően a múltban Palpatine épp belekezd a 12 éves Anakin manipulálásába, Anakin meg éppen nem biztos benne, hogy ő jó helyen van a Jedi Templomban, ezért fejébe veszi, hogy ő dobbant. Mind tudjuk, hogy úgysem… A másik szálhoz hasonlóan itt is felmerül egy-két érdekes kérdés, főleg döntések és hatalom témájában. Kicsit talán mélyebben tárgyalva, bár szerintem ezekre is ráfért volna még egy kis vájkálás.

Összességében tetszett, bár szerintem simán ráfért volna még pár fejezet, meg némelyik kérdésre egy alaposabb kitárgyalás. Arról nem is beszélve, hogy ezt a fajta grafikát kb bármeddig tudnám csodálni.

Anakin korai tanoncéveivel viszonylag kevés Star Wars mű foglalkozott eddig, ezért is örültem ezen sztori időbeli elhelyezésének. A fő történet egyébként nem egy nagy durranás: egy titokzatos segélykérő jelet követve Obi-Wan és Anakin egy planétára érkeznek, ahol hamarosan a két háborúzó fél között találják magukat. Nos, ezt már láttuk párszor. Van viszont egy másodlagos, flashback szál, ahol bepillantást kapunk Anakin tanoncéletébe, miként kezdi Palpatine manipulálni, valamint miként kezd kételkedni a Jedi Renden belüli helyén és fontolgatja annak otthagyását. Ez sokkal érdekesebbnek bizonyult, persze a fő szállal alkotott kerek egészet.
Amit még kiemelnék, az a grafika, valami hihetetlenül szép ez a képregény. Nem csak Star Wars fronton, hanem úgy összességében is kiemelkedő.

Nem olvastam még olyan Star Wars képregényt, amely Anakin padawan életéről szólt volna.
A rajzolása csodálatosan szép, meg is néztem többször minden egyes képkockát, annyira nem tudtam betelni a látványtól. A filmben nem volt sok szó arról, hogy Anakin hogy tanult a Jedi templomban, így nagy meglepetés volt, hogy egy hologramszerű sithtel kellet párbajoznia. Windu is megjelent pár lapra, aki mindig is az egyik kedvencem volt. Lényegében: voltak benne meglepetések!
Maga a történet érdekes lehet azoknak akik jártasak ebben a világba, még ha akkora maradandó élményt nem is hagy maga után. Nekem mindenesetre tetszett.

Ez nagyon tetszett. Szépek a rajzok, Anakin és Obi-wan kapcsolatát pedig tovább mélyíti a történet – van dinamikájuk, látszik, hogy hogyan keresik az útjukat együtt, hogyan szembesülnek mindketten bizonytalanságokkal, és hogyan próbálják átsegíteni egymást a nehézségeken. Kicsit a Klónok Háborúját idézte hangulatában, csak nyilván korábbi eseményeket mutatott be. Kellenének még ilyen mellékszálak.

Ez aztán nagyon kellemes meglepetés volt!

Bámulatos a képi világa, főleg a borítókon és nagyobb képeken, a háttér részletgazdagságában és fény/szín használatában. De a szereplők is szépen kidolgozott alakok (jellemre is) – még ha Obi-Wan kevésbé is hasonlít Ewan MacGregorra. A párbeszédek pörgősek, változatosak, helyenként még meglepőek is. A kötet bepillantást enged Anakin jedi-edzéseibe, vívódásaiba, Palpatine kancellárral való sétáiba (és így Coruscant alsóbb szintjeinek életébe spoiler) a múltban. Ezek apróságok, mégis sokat adnak a jellemek alakulásához. Miközben a jelenben egy távoli háborúszaggatta világban érkezik a két főhős, ahol még a Jedikről sem hallottak, sőt, az űrutazás technológiáját is rég elvesztették már az éles hadakozások során. Ez a visszamaradottság szül néhány mókás helyzetet is. Különösen tetszettek a bolygó lényei és az, ahogy Obi-Wan kezelte a helyzeteket. A cselekmény is fordulatos a terjedelem viszonylagos rövidsége ellenére, végig fenntartotta az érdeklődésemet. Kerek, önálló, nem igényelt előzményeket – bár egy folytatás kívánkozna mellé…

There was a time, when they were just Master Obi-Wan and his young Padawan, Anakin Skywalker….

