A ​mennyeknél súlyosabb 78 csillagozás

Kurt Cobain életrajza
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

A ​New York Times bestsellere a szerző új elő-és utószavával.

Kurt Cobain 1994. április 5-én lett öngyilkos. Akarata szerint zárta le rövid, dühödt, fájdalmakkal teli, ám termékeny életét. A mennyeknél súlyosabb ezt az életet kíséri végig a szem- és fültanú hitelességével. Szerzője, Charles R. Cross az egykori Rocket zenei magazin szerkesztője belülről ismeri a seattle-i zenei életet, és a kezdetektől közvetlen közelről követhette Kurt Cobain és a Nirvana pályafutását is.
A könyv megírását 4 év kutatómunka és több mint 400 interjú előzte meg. A szerző kivételes hozzáférést kapott Cobain publikálatlan naplóihoz, dalszövegeihez, családi fotóihoz és rengeteg dokumentumhoz, amelyek alapján páratlan részletességgel rekonstruálta az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb zenei ikonjának életét az aberdeeni gyerekkortól a híressé váláson át egészen az öngyilkosságig.
Cross az új kiadáshoz írt elő- és utószavában képet ad az első kiadás (6 évvel Kurt Cobain halála után)… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

Róla szól: Kurt Cobain

>!
Cser, Budapest, 2019
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785837
>!
Cser, Budapest, 2019
408 oldal · ISBN: 9789632785929 · Fordította: Draveczki-Ury Ádám, Stern Gabriella
>!
Cartaphilus, Budapest, 2003
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639303674 · Fordította: Stern Gabriella

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Courtney Love


Kedvencelte 20

Most olvassa 10

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 83

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Rituga P>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

Nem volt egy könnyű olvasmány, noha nagyon szeretem az életrajzokat. Lehet a Nirvana zenéjét szeretni vagy utálni, de azt hiszem igazán nehéz velük kapcsolatban semlegesnek maradni. Középiskolás voltam, mikor Kurt Cobain öngyilkos lett. Emélkszem, tévé rádió napokig szajkózta. Kurt életéről olvasni nagyon kemény. Átélni pokoli lehetett. Egy igazán lelkileg kifosztott kisfiú sorsa, aki maga erejéből, tehetségéből küzdötte föl magát. A nehéz gyerekkor nem maradt nyom nélkül. A családi minták és mindenféle megküzdési stratégiák hiánya eléggé determinálta ennek a tehetséges embernek a sorsát. Könnyű kívülről okosnak lenni. Ítélkezni más sorsa fölött pedig nem igazán tisztességes dolog. Sajnálatos, hogy egy emberi élet ilyen értelmetlen véget ér. És rettenetesen szomorú, hogy ilyen fiatalon valaki a halált látja az egyetlen megoldásnak. Valahogy mégis az az érzése az embernek a könyvet olvasva, hogy ez az élet máshogy nem is fejeződhetett volna be. Számomra nagyon meglepő volt, hogy nem csak zenében, hanem festészetben, grafikában is rendkívül tehetséges volt Kurt Cobain. Vajon most milyen életet élne? Kár, hogy nem adott magának több esélyt.

1 hozzászólás
Cukormalac>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

A közelmúltban a jelenlegi Action / ex-Zorall frontember Szasza említette egy Hammerworld magazinos interjúban, hogy 1989-ben Love nevű zenekarával fellépett a Petőfi Csarnokban, előzenekaruk pedig egy akkor még ismeretlen amerikai banda volt: két apró, meg egy hatalmas ember kockás ingben. Bizony, a Nirvanáról van szó… Ha lehet hinni az utólagos elbeszéléseknek, körülbelül ötven ember lehetett szemtanúja a zenekar egyetlen hazai fellépésének akkor, amikor még annyira csórók voltak, hogy szabályosan pénzre gyűjtöttek. (Szóval nem valami random városi legenda, ahogy korábban hittem, hmm…)

