Tükörszoba ​– Jimi Hendrix élete 21 csillagozás

Charles R. Cross: Tükörszoba – Jimi Hendrix élete

Charles R. Cross kiváló képarzenált fest a gitárzseni, Jimi Hendrix kaméleonszerűen változó egyéniségéről, aki fekete bőrű, balkezes, és soha nem tanult meg kottát olvasni – mégis gitárüstökösként robbant be a rock világába.
A szerző a lelkiismeretes kutató aprólékosságával követi nyomon Jimi Hendrix életútját, de ugyanúgy szól családja történetéről a Jimi születését megelőző időszaktól kezdve a halálát követő évtizedekig.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Róla szól: Jimi Hendrix

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Legendák élve vagy halva Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2006
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637448314 · Fordította: Szilágyi Ágnes

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hendrix42>!
Charles R. Cross: Tükörszoba – Jimi Hendrix élete

Hendrix a legnagyobb! Olvassátok el, de inkább hallgassátok, mert fenomenális az ürge :)

kmara>!
Charles R. Cross: Tükörszoba – Jimi Hendrix élete

Hendrix minden tekintetben, minden szinten felülmúlhatatlan… Nap nincs nélküle.


Népszerű idézetek

NB14>!

Később Jimi így írta le egy barátjának első LSD-s élményét: „Belenéztem a tükörbe, és azt hittem, hogy én vagyok Marilyn Monroe”.

NB14>!

1966-ra Amerikában alábbhagyott az angol invázió, habár az angol zenekarok még mindig vezető pozíciót töltöttek be világszerte az eladási listák alapján, és a Beatles is megtartotta utolérhetetlen népszerűségét az Atlanti-óceán mindkét partján. „ A Beatles előtt senki nem hitte volna, hogy a rock and rollnak van jövője – jegyezte meg Vic Briggs. – Mindenki azt gondolta, hogy elzenélget két évig, aztán keres magának valami rendes munkát. A Beatlesszel azonban minden megváltozott, és az emberek rájöttek, hogy zenével is lehet karriert csinálni”. Londonban rengeteg éjszakai klub, koncertre alkalmas szórakozóhely és kocsma volt.

NB14>!

A Bag O’ Nails-beli eset hirtelen vérmérsékletről tanúskodik, ami ellentétben állt a tőle megszokott udvarias modorral. Ez ugyanaz az egyéni sajátosság, amely révén tehetséges zenésszé válhatott – a képesség, hogy teljesen átengedje magát az alkotásnak –, és amely néha arra ösztökélte, hogy hirtelen támadt vágyainak vagy kényszereinek elképesztő meggondolatlansággal engedjen teret. Ez a féktelen késztetés az improvizációra talán előnyére vált a zenében, de személyes kapcsolataiban ugyanígy meg tudta bántani a hozzá közel állókat.

NB14>!

Később, az éjszaka folyamán Neville Chesters, a turné menedzsere felvett a buszra egy liverpooli srácot, akit elvittek egészen Londonig. A zenekarnak megtetszett a fickó, ezért a következő két hétre felfogadták roadnak. Lemmy Kilmisternek hívták, és később ő alapította meg a Motörhead zenekart.

NB14>!

[…] Ezzel belekezdett a „The Star Spangled Banner” bevezetőjébe. A szám már egy éve szerepelt a műsorukon, Jimi több tucatszor eljátszotta már, s a fesztivál végéig kitartó kb. 40 ezer ember számára – és azoknak is, akik utóbb látták a woodstocki filmet – ez vált a 3 napos koncert legmeghatározóbb dalává. „A Bad trip rentben (a sátor, ahol azokat ápolták, akik rosszul lettek a sok LSD-től) dolgoztam ápolóként, amikor elkezdte játszani – emlékezett Roz Payne. – Mindenki megállt egy pillanatra. Azelőtt, ha valaki a „The Star Spangled Banner”-t játszotta, lehurrogtuk, Jimi a mi dalunkká tette”. Al Aronowitz, a New York Post popzenei kritikusa még ennél is lelkesebb volt. „Woodstock legvibrálóbb pillanata, és valószínűleg a hatvanas évek egyedülállóan magasztos momentuma volt. Végre megértettük, miről szól a dal. Arról, hogy szeretheted a hazád úgy, hogy gyűlölöd a kormányt”.

NB14>!

A dobozban 50 tabletta volt, ő bevett belőle kilencet. Minden valószínűség szerint úgy tudta, hogy a tabletta gyengébb mint az amerikai gyógyszerek, és mivel holtfáradt volt, bevett egy marékkal belőle. Ha öngyilkosságot akart volna elkövetni, akkor nem hagyott volna 40 darabot a dobozban, a teljes tartalom bevétele ugyanis könnyű és gyakorlatilag azonnali halálhoz vezetett volna.
A kilenc tabletta – figyelembe véve a fiú alkatát és testsúlyát – az ajánlott dózis hússzorosa volt, és Jimi valószínűleg azonnal elvesztette tőle az eszméletét. Valamikor a reggeli órákban a Vesparax, az alkohol és különböző drogok hatására hányni kezdett. A felöklendezett bor és meg nem emésztett étel a légcsövébe jutott, és fulladásos halált okozott. Józan embernél a gégereflexek működésbe lépnek, így egyszerűen felköhögi a tüdőbe jutott idegen anyagot, de Jimi távol állt a józanságtól. Ha Monika ébren lett volna, akkor meghallotta volna a zihálást, és megmenthette volna azzal, hogy szabaddá teszi a légutakat.

NB14>!

Amikor megérkeztek a mentők, Jimit egyedül találták a szobában: sem Monika, sem más nem volt ott. A fiú arcát ellepte a hányadék. „Borzalmas látvány volt – mondta Reg Jones, a sofőr Tony Brown újságírónak. – Az ajtó tárva-nyitva állt, senki nem volt a közelben, csupán a holttest az ágyon”. Jones a pulzust próbálta kitapintani, de hiába.

NB14>!

A hivatalos nyomozás eredményeként megállapítást nyert, hogy a halált a „légutakba jutott hányadék” okozta „barbiturát-tartalmú altató túladagolása” következtében. Jimi vérében az alkohol mellett Vesparaxot, amfetamint és Seconalt mutattak ki. A karján nem találtak tűszúrásnyomokat.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tina Turner – Kurt Loder: Én, Tina – Életem regénye
Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története
Chris Roberts: Michael Jackson 1958–2009
Várkonyi István: Sammy Davis, Jr.
Mark Eglinton: James Hetfield
Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
Albert Goldman: Elvis
Robert Goffin: Armstrong, a dzsessz királya
Juhani Nagy János: Michael Jackson
Nora Maclaine: Michael Jackson