Micsoda különleges történet!
Az ember nem is hinné, hogy egy 5 részes képregénytörténet is tud ennyire sokrétű, feszes, érdekes, elgondolkodtató és érzelemdús lenni, de azt hiszem, itt teljes sikerről beszélhetünk. Egyedüli hibája talán a hirtelen lezárása, ám az erények mindezt játszi könnyedséggel ellensúlyozzák…
Hogy mi mindenről is van szó? Legelőször is természetesen a két címszereplőnkről, kik mindketten a maguk oldalán (mester és tanítvány) fiatalok és tapasztalatlanok, épp ezért belül tépelődnek és bizonytalanok az úton, amin járniuk kell. Ahhoz pedig, hogy egymásra találjanak, egy rejtélyes, érzelmileg megterhelő és nem kevésbé veszélyes küldetésben kell részt venniük…
Szerintem mindkettőjüket sikerült remekül eltalálni. Kenobi megfontolt, segítőkész, türelmes de határozott, magabiztos és példamutató jediként, de bizonytalan tanítóként, új neki a ráosztott szerep, amit a lehető leglelkiismeretesebben szeretne teljesíteni.
Anakin az az Anakin, akit tényleg lehet szeretni. Nem az első két film nagyrészt elfuserált és ütnivalóan irritáló szereplője, hanem az az egyre növekvő gyerek, akiből a galaxis legnagyobb, legerősebb, legrettenthetetlenebb jedije, szeretteinek és minden bajbajutottnak odaadó segítője lesz. Ám az út, ahonnan jött, és amin most áll, nehézséggel és fájdalommal, szeretettel és szeretni vágyással, valamint kétségbeesett segítségnyújtási vággyal van kikövezve, miközben a benne felébredt hatalmas Erő olyan új lehetőségeket is elébe tárt, amikkel fiatal kora miatt nem tud elég megfontoltan mit kezdeni. Alakja tehát szerethető, átélhető és többszörösen is összetett. Jól építkezik az első rész elemeiből, hű marad a karakter fontos alapköveihez, mégsem esik túlzásba, és Palpatine megjelenésével, a vele véghezvitt kis epizóddal valamint pár kikacsintással még a továbbiaknak is megágyaz.
A páros közös küldetése is kiemelkedő, fontos témájú történet. Star Warsba mindig kell valamilyen háború-, de a folyamatos háború, a vég nélküli gyűlölet emberi lélekben tett rombolása eddig még nem került elő. Ám most egy különleges környezetben kaphatunk szomorú, kijózanító képet róla, és arról, hogy még így is mindig lehet esély a változásra-, igaz, azt csakis saját magunk tudjuk kivívni. Így tehát még a Jedik kötelességei és küldetése, a galaxisban betöltött szerepük is új megvilágításba kerül.
Minden Star Wars kedvelőnek bátran ajánlom-, aki pedig kedveli Anakin és Obi-Wan párosát, annak egyenesen kötelező! :)

Telitalálat. Ebből kéne sokkal több az új kánonba. Feltölteni a filmek közötti hézagokat. Az előzmény és eredeti trilógia között rengeteg tartalom jelent meg, és az új filmek/animációs sorozatok is abban az időszakban játszódnak, vagy az eredeti trilógia szereplőivel dolgoznak. Erre jön egy ilyen, alig 5 részes minisorozat és bőven megugorja a kötelező szintet.
Imádom Anakin és Obi-Wan duóját, és ez a képregény, remekül adta vissza a közöttük lévő kapcsolatot. A visszaemlékezések a legjobb részét képezik a történetnek, ebben kicsit betekintést nyerhetünk Anakin tanulmányaiba. spoiler
A rajzok minősége első osztályú, jó párszor újra fogom még olvasni.

Nagyon jó képregény. Soha nem hittem volna, hogy Anakin ki akart állni a rendből. Jöhetnének még ki ilyen képregények. Sidious szerepe is tetszett.

Voltak benne jó dolgok, de igazán nem tetszett. Először is Anakin és főleg Obi-wan annyira nem hasonlít magára, h eleinte tök más karakternek kezeltem képzeltem őket, nem tudtam saját magukként elfogadni őket. Azontúl olyan érzésem volt, mintha olyanoknak írták volna, akik a filmeken kívül semmit nem tudnak az egész SW univerzumról. Alátámasztotta ezt az érzést, hogy gyakorlatilag Obi-wan-on és Anakinon kívül semmi nem kötődött semmi más műhöz…
A rajzok stílusa érdekes volt, de azért szép, a történet nem volt rossz (a vége felé)

Ez aztán az érdekes történet! Nem gondoltam, hogy Anakin tanoncévei így le fognak kötni, de ez egy nagyon jól összerakott képregény; a látványvilág lenyűgöző, a párbeszédek jól megírtak és egy többé-kevésbé kerek történetet kapunk. Bár a két főszereplőnk közötti kapcsolat jobban érdekelt, mint a „halott” bolygó eseményei.
Sosem jutott eszembe, hogy milyen lehet szolgasorból felemelkedve nézni Anakin életét. Nagyon szíven ütött mikor kifejtette Obi-Wannak, hogy nem sok választása volt a sorsát illetően. Így valahol érthető, hogy ott akarta hagyni a rendet. Ami ennek kapcsán még jobban meglepett, hogy Obi-Wan követte volna.