Töredelmesen bevallom, soha nem kapott el a grunge láz – bár utólag nehéz is lett volna, sokkal nehezebb mint anno, az események sűrűjében –, tizenöt évesen, a keményebb zenékkel való ismerkedés során a Seattle-vonal engem teljesen hidegen hagyott, egyedül talán pár Soundgarden felvétel gyakorolt rám komolyabb hatást (különösen a Badmotorfinger lemezről), de például sem az Alice In Chains, sem a Pearl Jam nem ragadt meg bennem jobban. (Azokat a talán csak Seattle-szerte ismert falmelléki bandákat, amelyeket Pintér Miklós kolléga és grunge professzor emleget néha a HW hasábjain már végképp hagyjuk…) Nirvana-ügyileg is csak az In Bloom az, amit többször hallgattam, de elismerem, hogy próbáltam az unpluggedot is, viszont rendre görcsöltem tőle, annyira fájt ott belül valami. (A Weird Al-féle paródia pedig tény és való, hogy marha vicces, hiszen az a pali egy óriási figura, de évekkel az előadó halála után egy vele gúnyolódó dallal koncertezni, kvázi hasznot húzni egy halott sikeréből nem éppen kedves dolog…) De visszatérve a lényegre: igen, akár azt is lehet mondani, hogy a Nirvana a rock Ady Endréje – vagy szereted vagy utálod, köztes érzés nincs. De tényleg ne lehetne? Ha azt mondom, hogy én inkább elviselem, de nem szeretem, akkor azért maradhatok középen? Sokat pörgettem olvasás közben a Spotifyon őket és nem nyomtam ki. Viszont megint felbukkant az a furcsa, fájó érzés, na…

Nos, akármi is legyen kérdésemre a válasz, egy dolog biztos: első beharangozása óta kíváncsi voltam erre a felfrissített kiadású kötetre, de a sok hasonszőrű kiadvány között jól el is sikkadt, hiába a remek borító és a még mindig sokakat érdeklő téma, azaz maga a Főhős. Végül aztán akkor került újból a látóterembe, amikor @Rituga olvasta és értékelte, utóbbihoz kapcsolódva pedig megjegyezném, hogy tökéletesen megragadta a lényeget, nála jobban nem hinném, hogy össze tudnám foglalni a könyv és Cobain életének lényegét. Talán annyit tennék hozzá, hogy marha nehéz úgy olvasni egy könyvet, hogy tudod, mi a vége és csak húzod, húzod egyfolytában, nehogy közelebb kerülj a befejezéshez.

Az életrajzok helyenkénti szárasságát kiegyensúlyozza a regényszerűség, bár nem egyszerű és hirtelen befalható, dinamikusnak viszont kellően dinamikus olvasnivaló, mellőzi a részrehajlást – habár a bennfentesség nagyon is érezhető –, pontosságra és tényszerűségre törekszik, amit mindenképp elismerek, becsülök. Ebben a négyszáz plusz egy kevés oldalban huszonhét év szenvedés, fájdalom, üresség, elhagyatottság és szeretetvágy van. Boldogtalan gyermekkor, válások, költözések. Bezárkózás önmagába, menekülés egy saját kis világba, ahonnan talán soha nem lesz kiút. Vajon hogy lesz egy magányos, befelé forduló kamaszfiúból milliók által istenített rocksztár, kora Stohl Andrása (by Hujber Feri) John Lennonja? Tényleg ennyire megváltoztat mindent, méghozzá egy csapásra a siker, a pénz és a csillogás? Csak lapozok és egyre inkább magával ragad, mégis taszít ez a világ. Cross egy rendkívül alapos, regényesnek is mondható életrajzot pattintott össze arról az emberről, akinek kapcsán gyaníthatóan nem csak nekem jut eszembe, vajon ma mit gondolna erről vagy arról; milyen dalokat alkotna; maradt volna a rocker közösségben igen csak tisztelt és nagyrabecsült grunge-nál vagy ő is beszállt volna Dave Grohl discós side-projektjébe? (Hú, de megnézném…)

Mit tehetnék még hozzá mindehhez? Ahogy Ő is írta búcsúlevelében: szeretet, béke, empátia; saját gondolat: ezekből egy kicsit több kellene a világba…

>!
Cser, Budapest, 2019
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785837
lzoltán IP>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

vegyes előérzésekkel veszem kézbe az életrajzi könyveket mennyire is lesz majd leskelődés a benne olvasott események történések folyama mit ad hozzá mit vesz el a főszereplő eddig a pontig kialakított képéhez képéből a könyvben található információk sokasága amelyek számos helyen szolgáltak újdonsággal mivel korábban csak a zenei albumaikra hagyatkozhattam és azzal a néhány magyarul is megjelent cikkel interjúval amelyek a szegényes zenei sajtóban megjelent a kilencvenes évek elején azóta az internet kitágította a lehetőségeket de valamiért soha nem jelentkezett az a késztetés hogy bármilyen hézagot is kitöltsek a nirvana nevű univerzumban jól éreztem magam abban az ütött-kopott helyenként szakadt és foszladozó és idealizált világban ahova most szépen vissza is bújok miután ez a könyv választ adott a fel nem tett kérdéseimre és be nem foltozza az utolsó szakadást is a régi farmernadrágomon

>!
Cser, Budapest, 2019
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785837
1 hozzászólás
Lanore P>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

Különleges könyv volt, és nem csak azért, mert nagy Nirvana és Cobain rajongó voltam, vagyok… bepillantást nyerhettem Kurt gondolataiba, depressziójába, és azokba a folyamatokba, amik végül a halálához vezettek. A gondjait, félelmeit több okból is nehéz felfogni… egyrészt sosem éltem át híres grunge banda tagjaként sem hatalmas koncerteket, sem heroinfelhős éjszakákat, sem egy ilyen macska-egér kapcsolatot, mint Kurt Courtney-vel… másrészt viszont ezek a dolgok – a könyv leírása alapján is – nem feldolgozhatatlan problémák, mindre lett volna ésszerű megoldás, egyszerűen a „könnyebb utat” választotta, annyira eluralkodott rajta a félelem és a pánik… ezért nekem még nehezebb megérteni a miérteket… kár érte, kár Érted Kurt.

„Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért”

5 hozzászólás
Gunray>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

Mostanában kezdtem el hallgatni a Nirvana számait, nem tudom valamit megfogott bennük, és amikor megláttam hogy Kurt Cobainrol jelenik Meg egy életrajzi könyv, rögtön elö is rendeltem.
Tetszett vidám is volt Meg szomorú is….nemgondoltam hogy Kurtnak ilyen lelkiproblémài voltak meglepödtem szegényt sajnálltam nagyon. Nála már 9 éves korától kezdödtek a problémák kezdve szülei elválásától. Onnanstól nem volt igazi otthona
De hogy vidamabb dolgokrol is irjak, nagyon élveztem amikor Kedvenc számaimról írt az író hogy hogy születtek Meg, és miröl szoltak a képek Meg fantasztikusak. Én mint Nirvana rajongó, meg Kurt emlékére megérdemli a könyv Az öt csillagot.
Nagyon ajánlom rockzene és Nirvana rajongóknak bátran ajánlom. Nem csalódtam a könyvben. Azt vártam Amit elvártam, egy két dolgot azért tudtam Kurtrol de még plusz, érdekességeket is. :))

madárka>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

Kurt meghatározó az életemben. Nagyon nagy hatással volt/van rám. Ezt kicsit ironikusnak tartom, mert idősebb vagyok a lányánál, és még meg sem születtem, amikor ők már a csúcson voltak a Nirvanaval.
Örülök, hogy megszületett ez a könyv. Egyrészt minden elismerésem a szerzőnek, mert hatalmas munka van e mögött a könyv mögött: rengeteg visszaemlékezésből gyúrta össze ezt a történetet, és négy évig írta a könyvet.
Másrészt…kicsit bepillanathattam a mögé, hogyan lett egy szőke, csillagszemű kiskrapekból ünnepelt sztár, a végére pedig egy szétcsúszott heroinfüggő, aki úgy gondolta, 27 évesen jött el az idő arra, hogy befejezze az életét. Kicsit talán megértettem, hogy nem ezt akarta, és egyszerűen nem tudott mit kezdeni a gyorsan jött sikerrel és a médiával, mert nem ez volt a célja. Csak remélni tudom, hogy jobb helyre került.

(Aki olvassa a könyvet, ajánlom, hogy hallgassa közben a dalokat, amikről ír. Bár azt hiszem, e nélkül nem is lehet forgatni ezt a könyvet.)

Manawydan>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

Jaj nekem! Kurt Cobain depressziós vilaga, egyszerre volt borzalmas és érdekfeszítően izgalmas. Hogyan lehet ennyire elcseszni a dolgokat! Nagyon érdekes karakter lehetett, jó hogy nem ismertük azért egymást! Nyilván ez is csak a felszín volt, de elég is volt. Szerettem egy-két Nirvana dalt és állítolag azt is neki köszönhetjük, hogy nem halt meg a rockzene a 90es években, a 80as évek hanyatlása után. Köszi Kurt!

queen_of_meds>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

Néha emlékeztetnem kellett magam arra, hogy egy életrajzi könyvet olvasok, és nem fikciót. Ez egy különleges, ítélkezéstől mentes, jól megírt könyv, attól függetlenül, hogy nem kell minden szavát elhinni – ahogy Kurtnek se lehetett. Kurt életének bizonyos pontjairól, és gondolatainak legnagyobb hányadáról csak találgatni lehet, és ez mindig is így lesz. Nem hiszem, hogy valaha fel tudta volna dolgozni ezt a mértékű szinte agresszív érdeklődést az élete és magánszférája iránt, amiből végül ez, és még más regények születtek. Szeretünk, köszönjük, hogy voltál. Peace, Love, Empathy

sünigombóc>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

Nem a tartalommal volt a gondom, mert az nagyon is érdekelt, hanem a megírás módjával és a stílussal. A szerző megpróbált megírni egy nagyszabású életrajzot, de ez valahogy nem sikerült fényesen, pedig Kurt depressziós világa érdekes. Utáltam, hogy olyan lett a könyv, mintha egyszerre próbált volna életrajzot és regényt írni a szerző, de nem sikerült eldönteni, mit is akar pontosan. Életrajzhoz túl szubjektívnek éreztem, mert nem tudott nem objektívnak maradni és megtartani magának a véleményét, egy regényhez viszont túl soknak éreztem a nagynénik iskolai fogalmazásából származó leírásokat és másoktól vett idézeteket. Az pedig külön ráadás volt, hogy nem szakemberként miért kezd valaki lélektani vonatkozásokat boncolgatni, hogy mi miért és hogyan? Pedig maga a téma és a történet tényleg érdekes volt, és azt hiszem, már valahol ott a válásnál elromlott minden, ezt viszont még egy diplomával is nehéz ilyen térbeli és időbeli távlatból csak úgy kívülről megállapítani, csak találgatni lehet. A találgatásokat pedig a magam részéről nem nagyon szeretem sajna.

Algernon P>!
Charles R. Cross: A mennyeknél súlyosabb

Sajnos Kurt Cobain már soha nem írja meg a maga történetét, így Charles R. Cross próbálkozik meg vele. És többé-kevésbé sikerül is neki.
Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem. – mondogatta sokszor a Nirvana énekese
Cobain egy ikon, generációk számára vált halhatatlan bálvánnyá, követendő és elrettentő példává egyszerre.
Mit lehetne még mondani? Hallgassátok meg inkább, mit hagyott nekünk hátra, hogy emlékezzünk rá akkor is, amikor ő már nincs itt.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Rituga P>!

Nem volt nehéz szeretni a Nirvanát, hisz hírnevük és dicsőségük legfényesebb napjaiban is úgy néztek ki, mint a kóbor kutyák, és ugyanez Kurtre is révényes volt.

19. oldal

madárka>!

Továbbra is beszédtémája maradt az öngyilkosság vagy a korai halál. Ryan Aigner egy háztömbnyire lakott tőle, mikor találkoztak. Úgy emlékszik, a halál témája mindennap terítéken volt. Egyszer megkérdezte Kurtöt: – Mit fogsz csinálni, ha harmincéves leszel? – Én nem aggódom amiatt, mi lesz harmincéves koromban – felelte Kurt olyan hangnemben, mintha csak egy meghibásodott gyertya cseréjéről társalgott volna –, mivel sosem leszek harminc. Tudjuk, milyen az élet harminc után. Nekem az nem kell. – Ez az elképzelés annyira idegen volt Ryantől, aki egy lehetőségek előtt álló fiatalember izgalmával szemlélte a világot, hogy egy pillanatra elállt a szava. Megértette, hogy Kurt belül gyötrődik. „Olyan volt, mint a megtestesült öngyilkosság. Úgy nézett ki, úgy járt-kelt, úgy beszélt róla.”

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Cobain · öngyilkosság · Ryan Aigner
krisztinapieler>!

Az év februárjában Chuck bácsikája egy rendkívüli pillanatban azt találta mondani Kurtnek, hogy a tizennegyedik születésnapjára választhat egy bicikli és egy elektromos gitár között. Egy olyan fiúnak, aki rocksztárok képeivel rajzolta tele a füzeteit, a döntés a legkevésbé sem volt nehéz.

45. oldal, 3. fejezet - A hónap húspogácsája (Cartaphilus,2003)

Kapcsolódó szócikkek: gitár · kerékpár · Kurt Cobain
madárka>!

Alig négy évvel korábban Kurt egy szabadtéri bulin adta első koncertjét, ahol azzal küszködött, hogy elég hangosan játsszon és túlkiabálja a közönséget – most pedig hetvenezres tömeg előtt lépett fel, s abban a pillanatban, amikor a mikrofonhoz lépett, az egész tömeg elnémult, mintha egy herceg emelkedett volna szólásra alattvalói előtt.

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Cobain
madárka>!

Élete minden mocska közt – úgy belső, mint külső értelemben – két dolgot szentként őrzött meg: ígéretét, hogy sosem lesz olyan, mint a szülei, és azt a fogadalmát, hogy ha valaha gyermekei születnek, jobb világot biztosít majd nekik, mint amilyenben ő nőtt fel.

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Cobain
Szanya>!

Nem volt nehéz szeretni a Nirvanát, hisz hírnevük és dicsőségük legfényesebb napjaiban is úgy néztek ki, mint a kóbor kutyák…

Kapcsolódó szócikkek: Nirvana
madárka>!

Kurtöt minden vonzotta, ami eltért a normálistól: minden, ami állati, ami pszichológiai értelemben furcsa vagy szokatlan, fizikailag vagy társadalmilag különös – állapította meg Danielson. – Ha a testfunkciók is szerepet kaptak, annál jobb. Ivás vagy szívás helyett is feldobta, ha az emberiségről előtte kibontakozó kép különös megnyilvánulásait figyelhette meg.

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Cobain
madárka>!

Odakint hatalmas a felfordulás, és mikor kinyitod az ajtót, ott találod egy üres szobában Kurt Cobaint, karjában egy gyermekkel. Érzékenynek, kiszolgáltatottnak, sérülékenynek és gyengédnek tűnt, ahogyan karjában tartotta a gyermeket.

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Cobain
lzoltán IP>!

Kurt Cobain 27 évesen halt meg, és most, hogy ezt az előszót írom az életrajz 2019-es kiadásához, immáron huszonöt éve nincs közöttünk. […]

9. oldal, Előszó a 2019-es kiadáshoz (Cser, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Cobain
madárka>!

Számára nem létezett elég pénz, elég figyelem vagy – a legfontosabb – elegendő szeretet, hisz tudta, milyen hamar semmivé válhat mindez.

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Cobain

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry
Stephen Davis: Jim Morrison élete, halála, legendája
Fieldy – Laura Morton: KoRn
Bánfalvi Ákos: Marilyn Manson – A groteszk aranykora
Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia
Johnny Ramone: Commando
Tony Iommi – T. J. Lammers: Iron Man
Lévai Balázs: Lovasi
Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
Farkas Zoltán – Kiss László: Outcast